A gabonanövények és azon belül az őszi kalászosok az emberiség legrégebbi kultúrnövényei közé tartoznak. Gyomirtásuk jóval rövidebb múltra tekint vissza, a vegyszeres gyomirtás pedig csak az 50-es évektől számottevő. Számos tradíció alakult ki az utóbbi évtizedekben.

A vegyszeres gyomirtásban, hasonlóan a többi kultúrákhoz, évtizedekre szinte egyeduralkodóvá váltak a szulfonil-karbamidok, ennek számos pozitív és néhány esetben negatív hatásával együtt. A beavatkozások időzítése is számos esetben elcsúszott az ideálisnak tartott bokrosodás idejétől a két nódusz nemritkán akár a zászlóslevél megjelenésének idejére, mondván: várjuk a napraforgó árvakelést. Az egyoldalú herbicidhasználat és az időzítés optimálistól való elmozdulása valamint a talajművelési rendszerek, a forgatásostól a minimális talajmunkáig, változása nyomott hagyott a gyomosodási viszonyokon is. Példa erre az egércsenkesz (Vulpiamyuros) megjelenése Veszprém, Nógrád és Vas megyében. A gabonákban „kikoptak” a hagyományos gyomnövények sok területen, és a korábbi vélekedés, miszerint bokáig érő gyomnövény nem számít a kalászosokban, megdőlni látszik. Egyre nagyobb tömegben gyomosítanak a T1-es egyszikűek, és egyre gyakrabban adják fel a leckét a „lány nevű gyomnövények”, Veronika,  Viola, Lamium és Consolida fajok, amelyek a hagyományos szulfonil karbamidos megoldásokra, a kijuttatás idejére már általában virágoznak ezek a fajok, kevésbé vagy egyáltalán nem érzékenyek. Maradnak ellenük a kontakt partnerek, hormonos kombinációk, amelyek szintén szűkíthetik a kijuttatási időszakot. Az egyszikű gyomok, elsősorban a nagy széltippan elleni védekezések időzítése is áldozatául esik az egyre hektikusabbá váló időjárásnak, valamint az időben alaposan elhúzódó gyomkelésnek.

A termeltetés oldaláról nőnek az elvárások a termésátlag növelése, a termésbiztonság és a megfelelő minőség elérésére. A gyomirtási technológiákkal szemben támasztott követelmények növekedése sok esetben új vegyszerek, újabb megoldások felé vezethetnek, de a gabonafélék esetében járható út a visszatérés a hagyományos ősszel alkalmazható megoldások felé, amelyek hatékonyak az újonnan felszaporodó fajok ellen, már korán, a gabonafélék kelése után gyommentességet biztosítanak és megalapozzák a biztosabb áttelelést, elkerülhetővé teszik a tavaszi munkacsúcsokat. Olcsó és hatékony megoldást adnak az ősszel-tél folyamán kikelő egy- és kétszikű gyomnövények ellen.

Hasonló megfontolásból fordultunk a hagyományos megoldások felé, az elődcégek portfóliójában számos őszi megoldás szerepelt, de a gyomirtási szokások, reméljük csak ideiglenes, megváltozása, a csökkenő piaci igények miatt kivezették ezeket a készítményeket a piacról. Az idei évtől új-régi készítménnyel jelentkezünk az őszi gabonák őszi gyomirtására.

Az őszi kalászos gabonákban, elsősorban a nagy széltippannal fertőzött területeken terjedt el az őszi gyomirtási technológia. Ennek oka, hogy ősszel hatékonyabban, olcsóbban és időben el lehet végezni a védekezést. Számos hatóanyag áll a rendelkezésre, amelyekkel meg lehet oldani a problémát. Azonban az elmúlt években olyan folyamatoknak vagyunk tanúi, amelyek megkövetelik az új, markánsan robusztusabb megoldások használatát.

