Azonban mindegyik fajra érvényes az, hogy az adott helyen igazán fontos betegségek száma 10 alatt marad, és ez nemcsak az adott növényfajtól, hanem a környezettől is függ. Ezek: vörösrozsda vagy levélrozsda (Puccinia recondita) (1. ábra), sárgarozsda (P. striiformis) (2. és 3. ábra), szeptóriás levélfoltosság (Septoria tritici) (4. ábra), a fahéjbarna levélfoltosság (Pyrenophora (Drechslera) tritici-repentis), valamint a lisztharmat (Blumeria graminis). Innen ugyan most a szárrozsda hiányzik, de ha megjelenik, a másik két gombafajjal szembeni szerekkel az ellene való védelem is megoldható. A legújabb adatok alapján már szórványosan 2017-ben fellépett. Az itt nem említettek közül váratlanul elég soknak van esélye komolyabb járvány előidézésére, amelyek jelentős fogékonyság esetén tudnak komoly kárt okozni. A fuzáriumot csak azért említjük, mert a felhasznált fungicidek a fuzárium ellen is többé-kevésbé hatnak, azon túl, hogy a levélbetegségekkel szemben is többé-kevésbé hatékonyak, tehát a szerválasztásnál és az időzítésnél ezt a szempontot is figyelembe kell venni.

1. ábra: Levélrozsda fertőzöttség érzékeny genotípuson. Ilyen reakciót olyan anyagok mutatnak, amelyekben valamilyen rezisztenciagén ugyan van, de a vegyes természetes rozsdapopuláció miatt a különböző fertőzési pontokon különböző pusztulatípusok fejlődnek, kezdve a csak sárga kis foltszerű hiperszenzitív reakciótól a nagyon fogékonyak, nagy, bőségesen sporuláló telepekig

Ami a növénytermesztési módot illeti, itt hármat kell elkülöníteni. A hagyományos termesztésben van az intenzív irány, amely nagy adagú műtrágyákat megháláló és többnyire intenzív növényvédelmet igénylő fajtákból áll. Van ugyanennek egy alacsony ráfordítást igénylő ún. low input termesztési iránya is. Ez nem feltétlenül jelent alacsonyabb termést, viszont pl. a kiváló talajtakarás miatt a gyomok elleni védelem olcsóbb, és a több betegséggel szembeni ellenállóság miatt a fungicidkezelés költségei nagyrészt megtakaríthatóak. A bio- vagy ökotermesztésnél sem a műtrágyázás, sem a normál termesztésben engedélyezett fungicidek többnyire nem használhatóak, így ebben a termesztési ágban az általános betegségellenállóságnak kiemelt szerepe van. Mivel a N alkalmazás sokkal kisebb, mint a hagyományos táblákon, ezért a lisztharmat és a rozsdák kevésbé veszélyesek, a kiváló elővetemény miatt a betegségek átlagos feltételek mellett jobban kordában tarthatók, azonban a tartós járványt elősegítő időjárás hatásainak ellensúlyozására ez már nem lesz elég, valódi rezisztencia tudja csak ezt kezelni. Ezért kell minden esetben számolni, a lényeg ugyanis nem a termés, hanem a hektáronként elérhető tiszta jövedelem. Ha értékesebb a termés, vagy alacsonyabb a ráfordítás, esetleg mindkettő, az kiemelkedő jövedelmet hozhat még az átlagos termésnél is. Mivel az ország gabonaterületeit nem egyhamar fogják öntözni, a fajták által elérhető maximális termést csak ritkán lehet realizálni. Mivel a legrosszabb területekről az intenzív növények visszaszorulóban vannak, ezért a megmaradóbb jobb földeken, ha a termések nem is növekednek sokat, az országos átlagok mégis növekedhetnek. Ebben a fajták alkalmazkodóképességének is komoly szerepe van, amit agrotechnikával lényegesen javítani lehet.

