Az izgalmakkal teli, és végülis sikerélménnyel koronázott vetési esemény után nem kisebb izgalommal vártuk a fejleményeket. Vajon hogyan alakul az időjárás? Lesz-e elég meleg, lesz-e elegendő csapadék a robbanásszerű csírázáshoz, keléshez? Az enyhe télben potenciálisan felszaporodhatott kártevők vajon nem okoznak-e majd az elviselhetőnél nagyobb károkat? Az ilyentájt előforduló késő tavaszi fagyok fellépnek-e idén is, és ha igen, veszélyeztetik-e féltve őrzött állományunkat és ezzel álmainkat?

Mindezek a kérdések minden gyakorló gazdánál felmerülnek a vetés utáni időszakban, és éppen ezért a vetést követő néhány hét a termelési ciklus egyik legizgalmasabb, legtevékenyebb időszaka. Fiatalkori szakmai élményeimre visszatekintve felidéződnek bennem azok a közös szemlék, személyre szólóan kiírt, beszámolási kötelezettséggel járó feladatok, amikor a „kiosztott” táblákat bejártuk, felmértük a tőszámot, a növények fejlettségét, annak kiegyenlítettségét, a sorok egyenességét, a csatlakozósorok pontosságát, a tőtávolságok egyenletességét, az ikervetések számát, az előforduló gyomokat,  a fiatal hajtásokat károsító fritlegyek vagy barkók, netán rágcsálók vagy vadak kártételét.  Egyszóval  értékeltük  a „start” helyzetet, hogy megtervezhessük, megtehessük azokat a beavatkozásokat, melyekkel még állományunk segítségére siethetünk. 

Ez az az állapot a vetés, vagy tábla életében ugyanis, amikor még akadálytalanul rálátunk a teljes területre, és észrevételezhetjük   a talajállapotbeli különbözőségeket a tábla egyes részein – az esetleges  vízállásokat,  a kelési hiányosságokat,  vadak túrásait,  az egyes pontokon fellépő erősebb gyomosságot, hogy aztán a megfelelő választ – egy esetleges pótvetést, vagy egy  plusz gyomirtó kezelést előírhassunk a probléma mielőbbi megoldására. A kelést követő hideg, vagy hirtelen lezúduló nagy mennyiségű csapadék által okozott lilulások – a fellépő hirtelen tápanyag-ellátási zavar következményeként – is orvosolhatók egy műtrágya vagy  lombtrágya gyors kiadagolásával.

A területen előforduló gyomok feltérképezése ilyentájt ugyancsak a „rutin” része.  Bár a szakemberek néhány év után már tisztában vannak a területükre jellemző gyomflórával, mégis, a ciklusonként ismétlődő felmérés elengedhetetlen része a gyomirtás sikeres megszervezésének. Tanulmányok százai bizonyítják ma is, hogy a kukorica korai fejlődési időszakában a gyomkonkurencia a legnagyobb terméskorlátozó tényező, hisz a tág térállású növényzet az árnyékoló levélfelület teljes kifejlődéséig ki van téve az intenzívebben fejlődő gyomok elnyomó hatásának.  S bár a gyomirtási stratégiák és maga a gyakorlat is megváltozott az utóbbi 20 évben,  de a gyomirtás, mint technológiai művelet ma is  a termesztők munkájának egyik sarkalatos pontja, melyet egyre magasabb színvonalon és egyre hatékonyabban művelnek. A vetés előtti és kelés előtti (ppi és pre) megoldások egyre inkább háttérbe szorultak – pedig hatásuk hosszabban tartó és szélesebb körű lehet! – mégis az utóbbi évek szárazabb klímája, a  csapadéknak való kiszolgáltatottság a termelőket egyre inkább a postkezelések felé fordította. Ennek is megvan a maga előnye,   egyrészt mert a védekezés célirányosan, a tényleges gyomborításhoz rendelten történik, másrészt mert a növényvédő szer gyártók  fejlesztéseikkel a hatásos termékek egész sorát kínálják a legspeciálisabb problémák megoldására  is.

