Ráadásul jól tárolható állapotban, mivel a 30–35% körüli nedvességtartalmú kukoricacsöveket rendszerint górékban (keskeny szélességű hálóval, vagy lécekkel borított oldalfalú fedett tárolókban) tárolták és természetes úton szárították ki. A morzsolást a felhasználás függvényében végezték. A vidéki lakosság számára abban az időben fontos tüzelőanyag-forrást jelentett a kukoricacsutka. Az évek során a takarmánykukorica csöves betakarítását felváltotta a lényegesen nagyobb teljesítményű, gabonakombájnokkal végzett morzsolásos betakarítás, így a csutka a kombájn után a szántóföldön maradt. Egy területen a hibrid kukorica betakarításánál azonban megmaradt a csöves betakarítás, mivel az értékes vetőmag nem bírja el a kombájnok cséplődobjának durva ütő-dörzsölő beavatkozásait. Így a hibrid kukorica feldolgozó üzemekben ma is jelentős mennyiségben keletkezik (a csövek lemorzsolása után) kukoricacsutka, amelyet az üzemek általában a hibrid kukoricacsövek szárítására használnak fel. A kukoricacsutka elemi összetételében igen magas (88–89%) a szén, az oxigén és a hidrogén aránya, amely a tüzelés szempontjából rendkívül kedvező. Ugyanakkor alacsony a környezetre káros összetevők (nitrogén, kén, klór) mennyisége a csutkában. Igen kedvező (15–16 MJ/kg) a fűtőértéke, amely szárazanyag-tartalomra számolva eléri a 17–18 MJ/kg-ot is, és alacsony, csak 1,3–1,5% a hamutartalma.

A Magyarországon évente mintegy 1,1–1,2 millió hektáron termelt kukorica túlnyomó részét gabonakombájnokkal takarítják be, és az értékes kukoricacsutka a talajba kerül bedolgozásra, ahol szerves anyag tartalma csak lassan bomlik le. A felmérések szerint egy hektár kukoricaterületen 2–5 t/h közötti mennyiségű csutka marad vissza a fajtától és a hozamoktól függően. Egy átlagos 3,5 t/ha mennyiséggel számolva 1,15 millió ha kukorica esetében 4 millió tonna kukoricacsutkát lehetne begyűjteni a hazai földekről. Ez 50–60%-a a szemtermésnek. A légszáraz kukoricacsutka fűtőértéke 15–16 MJ/kg. Az országban keletkezett csutkamennyiség fűtőértéke eléri a 60 PJ-t, amely 1,92 millió m3 földgáznak felel meg.

Ebből is látszik, hogy jelentős mennyiségű (52,5 GJ/ha, 800 liter fűtőolaj/ha) energiát lehetne nyerni a kukoricaföldekről, ha a kombájnok által lemorzsolt kukoricacsövek csutkáját be lehetne gyűjteni. Ez műszakilag lényegesen egyszerűbb feladat, mint a nagy tömegben visszamaradt és az esetek többségében túlságosan nedves és földdel szennyezett kukoricaszár betakarítása. Hisz a csutka részben aprítva, tisztán kerül ki a kombájnok cséplődobjából a szalmarázókra és a rostaszerkezetre. Ott már jól elválasztható a könnyebb csuhélevelektől, csupán a gyűjtését és átürítését kell megoldani a kombájnokon. Az értéket képező kukoricacsutka betakarításának műszaki-technológiai lehetőségeinek megoldása már régóta foglalkoztatja a konstruktőröket és a gyakorlati szakembereket is. Többféle kísérleti berendezés is született az elmúlt években. Egyik lehetőséget a kukorica CCM (Corn Cob Mix) célú betakarítása kínálta, amikor a szemet és az aprított csutkákat együtt takarítják be, majd CCM-ből egy forgó rosta segítségével kiválasztották a csutkarészeket. A CCM felhasználás csökkenésével és a jelentős munkatöbblettel járó megoldás nem tudott elterjedni. A figyelem a kukorica hagyományos morzsolva betakarításának irányába fordult. Különböző megoldásokat kerestek a kombájnról lekerülő csutka felfogására és gyűjtésére. Az amerikai Vermeer cég CCX 770 vontatott csutkagyűjtőt tervezett, amely a gabonakombájn után kapcsolva begyűjti a csutkarészeket és a csuhét, majd szétválogatja azokat. Ugyancsak Amerikában született megoldás a kombájn tetején kialakított ürítőszalagos gyűjtőtartályos csutkagyűjtő (Ceres Resuide System), amelyet nem kedvelt meg a gyakorlat. Európában az osztrák konstruktőrök figyelmét keltette fel elsősorban a kukoricagyűjtés megoldási lehetősége. 

