Gyakran tapasztaltam, hogy sokan nem is gondolnak arra, hogy Olaszország alapvetően egy hegyvidéki ország, hiszen a terület 2/3-a hegyvidék. Itália területe 30 millió ha, amiből a mezőgazdaságilag művelt terület nagysága: 12,9 millió ha-t tesz ki.
Az elmúlt 10–15 évben az olasz mezőgazdaság jelentős átalakuláson ment keresztül. Ez idő alatt közel 33%-kal csökkent a mezőgazdasági vállalkozások száma. Jelenleg 1.620.844 aktív vállalkozást tartanak nyilván (ebből 425.365-nek az árbevétele haladja meg a 15.000 EUR/évet), ezzel együtt viszont megfigyelhető a területek koncentrációja: 44,2%-kal nőtt a mezőgazdasági vállalkozások által művelt átlagos földterület mérete és így az eléri a 7,9 ha-t. Ez még mindig messze az EU átlag alatt marad (Franciaország: 49 ha, Németország: 44 ha, EU átlag 12 ha), de ez egyértelműen az ország hegyvidéki jellegéből fakad. Az 50 hektárt meghaladó gazdaságok aránya mindössze 2%.
A gazdaságok közel 99%-a családi munkaerőt (is) alkalmaz, a vezetők 30,7%-a nő. Az olasz mezőgazdasági vállalkozásokban 103 ezer külföldi munkást alkalmaznak, ami a nem családi alkalmazottak 24,8%-át, illetve az összes mezőgazdaságban dolgozók 6,4%-át jelenti. A külföldi munkavállalók 57,7%-a EU tagországokból érkezik míg 42,3%-a EU-n kívüli országokból.
A mezőgazdasági vállalkozók átlagéletkora magas. Az olasz kormány is felismerte a generációváltás szükségességét a mezőgazdaságban, ezért a 2014-ben meghirdetett beszédes „Campoliberi” („szabad föld” vagy „szabad pálya”) címet viselő agrárprogramjuk első része a fiatal gazdák támogatásáról szól. Ilyenek például, hogy az elszámolható költségek legfeljebb 75%-ig maximum 10 éves futamidejű kamatmentes kölcsönt biztosítanak a 40 év alatti fiatal gazdák részére. A fiatalok alkalmazásának elősegítésére a fiatal munkavállaló esetén a munkaviszonyhoz kapcsolódó közterhek legfeljebb egyharmadát 18 hónapig elengedik. A program további fő céljai a versenyképesség növelése, az állami apparátus működési költségeinek csökkentése, az adminisztráció egyszerűsítése, valamint az illegális hulladékkereskedelem elleni küzdelem, mely az élelmiszerbiztonság területéhez tartozik.
A teljes olasz mezőgazdasági és élelmiszeripari termelési érték 2014-ben meghaladta a 82 milliárd eurót. 2014-ben az olasz agrár-élelmiszeripari termékek exportja a rossz időjárás és az orosz embargó ellenére is tovább növekedett. A statisztikai hivatal adatai szerint értékben elérte a 34,3 milliárd eurót. 2004 óta a „Made in Italy” promóciójának köszönhetően a növekedés 70%-os volt. A szaktárca célkitűzése, hogy 2015-ben az export értéke, a kedvező dollár-euró árfolyam és az energiaárak csökkenésének köszönhetően 36 milliárdra növekedjen, 2020-ra pedig elérje az 50 milliárd eurót.
Az 1. táblázatból jól látható, hogy az olasz agrár export termékek a magas feldolgozottságú, nagy hozzáadott értéket képviselő termékek köréből kerülnek ki. Évek óta növekedő tendenciát mutat a tésztafélék és a paradicsomkonzerv kivitele. A bor esetében, mely a legfontosabb „100%-ban Made in Italy” export élelmiszeripari termék, a külföldi eladásokból elért bevétel meghaladta a belföldi piacon szerzett bevételt.
Az olívaolaj exportot 2013-ban a kakaó alapú édességek előzték meg, de ez a sorrend évről évre változik.
Az egyes exportpiacok elemzése is érdekes adatokkal szolgál, főleg a kínai piac tekintetében, ahol a mediterrán diétára jellemző termékek robbanásszerű terjedése figyelhető meg: 28%-kal növekedett az olívaolaj értékesítése, a tészta eladás nem kevesebb, mint 84%-kal nőtt, az olasz bor iránti kereslet pedig 21%-kal. Az olasz sajtok is sikeresen szerepeltek a kínai fogyasztók körében: a Grana Padano és a Parmigiano-Reggiano kínai bevételei megháromszorozódtak, míg az olasz sonka kereslet megötszöröződött. Franciaországban, a pezsgő hazájában, az olasz pezsgők 64%-os növekedést értek el.
Az olasz mezőgazdasági import termékeket bemutató táblázatból (2. táblázat) kitűnik, hogy a legfontosabb behozatali cikkek az alapanyagok köréből kerül ki. Ez nem csoda, ha megnézzük az Olaszország önellátottsági szintjét néhány mezőgazdasági termékből (3. táblázat).