• A nagy széltippan egyre erőteljesebb térbeli terjedésével egyre komolyabb termésveszteséget okoz a kalászos gabonákban (ha a nagy széltippan fertőzöttsége 2-3 db/m2, akkor a terméskiesés eléri az 5%-ot. 8–10 db/m2-nél ez az érték 10–15%, míg 15–20 db/m2-nél már 20–25% is lehet). Ez azt jelenti, hogy akár 1000–2000 kg/ha termésveszteséget is képes okozni.
• A telek enyheségének köszönhetően a nagy széltippan csírázása nem áll le novemberben, hanem december-január-február során is folytatódik. Így a készítményeknek rendelkezni kell hosszú hatástartammal, amely tavaszig is kitart.
• A tél végi-kora tavaszi csapadékszegény időszakok gyakoribbá válása miatt az áprilisig gyomosan maradt állományok nagy veszteséget szenvednek el a víz- és tápanyag-konkurencia miatt. Ha minél több gyomot hagyunk tavaszra és minél később végezzük el a gyomirtást, annál nagyobb termésveszteséget szenved el a kultúrnövény.
• A hibrid vagy nagy termőképességű őszi búzák alacsony vetőmagnormája miatt ősszel nagy tere van a gyomoknak. Ha az ilyen állományokat áprilisig gyomosan hagyjuk, akkor jelentős termésveszteséget szenvednek el a tavaszi gyomirtásig.
• Az egyre nagyobb teret nyerő veronika, árvácska és árvacsalán fajok ellen tavasszal már nem, illetve nagyon kis hatékonysággal tudunk védekezni. Ezek a gyomok a következő évi repce utónövényben gyakran megoldhatatlan gondot jelentenek. Az őszi kezelések nagyon jó hatékonysággal képesek ezt a gyomproblémát megoldani.

Az elmúlt szezonban megvizsgáltuk a különböző időszakban elvégzett gyomirtások termésre gyakorolt hatását. A legnagyobb termésátlagot azok a parcellák adták, amelyeken már ősszel elvégeztük a teljes gyomirtást. Amelyekben az őszi kezelés meghagyta a gyomok jelentős részét, akkor a termésátlag már 300–500 kg/-mal csökkent. Ha a kezelés kora tavasszal, március végén történt, akkor a termés 500–700 kg-mal, míg ha a kezelés április közepén történt, akkor már 800–1200 kg-mal volt kisebb a termés.

Az őszi kezeléssel nemcsak a tavaszi munkacsúcsot tudjuk mérsékelni, hanem jelentős termést tudunk megmenteni. Olyan készítményt érdemes választani, amelynek hosszú tartamhatása van és nagyon széles hatásspektruma. Ezzel biztosítjuk azt, hogy nem lesz szükség tavaszi kezelésre, ami további költségeket jelent. Így az ősszel még olcsónak bizonyuló gyomirtás tavaszra már drága technológia lesz.

Ha hibrid búza vetésére kerül a sor vagy a kalászos gabona után őszi káposztarepce következik, akkor érdemes az őszi gyomirtásban gondolkodni, illetve olyan készítményt választani, amely teljes hatásspektrummal rendelkezik és nem igényel felülkezelést. A készítményválasztás nagyon fontos szempontja még, hogy milyen utónövény-korlátozással rendelkezik. Mivel gyakran őszi káposztarepce a következő növény, ezért ennek biztonsága a legfontosabb kritérium. Ebben a tényezőben is vannak különbségek a készítmények között, érdemes figyelembe venni.

 Hazánkban a szántóterületeink jelentős részén termesztünk kalászos gabonanövényeket, ezek közül is elsősorban őszi búzát. Azonban véleményem szerint a kalászosok gyomszabályozása az a terület, amire a legkevesebb gondot fordítunk a főbb termesztett kultúráink közül. Ennek számos oka lehet, mint például a jövedelmezőség kérdése a gyengébb adottságú területeken, esetleg munka- és/vagy üzemszervezési problémák (idő- és géphiányból adódó elmaradt gyomirtás), esetlegesen pedig a gabonák gyomelnyomó képességében bízva nem végzik el a gyomirtó szeres kezeléseket a gabonatáblákon. Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy az el nem végzett, vagy a rosszul elvégzett gyomirtás a szántóterületeink nagymérvű elgyomosodásához vezethet, ami a későbbiekben akár egy jóval költségesebb gyomirtási eljárás alkalmazását vonhatja maga után. Mint minden más termesztett növényünk gyomszabályozása esetén, a kalászosok gyomirtásának tervezésekor is fontos (sőt talán ez esetben a legfontosabb), hogy ismerjük a tábláink gyomflóráját, csak így tudunk eredményesek lenni a gyomokkal szembeni küzdelemben. A területünkön előforduló gyomnövények elleni helytelen, vagy nem célzott gyomirtó szer választás egyes nehezebben irtható gyomfajok felszaporodásához (nagy széltippan – Apera spica-venti, ecsetpázsit – Alopecurus myosuroides, ragadós galaj – Galium aparine), vagy egyes fajok szinte teljes eltűnéséhez (konkoly – Agrostemma githago) vezethet.

