A magyarországi szántóterületnek évente csupán 4–5%-ára juttatnak ki szerves-, szilárd- vagy hígtrágyát 20 t/ha dózisban. A három-négyéves ciklusokat alapul véve így is legfeljebb a szántó 15–16%-a kap valamennyi szerves tápanyagot. Ennek az eloszlása is rendkívül szélsőséges. Azon gazdaságok földjei, amelyek nem rendelkeznek állattartással, akár évtizedek óta nem találkozhattak szerves trágyával, míg ahol az állattartó telephez nem, vagy csak kis földterület tartozik, ott a saját és a közeli területek sokszor kényszerből is bővebben jutnak szerves trágyához. A hazai állattartási technológiák változásait alapul véve a sertés- és a szarvasmarhatartásban többségében a hígtrágyás technológiákat alkalmazzák az egyszerűbb trágyakezelés és/vagy az almozóanyag hiányában. Jelenleg Magyarországon évente mintegy 18–20 millió m3 kijuttatandó hígtrágya keletkezik, amely 80–90 ezer tonna jól hasznosítható NPK hatóanyagot tartalmaz, amely okszerűen felhasználva kincset ér a magyar termőföldek számára. A levegőszennyezés és a szagterhelések miatt azonban a hígtrágya kijuttatását a szántóföldekre és a gyepterületekre Európa-szerte egyre szigorúbban szabályozzák.

Ez évtől kezdődően csak a földközeli kijuttatás (ejtőcsöves és csúszócsoroszlyás), ill. a talajba injektálás, vagy közvetlen a talajba dolgozás engedélyezett.

A hígtrágyák kezelésének és kijuttatásának technológiai megoldásai

A sertés- és szarvasmarha istállókból trágyakihúzókkal, ill. gravitációsan kikerülő hígtrágya fedett csatornákon és csővezetékeken vízöblítéses úsztatással, ill. átemelő zagyszivattyúk segítségével jut el a hígtrágya a tárolókba, amelyek lehetnek tartályok, lagúnák, bélelt trágyatavak. Ezek befogadóképességének is legalább 6 hónapos tárolásra kell alkalmasnak lenni. A hígtrágyatárolókban kiülepedés elkerülésére a hígtrágyát keverni kell, különösen fontos ez a kijuttatás idején. A hígtrágyatárolókhoz gyakran építenek ki fázisbontó berendezéseket, trágyaszeparátorokat is, amelyek a trágyaelegyet folyékony és szilárd fázisokra bontják. Ez utóbbiból kiváló alom vagy komposzt állítható elő, a tisztább, folyékony fázis előnye a kijuttatásnál mutatkozik meg. 

A hígtrágya kijuttatása is rövid szállítási távolságokra végezhető egy fázisú tartálykocsis technológiával, amikor a traktorral üzemeltetett tartálykocsi saját vagy kiszolgáló szivattyúval megtölti a tartályát, kiszállítja azt a helyszínre és a területen a talaj felszíne közvetlen közelébe szétterítve, vagy talajba injektálva juttatja ki (Annaburger, Bauer, Fliegl, Juko, Joskin, AJG-Detk, Garant, Kotte, Vesinhuis, Zunhammer stb.). Nagyobb szállítási távolság esetén a kétfázisú kijuttatás választható, azaz a kiszállítást nagy térfogatú, tartályos traktorvontatású vagy tehergépkocsis szerelvények végzik, a kijuttatás pedig a területen mozgó tartálykocsikkal történik.

Ezeken kívül a hígtrágyatárolók közvetlen körzetében terjedőben van az ún. köldökcsöves kijuttatás is, amelyhez nincs szükség tartálykocsikra (Agrometer, Doda, Perwolf stb.). A hígtrágya az injektáló vagy ejtőcsöves kijuttatóval felszerelt traktorhoz maga után húzott hajlékony köldökcsövön jut el közvetlenül az injektálóhoz a tároló mellé telepített szivattyúval odaszállítva. A köldökcsövet a kijuttató traktor a területen, vetélő mozgással dolgozva, ide-oda vonszolja maga után, majd a tábla befejeztével, a traktor elején elhelyezett tárolódobra felcsévéli és átáll egy következő táblára. A hígtrágyatárolótól történő nagyobb (1 km feletti) távolságú köldökcsöves kijuttatáshoz a hígtrágyát föld alatti csöveken és hidránsokon kell eljuttatni a táblákhoz, majd onnan tud dolgozni a köldökcsöves injektáló. Ezzel a módszerrel jelentősen lecsökkenthető a beruházott eszközök száma, megnő a kijuttatás teljesítménye és a költségek is legalább 50%-kal mérsékelhetők.

