GMO-mentesség – Kormányzati szerepvállalás Magyarországon

Magyarországon a géntechnológiával módosított (GM) növényekkel kapcsolatos tevékenységek szabályozása fontos kérdés. A Magyar Kormány első lépésként védzáradék alapú moratóriumot vezetett be 2005-ben az Európai Unió fajtalistáján található egyetlen GM kukorica, a MON810 ellen. Nem sokkal később a GM növények belföldi termesztését is megtiltotta, egyúttal a 2011-ben elfogadott új Alaptörvényben rögzítésre került az állampolgárok „genetikailag módosított élőlényektől mentes mezőgazdaság”-i termelésből származó élelmiszerekhez való joga. Ezt követően a Földművelésügyi Minisztérium (FM), mint szaktárca célként tűzte ki, hogy a GMO-mentesség ne csak a növénytermesztésben, hanem a takarmány-előállításban, az állattenyésztésben és az egész élelmiszer-termelésben megvalósuljon, amely elköteleződését a Donau Soja deklaráció aláírásával nemzetközi színtéren is megerősítette 2013-ban[1]. További lépésként az FM megalkotta a GMO-mentes jelölést szabályozó miniszteri rendeletet 2015-ben, amely várhatóan 2016-ban lép hatályba.

A célkitűzések eléréséhez azonban a célrendszerhez igazított ösztönző környezet kialakítása, illetve a célkitűzések megvalósíthatóságát és a monitoring rendszer kidolgozását elősegítő kutatások még hiányoznak. Ezzel összefüggésben kiemelkedő tevékenységet egyelőre a piaci szereplők összefogásával, alulról jövő kezdeményezésként 2013-ban alakult Magyar Szója Egyesület (korábban Nonprofit Kft.) végez Magyarországon. Szerepe igen hangsúlyos a tudástranszferben, a termesztéstechnológiára vonatkozó információkat szakmai publikációk készítésével, fajtabemutatók szervezésével és szakképzett, független szaktanácsadóik segítségével terjesztik. A GMO-mentes Egyesület 2015-ben alakult 11 taggal, célja a GMO-mentes élelmiszerek fogyasztásának az ösztönzése, illetve ezen élelmiszerek versenyképességének növelése a hazai és az exportpiacokon. A fent említett célok elérése érdekében Magyarország a KAP 2015–2020 időszakának támogatásait illetően élt az II. és az I. pillér közötti átcsoportosítás lehetőségével, így termeléshez kötött támogatás keretében évi 13 millió euró forrást biztosít a szálas- és szemes fehérjenövények termelői számára. Ezzel lehetőséget teremt arra, hogy a gazdálkodók komoly veszteség nélkül, magas színvonalon megtanuljanak szóját termeszteni és kikísérletezzék a szója racionális helyét a vetésforgóban.

GMO-mentes szóján alapuló takarmányozás lehetőségei Magyarországon

Magyarországon a szójabab és származékainak felhasználása 25 százalékos (193 ezer tonna) csökkenést mutatott a 2010–2014 közötti időszakban, noha a sertésállomány mindössze 1 százalékkal, a tyúkfélék állománya 4 százalékkal esett, a szarvasmarha-állomány pedig 18 százalékkal emelkedett. A külkereskedelmi statisztikára alapozott számítások és a szakértők véleménye alapján a 2010-re számított 720 ezer tonnát meghaladó szójadara-szükséglet túlzott mértékű, amennyiben a 692 ezer tonna szójadaraimportot vesszük alapul. Az illegális kereskedelem – áfacsalás – mértéke a szójadarát illetően meglehetősen magas volt abban az időszakban, megközelíthette akár a 200 ezer tonnát is. Vagyis ez a mennyiség a gyakorlatban nem, csak papíron került forgalomba, így a szójadara-szükséglet reálisan 500 ezer tonna körül volt akkoriban is (1. táblázat).

