Első olvasásra kissé túlzottan erőteljesnek tűnhet a kérdésbe rejtett állítás, azonban ha gazdálkodóként nem követünk el mindent annak érdekében, hogy a termelési kockázatunkat minimálisra csökkentsük, akkor ténylegesen nagy hibát követünk el.
Az utóbbi években egyre nagyobb jelentőséggel bírnak a gazdálkodási folyamatokban a hatékonyság, nyomon követhetőség, élelmiszertermelés-biztonság és élelmiszerlánc-biztonság irányelvei. Ezek közös célként meghatározva csak minőségi ellenőrzött inputok felhasználásával biztosíthatók. A termelés biológiai alapját az elvetett vetőmag adja, mely egyértelműen kiindulópontja a termelésnek. A kalászos gabona termelésben a végtermék minőségi paraméterei, a termény egészségi állapota, és nem kevésbé a termésmennyiség csak úgy biztosítható, ha a fajtakiválasztás, valamint az ahhoz illesztett termesztéstechnológia tervezett módon zajlik. A piacképes végtermék csak termőhelyhez és termesztési körülményekhez jól illesztett fajtával valósítható meg. A fajta – morfológiai megjelenésében és értékmérő tulajdonságaiban – egyöntetű növényegyedek összességét jelenti. Garanciáját a nemesítői tenyészkerthez visszavezethető több generáción keresztüli hatósági vetőmag-minősítés adja. A vetőmag-minősítés magába foglalja a vetőmag-szaporító táblák szántóföldi ellenőrzését, a fémzárolást – beleértve a mintavételt és vetőmagvizsgálatot, valamint a kisparcellás fajtaazonosító kitermesztést. A vetőmagpiacon értékesítésre kínált fémzárolt minősített vetőmag mögött hosszú évek folyamatos ellenőrzése van, mely biztosítéka annak, hogy a termelni kívánt fajta azonosságában és fajtatisztaságában a legmagasabb minőségi követelményeknek is megfelel.
Mit kockáztat – illetve milyen hibát követ el – az a gazdálkodó, aki nem fémzárolt vetőmagot használ fel vetésre? Elsőként kockáztatja a fajtaazonosságot és fajtatisztaságot, veszélyezteti a termés homogén minőségét. Figyelmen kívül hagyja az egyenetlen magméretből, szabálytalanul és nem kielégítő minőségben végzett házi csávázásból eredő esetleges kelési, kezdeti fejlődési problémákat. A nem ellenőrzött csírázóképesség, a nem kellő minőségben elvégzett tisztítás többletköltségeket, és nem várt hektáronkénti növényszámot okozhat a táblán. A visszavetett magban előforduló kórokozók és gyommagvak miatt megnövekedhet a termelési kockázat és megemelkedhetnek a növényvédelmi költségek. Egyes támogatási formák követelményrendszerében szereplő fémzárolt vetőmag-használati kötelezettség nem teljesül visszavetett mag esetén, és így a gazdálkodó eleshet a támogatástól. Bizonyos növényfajok esetében nem kizárható a kockázata GMO fajtákkal történő szennyezettségnek, így repce és szója esetén nem javasolt a bizonytalan eredetű nem fémzárolt vetőmag felhasználása. Mindezeket megelőzve azonban a legnagyobb veszélyt az a kockázat jelenti, ami a termés bizonytalan minőségével és mennyiségével fenyeget a betakarítás idején, hiszen csak a fémzárolt vetőmag garantálja a fajtában rejlő potenciális értékek megjelenését.
Magyarországon a szántóföldi növényeink sorában a kalászosok termesztése meghatározó. Az őszi és tavaszi búza, árpa, tritikálé, rozs, rizs, durum búza, tönköly, alakor vetésterülete, beleszámítva a zabokat is, évről évre közel 1,3–1,5 millió ha. Az átlagos vetőmagnormát véve alapul ennek a területnek vetőmagszükséglete (4,5–5 millió csíra/ha) közel 325–350 ezer tonna. A hivatalos statisztikai adatok alapján (NÉBIH), az állami ellenőrzésre bejelentett vetőmag-szaporítási területek az elmúlt 3 évben a nevezett fajok esetében összességében – kerekítve – a következőképpen alakult:
A fenti területből a legjelentősebb fajokat a kalászosok jelentik (búza, árpa, tritikálé), amelyek az összes terület 75–80%-át adják. A vetőmag-előállító területek nagy általánosságban jó körülmények között és jó adottságú helyeken, illetve gazdaságokban vannak, a termésátlagok is eszerint alakulnak. A kalászosok esetében a mindenkori országos átlag feletti hozamok realizálhatók, ami az elmúlt 3 évben 6,3–6,5 t/ha-t jelentett. A búza vetésterülete közel 1 millió ha, melynek vetőmag-szükséglete 230–250 ezer tonna.