Az őszi kalászosok gyomirtása alapvetően két időpontban végezhető el. Ősszel a vetés után-kelés előtt preemergensen vagy őszi korai posztemergensen, illetve tavasszal. Az üzemi gyakorlat nálunk zömében a tavasszal elvégzett posztemergens kezeléseket részesíti előnyben. Az ősszel elvégzett kezelések közül a korai posztemergens gyomirtás dominál, a preemergens kezelések hazánkban kevésbé elterjedtek.

Hol és mikor lehet érdemes őszi gyomirtást végezni gabonában?

• Preemergens gyomirtási eljárás alkalmazása viszonylagosan biztonságos, hiszen az őszi bemosó csapadék nagy valószínűséggel rendelkezésre áll. A preemergens kezelések nem végezhetőek el olyan területeken, ahol a növényvédő szer el- vagy összefolyása, elszállítódása előfordulhat, így deflációra vagy erózióra hajlamos területen. A nem megfelelően előkészített, rögös magágy szintén csökkentheti a gyomirtó hatékonyságot. Sekély és egyenetlen vetésmélység pedig a kultúrnövény károsodásához is vezethet.
• Csapadékos ősz esetén a kalászosok kelése mellett a T1-es (pl.: veronika félék, árvacsalán félék, tyúkhúr stb.) és T2-es (pl.: nagy széltippan, ragadós galaj, pipitér fajok stb.) gyomnövények csírázása és kelése is beindul. A kelő gabona gyomelnyomó képessége csekély, így erős gyomfertőzöttség mellett fajok jelentős kompetítorként léphetnek fel. Így ellenük indokolt lehet egy, a gyomnövények gyomirtó szerekkel szembeni legérzékenyebb fenológiai állapotához igazított posztemergens védekezés. Különösen fontos lehet ez az egyre inkább terjedő hibrid búza és a hibrid árpa vetésekben, hiszen ezen alacsony tőszámmal vetett növények kezdeti gyomelnyomó képessége gyengébb a sűrűbben vetett, hagyományos fajtákhoz képest.
• Napraforgó árvakelés esetén, ha a kikelt napraforgó egyedszáma eléri a veszélyességi szintet, szintén indokolt lehet az őszi kezelés. Erős fertőzöttség esetén a gabona kezdeti fejlődését jelentősen visszafoghatja. Igaz az ilyenkor kikelt napraforgó növényeket az első őszi fagyok elpusztítják, és sokkal inkább a tavasztól folyamatosan csírázó napraforgó okozhat inkább problémát.
• Abban az esetben is érdemes lehet az őszi kezeléseket számításba venni, ha szerrotációt szeretnénk végrehajtani. Az egyoldalú szerhasználat a gyomrezisztencia kialakulásához vezethet. Az eltérő hatásmechanizmusú hatóanyagok alkalmazása rezisztenciatörő megoldásként jöhet számításba.
• Olyan területeken is megfontolandó az őszi kezelések elvégzése, ahol várhatóan a tavaszi gyomirtózást nem tudjuk elvégezni a terület adottságából, vagy a gép-, az idő- és a munkaerő hiányából adódóan.
• Évelőkkel, főként mezei acattal (Cirsium arvense) fertőzött területeken a tavaszi, célzott kezelést javasolt elvégezni. Ez esetben egy őszi korai, és kiegészítésként egy tavaszi posztemergens kezelés is szóba jöhet, természetesen a gazdaságossági, jövedelmezőségi szempontok figyelembe vétele mellett.

Megítélésem szerint az őszi kalászosok őszi gyomirtásának súlya hazánkban indokolatlanul alulreprezentált és az összes termőterületre vonatozó 7%-os részarányával szinte súlytalan is. Ennek részben megalapozott és megalapozatlan okait, hagyományait egy másik cikk tanulmányát is képezhetné… Ebben az esetben viszont azokat a címszavakat, hívószavakat szeretném a teljesség igénye nélkül felvillantani; amik az őszi kezelések szélesebb körű átgondolását és kivitelezését hivatottak szolgálni.