Fontos tényező itt az is, hogy Olaszország az utóbbi 50 évben több mint 5 millió hektár mezőgazdasági területet veszített el, több mint egyharmadát beépítések, utak, városok terjeszkedése miatt. Ez a jelenség az ország élelmiszerellátását is negatívan befolyásolja. Csak az elmúlt évtizedben elvesztett földterületen 10 millió tonna búzát lehetne megtermelni évente, ami már most is hiányzik az olasz termelésből. Ha ez a trend nem változik és azonos ütemben folytatódik a termőföldvesztés, akkor ez további 10%-os búzatermés-kiesést fog jelenteni. A probléma komolyságát fokozza, hogy ugyanezen időszak alatt Olaszország lakossága várhatóan 5%-kal fog növekedni.
Eredetvédett termékek
A minőségi élelmiszerek termelése a fejlett élelmiszergazdasággal és nagy gasztronómiai hagyományokkal rendelkező Olaszországban mindig is fontos kérdés volt. Az egészséges táplálkozás fokozatos térhódításával a mediterrán étrend világszerte mind népszerűbb. Az UNESCO 2013. december 4-én felvette az Emberiség Szellemi Kulturális Örökség reprezentatív listájára a mediterrán étrendet.
A globalizálódó élelmiszertermelés és -kereskedelem révén megjelenő olcsó tömegtermékek, a WTO tárgyalások és a szabadkereskedelmi megállapodások következtében mind szabadabbá váló nemzetközi élelmiszer-kereskedelem, a KAP-reform következtében csökkenő, illetve megszűnő termékhez kötött támogatások egyaránt nagy kihívások elé állítják az olasz mezőgazdaságot és élelmiszertermelést. Ezekre az olasz válasz semmiképpen nem a negatív árverseny, hanem a helyben termelt alapanyagból jó minőségű élelmiszerek előállítása. Ennek egyik lehetősége az eredetvédett termékek termelése és forgalmazása, amire az Európai Unió szabályozása biztosít megfelelő keretet.
Az EU-s oltalom alatt álló termékek listáját az EU által elismert és nyilvántartásba vett földrajzi eredetvédett élelmiszerek, illetve mezőgazdasági termékek számát illetően Olaszország vezeti 269 termékkel (2. Franciaország, 3. Spanyolország).
Olaszországban hagyományosan nagy jelentőséget tulajdonítanak az élelmiszerek földrajzi eredetének, származásának.
2013-ban Olaszországban 6,6 milliárd euró volt az „eredetvédett” termelési érték, a teljes olasz mezőgazdasági és élelmiszeripari termelési érték (82 milliárd euró) mintegy 8%-a. Ennek 57,8%-át a sajtok, 26,8%-át a húskészítmények, 6,9%-át a zöldség-gyümölcs, 6%-át a balzsamecet, 1,3 %-át az olívaolajok, 1,27%-át a friss húsok és 0,03%-át az egyéb termékek értékesítéséből realizálták. Az eredetvédett termékek több mint 1/3 részét, 2,4 milliárd euró értékben, az export piacokon értékesítették.
A „listavezető” termékek esetében sikerült a kiváló minőséget a viszonylag nagy mennyiségekkel ötvözni, s mind a hazai piacon, mind külföldön komoly piaci pozíciókat szerezni. A többi, kisebb mennyiségben előállított oltalom alatt álló terméknél az uniós regisztrációt egy adott termék hagyományainak a megőrzése, egy egységes „receptúra” kialakítása érdekében (és ennek révén kedvezőbb piaci pozíció elérése reményében) kezdeményezik. Megjegyzendő, hogy az önkormányzatok nagy önállósága és az erős lokálpatriotizmus miatt előfordul, hogy az oltalom megszerzése csak politikai megfontolásból, presztízs okokból történik, közvetlen üzleti hozadéka sokszor csak minimális.
Mindenképpen elsődleges cél az eredetvédett termékekkel az adott termékcsoporton belül a garantáltan legjobb minőség folyamatos biztosítása. Ez – természetesen – legtöbbször egy átlagosnál magasabb árat is jelent egyben.
Olaszországban az EU-s oltalom alatt álló termékek értékesítési csatornáit tekintve első helyen a nagy szuper- és hipermarket kereskedelmi láncok (47%), valamint a nagykereskedők (32%) állnak, őket követik a hagyományos kis üzletek (6,7%) és a vendéglátóipar (4,9%).
A felmérések szerint az élelmiszerek vásárlásakor Olaszországban még mindig az ár az egyik meghatározó szempont, de a lakosság bizonyos hányada inkább választja a drágább, ugyanakkor jobbnak és biztonságosabbnak tartott hazai, köztük kiemelten az eredetvédett (hazai) termékeket.
Az olasz mezőgazdasági tárca komoly erőfeszítéseket tesz a „Made in Italy” elnevezés belföldi és külföldi népszerűsítésére és védelmére, annak ellenére, hogy itt még a mögöttes tartalom tekintetében sincs teljes egyetértés. A mezőgazdasági termelők érdekképviseletei a kizárólag olasz alapanyagból készült termékeket sorolnák ide, míg a feldolgozók szövetsége értelemszerűen elegendőnek tartaná a „Made in Italy” névhasználathoz, ha a feldolgozás Olaszországban történik.
