A növényélettan és a növényegészség iránt érdeklődő növényvédős kollégák társaságában, a Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara Somogy megyei Szervezete szervezésében Toponáron folytatódott a téli határszemle sorozatunk.
Házigazdánk ezúttal a Kapostáj Zrt. növényvédelmi szakirányítója, Németh Gyula volt, aki a társaság őszi káposztarepce és őszi búza tábláján látta vendégül a „home office” fogságából szabadult kollégákat.
Megnyitóját követően a kamarai tagságot érintő aktualitásokról tájékoztatott Labant Attila megyei elnök. Sajnálatát fejezte ki, hogy a megszokott szakmai rendezvényeket és időszerű továbbképzéseket, tanfolyamokat egyelőre nem tudják megtartani, de amint a helyzet normalizálódik, pótolják ezeket.
Ezután került sor a díszletül szolgáló növények (repce és búza) „bemutatkozására”. Az állományok állapota és külleme magáért beszélt, meglátszott az őszi vegetációs időszak jótékony hatása, a megfelelően fejlett lombozat és láthatóan kiváló növényi kondíció. Bíztatóak a kilátások egy jó termés elérésére.
De hogyan tudunk ezen változtatni – természetesen pozitív irányba? – vetődött fel a kérdés. A választ a termés elemekre bontásában kerestük.
Mik azok a terméselemek, amelyek összessége a végső hozamot adja? A búza esetében:
a kikelt növények száma hektáronként
a termő oldalágak, azaz a kalászok száma növényenként
a kalászemeletek száma kalászonként
a szemek száma kalászemeletenként
az ezerszemtömeg (ill. a minőség szempontjából a beltartalom) grammban
A terméselemek szorzata fogja adni a hozamot kg/ha-ban. Ha tehát bármelyik terméselemet pozitív irányba változtatjuk (pl. növekszik a növényszám vagy az ezerszemtömeg), az növeli a szorzat értékét, azaz a hozamot. Nincs más feladatunk, mit az egyes terméselemek kialakulásának idejét meghatározni, majd az adott időpontban/időszakban biztosítani a növény számára az optimális feltételeket és nyersanyagokat. (Természetesen csak az agrotechnikai lehetőségeket vettük számításba, mert például a hőmérsékletre, csapadékra semmilyen hatásunk nincsen.)
A búzához hasonlóan elkészíthető a repce „képlete” is azzal a különbséggel, hogy ott a kalászemeletek helyett becők, a kalászok helyett pedig a termő oldalágak szerepelnek.
Mikor alakulnak ki az egyes terméselemek?
A kikelt növények száma a kicsírázott és kikelt magokból alakul ki. Repcénél sokszor fordul elő kettős-hármas kelés, természetesen ilyen esetben az utolsó kelési hullám után véglegesedik csak az állomány. A növényszámot befolyásoló feltételeket a résztvevők hozzászólásaival vettük sorra: vetőmag minősége, vetőágy/talajelőkészítés minősége, vetésmélység, hozzáférhető tápanyagok illetve a szükséges környezeti feltételek. A csírázás és kelés időpontja könnyen beazonosítható.
A termő oldalágak végső száma a kalászok megszámlálásával meghatározható. A kialakulásuk ideje viszont nem minden szakember számára ismert. A búzánál az oldalágak kezdeményei (2 db) még a gyököcske megjelenése előtt megtalálhatók a csírában. A folyamat (azaz a bokrosodás) pedig egészen a virágkezdemények differenciálódásáig, azaz a kettős barázda állapotig tart, ami pedig a vernalizációt követően, a nappali megvilágítás hosszának növekedése után, valamikor március első felében van. Az oldalágak kialakulásának kezdete és vége tehát lényegében „láthatatlan”, a kalászkezdemények számának meghatározása pedig komolyabb műszerezettséget igényel (lásd fotók).
Pásztázó elektronmikroszkóppal készített felvételek a kalász fejlődéséről
(Forrás: Li és mtsai, 2019)
A kalászpadkák száma a zárókalászka kialakulásával véglegesedik, kialakulásuk pedig a kettős barázda stádiumban indul. Mindkét esemény a hajtás tenyészőcsúcson „zajlik”, a föld felszíne alatt, a gyökérkorona fölött néhány milliméterrel. A végpontok meghatározásához az előbb említett pásztázó elektronmikroszkópra van szükség.
A kalászemeletenkénti virágok kialakulása már a zárókalászka megjelenése előtt elkezdődik, és a hasban lévő kalász állapotig tart. Ilyenkor van terméspotenciáljának maximumán a búza. A virágzással véglegesedik ez a terméselem, azaz kialakul a magok száma. A folyamat kezdete nehezebben, végpontja könnyen meghatározható.
Az ezerszemtömeg, pontosabban a szemek maximális szárazanyag tartalma illetve minősége (pl. fehérje/sikértartalom) a tejesérés alatt véglegesedik. Ez azt jelenti, hogy a virágzást követő 7-10. naptól a viaszérésig tart, amikor hirtelen lecsökken a szárazanyag felhalmozódás, és a fiziológiai érésig már „csak” vizet veszít a mag. Ez az élettani szakasz is jól beazonosítható.
Az interaktív határszemlét gazdagították a résztvevők kérdései és kiegészítései, többek között a tavaszi fejtrágyázás, az egyes élettani szakaszok tápanyagellátása, a nitrogén hasznosulása, a kora tavaszi antociánosodás jelensége és az általános stressz-élettan területén. Reményeink szerint, a korábbi helyszínekhez hasonlóan, kora tavasszal Toponáron is folytathatjuk a terepi munkának ezt a konzultatív, és a szakmai mélységeket sem nélkülöző módját!
Címlapkép: Getty Images