Ezek közül talán a leginkább ismert, követett és minden gazdálkodó számára is megtapasztalható tényező az éghajlat változása, változékonysága. Ennek viszont olyan kárt okozó hozadékát – ami ellen képesek vagyunk védelmet biztosítani kalászosaink számára – még kevesen értékelik a súlyának megfelelően. Ez a változásból következő kártétel pedig nem más, mint gyomnövények számára (is) kialakult hosszabb és kedvezőbb őszi/téli periódus. Pedig számtalan hozamvizsgálat bizonyítja, hogy azonos gyomspektrum és denzitás mellett az őszi gyomirtás egy kimondottan zordra forduló tél esetén is mindig gazdaságosabb volt, mint egy tavasszal kivitelezett; hát még az elmúlt évtized enyhe telei esetében! Amit még nem sikerült ez esetben egyértelműen közvetíteni a szakma felé – holott mindenki előtt ismert dologról van szó – az az a tény, hogy az őszi kalászosok termesztése során a betakarításig két eltérő – egymástól jól elkülöníthető – gyomvegetáció verseng a kultúrnövénnyel. Az első vegetáció tavaszra lefuttatja életciklusát (T1-T3) és így nem találkozik a tavaszi kijuttatású herbiciddel – vagy az már csak a kifejlett, szeneszcens egyedeit éri –, ezért ezekre a gyomokra nézve már nem, vagy csak kevésbé hatékony a tavaszi kezelés. A gazdasági kártétel pedig ezen időszakban már bekövetkezett. Csendben és hivalkodások nélkül, de mindig kimérhetően. A második gyomvegetáció változatos életformákat foglal magába; de közös bennük az, hogy tavasszal kezdik meg kártétellel járó életfolyamataikat. Ha tehát ősszel az első stádium populációját kiiktatjuk, akkor tavasszal a jól fejlett – és versenytársak nélkül maradt – kalászosok képesek habitusukból adódóan gyommentességüket aratásig fenntartani. Ilyen esetekben tavaszi védekezésre csak és kizárólag a gazdasági küszöbértéket meghaladó évelők ellen lehet szükség. Ezen esettől eltekintve tehát nem a gyomirtások számán, hanem csak annak idején változtatunk; ami az eltérő készítmények körét is figyelembe véve nem okoz költségnövekedést, de az elérhető nagyobb hozammal még rentábilisabbá is válik.

A másik fontos tényező az maga a tábla gyomflorisztikai térképe. Ez az a bázis adat, ami megadja azt az alapinformációt, hogy adott területen és időpontban mely gyomnövényekből és milyen mennyiségben kell a várható megjelenésükre számítanunk.

Végezetül szorosan ehhez a témakörhöz kapcsolódóan – véleményem szerint – egyre inkább fontossá válik a mindennapok számára is a megfelelő fajismeret mellett az életmódok sajátosságaiból eredő kártételek beazonosítása és publikálása. Ez azért nagyon fontos, mert a különböző gyomfajok eltérő megítélés alá esnek a gazdasági küszöbértékre gyakorolt hatásuk alapján. Ezt az értéket pedig nagyban alakítja az adott gyomnövény fejlődésdinamikája. Ezek alapján legalább két markánsan elkülönülő csoportra oszthatjuk az ősszel csírázó gyomnövényeket is (ami nem azonos az életforma besorolással). Az egyik csoport alkotói azok a fajok, amelyek a tél beálltával – függetlenül annak aktuális időjárási körülményeitől – növekedésüket szüneteltetik és „hibernált” állapotban telelnek (pl. pipacs, ebszikfű). A másik halmazba tartozó növények ellenben az időjárástól függetlenül a tél folyamán is folyamatosan építik szárazanyag-tömegüket (pl. ragadós galaj, veronika fajok, tyúkhúr, nagy széltippan). Érthető módon ezen növények terméselvonó hatása jóval felülmúlja a „hibernációban” telelőkét,  jelenlétük érzékeny – néha súlyos, akár 20–30%-os – károkat képes okozni.

A változó környezet és a bővülő tudástár folyamatos egymáshoz igazítása képes arra, hogy jó eséllyel legyen tervezhető az elvárt eredményességű és költségszintű gyomirtás, mindenki megelégedésére.

Az őszi vetésű kalászosok vegyszeres gyomirtása továbbra is fontos, jelentős feladat a hazai növényvédelemben. Az elmúlt években megfigyelhető a céltudatos növényvédő szer felhasználás, amiben a hatékonyság, a költségtakarékosabb szemléletmód a fő irányelv.

