A világ műtrágyaigénye meghaladja a 182 millió tonna mennyiséget – vázolta a tápanyag-gazdálkodás világméretű trendjeit Olaf Günther-Borstel, a Yara Hungária Kft. ügyvezető igazgatója. Évente 1,3 százalékkal nő a nitrogén, 0,5 százalékkal a foszfor és 1 százalékkal a kálium iránti kereslet. Míg Stefanie Schmidt, a Yara GmbH & Co. KG. Dülmen szaktanácsadója az intenzív szántóföldi növénytermesztésben alkalmazott levéltrágyázás lehetőségeiről és jelentőségéről beszélt előadásában (Benedek Szilveszter tolmácsolásával), addig Papp Zoltán, a Dow AgroSciences Hungary Kft. fejlesztőmérnöke a nitrogéntartalmú műtrágyák esetenként gyenge hasznosulására világított rá, majd hazai és nemzetközi kísérletekre hivatkozva ajánlotta az N-Lock nitrogénstabilizátor készítményt, főként a nagy nitrogénigényű növényi kultúrák termesztéséhez.

Kritikus a tápanyagok pótlása

A tápanyag-gazdálkodás hazai tapasztalatainak, ellentmondásainak megvitatására Gyuris Kálmán, a Yara Hungária Kft. szaktanácsadója vezette kerekasztal-beszélgetés teremtett keretet. Petróczi István, a Szegedi Gabonakutató Nonprofit Kft. osztályvezetője szerint komoly gondok terhelik a termőföldek tápanyagellátását. A nyolcvanas évek fordulójáig pozitív volt a tápanyagmérleg, vagyis több tápanyag jutott a talajokba, mint amennyit abból felhasználtunk, ám 25 éve folyamatosan leépülünk, negatív az egyenleg. Egy szűkebb gazdálkodói csoport kivételével messze elmaradunk a terméseredményekkel a lehetőséghez képest. Kritikus a tápanyagok pótlása, a foszfor visszapótlásának alacsony szintjét egyenesen katasztrofálisnak ítéli. A gazdák jelentős csoportjai felélik a lehetőségeiket, olyan jó adottságú termőhelyeken aratnak közepes búzatermést, ahol akár a duplája is lehetne.

Nem jól érvényesül a marketing szemlélet sem a tápanyag-kereskedelemben, sem a gazdák tevékenységében – ezt már Temesvári Mihály nagyszénási gazdálkodó mondta, szerinte a termesztők nem mindig azt a tápanyag-összetételű terméket használják, amely az ott követett termeléshez leginkább szükséges. Egy földművelő ember a vetőmagokra, növényvédelemre fordítja forrásai zömét, a maradék pénzből oldja meg a többit, közte a tápanyagok vásárlását – ha futja még rá. Érvei arra futottak ki, hogy a hatékonyabb tápanyag-felhasználás felé kell fordulni. Marcus Bankert, a Hanse-Agro GmbH szaktanácsadója emlékeztetett rá, az egykori NDK fiatal agrármérnökei irigyen tekintettek Magyarországra, ahol hektáronként 210 kilogramm műtrágyát szórtak a növények alá. Sokat változott a magyar vidék, mert ma alig 80 kilogramm a felhasznált mennyiség. Megjegyezte, a gazdaságok portáin korszerű talajművelési eszközöket látni, fontos, hogy egy-egy gépvásárlás előtt elemezzék a vetésforgót, az abban szereplő növények jellemzőit, s ahhoz igazítottan választhatóak meg a talajműveléshez, növényvédelemhez szükséges gépek, eszközök és a velük folytatott technológiák, a szükséges tápanyagok, hogy a növény mindig optimális körülmények között fejlődjön.