A hivatalosan bejelentett szaporítási területből 45–50%-ban biztosítható lenne a felújítási arány (ami a fémzárolt vetőmag használatát jelenti). Az igazság azonban az, hogy ez az arány az utóbbi éveket figyelembe véve, sajnálatos módon, csak 20, max. 25%, vagyis a búza esetében a vetésterületből 250–300 ezer ha-on használnak csak ellenőrzött, minősített vetőmagot. Ez az arány pl.: a közel 5 millió ha-os franciaországi búza területen 50–55%-os (ilyen arányok Magyarországon is voltak).
Mi az előnye a fémzárolt vetőmagnak? – teszik fel sokan a kérdést, hiszen a „jó gazda képes arra”, hogy saját maga is megcsinálja, félre tegye a malmi búzájából a vetni valóját és még a költségei is kisebbek, állítják. A fentiek ellenére azért tekintsük és gondoljuk át, hogy miért használjunk fémzárolt vetőmagot:
A hivatalos vetőmag-előállítás ellenőrzése a szántóföldön kezdődik, ahol minősítik az állomány fajtaazonosságát, beállottságát, kultúr- és növényegészségügyi állapotát, összességében jegyzőkönyvezik, hogy a szaporítás megfelel-e annak, hogy vetőmagként arassák le és dolgozzák fel, megfelelő technikai háttér mellett, a MSZ-nak megfelelően.
A feldolgozott vetőmagok pedig az alábbiakban összefoglaltak szerint garantálják a magas biológiai értékű (akkreditált körülmények melletti ellenőrzések) vetőmagot:
A fémzárolt vetőmag:
Összességében a fémzárolt vetőmag használatával fajtatechnológia birtokába is jutunk: ismerjük, illetve utánanézhetünk, hogy milyen fajtát használunk (termesztéstechnológia, várható végtermék – malmi vagy takarmány –, optimális vetőmagszükséglet, tápanyagigény, növényvédelem stb.). A fajtaismerettel, igazolt vetőmaggal a nyomon követhetőség is garantált (felvásárlási igény – igaz ez ma még nem elvárás, de gyakorta felmerülő kérdés). Sok esetben elhangzik, hogy a fémzárolt vetőmag drága, ez relatív dolog, hiszen fajtaismerettel, minőségi certifikált vetőmaggal, okszerű vetőmagnormával számolva, figyelembe véve az elmúlt évek II. fokú vetőmagárait (85–95 ezer Ft/t), 1 ha vetőmag költsége 18–22 ezer Ft („versus” kukorica, napraforgó). Ha saját vetőmagot, az ún. visszavetést választjuk és lehetőség szerint szeretnénk is kikészíteni, minőségi ellenőrzések nélkül (külön aratás, tárolás, tisztítás, rostálás, csávázás, zsákolás stb –ez is költség és idő-), magasabb vetőmag-felhasználással 250-300 kg/ha, a költségeink lehet, hogy csökkennek, felvállalva azt, hogy a fajtatisztaság, a vetett csíra életképessége, vigora, csírája, osztályozottsága nem garantált. A jó, egészséges, kiegyenlített, életképes, kelést követő korai betegségektől mentes állomány végig kihat a vetéseink vegetációs állapotára (abiotikus, biotikus stressz tűrés) és a várható terméshozamainkra, továbbá a minőségre is.
Vetőmag-minőség, fajtatisztaság, javított genetikai tulajdonságok, nyomon követhetőség – csak néhány fogalom, ami a minősített vetőmaghasználathoz kapcsolható. Az elmúlt időszakban az őszi búza vetőmag-felújítási aránya hazánkban 20–25% között alakult, ami európai szinten rendkívül alacsony. A termelési költségek és az alacsony felvásárlási árak miatt az ágazat jövedelmezősége a gazdaságok egy részében nem versenyképes. Többen a vetőmag beszerzésén próbálnak takarékoskodni, de korántsem biztos, hogy ez a megfelelő útja a költségek csökkentésének. Miért is érdemes minősített vetőmagot választani a gazdálkodóknak?
A szántóföldi termesztés sikerességét alapvetően meghatározza a vetőmag minősége. A minősített vetőmag esetén a háttérben működő szigorú minőségbiztosítási rendszer biztosítja, hogy a beszerzett szaporítóanyag fajtaazonos legyen, használati értéke, csírázóképessége igazolhatóan kiváló, egészségi állapota (kórokozó-, kártevő- és gyommagmentesség) pedig megfelel a szabvány előírásainak. Ezek a feltételek a visszafogott vetőmagtételek esetén nehezen teljesíthetők. Ráadásul ebben az esetben is többletköltségekkel kell számolni, hiszen a visszavetésre szánt tételt külön kell betakarítani, tisztítani, csávázni szükséges ahhoz, hogy használható szaporítóanyag legyen belőle. Ez a vetőmag csak saját célra használható, hiszen Magyarországon jogszabályi előírások alapján vetőmagként csak a hivatalosan minősített, fémzárolt tételt lehet értékesíteni.