A hazai és a nemzetközi gyakorlatban a hígtrágyák kijuttatására elsősorban a járműves technológiák terjedtek el. A fázisbontott hígtrágya vagy biogáz szubsztrát hígfázisa csévélődobos, vagy magajáró öntözőberendezésekkel is kijuttatható, ejtőcsövek és csúszócsoroszlyák segítségével közvetlenül földközelben.

A hígtrágya-kijuttatás eszközei

A hígtrágyák kijuttatására a különböző kijuttató berendezésekkel felszerelt traktorvontatású tartálykocsik, vagy 400–500 LE-s motorral szerelt magajáró alvázakra, eszközhordozókra (Claas Xerion, Holmer, Terra Variant, Ploeger stb.) szerelt tartályos kijuttató berendezések, ill. ugyancsak nagy motorokkal épített magajáró célgépek (Vervaet, Vredo, Kotte, Garant, Terra Gator stb.) alkalmazhatók, amelyeknél különösen fontos a kijuttató berendezésen keresztül a hígtrágya különböző szintű (ill. mélységű) kihelyezése.

A hagyományos ütközőlapos felszíni terítőszerkezetekkel történő rossz keresztirányú egyenletesség mellett végzett szórás akár 70%-os N-hatóanyag-veszteséggel és jelentős szagemisszióval jár, mindazonáltal erősen szennyezi a környezetet, éppen ezért az Európai Bizottság (98/34/EG rendelet) tiltja a használatát.

A mérvadó tápanyag-gazdálkodási kultúrával rendelkező országokban a hígtrágyák kijuttatására a traktorvontatású tartálykocsikhoz vagy magajárókhoz csatlakoztatható csúszócsöves felszíni, vagy felszín közeli ejtőcsöves csúszócsoroszlyás, sekélyen a talajba injektáló (szivárogtató), ill. a mélyebben injektáló tárcsás, vagy késes csoroszlyás berendezéseket alkalmazzák legelterjedtebben. Újabban terjed a striptill-kultivátoros injektálás és a kapcsolt kompakttárcsákkal végzett talajbadolgozás is.

Az N-hatóanyag-veszteség az ejtőcsöves felszíni kijuttatásnál elérheti az 50%-ot, a csúszócsoroszlyás hasíték barázdás kijuttatóval pedig a 25%-ot, míg a mélyebb tárcsás csoroszlyás injektálásnál és Strip-Till-nél, ill. kompakttárcsás talajbadolgozásnál ez legfeljebb 5%-os. Ezek a kijuttató berendezések egyformán csatlakoztathatók kompresszoros (vákuumos), ill. szivattyús tartálykocsikhoz és maga­járókhoz. Az ejtőcsöves csúszócsoroszlyás kijuttatók egyszerű, könnyű szerkezetek nagy (8–18 m) munkaszélességgel, sok (32–72 db) levezető, rugalmas Ø40 mm-es gégecsővel rendelkeznek és közvetlenül a talaj, így a gyep felszínére áramoltatják a hígtrágyát, amely számottevő hatóanyag-veszteség mellett beszivárog a talajba, jelentős szagterhelést okozva a környezetnek. A beszivárgást segítheti a természetes és a mesterséges csapadék. Jobb megoldás a fémből, vagy fém-műanyag kombinációból felépülő – a legtöbb esetben rugós megtámasztású – gégecsövek végére felhelyezett, sekélyen dolgozó csúszócsoroszlyás kijuttatók, amelyek sekélyen felnyitják (hasítékolják) a talajfelszínt és abba a sekély (3–5 cm mély) mikrobarázdákba juttatják ki, már lényegesen kisebb hatóanyag-veszteség mellett a hígtrágyát. A csoroszlyák osztástávolsága 20 és 30 cm között alakul, a laprugók általában 6–8 kg-mal nyomják a talajba a csúszócsoroszlyákat. Ezek munkaszélessége 6 és 24 m között változik.

