Kerek egy hónappal a legutóbbi szemle után ma megejtettük a „hivatalos” termésbecslést Takács András versenyre nevezett kukoricatábláján, Szákszenden. A legutóbbi borongós hangulatomat azonnal eloszlatta a kép, amivel találkoztam, a gyönyörű kukoricaállomány, mely az elmúlt egy hónap alatt eljutott az érés fázisába, aminek ismérveit hiánytalanul felfedezni véltem. Gondolok itt elsősorban a DEKALB hibridekre oly jellemző csuhélevél felnyílásra, a csuhélevelek leszáradására, a szemek csúcsi részén a szállítószövet elbarnulására, azaz a fekete réteg kialakulására, viszont a felső levelek még mindig zöldek, a szár és a gyökér egészséges, így nem volt szükség a szárhiba felvételezésére.

Amiért a múltkor aggódtam – nevezetesen a sok eső nyomán általában másodlagos fertőzésként fellépő csőpenész megjelenése miatt –, annak ma nyomát sem láttam, a mintatereken kibontott csövek valamennyien egészségesek voltak. Az elmúlt 30 napban összesen 23 mm csapadék hullott 2 alkalommal, szeptember 5-6-án 16, szeptember 17-én pedig 7 milliméter, ami az erre a vidékre sokéves átlagban jellemzőnek még a felét sem tette ki. A közbeeső 10 nap, valamint az augusztus 20 és a szeptember 5-e közötti kitartóan száraz és meleg időszakok kedveztek a kukorica érésének, és a betegségek visszaszorulásának. A kukorica intenzív leszáradásnak indult, a közeli bábolnai kísérletekben hetente mért vízleadási adatok szerint a hibridek zöme a szokásos napi 0,5% helyett 1% vizet adott le. A szákszendi versenytáblán vett kukoricacsövek nedvességtartalma szeptember 24-én 27-28% volt. A „fekete réteg”, amely a biológiai érés bekövetkeztét jelzi, ugyan még csak barna színű, tehát feltehetően csak pár napja következett be a szállítóedények beszáradása, de abban biztosak lehetünk, hogy a termésünk már biztonságban van, hisz ettől fogva az életfolyamatok jobbára már csak a leszáradást szolgálják. Ezek után már nem kell izgulnunk azért, hogy egy nem várt aszályos periódus, vagy éppen egy korai fagy megakadályozza kukoricánkat a beépítő folyamataiban, mert azok lezárultak, és ezek után már „csak” az a tét, hogy mennyire segít az időjárás a minél gyorsabb természetes úton való szárításban. Jól tudjuk, hogy a kukoricatermesztés költségtényezői közül a szárítás az egyik legnagyobb, a profitot meghatározó faktor, ezért a beérés időszakára minden kukoricatermesztő száraz időjárást kíván. Ha átlagos ütemű, azaz napi 0,5-0,6%-os vízleadással számolunk, akkor 2-3 héten belül, tehát október közepére – 2. dekádjának végére – elérheti azt a 20% körüli-alatti szemnedvességet, ami mellett a  betakarítás már biztonsággal megkezdhető.

A  mai, azaz a szeptember 24-ei szemlénk elsődleges célja a termésversenyt szervező és ellenőrző Magyar Kukorica Klub  előírásai szerint megejtendő termésbecslés volt. A klub elnöke, Szieberth Dénes által kidolgozott és közzétett kalkulátor segítségével, annak előírásait követve hajtottuk végre ezt az izgalmas feladatot. Először is újraellenőriztük a termőtőszámot. Megnyugodva tapasztalhattuk, hogy a júniusban számolt értékek úgy a normál (itt a kivetett magszám 84 000/ha volt), mind a sűrűbb állományban (ahol 95 000 volt a kivetett magszám) semmit sem változtak. A tábla meghatározó, azaz körülbelül 95%-át kitevő részén 77-78 tövet számoltunk a mintatereken (ami 1000-szeres értéket jelent hektárra vonatkoztatva), a fennmaradó körülbelül 5%-nyi területen pedig, ahol a terméspotenciál magasabb volt, 88–90 tövet találtunk 13,16 folyóméteren (A kivetett és a felnövekedett tőszám közötti mintegy 8–10%-os különbség elsősorban a csíraértékre és a korai kipusztulásokra vezethető vissza. A kívánt termőtőszám eléréséhez tehát mindenképpen érdemes a vetőmagdózist 8–10 %-kal megnövelni.). A tavaszi híradásunkban még szereplő alacsonyabb, azaz 65 ezer tővel vetett táblarészt ma már nem vizsgáltuk, mert azt már a kezdettekkor kizártuk a versenytábla értékelésre kerülő 5 hektárnyi területéből.

A tőszámok után a mintatéren található normál csöveket számoltuk meg. A tőszámnál kisebb érték abból adódik, hogy mindkét sűrűségben előfordultak meddő tövek, melyen nagyrészt ugyancsak a csíra életképességének elégtelensége, vagy a későbbi kelés miatt a növény hátrányos versenyhelyzetének következménye. A mintatéren ezek után leszedtük minden 10. csövet, amit lemorzsoltunk, megmértük a tömegét és a szemnedvességét. A kapott adatokat a MKK terméskalkulátor táblázatába betáplálva automatikusan megkaptuk a versenytáblán becsülhető, további kedvező feltételek mellett várható termést májusi morzsoltban.

A két mintatéren felvett adatok alapján a becsült termést Szákszenden az alábbi táblázat mutatja:

Mint látható, igazán biztató a kép, amit egyébként a táblán az eltérő sűrűségű állományokban készített képek is igazolnak, hisz reális esélyünk van a 17-18 tonnás termés elérésére. A pillanatnyi állás szerint a kisebb sűrűségben, tehát a 77 ezres állományban várható nagyobb termés mintegy 600 kg-mal. Mivel a tábla meghatározó részén ez az állománysűrűség dominál, ezért várhatóan az itt kalkulált termés lesz a meghatározó a tábla egészére is.

Bizakodóan várhatjuk tehát a betakarítást, de ne igyunk előre a medve bőrére, mert az elkövetkező hónap még tartogathat váratlan meglepetéseket. Ami mindenképpen a mi malmunkra hajtaná a vizet, az a szép száraz őszi idő, a „vénasszonyok nyara” lenne, hogy a csövek a lehető legideálisabb víztartalomra száradjanak. A Gazda feladata „csupán” annyi, hogy helyesen állapítsa meg a betakarítás időpontját, előkészítse a kombájnokat és a szállítóeszközöket, biztosítsa a szükséges szárítási lehetőséget, valamint döntsön a betakarítás utáni műveletekről.

Dr. Kiss Erzsébet

A cikk szerzője: Dr. Kiss Erzsébet