A szakmai napot Dr. Jakab Gábor, a BIOMIN Magyarország Kft. ügyvezető igazgatója nyitotta meg. „A pulykatartásban is egyre fontosabb, hogy az antibiotikum-felhasználással kapcsolatosan minél több információ jusson el a gazdákhoz. A BIOMIN olyan termékeket kínál, amelyekkel csökkenthető az antibiotikumok felhasználása.”

Dr. Carlo Norci, az AVIAGEN Turkeys szakembere beszélt a napos pulykák telepítéséről. „Fontos, hogy a napos pulykákat a legkisebb zajban telepítsük, hagyjuk őket 30–40 percre egyedül, hogy megismerjék az új környezetet, de ellenőrizzük őket óránként, csökkentsük le az istálló forgalmát a lehetséges minimumra, ne csapjunk zajt se bent, se kint, mert a pulykák összezsúfolódnak és elhullhatnak. Nagyon fontos, hogy a napos pulyka telepítésnél már megtalálja a takarmányt és a vizet. A fény intenzitása legyen 80–100 LUX; az első 24 órában sötétítsük le 1 órára, majd növeljük a sötét órák számát úgy, hogy a 4-5. napra elérjük a napi 16 óra világosságot, 8 óra folyamatos sötétséget.” – ismertette a szakember.

Pawel Górski a Wylegarnia Indyków napos pulykákat keltető vállalatot mutatta be, őt követte Richard Hutchinson, az AVIANEG Turkeys kereskedelmi és marketingigazgatója, aki a cég tenyésztési programjáról beszélt, majd Dr. Franco Calini baromfi takarmányozási tanácsadó az új irányvonalakat ismertette.

Dr. Sándor Gergely, a Turkey Experts Kft. főállatorvosa a telepi menedzsment és biobiztonság aktuális kérdéseit vette sorra. Beszélt arról, hogyan érdemes megszervezni a telepek biobiztonságát, hogy a lehető legjobb eredményeket érhessék el. „A cél természetesen az, hogy a lehető legkevesebb antibiotikumot használjuk. Ma Magyarországon még nem lehetséges, hogy antibiotikum-mentesen neveljünk fel állományokat – hacsak nem teljesen új épületekben kezdjük a nevelést.” – magyarázta a szakember.

„Idős kollégámtól hallottam egyszer: a pulyka az egyetlen olyan állat, ami egész életében azon gondolkodik, hogyan is tudna megdögleni. És általában ki is találja. Szintén faji sajátosság, hogy a genetikai előrehaladással az egészségügyi stabilitás is folyamatosan billeg. A jó hír, hogy nőnek a pulykák, a bakpulyka 1977-ben 12 kilóra, ma 25 kilóra nő, de nem nőtt ilyen mértékben a szív vagy a tüdő kapacitása, illetve a lábszerkezet sem alakult át ilyen ütemben. Ezt a növekedési potenciált a belső szerveknél is próbálják utolérni a tenyésztők.”

Az állatorvos kitért arra is, milyen kevés tenyésztő engedheti meg magának, hogy zöldterület-beruházásként új telepeket építsen. „Melyik az ideális telep, telepméret? Az ideális telepméret az lenne, ahová egy napon betelepítjük az összes pulykát, valamint egy héten belül kivágjuk az összes pulykát. Ez lenne az ideális, de sajnos nem így tudunk dolgozni. Vannak már hatalmas telepek, ahol már a „single age, multi age” probléma is felvetődik. Én azt szoktam mondani, hogy ha 3 héten belül le tudjuk telepíteni az állományt, azt még, kisebb erőszakkal, „single age”-nek nevezhetjük. Ezen túl van, ha egy 4 hetes pulyka mellé betesszük a napos pulykát, az már semmiképpen sem. És ugyanez a szervizperiódusnál is visszaköszön, ha az előző pulykának a trágyája vagy mosóvize még mindig ott van a telepen, de már betesszük a napos pulykát, az már mindenképpen egy „multi age”-nek felel meg, attól függetlenül, hogy az előző madár, az idős már nincsen a telepen.” – magyarázza az állatorvos.

Szintén kihívás a telepek megfelelő állapota, a szociális helyiségek kialakítása a telepen. Utóbbiról gyakran megfeledkezünk, pedig nem másodlagos kérdés.

Az állatorvos szót ejtett a járványvédelemről, kitért rá, milyen fontos a tiszta, fertőtlenített környezet, illetve a trágyázás megfelelő módon történő elvégzése: „A legjobb, ha abban a pillanatban kezdjük el kihordani a trágyát, ahogyan az utolsó madár kijött, hiszen az alombogarak 80–90%-át egyből el is tudjuk szállítani a telepről. Szintén fontos az itatóvíz folyamatos tisztán tartása, a rágcsálók állandó irtása. És persze a monitorozás: állományunk állategészségügyi állapotát folyamatosan ismernünk kell – milyen fertőzések kerülnek be, melyek cirkulálnak a telepen és ezek ellen hogyan védekezhetünk.”

A napot Nataliya Roth, a BIOMIN tudományos kutatójának előadása zárta. A szakember az antibiotikum-felhasználásról, illetve az antibiotikum rezisztenciáról beszélt. Ő és csapata világszerte értékeli, elemzi és hasonlítja össze az ágazatot: hol és hogyan reagálnak az állatok az antibiotikumra, illetve azon dolgoznak, hogy megakadályozzák a rezisztencia kialakulását. Ehhez in-vivo, ex-vivo vizsgálatokat végeznek többek között. Partnereik között tudhatják a Szlovák Mezőgazdasági Egyetemet, a Bécsi Állatorvostudományi Egyetemet, a Georgiai Egyetemet, az osztrák Egészségügyi Minisztériumot. Kutatási eredményeikkel jelentős mértékben hozzájárulnak, hogy a cégek, termelők és tenyésztők felelősségteljesebben, körültekintőbben használják az antibiotikumokat.

A cikk szerzője: Hardi Judit