A talajművelés eszközeinek hatásait azonban nem mindig elemezzük kellő mélységig. Például a mulcstechnológia mellékhatása, hogy erős egér- és pocokinvázió alakult ki. Nem vagyunk eléggé kritikusak a választható megoldásokkal szemben. A hetvenes években kétféle szerhez nyúlhattak a termesztők, azzal 70–80 mázsa gabonát arattak, ma hiába a 100-féle szer, a hozam 50 alatti. A fajtahasználatban is lehetnénk kritikusak, több tartós fajtakísérletre lenne szükség.

Bertáné Szabó Emese, a KITE Zrt. tápanyag-gazdálkodási koordinátora szerint gyenge kapcsolat köti össze a kutatókat a gazdákkal, a tudást közvetítő szakmai intézmények egyike lehetne akár az agrárkamara, hogy ellensúlyozható legyen a szakmai megfontolás a marketingfogásokkal szemben. Sokat javulna a helyzet, ha többek között párbeszéd folyna a jogszabályalkotók és a termelők között, mert a termelők figyelmét erősen leköti a szabályokhoz való alkalmazkodás, s nem marad idejük, erejük a szakmai kérdésekre.

A növénytermesztésben a követett technológia teljességével kell foglalkozni – kapcsolódott a többiekhez Pájtli József, tamási gazdálkodó. A növényt táplálni kell, különösen fiatal korában. Minden év más és más, az időjáráshoz alkalmazkodva azon kell igyekezni, hogy a növényállomány a lehető leghosszabb ideig zöld maradjon, így adva meg számára a lehetőséget a benne lévő ígéretek teljesítésére. Pájtli József vallja, az indításkor „lórúgásszerű” tápanyagellátásra van szükség. Fontos kérdés, hogyan és a fejlődésében milyen időpontban jut a növény a tápanyagokhoz, közte a mezo- és  mikroelemekhez. Általánosan az egyoldalú a nitrogénezés, holott a fejlődő növény igényli a foszfort, ként, magnéziumot, cinket, rezet, és így tovább.

Ésszerű tápanyag-felhasználással

A vitapartnerek körében legfeljebb árnyalatokban tért el annak megítélése, hogy miben, és milyen területeken bővítenék a szakmai ismereteket. Petróczi István kifejtette, nem lehet büntetlenül, ötletszerűen végezni a tápanyagellátást. Sokan gondolják, ha ősszel nincs pénz a tápanyagokra, majd tavasszal a technológia pótolható, vagy mással helyettesíthető. Ez többnyire nem vezet jó eredményhez. Ha jövedelmezően akarunk gazdálkodni, a tápanyagokkal fel kell „építeni” a növényt, s ha szükséges, meg kell védeni a károsítóktól. Egy erősen fejlődő, jó kondíciójú növény állományvédelme, gyomirtása mindig hatékonyabb és jobb a klimatikus alkalmazkodóképessége is.

Temesvári Mihály úgy folytatta, a politika szeretne több családi és egyéni gazdálkodót. Ezeket az embereket fel kell vértezni elméleti és gyakorlati ismeretekkel. De bármilyen is a birtokszerkezet, a termelés optimális vitelére kell törekedni, benne az anyagi források, a növények igényei és a lehetőségek mérlegelésével. Hozzátette, az új fajták másként reagálnak a tápanyagellátásra, egyes vetőmagházak erre felhívják a termesztők figyelmét. A tudósok találnak megoldásokat mind több részletkérdésekre, hozzásegítve a gazdálkodókat, hogy ne ésszerűtlenül szórjuk ki a tápanyagokat. Pájtli József alapvető gondként említette a gyakorlati képzés hiányát. Van jelentősége, hogy ki-ki milyen éghajlati, földrajzi stb. adottságok között gazdálkodik. Tamási környékén a légszáraz aszály rendre megérkezik Péter-Pál nap után, ezért a rövid tenyészidejű búza és a kukorica középérésű fajtasort érdemes vetni. Egy korai érésű fajta esetében lehetőség nyílik a termőképesség kiteljesedésére. „Ha emlékeztek rá – mondta –, 2013-ban korábban köszöntött be a száraz időjárás, odavágott a korai fajtáknak is, a késeiek pedig alig teremtek. A nitrogén használata nem kérdés az őszi vetések esetében, ismertek olyan készítmények, amelyekkel a szár növekedése kézben tartható. Ám ennél is lényegesebb, hogy optimalizálni kell a fejlődés időszakait. Ezzel nincs vége a tápanyag-

