Várjuk a kísérletek betakarítását, várjuk az első eredményeket. Szerettük volna az októberi számban már közölni az első betakarítási eredményt, hozamtérképet, de már látszik, hogy ezt csak a következő számban tudjuk megtenni. A határszemlék során látszanak az állományban jelentkező vadkárok, kukoricabogár miatti megdőlések, ezért még betakarítás előtt indokolt lesz egy újabb légifelvételezés, ami rögzíti a növényhiányos területeket. Ez fontos lehet később a betakarítást követően, hiszen magyarázatot adhat majd sok helyütt az alacsony hozamértékekre.

Mivel a kísérleti táblán eltérő művelési zónákban terveztük a kijuttatást, valamint a tőszámokat, ennek különös fontosságot az is ad, hogy a tervezés és a gazdálkodás sikerességét is a táblaszintnél alacsonyabb egységre, a művelési zónára kell majd meghatároznunk.

A precíziós gazdálkodás szemléletéhez hozzátartozik, hogy előrelátóan tervezzük meg az adatgyűjtéseket, amelyek később nem pótolhatók. Ezért is indokolt egy betakarítás előtti felvételezés, illetve a betakarítógép előkészítése, hiszen a hozamadat gyűjtésekor csak egyetlen esély van. A szákszendi mintaterületen beállított kísérletben korai érésű kukorica van a területen, hiszen a vetésváltás miatt erre a táblára a következő évben más növény kerül. A helyi tapasztalatok azt mutatják, hogy a kukoricát követően a vetésváltásban napraforgót érdemes termeszteni, ezzel is megelőzve az esetleges kukorica utáni fertőzések lehetőségét. Így ezen a táblán a gazdaság egészéhez viszonyítva is korán történik majd a betakarítás (a jelenlegi becslések azt jelzik előre, hogy 10 nap–két hét múlva). A gyakorlat megkívánja azonban, hogy az adatgyűjtés biztonsága érdekében ne a precíziós tábla legyen az első terület, ami betakarításra kerül. A betakarítógép (Case IH 8120) kalibrációja, a szenzorok hibátlan működése a sikeres hozamtérképezés kulcsa, ezért ezeket az előkészítő munkákat időben el kell végezni!

A hozamtérképezés esetén nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy itt a mért adatok gyűjtésére egyetlen lehetőség van. Az eltérő hozammérő rendszerek esetén a kalibrációs folyamat más és más metódust igényel. A hazánkban legelterjedtebb rendszerekben az optikai szenzoros, illetve az ütközőlapos rendszerekben is maga a hozammérés kiegészül számos olyan szenzorral, amik pontosabbá teszik az adatgyűjtést. A szemnedvesség táblán belüli térképezése szintén hasznos információs forrássá válhat, azon felül pedig a hozamadatok valódi értékeinek megjelenítéséhez és számításához is alapvető adatforrás.

A hozammérő rendszerek fajtától függően további adatokat is szolgáltatnak (pl.: sebesség, területteljesítmény stb.), illetve egyéb érzékelőkkel (ilyen például az optikai érzékelőknél alkalmazott dőlésszög érzékelő) az aktuális hozamadatok pontosítását segítik elő. Aki a helyspecifikus gazdálkodást, mint szemléletmódot elsajátítja, a kalibrációt különös körültekintéssel kell elvégeznie, hiszen a hozamadatokat alapadatként kezelve a későbbi döntések meghozatalakor nem mindegy, hogy az a döntés valós, helyes és mért adatokon alapszik, vagy valamilyen mérési-adatrögzítési hiba miatt a döntéselőkészítés pontatlan adatszolgáltatása helytelen következtetésekhez vezet. A szákszendi gazdaságban a modern eszközök használata már rutinszerűen működik, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a precíziós – azaz helyspecifikus – szemléletű kísérlet beállítását már a gazdaságban meglévő korábbi hozamadatok is elősegítették. Azonban hangsúlyozni kell, hogy minden év hozamadata egy kicsit más, két egyforma hozamtérkép ugyanazon a táblán nem létezik. A talajban lévő potenciált a precíziós technológia más-más szemlélettel használja ki, így az egyes évek hozamtérképei a „finomhangolásra” is lehetőséget adnak.

A hozammérő rendszerrel felszerelt betakarítógépek műszaki ellenőrzése esetenként meglepő hibajelenségeket eredményez. A gyakorlatban olyan egyszerű hibák, mint az akkumulátorsaru oxidálódása, vagy az elektromos vezetékek fizikai sérülései (rágcsálók) sok gondot okoznak. Ezért is érdemes már jóval a betakarítás megkezdése előtt a gépeket átvizsgálni, hiszen az esetlegesen meghibásodott alkatrészek cseréje időt igényel.

A mostani cikkben a továbbiakban részletesen leírjuk a patalomi kísérlet felvételezésénél látottakat, illetve az egyik különleges kísérletünket, amely Dunaegyházán található a Haladás Mg. Zrt. területén. A majdnem 60 hektáros öntözhető területen csemegekukoricát terveztük táblán belüli differenciált nitrogéndózissal, illetve táblán belüli (művelési zónáknak megfelelően) differenciált tőszámmal.

