– Igazgató úr! Egyszerű kérdést kell feltennem: a burgonya szántóföldi vagy kertészeti növény?
– A fóliaházi és a fátyolfóliás korai burgonya kertészeti termék, ellenben a normál időben, március végén, április elején ültetett már szántóföldi. Fontos a megkülönböztetés a támogatások miatt. Az elkülönítés egyértelművé teheti a pályázati kiírásokat, mert a korai burgonyát intenzíven, kertészeti követelmények között termesztik magas kézi munkaerőigény mellett.
– Az irodalom szerint a burgonya hektáronként képes akár 110-120 tonna gumót teremni. a valóság ennél jóval szerényebb. Ezzel együtt megőrizheti a burgonya a 3. legfontosabb élelmiszernövényi pozícióját a jövőben?
– Alapvető élelmiszerünk marad. Kisparcellás, provokációs kísérletekben, jelenleg köztermesztésben lévő fajtákkal többen értek el 100–110 t/ha-os terméseket. Ez az érték talán sokkolóan hat, pedig hazai körülmények mellett is tudunk példát kimagaslóan magas, 70 t/ha feletti üzemi termésekről.
– Miért hangsúlyozza a hazai körülményeket?
– A magyarországi környezeti adottságok nem ideálisak a burgonyának. Jobban érzi magát hűvösebb, egyenletes elosztású csapadékviszonyok mellett. A burgonya 25°C-fok felett nem igazán gyarapodik. Számára a nyugat-európai, atlanti klíma kedvezőbb, pl. Franciaország óceáni partvidéke, a balti tengerpart. Itthon a legprecízebb öntözéssel sem tudjuk megteremteni az ideális körülményeket, de egy jó fajtával mi is megközelíthetjük a növény potenciális termőképességét. A burgonya esetében a nemesítés fő célja nem a termőképesség növelése, fontosabb, hogy az új fajták környezeti alkalmazkodóképessége, termésstabilitása legyen magasabb az eddigieknél. A termésstabilitás a fajta biotikus (kórokozók és kártevők) és abiotikus (környezeti hatások) stresszekkel szembeni ellenálló képességének az eredménye. Következménye pedig az, hogy a jól alkalmazkodó fajták a bennük rejlő magas terméspotenciált és minőséget eltérő körülmények között is stabilan teljesítik, megbízhatóan teremnek. A keszthelyi fajták igazolják, hogy a kevésbé ideális környezetben is lehetséges nagy és jó minőségű termést elérni.
– Adatokkal segítené az eligazodásunkat?
– Az élenjáró francia, német, holland termesztők átlagosan 45–50 t/ha termést takarítanak be, az itthoni gazdaságok a statisztika szerint 25-26 tonnát, ugyanazon fajtákkal. A legjobb termésátlagot elérő országok is a potenciális termőképességnek alig 30–40%-át érik el. Egyértelmű a következtetés, óriási tartalék van a termesztéstechnológiák optimalizálásában. Ebbe beleértendő a legnagyobb terméspotenciálú és termésstabilitású fajták termesztése, a fémzárolt, egészséges vetőgumó használati arányának növelése, a fajtához optimalizált agrotechnika, tápanyag-utánpótlás és öntözés alkalmazása, hatékony növényvédelem stb. Magyarországon több okból alacsony a termésátlag. Leginkább a fajták alkalmatlansága és a vetőgumó minősége miatt, illetve amiatt, hogy nagyon alacsony (15% alatti) a fémzárolt vetőgumó használatának az aránya. A minősített vetőgumót használók 95%-a pedig a legalacsonyabb minőséget, a Classe A, más néven I. fokú vetőgumót ülteti. Ha magasabb minőségű vetőgumót használnának (elitet, vagy szuper elitet) nálunk is emelkedne a termésátlag. Lemaradásunk egyik oka tehát, hogy eleve vírusfertőzött vetőgumót ültetünk. A szabvány az I fok esetében 10% vírusfertőzöttséget is megenged. Év közben a fertőzés szintje tovább nő, ami fogékony fajták esetében erősen csökkenti a termés mennyiségét és minőségét is.
– Jól értem, ha itthon olyan fajtákhoz nyúlnánk, amelyek a hazai környezeti és termesztési körülményekhez jobban alkalmazkodnak, és minőségi vetőgumót használnánk, akár megközelíthetnénk a piacainkat elárasztó import étkezési burgonya eredményeit?