ellátásnak, mert a kezünkbe adnak egy csomó „finomságot” is, például használható a huminsav, biostimulátor és egyéb, az élettani hatást javító növényvédelmi készítmény egyaránt.”

„Csiklandozó” készítmények

E megjegyzés szinte végszóként vezetett át a következő kérdéshez, amely a biostimulátorok használatát és a lombtrágyázás lehetőségeit vette górcső alá. Petróczi István jelezte, a kutatónak sem könnyű elválasztani az ocsút a búzától, a szakmában gyakran csak „kegyszerként” említik ezeket a készítményeket. „Mindig nagy kíváncsisággal figyelem a híreket, és reménnyel futok neki a vizsgálatoknak. A pályám kezdetétől rengeteg termékvariációt teszteltünk, és nem csak saját tapasztalatom, hogy nagy a szórás. Egy ausztrál tanulmányban legutóbb közel 80 terméket hasonlítottak össze, ott is rendkívül ellentmondásos eredményre jutottak. A levéltrágyákat külön kell tárgyalnunk. Azokkal van a legtöbb jó tapasztalatom. A növény, alapvetően a talajból veszi fel a tápanyagokat, de kisebb mértékben a levélen is, tehát alkalmazásuk eredményes lehet. A hiánytünetek, hatékonyan mérsékelhetőek. Eltérő eredményeket kaptunk a kétszikű és az egyszikű fajoknál, ami minden esetben összefüggött a trágyázás színvonalával és a növény trágyareakciójával. Amíg a gyökérzetével jelentős tápanyagmennyiséget felvevő repcének kifejezetten erős a lombtrágya-hasznosító képessége is, addig a búzánál több az esetleges eredmény.”

A baktériumtrágyákról szólva emlékeztetett rá, hiába dolgozzuk be a talajba gyorsan, ha éppen egy száraz időszak következik, a baktérium nem szaporodik. Jelezte, hogy eddig a legkevesebb sikert a biostimulátorokkal érte el. A növényt számtalan stressz éri, de ha van elegendő, könnyen felvehető foszfor és kálium a talajban, nagyságrenddel csökkenthető a stressz okozta kockázat.

A lucerna alkalmazása a vetésforgóban kiválóan regenerálja a talajéletet, jó növénykondíciót alapozhat meg.

Temesvári Mihály szerint egy termelő nehezen igazodik el, mert a gyártók csodaszernek hirdetik a készítményeiket. Ki kell próbálni. Több termelvényük eredményét ismertetve leszögezte, sok a jó tapasztalat, de nehéz megindokolni, hogy az adott körülmények mellett végül mi segítette a terméstöbbletet, illetve a beltartalom javulását. Bertáné Szabó Emese szerint míg a termésnövelő anyagok és készítmények közvetetten hatnak a növények tápelemhasznosulására, hormonháztartására, addig a lombtrágyát tápelem-utánpótlásra használják. Az eredmények feltételesek, további kutatásra, kísérletekre van szükség. Hozzátette, a szántóföldi gazdálkodókkal szemben a kertészetekben nagyságrenddel gyakrabban használják a „csiklandozó” készítményeket (egyik hallgató e szavakkal szólt közbe – szerk. megjegyzése). Használatától termésfokozó hatást észlelnek a kertészek, igaz, egy kertészetben könnyebben megteremthető a növény számára az optimális környezet. Erre reagálva Petróczi István kiegészítette mondandóját azzal, hogy pályafutása során mindvégig a négy alapnövényt elemezte, nem tesztelt például cukorrépát és mákot vagy kertészeti növényeket. Ám a repcénél tapasztalt pozitív hatások alapján feltehetően a kertészetekben jobb e termékkör hasznosulása. Pájtli József szóba hozta, hogy a baktériumtrágyát frissen és a megfelelő nedvességű talajokra érdemes kiszórni, a pH-t is figyelembe véve. A nitrogénnel együtt segíti a szármaradványok lebomlását. A huminsav használatával fokozható a tápanyagok felvétele, de a tápanyagoknak ott kell lenniük a növény gyökereinél, méghozzá felvehető formában. Ha még cink, bór stb. is kerül a permetlébe, tovább javítható a kukorica igényeinek a kielégítése, egyedüli kérdés, a terméstöbblettel elért bevétel meghaladja-e a kiadásokat. A biostimulátorok növényélettani szempontból igen kiváló hatásúak.