A fajtatulajdonosnak járó licencdíj 50%-a megtakarítható. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a licencdíj befizetés az újabb növényfajták nemesítését támogatja, így végső soron a gazdálkodók érdekeit szolgálja.
Újabb és újabb fajták jelennek meg a vetőmagpiacon, melyekkel a korábbiaknál több termést, jobb minőséget lehet elérni és betegség-ellenállóságuk miatt gazdaságosabban termeszthetők. A fajták vetőmag-előállításának hátterében egy rendkívül összetett fajtafenntartási – vetőmag-szaporítási rendszer működik. A vetőmageladás biztosítja e rendszer működtetését, a kiváló minőségű alapanyagok előállítását.
„Régi tapasztalás, melyre t. Gazdatársaink figyelmét ismételten felhívjuk, melyet azonban nem lehet eléggé gyakran hangsúlyozni, hogy a termés eredménye elsősorban a jó vetőmagon fordul meg. A vetőmag jellegzetesen bizalmi cikk. A rossz vetőmag nemcsak gyenge termést, esetleg értékesíthetetlen minőséget, hanem elfecsérelt munkát s az állótőkének rossz kamatozását is jelenti. Ezért tehát a körültekintő, gondos gazda vetőmagot csak olyan beszerzési forrástól vásárol, amely mindenféle tekintetben megbízható.”
Az idézet a Magyar Mezőgazdák Szövetkezete 1931. évi Vetőmag Árjegyzékének előszavából származik, melynek minden sorával a mai napig egyetérthetünk. Egy gondolatát mindenképpen érdemes kiemelni: a vetőmag jellegzetesen bizalmi cikk. Valóban így van, élő megjelenési formája egy bizalomra épülő, jövőbeni ígéretnek. Az eladó által közvetített ígéret arról szól, hogy a vetőmag belsejében elrejtve ott a nagy lehetőség, miszerint annak felhasználója majdan szépen csengő forintokkal találkozik. A vevő ezzel a reménnyel lép bizalmi viszonyra az eladóval, amikor a pénzét vetőmagra cseréli be nála. De a remény önmagában kevés: még ha bizalmi is a viszony az eladó és a vevő között, azt garanciával kell megerősíteni.
A garancia kizárólag akkor biztosítható, ha az eladó és a vevő közötti ügylet tárgya a fémzárolt vetőmag. A fémzárolt vetőmag hatóságilag ellenőrzött, ezért egyidejűleg biztosítja a felek védelmét. Az eladó bizonyos lehet benne, hogy a vetőmag-minősítő bizonyítvány birtokában az előírásoknak – egyben tisztességes üzleti szándékának is – megfelelő vetőmagot forgalmaz; és a vevő is nyugodt lehet, hogy pénzét jó helyen költötte el. A fémzárolt vetőmaghasználat melletti érveléshez a már szinte közhellyé váló, egyébként mély igazságokat lehetne csak sorolni: a fémzárolt vetőmag a nyomon követés és a minőségi árutermesztés alapja, a fajtaváltás lehetősége, a felújítás eszköze. Fleischmann Rudolf 1943-ban tett megállapítása azonban még ma is érvényes:
„Sajnos, sok olyan uradalom van azonban, ahol nem veszik figyelembe az állandó vetőmag-felújítás szükségességét, s így a vetőmagot évek óta nem újították fel.”
Az őszi kalászos vetőmag szezon közeledtével évről évre elszomorító statisztikai adatok látnak napvilágot a vetőmag-felújítási arány tekintetében. Az őszi búza vetésterülete 1 millió hektár körül alakul, fémzárolt vetőmag ugyanakkor Magyarországon a legoptimistább becslések szerint is csupán minden negyedik hektárba kerül.
A Mauthner csoport, melynek több mint 15 éve tagjai vagyunk 3 nemesítőházzal is büszkélkedhet. Vetőmag-előállítóként és -forgalmazóként, továbbá terménykereskedőként jelentős a felelősségünk abban, hogy Magyarországon a termelők felismerjék a fémzárolt vetőmag használatában rejlő lehetőségeket.