Ahhoz viszont, hogy a jövedelmezőséget optimalizálni lehessen, az integrált növényvédelmet kell előtérbe helyezni. Az integrált növényvédelemnél a cél az volt, hogy a kémiai növényvédelem, az agrotechnikai elemek megfelelő kombinációjával minél alacsonyabb szintre csökkentsük a fungicidfelhasználást, szélesebb értelemben a peszticidfelhasználást.  Ma már arról is beszélnek, hogy az integrált növényvédelem részére kell nemesíteni. Lehet persze ez is egy irány, azonban ma már tudjuk, hogy rezisztencia szempontjából nincs két egyforma fajta. Ezért én azt gondolom, hogy az adott fajta rezisztenciatulajdonságaihoz kell inkább az integrált növényvédelemben használatos eljárásokat ötvözni. Éppen ezért a táblaspecifikus agrotechnikának van jövője. Ez azt jelenti, hogy pl. fuzáriummal szemben fogékony fajtát nem vetünk kukorica után, mert kiemelt járványhelyzetben a toxintartalmat aligha tudjuk csökkenteni az EU határérték alá, ami a dezoxinivalenolnál (DON) 1.25 mg/kg. Ide az ellenállóbbakat kell tenni. Ehhez megelőző kalászvédelem kell virágzáskor a lehető legjobb szerrel, oldal irányú fúvókákkal úgy, hogy a kalászt körbe tudjuk fújni a megfelelő védelem érdekében. Ugyanis kísérleteinkből világos (Lehoczki ez al. 2012, 2015, Mesterházy et al. 2017a, 2017b), hogy a kalászon belül nincs hatékony transzlokáció, azaz az egyik kalászkából a hatóanyag alig megy át a szemben lévő oldal kalászkáira, lefelé alig van mozgás, felfelé is minimális. Ráadásul nincs fungicid transzlokáció a zászlóslevél és a kalász között sem. Ráadásul az integrált védelem egészen mást jelent a három növénytermesztési irányban, más eszközöket kell másként kombinálni. Vagyis a hatékony növényvédelem sokkal több annál, minthogy kiküldjük a traktorost, hogy fújja le a táblát.

A kutatások arra is rávilágítottak, hogy a fungicidhatás rezisztenciafüggő. Azaz egy adott fungicid adhat jó eredményt egy közepes ellenállóságú fajtán, viszont a nagyon fogékony fajtán a jelentős csökkenés ellenére a toxintermelés akár többszöröse is lehet a határértéknek. Vagyis, ugyanaz a fungicid különböző ellenállóságú fajtákon igen eltérő módon viselkedhet. Ez hasonló a szeptóriás és fahéjbarna levélfoltosság esetében is. A rozsdáknál az esetek jelentős részében teljes védelmet adó hatékony monogének, vagy hatékony felnőttkori rezisztencia biztosít védelmet, olyan mértékű függést, mint amit a fuzáriumnál alig tapasztaltunk. Az immunis fajtáknak védelem nem szükséges, egy új rassz viszont pillanatok alatt megfertőzheti a tavaly még védelmet egyáltalán nem igénylő fajtát. Vagyis a táblákat itt is folyamatosan figyelni kell.

Az elmondottak alapján jól működő integrált védekezési programot a fajták rezisztenciaszintjének és fontosabb járványtani paraméterei nélkül nem lehet kidolgozni. A rezisztenciatulajdonságokat a nemesítő cégektől célszerű beszerezni. Nyilván, ők ismerik legjobban az anyagaikat. Vagyis azokat a fajtákat célszerű előnyben részesíteni, amelyikről a termelő a szükséges tájékoztatást megkapja. Ha ilyen tájékoztatás nincs, akkor nem érdemes a kockázatot felvállalni, legfeljebb egy fél hektárt érdemes tesztelni. Ez a piac, vagyis a legnagyobb jövedelmet ígérő fajtát célszerű preferálni. Ahhoz, hogy a termelő tényleg dönteni tudjon, a szükséges információval rendelkeznie kell. Az sem baj, ha valamely rezisztenciaparaméter az átlagosnál gyengébb, akkor ezt tudva, felkészülhet a védekezésre. Ezek az információk azért is fontosak, mert a fungicid cégek átlagos évekre terveznek, vagyis egy kiugró járványnál a későn ébredők aranyáron sem tudják a szükséges szert beszerezni.