A szemléletváltásra szükség is van, mivel a kalászos gabona kultúrákban is átalakult az elmúlt években-évtizedekben a gyomflóra, és a gyomnövények fontossági sorrendjében jelentős változások történtek. Több olyan gyomnövény is megjelent a gabonatáblákon, amelyek a gyomirtásokra is hatással vannak, így az őszi vegyszeres védekezések is egyre több területen szükségesek lettek.

A védekezések célnövényei lehetnek a kétszikű gyomnövények, de a legutóbbi gyomfelvételezés adatainak ismeretében inkább az egyszikű gyomnövények azok, amelyek ellen elengedhetetlenné vált az őszi gyomirtás. Az egyszikű gyomnövények közül a nagy széltippan (Apera spica-venti) jelentősége Nógrád megyében és országosan is egyre nagyobb! A nagy széltippan mellett vannak gabonatáblák, ahol más egyszikű gyomnövények is komoly gondot jelentenek, így a tarackbúza, a vadzab, a parlagi ecsetpázsit, a rozsnok fajok. Ezen gyomnövények mindegyike jelentős (akár több 10%-os) termésveszteséget tudnak okozni, már alacsony (2–5 db/m2) egyedszámban is. Ez a négyzetméterenkénti egyedszám olyan szintű, hogy a felületes szemlélőnek fel sem tűnik, hogy a néhány száz kultúrnövény között van 2–5 darab (de inkább sokkal több) „nem odavaló” egyszikű gyomnövény négyzetméterenként!

A gyomnövények elleni védekezés során elsősorban a megelőzésre kell törekednünk, hogy megakadályozzuk a gyomok terjedését, felszaporodását. Ha azonban már megjelentek a szántóterületünkön a gyomnövények, akkor a vegyszeres védekezéssel elejét vehetjük a továbbterjedésnek, illetve csökkenthetjük az egyedszámot.

Az egyszikű gyomnövények ellen a védekezést minden esetben a lehető legkorábban, ha lehet már vetést követően, de még kelés előtt (preemergensen) el kell annak érdekében végezni, hogy a szűkösen rendelkezésre álló erőforrásokat (tápanyag, nedvesség) a kultúrnövényünk hasznosítsa, ne pedig a gyomnövények. A preemergens gyomirtásnál ügyelni kell többek között arra, hogy az erősen porosodó, erózióra, deflációra és a rendszeresen vízállásos területeken ne végezzük el ezt a kijuttatási technológiát. Továbbá a fitotoxikus tünetek elkerülése érdekében fontos az aprómorzsás talajfelszín, az egyenletes, megfelelő mélységű (4–6 cm) vetés, amit az utóbbi évek tapasztalatai alapján nem minden szántóterületen tudják elvégezni a gazdálkodók, így ezen kritériumok miatt sok hazai terület alkalmatlan a preemergens gyomirtások hatékony kivitelezésére. Ott azonban, ahol megfelelő a kijuttatás, a kijuttatást követően optimálisak a feltételek, a kultúrnövény hónapokon keresztül gyommentesen tud növekedni, fejlődni. 

Az őszi posztemergens gyomirtásnál a már kikelt gyomnövények ellen irányul a védekezésünk. A magról kelő egyszikű gyomnövények a gyökérváltáskor, az 1–3 leveles állapotukban a leginkább érzékenyek a herbicidekre. A magról kelő kétszikű gyomok a szikleveles-két valódi leveles állapotban a legérzékenyebbek. Az éghajlati adottságaink és a szélsőséges időjárás miatt itt is érvényes az előző kijelentés, miszerint az őszi posztemergens kijuttatásokat sem tudjuk minden olyan területen elvégezni, ahol szükséges és szakmailag megalapozott lenne a védekezés. De ahol a gyomnövények jelen vannak, és ahol el tudjuk végezni a kijuttatásokat, ott semmi esetre sem szabad elhagyni ezen technológiai elemet, mivel az alkalmazott készítmények a talajon keresztüli hatásuknál fogva, hosszú hónapokra gátolják a gyomnövények csírázását.

Összefoglalva elmondható, hogy az őszi vetésű kalászos gabonáknál a gyomszabályozás, gyomirtás technológiájában, ahol egyszikű gyomnövények vannak a területen, kihagyhatatlan elemmé vált az őszi gyomirtás.

                - an összeállítás -

A cikk szerzője: Agro Napló