A környezeti terhelés és a hatóanyag-hasznosulás, ill. a talajstruktúra alakításának szempontjából is a legkedvezőbb hígtrágya-kijuttatási technológia a tárcsás, késes vagy szárnyas csoroszlyák segítségével végzett mélyebb – 5–15 cm-es – injektálás, ill. a kompakttárcsás talajba dolgozás, melynek során nem csak tápanyaghoz, hanem friss levegőhöz is jut a csoroszlyák nyomába a talaj. Az injektált sávokat le is zárják a csoroszlyák, minimálisra csökkentve a hatóanyag-veszteségeket. Ezek a csoroszlyás injektáló berendezések 3 és 9 m közötti munkaszélességgel többnyire 25–35 cm-es csoroszlyaosztással és 10–30 csoroszlyás kivitelben készülnek, erős gerendellyel és mélységhatároló támkerekekkel. A csuklós egykarú csoroszlya felfüggesztések rugós terheléssel rendelkeznek, amelyek segítségével a beállított (5–15 cm-es) mélységben tartják a csoroszlyákat. A talaj (tarló) felszínét rendszerint egyenes vagy ferde szögállású, csipkés tárcsák nyitják meg, és levezetőcső segítségével kerül a hasítékba a hígtrágya. A ferdén megemelt talajszelvény az injektor elhaladása után visszazár és megakadályozza az N-hatóanyag kiáramlását. Az utóbbi feladatra a kétsoros kompakt (rövid) tárcsás boronákat is egyre elterjedtebben alkalmazzák a tartálykocsik, vagy magajárók után függesztve a hígtrágyák talajba dolgozására. Ezeknél az első tárcsasor elé kijuttatott hígtrágyát a két tárcsasor azonnal a talajba keveri és lezárja a talajfelszínt. A késes és szárnyas kultivátorkapás injektálókat főleg a már művelt területeken alkalmazzák.

Ugyancsak terjednek a Strip-Till sávművelők is erre a célra, amelyekkel a mélyebben gyökeredző növények alá 15–25 cm mélyen is kihelyezhető a hígtrágya. A kijuttatók különböző tartógerendely megoldásokkal kiemelhető formában és szállításhoz hidraulikusan összecsukható kivitelben is készülnek. A tárcsás és késes injektálók a kijuttató tartálykocsi mögött függőleges helyzetbe állítva és /vagy a támkerekekre támaszkodva szállíthatók, a nagy munkaszélességű csúszó- és ejtőcsöves csúszócsoroszlyás kijuttatók pedig a tartályok oldalához behajtott állapotba helyezhetők szállításhoz.

A kijuttató berendezéseknek fontos tartozéka a hígtrágyaelosztó berendezés, amely a levezetőcsövekhez egyenletesen és arányosan osztja szét a kijuttatásra kerülő hígtrágyamennyiséget. Ezek többsége fekvő vagy álló (de lehet ferde is) kivitelű és forgó körtárcsás rendszerű, amelynek elosztóházában annyi levezetőcsonk található, amennyi levezetőcső, ill. csoroszlya tartozik hozzá (12–80 db), belül pedig egy forgótárcsa (RotaCut) segíti az elosztást és aprítja a trágyában lévő szilárd részeket, ill. ezáltal megakadályozza a levezetőcsonkok és -csövek esetleges eltömődését. Különlegességnek számít a Fliegl csigás elosztója, amely a levezetőcsövek számától függő szélességű vízszintes ovális csigaházzal rendelkezik, amelynek alsó részén a levezetőcsonkok felett egy rozsdamentes (30–60 ford/min fordulatú) szállító-elosztó csiga dolgozik és juttatja ki arányosan a levezetőcsövekbe a hígtrágyát, egyben megakadályozva a csonkok eltömődését is. Különlegessége, hogy a csiga forgásiránya 40 másodpercenként öt másodpercre átvált, ezzel fellazítja a csigavályúba esetlegesen lerakódott szilárd részeket. A csigaház végeken leüríthető kavics- és kőgyűjtő doboz található, amely megakadályozza, hogy a trágyával bekerülő szilárd törmelékek műszaki hibát okozzanak. A körtárcsás elosztóknál is beépítenek a kövek felfogására rostélyt vagy más kőleválasztó berendezést. A kijuttatott hígtrágya mennyisége a tartály ürítőcsonkján elhelyezett schuber segítségével – az átáramlási keresztmetszet változtatásával – szabályozható, ill. egyes szivattyús tartálykocsiknál a szivattyú szállítási teljesítménye változtatható. Ezek a berendezések a traktor vagy a magajáró gép vezetőfülkéjéből távvezérelhetők, mint ahogy a töltési és az ürítési folyamat is.