A kombájnadaptereket gyártó Bizon cég gyűjtőcsigás, dobóventilátoros gyűjtő-átrakó berendezést épített, amely a kombájn mellett folyamatos haladó pótkocsit igényelt. A kombájn mögött elhelyezett, de hátrafelé üríthető tartályos megoldást mutatott be a Dorner cég. Oldalra ürítős hátsó tartályos megoldással rukkolt elő legutóbb a Tshiggerl vállalkozás. Ezeknél a csutka leválasztása egységesen, a kombájn rostaszerkezetében történik meg, a gyűjtésben és az átadásban vannak eltérések. A gyakorlatban is jól működő technológiai és műszaki megoldást dolgozott ki Rainer Uckelmann német gépi bérvállalkozó (Lohnunternehmer), akinek Coesfeld-i kerülethez tartozó Dülmen közeli Daldrupban található a vállalkozása és az Osnabrücki Főiskolán ebből írta a BSC diplomáját. A kukoricacsutkának a szemterméssel egymenetbeni betakarításához egy Case IH 6088 típusú axiáldobos gabonakombájnt alakított át. Azért ezt a kombájnt választotta a hagyományos keresztdobos arató-cséplő gépekkel szemben, mert a hosszú (3,8 m) dobból és variálható több részből álló dobkosárból felépülő cséplőrendszer kevésbé töri össze a lemorzsolt kukoricacsutkát, mint a hagyományos felépítésű cséplőszerkezetek. A cséplőrotor alá nagy lyukú rostákat helyezett el, amelyen áthullnak a csutkarészek és fennakadnak a csuhélevelek, amelyeket a szelelő ventilátor hátrafelé kifúj a kombájnból.

A csutkadarabokat gyűjtőcsiga szállítja egy pótlólag beépített dobóventilátorra, amely azokat a kombájn hátulján kialakított 13 m3-es magas billentésű tartályba juttatja. A megtelt tartály kombájn mellé beálló – annak álló helyzetében – pótkocsira üríthető. Az átürítés magassága max. 4,5 m. A megoldás bevált és jól működik. A bérvállalkozó az átalakított Case IH 6088-as kombájnjával hektáronként a szemtermés mellett átlagosan 3,5 tonna 40–45% nedvességtartalmú kukoricacsutkát is betakarít, amelyet baromfitrágyának hasznosít.

A csutka nedvességtartalma az őszi kukoricabetakarítás során változik. Szeptemberben még elérheti a 45%-ot is, amely október végére már 35%-ra mérséklődik. A csutkagyűjtés 50 euró/ha többletköltséget jelent hektáronként, azaz 1 tonna kukoricacsutka 14,3 euróba (azaz mintegy 4500 Ft) kerül neki. A kukoricacsutka betakarításkori térfogattömege 160–170 kg/m3. Jelenleg levegő aláfúvásos halomban tárolják. A letakart alom alatt farácsos borítású alagutat alakítanak ki és a levegő kivezetésére eltolva függőleges kéményeket (csöveket) helyeznek el. A szárításnál a kéményhatás elvét használják ki. A halom alá az időjárástól és a nedvességtartalomtól függően ventilátorral hideg, vagy meleg levegőt fújnak be. Ezzel egyensúlyi nedvességtartalomra szárítható a darabolt kukoricacsutka. Ezt a tárolási megoldást az energetikai célú faaprítékok esetében is alkalmazzák. A csutka esetében nagyobb a halomban a hézagtérfogat, így könnyebben szárítható. A mélyalmos baromfialmozáshoz, a kazalszáraz kukoricacsutkát ledarálják és a darálékból naponta négyzetméterenként 0,6–1 ,8 kg almot juttatnak a csibék alá. A mélyalom 40 nap alatt 20 cm-es magasságot ér el, miután felszívja és megköti az állatok ürülékét és az itatókból elcsorgó ivóvizet. Egy kg kukoricacsutka zúzalék 2,74 liter vizet képes megkötni. A tapasztalatok szerint kedvezően alakítja a mélyalmos istállók belső klímáját is, mivel jobban megköti az ürülékből felszabaduló ammóniát, és kevesebb lábbetegséget okoz, mint az aprított szalmaalom. Ezt az Alsószászországi Mezőgazdasági Kamara szakértői vizsgálata is megerősítette. Amennyiben csírátlan alomra van szükség, úgy a kukoricacsutka darálékot, 70°C-os levegővel után kell szárítani, hőkezelni kell. Eddig brojler- és pulykaistállókban alkalmazták sikeresen, de amennyiben nagyobb mennyiségben áll rendelkezésre, más állatfajok esetén is alkalmazható. A kukoricacsutka zúzalék magas fűtőértéke miatt jól tüzelhető kazánokban is. Alacsonyabb a hamutartalma, mint a faaprítékoknak, de a hamuja viszonylag alacsonyabb hőmérsékleten megolvad, ezért a szakemberek mozgórostélyos tűzterű kazánokban ajánlják a tüzelését, ill. más biomasszával (faapríték, energianád stb.) keverve történő égetését tartják kivitelezhetőnek. A kukoricacsutka őrlemény habosítóanyaggal keverve épületek szigetelésére is felhasználható. Szórópisztollyal vihető fel a falakra, födémekre.  Ajtólapok, elválasztó falak gyártásánál is felhasználható, amikor a két falemez közé távtartónak méretre vágott csutkadarabokat építenek be, amellyel növeli a panelek szilárdságát.

Dr. Hajdú József

A cikk szerzője: Dr. Hajdú József