Az eredetigazolás
A termelési folyamat nyomon követhetőségének alapja, hogy fémzárolt vetőmagot használjunk. A kézhez kapott vetőmag-minősítő bizonyítvány kellő garancia a termelő részére a tétel fajta- és fizikai tisztaságát, csíra %-át tekintve. A fémzárolt vetőmagból származó termés betakarítását követően a homogén, fajta névvel beazonosítható tételek egyre inkább felárral értékesíthetőek. Hazánk legnagyobb felvevőpiacán, Olaszországban évek óta a név szerint keresett fajták könnyebb, gyorsabb értékesíthetőséget és magasabb egységárat jelentenek a termelőknek.
A vetőmag minősége
A vetőmag-előállítók között tapasztalható árversenynek gyakran a minőség issza meg a levét. Bármennyire is olcsó egy vetőmag, ha az nem párosul megfelelő ár/érték aránnyal, marad a rossz szájíz a termelők részéről. A vetőmag-előállítók között mindenképp szükség van annak a szemléletváltásnak a folytatására, mi szerint nem lehet elegendő cél „csupán” a vetőmag-minősítő bizonyítvány megszerzése. Ma azon vagyunk, hogy a modern genetika magas minőségben előállított vetőmagminőséggel párosuljon.
Információ a fajtaválasztáshoz
Legalább 7 év kell ahhoz, hogy a nemesítő továbbszaporításra átadja a genetikát a fajtaképviselőnek. Innen még további 3 év gondos szaporítás és a hivatalok fajtaminősítési procedúrája szükséges a vetőmag köztermesztésbe kerüléséhez. Az előrelátó fajtaképviselő, a nemesítővel együttműködve, rengeteg tapasztalatot szerezhet a fajtajelöltekről, mielőtt az először a gazdához kerül. A körültekintő nemesítő ugyanakkor a piaci igényeket figyelembe véve végzi munkáját. Az oda-vissza áramló információ piackonform fajtát és sikeres fajtaválasztást eredményez.Nekünk, mint fajták képviselőinek ugyanúgy, mint a gazdáknak meg kell hozni a döntést, csupán a mi fajtaválasztásunk néhány évvel megelőzi a gazdák döntését. Rengeteg fajta közül kell nekünk is kiválasztani azt a 8–10 fajtát, amit a szaporítást követően a gazdák részére értékesítünk. A helyes választáshoz a fajtajelöltekről különböző évjáratokból és termőterületekről számos információt kell gyűjteni. Amennyiben rosszul döntünk, akkor csupán az a fajta is egy lesz a sok közül. Ha viszont jól döntünk, a gazda újra és újra az adott fajtát fogja választani, fémzárolt formában felhasználni.
A nemesítők védelmében
A nemesítőknek óriási költségekkel kell számolniuk akkor, amikor belevágnak egy fajta nemesítésébe. A költség biztos, a siker bizonytalan. A nemesítőházaknak a legjelentősebb bevételi forrása a fajtahasználati díjakból fakad, amit a fémzárolt vetőmag ára már tartalmaz. A csökkenő fémzárolt vetőmag felhasználás kevesebb licencdíj-bevételt eredményez a nemesítőknél, egyre kevésbé fedezve a nemesítés költségeit és annak magasabb szintű munkáját. A vetőmag-felhasználással kapcsolatos jogi szabályozás nemcsak a vetőmag-előállítókra és -forgalmazókra, hanem a vetőmagot felhasználókra is kötelező érvényű. A nemesítők/fajtatulajdonosok érdekét szolgálja az a 2100/94 számú EU-rendelet, ami a közösségi növényfajta-oltalmi jogokat szabályozza. A rendelet egyértelműen részletezi azokat a cselekményeket, melyek kizárólag a fajta jogosult felhatalmazásával folytathatóak, mint pl. előállítás vagy újbóli előállítás (többszörözés); szaporítás céljára történő előkészítés; értékesítésre felkínálás stb.
Ki mint vet, úgy arat
Fontosnak tartom, hogy a termelők fémzárolt vetőmagok iránti bizalma tovább növekedjen, hiszen ez ugyancsak elengedhetetlen a felújítási arány emelkedéséhez. Nekünk fajtaképviselőknek és vetőmag-előállítóknak jelentős a felelősségünk e tekintetben.
Míg tőlünk nyugatabbra 50% felett alakul a kalászos vetőmag-felújítási arány, vagyis a vetésterület felébe fémzárolt vetőmag kerül, addig Magyarországon ez nem sokkal haladja meg a 20%-ot. Véleményem szerint rossz helyen keresgél, aki a fémzárolt vetőmag használatán spórol. Az árutermesztésből visszafogott, ismeretlen szaporulati fokú és eredetű mag sok kockázatot és többletköltséget rejt magában, gondolok itt a nemkívánatos gyommagvakra, kórokozókra, minőségvesztésre stb. Ki mi(n)t vet, úgy arat, vagyis a minősített vetőmag használata előfeltétele az eredményes gazdálkodásnak.
A cikk szerzője: Agro Napló