A hígtrágya kijuttatására szolgáló járművek

A kijuttatásra legelterjedtebb járműtípusok traktorvontatású 1–4 (tandem, tridem, quatro) tengelyszámú kompresszoros vagy szivattyús tartálykocsik, amelyek közül a kompresszoros kivitelűek vastag falú nyomástartó 5 m3-től 30 m3-ig terjedő térfogatú, festett, vagy horganyzott acéltartállyal készülnek, a vonórúdjukra telepített 10 és 20 ezer l/min közötti légszállítású rotációs, vagy forgódugattyús légkompresszorral.

 A szivattyús tartálykocsik könnyű kivitelű acél vagy műanyag (PolyLine) tartállyal készülnek, amely nincs vákuumnak, vagy túlnyomásnak kitéve. A tartálytérfogatuk 5 m3-től 34 m3-ig terjed. A hígtrágya felszívással történő tartályba töltésére szolgáló szivattyú a tartálykocsik többségénél pulzálástól mentes folyadékáramlást biztosító, kőgyűjtős csavar- vagy forgódugattyús, ritkábban centrifugál kivitelű 5–9 m3/min szállítású folyadékszivattyú, amelyekhez háromállású szelep kapcsolódik. Ezzel a tartály töltése, ürítése és a tartályban lévő hígtrágya keverése valósítható meg. Mind a pótkocsis, mind a magajáró hígtrágya-kijuttató járműveknél fokozott figyelemmel vannak a gyártók a járószerkezetek okozta talajtömörödés mérséklésére. A tengelyek és a kerekek számának növelésével széles, alacsony nyomású gumiabroncsok alkalmazásával csökkentik a talajra és a tarlóra nehezedő nyomást. Új megoldásként alkalmaznak kisegítő és/vagy kitolható futóműveket. Az előbbiek esetében a kijuttatást végezve a területen a kisegítő futómű kerekei átveszik a terhelés egy részét és csökkentik a talajnyomást (Vervaet Hydro Trike). Az utóbbi megoldásoknál valamelyik teleszkóposan kitolható tengely szélesebb nyomtávra állítható, így az külön nyomon járva nem tömöríti annyira a talajt (Fliegl, Vervaet Hydro Trike XL) mint az egy nyomon járás.
A legtöbb hígtrágya-kijuttató járműgyártó beépített guminyomás-szabályzót is kínál a járműveihez, amellyel szintén csökkenthető a talajra nehezedő nyomás. A magajáróknál gyakori a három- vagy ötkerekes kialakítású járószerkezet is elől egy db kormányzott kerékkel, amely szintén az egy nyomon járást váltja ki és elosztja a gumiabroncsok terhelését (Terra Gator, Vervaet).

Szabályozott és ellenőrzött kijuttatás

Az ISOBUS-kompatibilis hígtrágya-kijuttatóknál gyakori, hogy beépített mérleggel mérik a kijuttatott hígtrágya mennyiségét, miközben a traktor fedélzeti terminálja regisztrálja a beszórt területet. Ebből a fedélzeti elektronika folyamatosan értékeli és jelzi a trak­torvezető számára a hektáronként kijuttatott hígtrágya mennyiségét, amely többnyire 120–240 m3/ha között változik. A vezető be tud avatkozni, ha az szükséges a kijuttatás során. A legkorszerűbb rendszerek teljes kijuttatási dokumentáció készítésére is alkalmasak, amely a munkában töltött időt, a munkasebességeket, a kijuttatott szervestrágya-mennyiségeket, a beszórt területet stb. gyűjtik és összesítik, amely adathordozókon keresztül számítógépre áttölthetők, vagy telemetrikusan átvihetők, és a bérvállalkozók esetében munkaelszámolások alapjául is szolgálhatnak. A másik lehetőség, hígtrágya-kijuttatókon folyadékáramlás-mérők alkalmazása, amelyek mérik a kijuttatott hígtrágya-mennyiségeket és ISOBUS-kapcsolat segítségével területre, területegységre vetítve dokumentálják azt. Több hígtrágya-injektálóhoz opciósan NIR (infra) technológiával dolgozó, folyamatos hatóanyagmérő rendszer (Fliegl, Kotte, Veenhuis stb.) is rendelhető, amely nem csak a kijuttatott mennyiséget, hanem annak szárazanyag- és NPK hatóanyag-tartalmát is méri, ill. regisztrálja. Ezzel helyspecifikusan, digitalizált talaj tápanyag-ellátottsági térkép szerint végezhető a kijuttatás, és folyamatosan ellenőrzés alatt tartható a nitrátterhelés.

