A KSH adatai szerint az utóbbi 10 évben a termésmennyiség nemcsak az őszi búza esetében növekedett. A repce vetésterületének növekedésével a termésmennyiség több mint 60%-kal emelkedett ugyanabban az időszakban.
A mennyiség növekedése mellett a termés minőségére is hangsúlyt kell fektetnünk, amely a gombabetegségek elleni védekezéssel is összefüggésben áll.
A gombabetegségek elleni védekezés alapja a jó agrotechnika, a kiváló minőségű, csávázott vetőmag alkalmazása és a fajta tulajdonságaihoz igazított kémiai növényvédelem.
Ahhoz, hogy megfelelő fungicidet tudjunk választani, ismernünk kell az egyes kórokozók biológiáját.
Az őszi búza betegségei közül az egyik legjelentősebb a rozsdagombák csoportja.
Az utóbbi évek nagy járványát okozta a sárgarozsda (Puccinia striiformis), mely 2014-ben, ezt megelőzően 2001-ben jelent meg járványszerűen. Ahhoz, hogy járvány alakuljon ki, nagy mennyiségű fertőző anyag, fogékony gazdanövény és a gomba számára kedvező környezeti feltétel szükséges. Mindhárom tényező adott volt a sárgarozsda számára, ezért tudott kialakulni járvány egyes területeken.
Az uredospórák csírázási és fertőzési optimuma irodalmi adatok alapján 10–15°C. 2014-ben a kórokozó az előző járványokhoz képest korábban jelentkezett. Már március elején lehetett találkozni a tüneteivel. Valószínűsíthető, hogy az egyébként északi vagy nyugati szelekkel terjedő sárgarozsda most nem szél útján érkezett, hanem itt telelt át, és ez okozta ezt a nagyon korai megjelenést. A sárgarozsda foltosan jelentkezik, kezdeti tünetei hasonlítanak a levélfoltosság tüneteire, valószínű a termelők ezért ismerték fel későn. Sokan elkéstek a védekezéssel, és bizony a fogékonyabb fajták esetében a háromszori kezelés is kevésnek bizonyult. Mikor a fertőzés mértéke még nem éri el az 1%-ot, akkor kell a védekezést megkezdeni.
A korai védekezések lassították a kórokozó terjedését, nagyon fontos volt a védettség színvonala is. A fungicid hatástartama függött a fajta ellenállóságától. Azok, akik korán felismerték a betegséget, és a gyomirtással egy menetben gombaölő szeres kezelést is alkalmaztak, hatékonyabban védték meg búzatábláikat. Több, hatékony fungicid áll rendelkezésünkre, a tapasztalatok azt mutatták, hogy a strobilurin + triazol kombinációk jól megállták a helyüket.
Nálunk gyakoribb rozsdabetegség a vörösrozsda (Puccinia recondita f.sp.tritici), melynek a köztesgazdái a borkóró, galambvirág, atracél és az iszalag. Magasabb a hőoptimuma, mint a sárgarozsdának, 15–22°C között mozog. Levélrozsdának is hívják, szinte minden évben megjelenik, nagy járványt azonban 2010-ben okozott utoljára. Tavasszal a déli szelek segítik a spórák eljutását távolabbi területekre.
A rozsdák közül a legmagasabb hőmérsékleti igényű a feketerozsda (Puccinia graminis) vagy szárrozsda. 25-26°C hőmérsékletet és magas páratartalmat kedvel. A sóskaborbolya és a mahónia a köztesgazdája.
Az őszi búza legfontosabb levélfoltosságot okozó, nekrotróf kórokozói a Pyrenophora tritici-repentis, Septoria tritici, Stagonospora nodorum. A pirenofórás levélfoltosságot okozó gombák megjelenésének erősségét a tavaszi és nyár eleji időjárás csapadékossága befolyásolja. A csapadékosabb időjárás kedvez a betegségnek, az öregedő szöveteket károsítja. A gomba alulról terjed felfelé, a zászlós levelet az érés vége felé éri el.
A rozsdabetegségeken kívül a lisztharmat az, amely veszélyezteti búzavetéseinket, mint biotróf kórokozó. Az első tünetekkel már ősszel találkozhatunk lisztes, fehéres bevonat formájában. A kórokozó ősszel fertőzött leveleken telelhet át micélium alakban. Tavasszal a konídiumokkal, ami a gomba ivartalan alakja, terjed. Járványos időszakban a kalászt is megtámadhatja. A lisztharmat hőmérsékleti optimuma 20–22°C. A betegségnek kedvez a túl korai vetés, egyoldalú N-műtrágyázás, emellett a fajta fogékonysága sem elhanyagolható.
A repce betegségei közül az utóbbi években egyre gyakoribb kórokozó a fómás betegséget okozó Leptosphaeria maculans (anamorf: Phoma lingam), mely már ősszel megjelenhet. Fertőzött növényi maradványokon maradhat fenn. Természetesen nem szabad elfeledkeznünk a repce egyéb kórokozóiról sem, mint a Sclerotinia sclerotiorum, Alternaria spp. és Botrytis.
A kórokozók mind a búza, mind a repce esetében komoly termésveszteséget okoznak.
Az ellenük való hatékony védekezés alapja, az agrotechnikai védelem mellett, a kémiai védelem időben és szakszerűen történő elvégzése. A biotróf kórokozók ellen az első tünetek megjelenésekor el kell kezdenünk az állományvédelmet, a nekrotróf kórokozók ellen pedig a prevenciónak van nagy jelentősége. Szerválaszték tekintetében könnyű, ugyanakkor nehéz dolgunk is van, többféle megoldás is lehetséges.
A rezisztencia kialakulásának veszélyét csökkentjük, ha eltérő hatásmódú hatóanyagokat alkalmazunk.
A fungicides kezeléskor a gombaölő szerek helyes kiválasztása mellett fontos a permetezés időzítése, mert egy hibás védekezési időpont megválasztásával a legjobb hatékonyságú készítmény is hatástalanná válhat.
Csenky Éva
mikológus
Békés Megyei Kormányhivatal Élelmiszerlánc-biztonsági és Földművelésügyi Főosztály
Növény- és Talajvédelmi Osztály
A cikk szerzője: Csenky Éva