Mindezek a fentebb taglalt gondolatok, feladatok foglalkoztatták az elmúlt közel másfél hónapban – a vetés óta eltelt időben – a szákszendi versenyterület gazdáját, Takács Andrást is, akivel a vetés óta is folyamatosan tartottam a kapcsolatot. Megbeszéltük, hogy  legközelebbi látogatásom során megtesszük a fent leírt szokásos első tavaszi szemlénket, és értékeljük a látottakat. Az első közös, de gyors szemlénk a vetés után kereken egy hónappal, május 19-én volt, amikor csak arra voltam kíváncsi, hogy a táblán előforduló, még jól látható gyomok ellen mennyire hatásos a választott kezelés. A második, pár nappal később – konkrétan május 23-án – megejtett közös szemlénken viszont már részletesebben körbejártuk a dolgokat és értékeltük a  kelést.

András elmondta, hogy a kelés a vetést követő 15. napon történt, a szó szoros értelmében „robbanásszerűen”. Elmesélte, hogy a május 6-i reggeli körútja során még nem látott semmit, míg estére  ugyanott szép egyenletesen sorolt vetést talált. A 15 napos kelési idő – tekintve az adott hőmérsékleti értékeket –, ha nem is túl gyors, de teljesen reális. Emlékezzünk az április utolsó és május első napjaiban országszerte uralkodó hideg, hűvös időjárásra – sok helyütt -4, -5°C-os hajnali fagyok is előfordultak, veszélyeztetve a virágzó repcét, és a kelésben lévő kukoricákat! – Szákszenden a minimum hőmérséklet ezekben a napokban is csak 0°C körül volt, ami ugyan nem segítette, de tartósan nem is fogta vissza a csírázást. Csapadék a vetést követő napokban először április 23-án jelentkezett, és 4 nap alatt, április 27-ig összesen 27 mm volt, ami biztosította a csírázáshoz-keléshez szükséges nedvességet. A májusköszöntő május elsejei rossz időt követő napokban aztán beköszöntött a szép idő, a maximum hőmérséklet ezután már gyorsan 25°C közelébe emelkedett, ami aztán megadta a végső lökést az egyöntetű csírázáshoz. A május ez idáig kegyes volt hozzánk, hisz az eddig leesett 100 mm körüli (pontosat írni nem tudok, mert most is esik!) csapadék biztonságos feltételeket teremt a fejlődéshez, legalábbis az előttünk lévő hetekre vonatkozóan. A májusi hőmérséklet az eddigi átlagos  14°C-os átlaghőmérséklettel és az eddig mért 25–26°C-os maximum értékekkel ideális feltételeket teremtett a korai fejlődéshez és növekedéshez. A május 24-25-re prognosztizált nagyobb (34 mm!) csapadékmennyiség, amiből ma reggelre már 10 mm realizálódott is, tovább növeli a kedvező kilátásokat, és egy kedvező nevelő idő bekövetkezésének feltételeit.

A május 23-án megejtett szemle során nagyon kedvező kép fogadott. Mint ahogyan azt a mellékelt felvételek is mutatják,  egy egyenletesen kelt és fejlődött, 4-5 leveles állapotban lévő ígéretes állományt találtunk. Szemet gyönyörködtetőek a mérnöki pontossággal kirajzolódott sorok, a sikeres gyomirtásnak köszönhető tiszta sorközök. Elvégeztük a három eltérő vetőmagmennyiséggel vetett területeken a tőszámlálást úgy, hogy 3 mintatéren számoltuk meg a 13,333 m-en talált növényeket.

Tapasztalhattuk, hogy a kelési % a várt 95% körüli értéknél a két nagyobb sűrűségű állományban 3–4%-kal alacsonyabb lett. Magyarázható ez a hidegebb csírázási körülményekkel, azonban úgy gondoljuk, hogy a realizálódott tőszám még egy nagyon kedvező csapadékellátottságú évben is elegendő lesz a tervezett nagy termések eléréséhez.

A tőtávolság eloszlás jellemzésére a 13.333 m-en mért  centiméter  értékeket átlagoltuk, és kiszámítottuk a szórás mértékét, a statisztikában használatos variációs koefficinest, azaz a CV-t, százalékban.