A hígtrágya-elhelyezés szigorú szabályai

• A hígtrágya termőföldre történő kijuttatása engedélyköteles (2007 évi CXXIX törvény a termőföld védelméről).
• Engedélyt az MgSzH növény- és talajvédelem igazgatóságok adják ki a talaj- és hígtrágya vizsgálata alapján.
• A kijuttatásra kiválasztott területre talajvédelmi tervet kell készíteni, amely részletes terhelésszámításokat kell, hogy tartalmazzon (90/2008. (VII. 18.) számú FVM rendelet).
• A nitrátérzékeny területeken még szigorúbbak az előírások, amelyeket a 27/2006. (II. 7.) és az 59/2008. (IV. 29.) FVM rendeletek tartalmaznak.

A hígtrágyakezelés és -kijuttatás technológiai lépései

Környezetkímélő hígtrágya-kijuttató berendezések választéka

A hígtrágya tárolására és kijuttatására vonatkozó fontosabb előírások

• A hígtrágyás állattartó telepeknek legalább 6 havi tárolókapacitással rendelkező megfelelő műszaki védelemmel ellátott tárolóval kell rendelkeznie, amelynek az élettartama legalább 20 év.
• November 15-től február 15-ig tilos a hígtrágyát kijuttatni, kivéve a kalászosok fejtrágyázása, ahol az február 1-től engedélyezett.
• A betakarítást követően a hígtrágya abban az esetben juttatható ki a területre, ha a trágyázás és vetés közötti időszak a 15 napot nem haladja meg.
• Évente legfeljebb 170 kg/ha nitrogén hatóanyag-mennyiség juttatható ki területegységenként szerves trágya formájában.

A hígtrágya-kijuttatás helyes gyakorlata

• Fagyott, hótakaróval fedett, vagy vízzel telített területre a hígtrágya nem juttatható ki.
• A betakarítást követően kijuttatott hígtrágya után 15 nappal meg kell történjen a vetés, a kijuttatott hatóanyag mennyisége pedig nem haladhatja meg a csírázáshoz és a növény őszi fejlődéséhez szükséges mennyiséget.
• Lejtős területen 12%-os lejtőig ejtőcsöves és 17%-os lejtőig injektálásos technológiával juttatható ki a hígtrágya.
• A hígtrágya nem kerülhet felszíni vizekbe, nem lehet kijuttatni a tavak partvonalától 20 méterre, egyéb felszíni vizektől 5 méteres, forrástól, kúttól 25 méteres távolságban.
• Ott, ahol a talajvíz a felszíntől 5 méteren belül van, a talajvíz minőségét 3 évenként ellenőriztetni kell.
• A hígtrágya kijuttatására közvetlenül a talajfelszínre vagy talajtakarással talajba kijuttató gépek alkalmazhatók.

Fontos tanácsok a hígtrágya elhelyezésével kapcsolatban

• A saját földterülettel rendelkező állattartó gazdaságok a vetésforgó kialakításánál is számoljanak a hígtrágya elhelyezésével. Kedvező esetben – őszi és tavaszi növények megfelelő társításával – akár 2-3 havonta is lehetőség nyílhat a kijuttatásra.
• Az engedélyezés során a minimálisan szükséges terület legalább kétszeresét engedélyeztessék. Ez megfelelő rugalmasságot biztosít az előre nem látott nehézségek esetén.
• Amennyiben nincs saját területe az állattartó gazdaságnak, jó partneri kapcsolatot célszerű kialakítani a szomszédos növénytermesztő gazdaságokkal, a hígtrágya-elhelyezésre vonatkozó megállapodásokat írásban is célszerű rögzíteni.

Hígtrágya-kijuttató magajárók és tartálykocsik kínálatából

A cikk szerzője: Dr. Hajdú József