A magyarországi feldolgozóipar számára elérhető hazai termelésű szójabab (vetőmag nélkül) mennyisége bár 36 százalékkal emelkedett 2010 óta, a termelés ingadozása nagy. A szójababimport szinte hatszorosára ugrott a feldolgozás növekedésének köszönhetően, míg a full-fat szója és a szójadara-termelés együtt a kétszeresére emelkedett és kevéssel meghaladta a 136 ezer tonnát 2014-ben. Figyelemre méltó a szójabab exportra jutó mennyisége, amely szinte teljes mértékben a hazai termelésű szójababot jelentette. A szójabab kivitele 40 százalékkal nőtt 2010 és 2014 között, a mennyisége meghaladta a 43 ezer tonnát, vagyis az éves termelés 39 százalékát. A magyarországi szójabab-származékok exportja kétszeresére nőtt, aminek egyre jelentősebb hányadát teszi ki a már említett Magyarországon előállított extrahált szójadara és amelynek legjelentősebb felvevőpiaca Ausztria.

A 1. táblázat alapján megállapítható, hogy a feldolgozóipar 14 százalékban járult hozzá a belföldi szükséglet kielégítéséhez 2014-ben Magyarországon. Amennyiben a teljes szójababtermés a hazai üzemekbe került volna feldolgozásra, illetve a gyártott szójadara és full-fat szójabab nem hagyta volna el az országot, az állattartás megközelítőleg 530 ezer tonnára rúgó szójadara-szükségletével 38 százalékban biztosítani lehetett volna hazai feldolgozású szójatermékkel.

A magyarországi állattenyésztési ágazatok 530 ezer tonna szójadara és full-fat szójabab szükséglete összesen 637 ezer tonna szójababnak felelt meg 2014-ben (2. táblázat). Közelítő számításaink alapján a szójadara és a full-fat szójabab 48 százalékát a baromfitápok előállításához használták fel 2014-ben, 23 százalékát sertéstápokban, 13-13 százalékát pedig a szarvasmarhatartás és a petfood tápjainak összeállításához vásárolták. Az egyéb tápokba az éves szójadara-szükséglet 3 százaléka jutott.

Tekintettel arra, hogy a sertésstratégia 2020-ra 6 millió sertéssel, 2025-re pedig 8,5 millió sertéssel számol (1323/2012. (VIII. 30.) Kormányhatározat) a szójabab-szükséglet a jelenlegi takarmányozástechnológia és változatlan baromfiállomány mellett 912 ezer tonnára is emelkedhet. Amennyiben a sertésállomány az elkövetkezendő 1-2 évben nem növekszik, a fenti számítások szerint is legalább 637 ezer tonna szójababra lesz szükség a fehérjetakarmány alapanyag-szükségletének kielégítéséhez, változatlan receptúrázás mellett.

Figyelembe véve, hogy a KAP 2015–2020 időszak termeléshez kötött támogatása többletjövedelmet biztosít a szójatermesztők számára, „optimista” esetben a szójatermesztés technológiai színvonalának javulásával kalkulálhatunk. Azonban az egymást követő ötéves ciklusok átlagában is maximum 10 százalékos hozamnövekedésre (nagyon optimista várakozás!) lehet számítani, így az alábbi szójabab-mennyiségre és szójaterületre lenne szükség Magyarországon, amennyiben a szójaszükséglet hazai termelésből származó GMO-mentes szójababbal váltanánk ki (3. táblázat).

Változatlan állatállomány (2020–2025):

2020:     637 ezer tonna szójabab és 223 ezer hektár termőterület
              (10 százalékos hozamnövekedés 2015-höz képest)

2025:     637 ezer tonna szójabab és 202 ezer hektár termőterület

              (2015–2020 átlagának 10 százalékos hozamnövekedése 2015-höz képest)

2025:     637 ezer tonna szójabab és 223 ezer hektár termőterület

             (2021–2025 átlagának 10 százalékos hozamnövekedés 2015–2020 átlagához                    képest ELMARAD!)

Sertésstratégia szerinti állatállomány-változás (2020–2025):

2020:     787 ezer tonna szójabab és 275 ezer hektár termőterület

                (10 százalékos hozamnövekedés 2015-höz képest)

2025:     912 ezer tonna szójabab és 290 ezer hektár termőterület

                (2015–2020 átlagának 10 százalékos hozamnövekedése

                2015-höz képest)

2025:     912 ezer tonna szójabab és 319 ezer hektár termőterület

                (2021–2025 átlagának 10 százalékos hozamnövekedése

                2015–2020 átlagához képest ELMARAD!)

