A német anyacég 1997-ben vette át a Mezőgép törökszentmiklósi telephelyét, habár már a hetvenes években is jelen voltak Magyarországon. Erre a magyar leányvállalat élén nyolc éve álló Andreas Szakácsi (balra a felső fotón) hívta fel a figyelmet: a német munkatársaknak ugyanis már akkor is jó tapasztalatai voltak a magyar kollégákkal, nem csak kombájnokat értékesítettek, de alkatrészeket is vásároltak Magyarországról. Többek között ezért is döntöttek úgy a német központban, magyarországi telephelyet nyitnak. Az évek alatt a vágóasztalgyártást fokozatosan Magyarországra, Törökszentmiklósra telepítették át.
A magyar leányvállalat az elmúlt 20 éveben egyre fontosabb lett a CLAAS Csoport életében, bizonyítja ezt többek között az is, hogy 2003-ban úgy döntöttek, a vágóasztalgyártás mellett annak fejlesztését is ide helyezik át.
A 2014-ben átadott tanműhely pedig ékes bizonyítéka annak, hogy a cég szeretné kivenni részét a magyar munkaerőképzésből. Fontos a duális képzés: így a fiatalok a 3-4 éves képzés során nem csak elméleti, de fontos gyakorlati tudásra is szert tesznek.
Az évforduló alkalmából a cég díjat alapított: a CLAAS Icon díjat azok kapták meg, akik az eddigi fejlődés pilléreit jelentették. Mint például Sziráki András, aki a Mezőgép átvételét segítette, vagy Jóri J. István, aki a kutatás-fejlesztésben alkotott maradandót. A munkavállalók közül Csomán Sándort tüntették ki.
Dr. Jóri J. István
És hogy hogyan tovább? A fejlesztés, a modernizálás, a kutatás továbbra is kiemelten fontos a cég számára. A németországi anyavállalatnál globális termelési hálózat létrehozását tervezik, amelyben a magyarországi telephelynek is fontos szerepe van.
-hj-Dr. Jóri J. István laudáció
Dr. Jóri J. István díjazott 1943-ban Örkényben született. 1966-ban szerzett gépészmérnöki oklevelet a Budapesti Műszaki Egyetemen. '75-ben egyetemi műszaki doktorrá avatták, később kandidátusi fokozatának megszerzését követően megvédte PhD doktori címét is. 1999-ben habilitált és átvette egyetemi tanári kinevezését. 2013-as nyugdíjazása után óraadóként folytatta tevékenységét, majd 2017. június 9-én a BME Gépészmérnöki Karától professzor emeritus kinevezést kapott. 1966-tól '95-ig az FVM Műszaki Intézetben dolgozott tudományos munkatársi, főmunkatársi, majd intézeti osztályvezetői beosztásban. '95-ben vette át a BME Gépszerkezettani Intézetében működő Mezőgazdasági Géptani Tanszék vezetését. 1997-től a jogutódként alakult Terméktervezés és Mezőgazdasági Gépek Tanszék tanszékvezető helyettese, amely megbízatást 2008-ig, a Gép- és Terméktervezési Tanszék megalakulásáig látott el. Szakmai munkáját számos díjjal ismerték el, többek között Bánházi Gyula Emlékéremmel, Szabó Gusztáv Emlékéremmel, Vörös Imre Emlékéremmel. Ezen kívül elnyerte a Széchenyi Professzori Ösztöndíjat is. 1992-től 2006-ig az MTA Agrár-Műszaki Bizottság titkára volt. Több hazai és nemzetközi szervezetnek elnöke, titkára, vagy tagja volt az elmúlt évtizedekben, mint például a GTA Mezőgép Központi Szakosztály Gépvizsgálati Szakbizottság elnöke, a Magyar Szántóverseny Alapítvány kuratóriumának titkára, illetve ez utóbbi nemzetközi szervezetének is tagja. Számos országos kutatási pályázatnak vezetője és résztvevője volt. Kiemelkedő munkát végzett ipari konstrukciós fejlesztések területén. Műszaki fejlesztésének tevékenységét hazai szabadalmak jelzik. Kiváló oktató és oktatásszervező. Megindította a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen a Mezőgazdasági Géptervezés specializációt. Egyetemi oktatói és kutatási tapasztalatait jól kamatoztatta a kar, a tanszék és az ipari partnerek együttműködésének területén. Ennek elismeréseként 2016-ban a MEGOSZ a Hazai Mezőgépgyártásért Emlékérmet adományozta neki. Dr. Jóri J. István professzor úrnak köszönhető a CLAAS Hungária Kft. és a BME Gép- és Terméktervezés Tanszéke között immáron 15 éves együttműködés, amelynek eredményeként ma már számos volt hallgatója a cég kutatás-fejlesztés részlegén dolgozik.
A CLAAS Hungária Kft. vezetősége nevében megköszönték a professzor úr eddigi munkáját és remélik, hogy a jövőben is számíthatnak szakmai támogatására.
A cikk szerzője: Hardi Judit