A patalomi terület különlegessége, hogy a tábla egy domboldalon helyezkedik el, igen heterogén terület. A területen a tápanyagok közül a nitrogént differenciáltuk a művelési zónáknak, illetve az adott művelési zónának megfelelő tőszám alapján. A kivetett hibrid a Syngenta NK Octet hibridje (FAO 350).

A területen az Agridron NDVI alapján történő lehatárolása után precíziós talajmintázást végeztünk, majd az eredmények alapján az Agroaim tőszám-modellje segítségével beállítottuk a művelési zónánkénti tőszámot. A tőszámok táblán belüli változása: legkevesebb 68 500 szem/ha (kivetett) és 78 600 szem/ha (kivetett) volt hektáronként. Természetesen számoltunk egy kieső mennyiséggel (csírázási, kelési veszteség) –, ezt az utólagos tőszámlálás is visszaigazolta, 5% körüli veszteség volt átlagosan a művelési zónákban. Nem meglepő, hogy a legnagyobb kelési/csírázási veszteség a kedvezőtlen feltételekkel rendelkező zónákban volt (akár 8% is), míg a kedvező tulajdonságokkal (humusztartalom, lejtés) volt ahol csupán 4% veszteséggel kellett számolnunk. Érdekes volt az első szemlénél látni a fattyhajtások számát, amely egyébként a hibrid jellegzetessége.

A fattyhajtásokat a növény eldobta, viszont a ritkább tőszámnál a növény kinevelte a második csövet is, igaz, hogy az elsődleges csőhöz képest csak 40–50%-os, ugyanakkor hozzájárul a teljes terméshez. A besűrített részen a kukoricanövény nem hozta ki, illetve nem fejlődött ki a másodlagos cső. Természetesen a magasabb tőszámot a jobb adottságú, alsó részekre terveztük be. Meglepő a növények magassága, illetve a csőeredés magassága, amely a jobb helyeken 150–160 cm magasságban van. A besűrített helyeken a csövek mérete kisebb, ugyanakkor a csövek egységnyi területre jutó száma bőven kompenzálja a méretkülönbséget. A terület erősen vadjárta, sajnos különösen a széleken sok helyen megfigyelhető a vadkár.

Szeretnénk – a szákszendi mintaterület mellett ezt a területet is – még a betakarítás előtt drónnal lerepülni, hogy ezeket a helyeket pontosan ki tudjuk majd szűrni a hozamtérképből.

Csemegekukorica kísérlet

A dunaegyházi csemegekukoricás technológiánál számos egyéb tényezőt is figyelembe kellett vennünk – az átvételnél fontos a csövek homogenitása (méret), a növények a takarmánykukoricához képest jóval érzékenyebbek (sűrítésnél megnő a meddő tövek száma, ritka állományoknál a sarjhajtások száma), egy öntözött területről van szó, illetve a talaj rendkívül heterogén (habár sík a terület), dunai öntéstalajon dolgoztunk.

Mivel a csemegekukoricát csövestől takarítják be, így hozamtérképünk nem lesz a területről, csak kézi mintavételezéssel tudjuk ellenőrizni a munkánkat. Közeleg a betakarítás, így a mintázásokon túl vagyunk. Ami a felvételezésekből egyértelműen látszott az az, hogy nem találtunk meddő tövet. Érdekes volt összehasonlítani az üzemi technológiát a precíziós technológiával (üzemiben fix tápanyagdózis és fix tőszám, precíziósban változó tőszám és nitrogéndózis). Egyértelműen kirajzolódik, hogy az üzemi technológiánál a kevésbé kedvező területekre ugyanannyi növény került ki, így a kukoricanövények egymással konkurálnak, alacsony növénymagasság és rövid, vékony csövek jellemzik, míg a ritkított, precíziós technológiával a csövek mérete nem, vagy csak kis mértékben változik a többi művelési zónához képest. Ez a homogenizálás előny a feldolgozhatóság szempontjából. A hibridre jellemző, hogy hatalmas termőképességgel rendelkezik, ez már most látszott a csövek méretén. Mivel az idei év megfelelő körülményeket biztosított, ezért ezen a mintaterületen bízunk egy nagyon jó termésben. A betakarítást itt a cikk írásával egy időben kezdik el.

A cikk megjelenésével egy időben felmerülő feladataink

A hozamtérképek adatainak gyűjtése, majd az adatok feldolgozása és megjelenítése. Az agrárinformatikai adatfeldolgozást követően az információk alapján a következő gazdasági növény tápanyagellátásának tervezése. A gazdasági értelemben vett hozamvizsgálata, azaz költség-haszon elemzés, majd az eredmények feldolgozása.

PG konzorcium, Szabó Szilárd, Dr. Milics Gábor

A cikk szerzője: Dr. Milics Gábor