A GMO-mentes takarmányozás felára Magyarországon

A GMO-mentes felár mértékét több tényező befolyásolja, ilyenek például a GMO-mentes szójabab/-dara (1) származási helye, (2) táplálóanyag tartalma, (3) keresletének és kínálatának alakulása, valamint a GMO-mentességet garantáló önkéntes tanúsítvány típusa. A Bécsi Árutőzsdén (Börse Wien) a GMO-mentes szójadara (a származás nem ismert) felára 10–40 euró/tonna sávban ingadozott, átlagosan 32 euró/tonna körül alakult 2015. június–december időszakában (ábra). Tudomásunk szerint a belföldön termelt szójabab GMO-mentességéért a feldolgozóüzemek nem fizettek felárat Magyarországon 2015-ig, ugyanis a full-fat szója felhasználása nem különült el az import GM szójadarától. Ennek egyik fő oka, hogy jelölés hiányában az élelmiszer-végtermékek (hús, tej, tojás) nem hordoztak árprémiumot. Ezzel szemben a Brazíliából érkezett GMO-mentes szójadaráért 2014-ben 35–40 euró/tonna, 2015-ben 45–50 euró/tonna közötti prémiumot fizettek a hazai piaci szereplők. Nézzük meg, hogy ha az állattenyésztési ágazatok szójadara-igényét a felhasználók GMO-mentes szójadarával elégítenék ki, hogyan is alakult volna 2015-ben és 2020-ban a GMO-mentességért fizetendő árprémium!

A Magyarországon termelt 134 ezer tonna GMO-mentes szójababból (vetőmag nélkül) 56 ezer tonnát értékesítettek az exportőrök a külpiacokon 2015-ben, így a belföldi feldolgozásra jutó mennyiség 78 ezer tonna volt. Szójadarát egyetlen vállalat – a Vandamme Hungária Kft. – állított elő Magyarországon 2015-ben, amely a GMO-mentes alapanyag döntő részét más országokból, Szlovákiából, Szerbiából és Horvátországból vásárolta. Ezért számításunkban mindössze 5000 tonna magyarországi szójababból származó szójadarával kalkuláltunk 2015-ben (6000 tonna szójababnak felel meg). A szóban forgó üzem a teljes termelésének 90 százalékát a külpiacokon értékesítette 2015-ben, ezért nem számoltunk magyarországi eredetű szójadarával.

Magyarországon így megközelítőleg 72 ezer tonna full-fat szóját állítottak elő belföldi eredetű szójababból, amely valószínűsíthetően belföldön került felhasználásra. Ez a korábban meghatározott 530 ezer tonna igény 14 százalékának megfelelő mennyiség, amely a teljes belföldi keresletre számított 8,2 milliárd forint GMO-mentes import felárát 1,1 milliárd forinttal csökkentené. Amennyiben tehát az állattenyésztés fehérjeszükségletét teljes mértékben GMO-mentes szójadarával/full-fat szójával kívánták volna fedezni Magyarországon 2015-ben, az 7,1 milliárd forint többletkiadást jelentett volna a vertikumnak (4. táblázat).

A GMO-mentes szója felárának 2020-ra vonatkozó prognózisához a reális termőterületi potenciálból (100 ezer hektár) és a 2014. évihez viszonyított 10 százalékkal nagyobb hozamokból (2,86 tonna/hektár) kiindulva 286 ezer tonna szójabab-terméssel kalkuláltunk. Figyelembe véve a szójabab-export arányának alakulását 2015-ben, a külpiacokon értékesített termény mennyiségét 116 ezer tonnában határoztuk meg. Feltételeztük továbbá, hogy a magyarországi szójadara-gyártásban (extrakciós eljárás) legalább a kétszeresére nő a belföldről származó alapanyag mennyisége 2020-ig, ami 12 ezer tonna szójababot (10 ezer tonna szójadara) jelent, így a magyarországi szójababból előállított full-fat szója mennyisége 158 ezer tonnára tehető. A belföldi állattenyésztés igényét illetően a korábbi – sertésstratégiát is szem előtt tartó – számításainkhoz kanyarodtunk vissza, ahol a szójabab mennyiségét 787 ezer tonnára jeleztük. Ebből levonva a belföldi feldolgozásra kerülő 170 ezer tonna mennyiséget, az importszükséglet szójababban kifejezve 617 ezer tonnára tehető, ami 493,6 ezer tonna szójadarának felel meg. Ehhez még hozzáadódik a belföldi eredetű szójadara 10 ezer tonna mennyisége, mivel – a külföldi értékesítés miatt – nem a magyarországi szükségletet szolgálja. Vagyis számításaink szerint összesen 503,6 ezer tonna szójadara behozatalára szorulnának a magyarországi állattenyésztők 2020-ban. A GMO-mentes szójabab iránti európai kereslet növekedését és a globális kínálat kisebb ütemű bővülését szem előtt tartva számításainkhoz a GMO-mentes felárat 80 euró/tonnában határoztuk meg, míg egy euró árát az árfolyam változásának trendjét megvizsgálva 320 forintra becsültük. Mindezeket alapul véve, az importból származó GMO-mentes szójadara-szükséglet felára 12,9 milliárd forint többletköltséget jelentene az értéklánc szereplői számára (5. táblázat).