– Igen. Kiváló hazai fajtáink vannak. A szaporítóterület 25%-án már a keszthelyi fajtákat ültetik. Kisebb területen termesztik még Kruppa József, Osváth Zoltán és a Sárvári család magánnemesítők fajtáit is. Nem állítom, hogy minden keszthelyi fajta kiváló, de azt igen, hogy 4-5 fajtánk minden tekintetben felveszi a versenyt a nyugati fajtákkal. Erősségünk a rezisztencia számos kórokozóval, vírussal szemben, emellett nem maradunk el sem termőképességben, sem minőségben. Fajtáink közt kiemelkedő jelentőségű a korai érésidejű Balatoni rózsa, a közép-korai Katica és a Démon. Idén mutatjuk be a szuper korai Botondot. Chips-gyártásra alkalmas az Arany chipke, illetve a régiek közül talpon tartjuk a Hópehely és a Somogyi kifli fajtát.
– Jelenleg mi áll a nemesítés középpontjában?
– A jelenlegi kínálat szerintem kielégíti a termesztői és fogyasztói igényeket. Nem feltétlen újabb fajtákra van szükség, hanem a meglévők menedzselésére, piaci arányuk erősítésére. A konkurenciaharchoz sok pénzre lenne szükségünk. A keszthelyi Burgonyakutatási Központ állami tulajdonú intézmény ugyan, de alapfinanszírozás nélkül működik. Piacépítésre és marketingre is minden forrást magunknak kell előteremtenünk. Szóba jöhetne még a külföldi értékesítés, oda azonban nincsen igazán jó fajtánk. A hazai vásárlók által kedvelt rózsahéjú, sárga húsú fajták csak a környező országokban népszerűek. Kiléphetnénk ugyan az orosz és az ukrán piacra, ahhoz azonban nem vagyunk elég erősek. A potenciális exportterületeken (pl. Törökország) és az európai országok többségében a sárgahéjú, sárga húsú, nagy gumójú fajtákat igénylik. Ilyen fajták nemesítésére az utóbbi években jelentős energiákat mozgósítottunk, elismert fajtánk azonban még nincs.
– Magyarországon a Desirée a legismertebb fajták egyike a háziasszonyok körében. Ehhez képest milyen az ismertsége a balatoni rózsának?
– Legalább akkora! A Desirée ismertségét az alapozta meg, hogy a '80-as években szinte csak azt lehetett venni. Ez mára megváltozott, sok fajta van forgalomban. Marketing szempontból a Balatoni rózsa neve ideális. A korai éréscsoportban már az elsők között szerepel, a vetőgumó-termesztésben az élen áll. Számunkra jó hír, hogy a nagybani piacokon a Balatoni rózsát kiváló minősége miatt felárral értékesítik. Megjegyzem, a termesztők számára nemcsak a termés mennyisége a lényeg, fontos az értékesíthető termés aránya is. A keszthelyi fajtáknál a termés 90%-át piacra lehet vinni, mert tetszetősek, darabosak, nem babásodnak, nem repednek, nem hajlamosak az üregesedésre, nincs kieső.
– Ezenfelül egy vásárló elvárja, hogy szeptembertől szeptemberig maradjon egyenletes a minőség is.
– Ez túl hosszú időszak, ilyen fajta, ilyen tárolási mód nincs. A Balatoni rózsa egyik nagy előnye, hogy korai érése ellenére hosszú a nyugalmi ideje, jól tárolható, de sérülésre kissé érzékeny a vékony héja miatt. Kíméletesen kell betakarítani és tárolni. A fajta kiválasztásánál sok szempontot kell egyeztetni. Egyik ilyen az átlagos gumóméret. Betakarításkor, manipuláláskor a nagyobb gumó könnyebben sérül. Ha kis kiszerelésben akarunk értékesíteni (1–5 kg), akkor ideális a lúdtojás méret. Az átlagos gumóméret elsősorban a fajta kötésszámától függ. A Desirée 15–20 gumót nevel, a Katica 25-öt, a Balatoni rózsa csak 10-et bokronként. Minél kisebb a kötésszám, azonos termésnagyságnál annál nagyobbak a gumók. Ez egy korai fajtánál kifejezetten előny, a termést hamarabb lehet piacra vinni. Ősziként betakarítva azonban játszani kell a technológiával, hogy ne nőjön túl. Sűríteni kell az állományt, kevesebb tápanyagot kell használni. A nagy kötésszámú fajták előnye a kis kiszerelésre szánt termesztésnél érvényesül leginkább. Itt nem lenne szerencsés, ha az 1-2 kg-os csomagba 3 szem krumpli kerülne, az ideális 8–10 helyett. A Katica és a Démon gumója nem nő túl nagyra, náluk a leginkább keresett frakció aránya a legmagasabb.
- btj -
A cikk szerzője: Bálint Tóth János