Mélységekre hatol a repce gyökere

Mi legyen a nitrogénkijuttatás stratégiája? – e kérdés felvetése új lendületet adott a vitának. Elsőként Petróczi István kapott szót. Homok- és erózióra hajlamos talajok kivételével, búzában őszi alaptrágyaként kiszórható akár a tervezett nitrogén fele-egyharmada. Kísérleteinkben, aszályos tenyészidőszakban az őszi N-alaptrágya szignifikánsan nagyobb termést eredményezett, mint az azonos adagú tavaszi fej-

trágya. Csapadékos időszakban fordított helyzet alakult ki. Az 50-50% őszi-tavaszi megosztás minden esetben meghaladta az egy adagú őszi, illetve tavaszi alkalmazással elérhető termést, egyúttal csökkentette a talaj mélyebb rétegeiben a nitrát felhalmozódását. Homokon ideális esetben szinte „csepegtetni” kell a nitrogént, minimum három lépésben, kis adagokban indokolt a kiszórása.

Temesvári Mihály megjegyezte, ősszel a búza alá legfeljebb 30 kilogrammot szórnak, a repcénél inkább a tavaszi kijuttatást részesítik előnyben. A terület 50 százalékát repülőgéppel szolgálják ki. Idéntől áttérnek a folyékony készítményekre.

Marcus Bankert vitatta a repce nitrogéntrágyázási gyakorlatát, az előírásokat. Úgy érvelt, a repce gyökérzete eléri ősszel a 90 centiméter mélységet, illetve 1 kilogramm zöldtömeg 50 kilogramm nitrogénfelvételt jelent, ám Jászárokszálláson mértek 170 kilogramm nitrogénfelvételt is. Az őszi nitrogén mennyiségét be lehet számolni a tavaszi igényekbe. Szóba hozta, tavasszal a repcének mindösszesen 4–7 hét alatt kellene felvennie 150–170 kilogramm nitrogént, s ebből a virágzás közeli időpontban 120 kilogrammot. Ez képtelenség, legfeljebb 60 kilogramm lehetséges. Ha ősszel aláteszünk 40–60 kilogramm nitrogént 16 leveles állapotig, ez utat nyit az 5–6 tonnás termés lehetősége előtt. A mai direktívákat követve azonban legfeljebb 3–3,5 tonna súlyú termés aratható. A vizsgálatok szerint egy fejlett repce gyökere 80–90 centiméter mélységbe hatol már ősszel, tavasszal akár 1,5 méterig, ezért nem kell félni a tápanyag mélyre helyezésétől, a bemosódás veszélyétől. Magas hatóanyag-tartalmú műtrágyát javasol, hogy a repce virágzásakor (ekkortól lassul a tápanyag felvétele) a szárban legyen a tápanyag, a becőszám mennyiségének ez a titka. Bertáné Szabó Emese hozzátette, 30–40 centiméter mélységig vizsgálták a bemosódást, a mérések igazolták a nitrát jelenlétét, azonban kötött talajokon a lemosódás nem érte el a 60 centimétert. Petróczi István ezt kiegészítve rámutatott, az a kérdés, mikor nagyobb a valószínűsége? Az ősszel kijuttatott, és a gyökérzónáig lejutott, majd a tavasztól hasznosuló tápanyag kisebb mértékben kerülhet a mélyebb rétegbe, mint az aszályos március-áprilisban kiszórt, a növény által fel nem vett nitrogén, amelyet a júniusi esők a mélyebb rétegbe mosnak. A legnagyobb kockázat a tavaszi fejtrágyázáshoz köthető.