Magyarországon az állatállomány éves szójadara-szükségletének alig 14 százalékát fedezik GMO-mentes szójadarával/full-fat szójával. Az importból származó szójadara megközelítőleg 5 százaléka GMO-mentes, a felhasználás intenzív növekedésének jelenleg gazdaságossági akadályai vannak az állattartóknál. Jóllehet Magyarország elkötelezett a GMO-mentes termelés iránt, amelynek megerősítésére csatlakozott a Donau Soja egyezményhez, a cél eléréséhez szükséges stratégiai lépések az értéklánc mentén nincsenek meghatározva. Egyrészt ennek is az egyik következménye, hogy a belföldön megtermelt GMO-mentes szójabab jelentős hányada – a 2010–2014 közötti évek átlagában az éves termelés 57 százaléka – a külpiacra kerül. Megjegyzendő, hogy a külföldön értékesített magyarországi szójabab GMO-mentes felárának értékét nem ismerjük.

A magyarországi GMO-mentes szójabab-termelés felfuttatását a KAP 2015–2020 termeléshez kötött támogatása elősegíti, azonban az állattenyésztés igényének kielégítéséhez az optimális esetben is szükséges 202 ezer hektár szójaterületnek közép távon – a jelenlegi jövedelmezőségi szint mellett – nincsen realitása. A legvalószínűbb szcenárió szerint a szója termőterülete 100–102 ezer hektárra növekedhet öt éven belül, viszont a termésátlagok javulása nélkül – 2,1 tonna/hektár ötéves átlagos hozammal számolva – ez még mindig csak 210 ezer tonna, kedvező esetben is 286 ezer tonna (2,86 tonna/hektár) szójabab megtermelést tesz lehetővé. Ez változatlan állatállomány esetén is csupán a szójadara-szükséglet felének megfelelő mennyiség. A fennmaradó igény importból történő biztosítása láthatóan jelentős többletterhet róna az értéklánc szereplőire, amennyiben azt GMO-mentes termékkel kívánnák kielégíteni.

Tekintettel arra, hogy a GMO-mentes jelöléssel ellátott szójatermékek felhasználása iránti elköteleződés Nyugat-Európa több országában is nagy, a következő lapszámban bemutatjuk a szója értéklánc mentén fellelhető önkéntes tanúsítványokat és a Magyarország előtt álló kihívásokat.

Dr. Tikász Ildikó Edit, Varga Edina,
Agrárgazdasági Kutató Intézet, Budapest

[1] A szójabab termelésében, kereskedelmében és feldolgozásában érdekelt cégek közül nyolcan szereztek Donau Soja (DS) tanúsítványt 2015-ig Magyarországon. Többségük a kereskedelemben (Cargill, Galldorf Kft., Glencore Grain Hungary Kft., Karintia Kft., Magyar Szója Nonprofit Kft., Raiffeisen-Agro Magyarország Kft.) érdekeltek, ketten a feldolgozásban (Galldorf Zrt., Vandamme Hungária Kft.) és egyetlen cég volt, aki a szójatermesztésben (Ferencmajor Kft.).

A cikk szerzője: Dr. Tikász Ildikó Edit