Az agrárpolitikai, élelmiszeripari és erdészeti miniszter 2015 márciusában megállapodást írt alá az eBay jogi képviselőjével, az Olasz Eredetvédett Borok Védelmét Célzó Önkéntes Konzorciumok Országos Szövetségével (Federdoc) és a Központi Agrár-élelmiszeripari Minőségvédelmi és Csalásmegelőzési Főfelügyelőség (ICQRF) vezetőjével. A megállapodás tárgya az eBay online platformon az olasz borászati termékek promócióját, értéknövelését, megismertetését és védelmét célzó tevékenységek megvalósítása. A megállapodás értelmében az eBay vállalja, hogy eltávolítja azokat a hirdetéseket, melyek az olasz eredetvédett borok tekintetében jogsértő, szabálytalan termékeket reklámoznak. Az ICQRF pedig az egész EU területére kiterjedően beindítja a bejelentett szabálytalan termékek forgalmazását megakadályozó eljárásokat. Ez a megállapodás egyedülálló az egész világon. Eddig 160 hamisított „Made in Italy” termékre derült fény, összesen mintegy 50 millió euró értékben.
Külföldi befektetők az olasz mezőgazdaságban
A legnagyobb olasz márkák felvásárlási hulláma után, a válság idején az olasz földbirtokokat vásárolják fel a külföldiek. A gazdasági válság kezdete, azaz 2007 óta 11%-kal nőtt Olaszországban a külföldiek kezébe került gazdaságok száma, ami ma eléri a 17.286-ot. Az általános trenddel szöges ellentétben, a mezőgazdaság vonzza leginkább a külföldi befektetőket.
Az egyéb gazdasági tevékenységektől eltérően a mezőgazdasági vállalkozásokat nem lehet „elvinni”, a fejlesztési lehetőségek helyhez kötöttek, míg más területen a tulajdonosváltás gyakran az olasz üzemek bezárásához és országhatáron túlra helyezéséhez vezettek.
Az elmúlt tíz év legnagyobb gazdasági válságával egy időben az olasz mezőgazdaságba befektető külföldiek száma rekordot döntött. Az olasz félsziget mezőgazdasági területei gyakorlatilag a svájciak „bank”-jává váltak: a külföldi befektetők legnagyobb hányada, 16%-a svájci. Eközben az olaszok külföldre mentették tőkéjüket.
Az olasz mezőgazdaságba befektető külföldiek közt dobogósok a németek (15%) és a franciák (8%), akik a „Made in Italy” élelmiszerek gazdasági erejét és az olasz vidéki életvitel minőségét tartják sokra. Jelentős a román (!) befektetés is (5%), az amerikai (4%), angol (4%) és belga (3%) jelenlét. A külföldi befektetők nem kizárólag nagypénzű emberek, sok köztük a fiatal: a befektetők 61% fiatalabb 50 évesnél.
Területi elhelyezkedés szerint a külföldi befektetők körében legkeresettebb Toscana (14%), Szicília (13%), Veneto, Lazio és Campania (egyenkét 7-7%) tartományok.
Áfarendszer az olasz mezőgazdaságban
Érdemes külön szót ejteni az olasz mezőgazdaságban alkalmazott speciális áfarendszerről, mellyel más vállalkozásokkal szemben a mezőgazdasági vállalkozók számára kedvezőbb adózást biztosít.
A speciális rendszerben az áfalevonás nem analitikus módon történik a beszerzési költségekben foglalt áfa összege alapján, hanem átalányosan kerül meghatározásra az értékesített mezőgazdasági termékek értékére alkalmazott kompenzációs rátákkal. A kompenzációs rátákat termékcsoportonként miniszteri rendeletben határozzák meg.
Még egy sajátosságra szeretném felhívni a figyelmüket: az agroturizmusokra. Erre az ágazatra Olaszország az egyetlen európai ország, amely külön törvényt alkotott. Az olasz felfogás szerint az agroturizmus illeszkedik a multifunkcionális mezőgazdaság megteremtésére irányuló intézkedésekhez, mivel az társadalmi, környezeti és gazdasági szempontokat is figyelembe vesz. Az agroturizmus két alaptevékenysége a szálláshely, illetve az étkeztetés biztosítása, de egyéb kiegészítő, rekreációs (sport, oktatás) tevékenységet is végezhetnek. Ezeken a helyeken mindent egyben kap meg az odaérkező látogató: helyi mezőgazdasági sajátosságok, tradicionális ételek és közvetlen találkozások a hagyományaikra büszke vendéglátóval. Mindenkinek csak ajánlani tudom.
Ezúton is köszönöm Kálmán Zoltánnak, jelenlegi római mezőgazdasági képviselőnknek a cikk megírásához nyújtott segítségét.
Dr. Hamar Balázs
A cikk szerzője: Dr. Hamar Balázs