Bertáné Szabó Emese úgy fogalmazott, a bemosódás veszélyei miatt meg kell oldani mind az őszi, mind a tavaszi trágyázás gondjait. Minden őszi vetésű növénynél cél, hogy megfelelő fejlettséggel menjen tél alá. Lényeges, a kijuttatást a nitrogénfelvétel dinamikájához kell igazítani, mert nitrogénből nem lehet tartalékot képezni, ha képeznénk, annak függvényében nagyobb az esély a lemosódásra. Ha fogyasztja a növény, megteremthető a felvehető tápanyagok között az egyensúly. Tavasszal egy korai kijuttatást javasol, lehetőleg folyékony állagút. Összesen három fejtrágyát javaslok a búzában, a korai (amint rá lehet menni a táblára): N-Lockkal (egy szezonban csak egyszer kell használni) együtt Nitrosol (70-100 kg/ha N), a második: 50 kg/ha N, a harmadik: 30 kg/ha. Ez ugyan nem a reklám helye, mondta, de a nitrifikáció blokkolására javasolja az N-Lock készítmény használatát. Pájtli József a minimális nitrogénmennyiséget adagolja ki, általában 16 százalékot, most ősszel 20 százalékot, mert sok szármaradvány maradt a földeken. Abból indul ki, a búza gyökérzete csekély mélységbe hatol, ellenben a nitrogén szükséges a jó bokrosodás miatt. Tavasszal a szárba induló búzának nagy a tápanyagigénye, a felvehető mennyiség függ a talaj hőmérsékletétől, pH-értékétől. Fontosnak tartja az arányokat, az időzítéseket.

Pótolni kell a mikro és a makro tápanyagokat

A precíziós gazdálkodás témakörben Petróczi István szóvá tette, kevés szó esik a mikro- és a makroelemek fontosságáról. Két fő növényünk, a repce és a napraforgó, közel egymillió hektár területet foglal el, s a napraforgó szélsőséges intenzitással meríti ki a talaj tápanyagkészleteit, míg a repcét etetni kell. Alig beszélünk a kalcium és a magnézium pótlásáról, pedig döntően módosítják talajaink termőképességét. Az exportált olajnövényekkel együtt nagy mennyiségű kalciumot és magnéziumot adunk el, amit nem pótolunk. A gazdák leginkább egyéves trágyahasználat alapján vonnak le maguknak mérleget, az általunk javasolttal szemben a kisebb kiadással járó technológiákkal dolgoznak. Ez azonban a szántók folyamatos „tápanyag-leépüléséhez” vezet. Bertáné Szabó Emese a beszélgetés végén rámutatott, sajnos nem gyakorlat a táblán belüli differenciálás, sőt még a táblák közötti sem. Alaptrágyázást követünk, szaktanácsadó program működik, térkép is készül, de lehet hibás a mintázás. A hozamtérképek alapján folytatott taktika még nem kiforrott. Kérdéses, hogy a többet termő területre adjunk-e többet, vagy oda kevesebbet?

Ahol jó volt a megelőző évben a termés, oda legközelebb kevesebb tápanyagot adunk, csakhogy ott most lesz hiány, mert „eladtuk” róla a tápanyagot.

Bálint Tóth János

A cikk szerzője: Bálint Tóth János