Látható, hogy a tőtávolságok szépen kiegyenlítetten alakultak, amit a szórásértékből számított CV-értékek mutatnak. Ha a CV-érték 10% alatt van, az nagyon kiegyenlített, kismértékű szórásképre utal.  Üzemi kísérleteinkben is akkor tekintjük a kísérletet megbízhatónak,  ha az ismétlések közötti értékek szórása, azaz CV-értéke 10% alatt van. (Kisparcellákon ez a küszöbérték 15%!) A mért értékek azt is mutatják, hogy a tervezett, pontosabban az eredeti tőszámmal tervezett  tőtávértékek ugyan kisebbek, de a realizálódott tőszám valós (mért) és számított értékei szinte azonosak, ami nagyfokú pontosságra és megbízhatóságra utal. A sorokról készített képek is igazolják, hogy a kiváló minőségű vetés nyomában egy nagyon egyenletesen elosztott növényzet egyenletesen fejlődik. Ikervetéssel egyáltalán nem találkoztunk a táblán, és tőkihagyással is csak elvétve. Ez azért fontos, hogy a táblán minden egyes növénynek azonos legyen az élettere, ne legyenek „domináns” és elnyomott növények, mert ezek egymással konkurenciaharcot folytatnának, aminek az lenne a következménye, hogy az életerősebb, intenzívebben fejlődő növények ellehetetlenítenék a gyengébbet, ami végül akár meddő is maradna. A nagy termés titka bizonyítottan éppen abban van, ha  a növények egyformán kelnek és fejlődnek, és ezáltal azonos potenciállal vesznek részt a termésképzésben. Úgy tűnik, hogy ezen a versenytáblán ez a feltétel megvalósul, mert a magas színvonalú vetés és vetéselőkészítés megalapozta ennek feltételeit.

A versenytábla kultúrállapota is kiválónak mondható, úgy a szerkezetét, mint tápanyag-ellátottságát  és gyomborítottságát  tekintve is. András az utóbbi években kialakult gyakorlata szerint eleve posztkezelést tervezett. A kelés után 2 héttel jelezte, hogy elérkezettnek látja az időt a kezelés végrehajtására, mert a táblán jelentkező csattanó maszlag, parlagfű, egynyári szélfű, némi vadkender és köles éppen abban az érzékeny állapotban (2–4 levélben) van, amikor a gyomirtó szerekre a legérzékenyebbek. Sajnos egyéb elfoglaltságom miatt a kezeléskor nem lehettem jelen, de két nap múlva meglátogattam a táblát, és már akkor jól mutatkozott a választott herbicid, konkrétan az Akris Clio (BASF) hatása, aminek nyomán a fiatal gyomok pusztulása elkezdődött.

A második, május 23-i szemle során pedig, tehát a kezelést követően alig 5 nappal, szinte teljesen  gyommentes, tiszta sorközöket láthattam, elvétve találtunk csak egy-egy éppen most kibúvó köles-csírát, amit viszont az elvárások szerint a herbicid talajon keresztüli hatása fog kiiktatni. A dimetenamid-p+ terbutlirazin-t tartalmazó Akris SE és a topramezon aktív hatóanyagot tartalmazó Clio-t  2 + 0,15 l/ha

dózisban permetezték ki. A választást a korábbi jó tapasztalatok, az egymást kiegészítő hatásmechanizmusú alkotóvegyületek nagyfokú hatékonysága, és nem utolsósorban a kedvező beszerzési ár indokolta. (Megjegyzendő, hogy a Clio-t idén utoljára engedélyezett felhasználni, és emiatt volt olcsóbb a beszerzési ára még tavaly.)

Végignézve a szép látványt mutató ígéretes táblán, úgy gondoljuk, hogy jó és reális alapokkal indulunk a nagy cél eléréséhez.  Még a közeljövőben, talán már a jövő héten egy 120–140 kg-nyi karbamidot (55–65 kg N-t) terveznek kiszórni, és rugókapás kultivátorral bedolgozni, hogy az intenzív vegetatív fejlődéshez elegendő tápanyag álljon rendelkezésre.

Ezek után aztán már csak a jó idő kell rendszeres esőkkel, kellemesen meleg hőmérsékletekkel, hogy minden feltétel meglegyen  a növények gyarapodásához. A gazda gondossága, törődése, ami úgyszintén továbbra is elengedhetetlen, jelen esetben maximálisan rendelkezésre áll.

Dr. Kiss Erzsébet

A cikk szerzője: Dr. Kiss Erzsébet