Azt már igen régóta tudjuk, és a termelők is tisztában vannak vele, hogy tökéletes fajta nincs és nem is lesz, részben a felhasználási célok változása miatt, részben a korábban ellenálló fajtánál az ellenállóság egy új rassz esetében megszűnhet, részben új betegségek is okozhatnak problémát. Ami fontos, hogy a változásokról időben értesüljenek, hogy alkalmazkodni tudjanak hozzá. Jobb időben megkapni egy figyelmeztetést, mint adott esetben sokmilliós kárt elszenvedni.

Ha egy fajtáról minden fontos rezisztencia és fogékonyságadat rendelkezésre áll, akkor ennek alapján már lehet tervezni. Amit a tervezés során még nem lehet tudni az az, hogy a járvány kitörésének milyen valószínűsége van. Ehhez három dolog szükséges, a fogékony növény, a kórokozó populáció jelenléte és a betegség kifejlődése számára kedvező környezet. Bármelyik is hiányzik, a járvány nem fog kitörni. Vagyis minimális járványtani ismeretekre minden gazdának szüksége van külön mindegyik fontos betegségről, hogy megfelelő lépést tudjon tenni. A sárgarozsda például a minimális fagyokkal kitartó teleket előnyben részesíti, mert így a fertőzött növények a telet túlélik, és nagyon korán már fertőző uredo telepeket fejlesztenek, ahogy ez 2014-ben volt. Ha ezután hűvös a tavasz, az a további felszaporodásnak kedvez és már virágzás előtt igen magas fertőzöttséget elérhet. Ha a búza vetésterület jelentős részén, pl. 30%-án fogékony fajta van, ez már biztosíthatja országos járvány kitörését, hiszen tápnövényt kereső kórokozó populációban nincs hiány. Ugyanez a helyzet kedvezhet a vörös- vagy levélrozsdának is, amely az évek túlnyomó részében virágzás körül vagy utána jelenik meg, vagyis itt korai védekezés csak igen ritkán szükséges, ilyen volt 2010. Az enyhe tél előnyös a levélfoltosságoknak és a lisztharmatnak is, nem véletlen, hogy ezek az atlanti klímájú országokban fertőznek igen erősen és ilyen évjáratok nálunk is előfordulnak. Ezeknek a betegségeknek a gabona, ill. búza elővetemény előnyös, mert a szükséges kórokozó mennyiséget biztosítja. A rossz elővetemény hatást lényegesen csökkenthetjük a szármaradványok leszántásával, vagy más módon történő aláforgatásával, ami megint egy jól bevált IPM eszköz.

2. ábra: Szuperfogékony és mérsékelten ellenálló búza törzs sárgarozsda reakciója, alul jól látható a hiperszenzitív reakció tünetképe világoszöld csíkokkal és mérsékelt sporulációval

3. ábra: Sárgarozsda fertőzés a fejlődő szemeken és a pelyvalevelek belsején, ezért hívják pelyva- vagy paprikás rozsdának is

A fentiek miatt a járványok előrejelzése igen fontos. A csak meteorológiai adatok alapján végzett előrejelzés bár ad valamennyi fogódzót, a rezisztenciaszintet általában nem veszi figyelembe és a talajtípust, ill. a művelési eltéréseket sem tudja igazán kezelni, bár kísérletek vannak rá. Vagyis érdemes lenne itt is fejlesztéseket végrehajtani.

Ezért a gazda nem takaríthatja meg magának, hogy a növényeit végig kövesse, és akkor avatkozzon be, amikor annak szükségét látja. Pl. március végén 5–10% lisztharmat, 10–20% levélfoltosság már biztosan a védekezés elvégzésére utal. Általában ez a 10–20% a kritikus mennyiség az, ami már beavatkozást igényel. Ha ehhez még korán megjelenő sárgarozsdatelep is hozzájárul, akkor végképp cselekedni kell. Ehhez természetesen a megfelelő fungicideket ki kell választani, amit meg lehet tenni az adott cég ajánlatának elemzésével, a saját tapasztalatok felhasználásával és természetesen a jelenlévő kórokozók megállapításával. Itt annyit kell megjegyezni, hogy a gyártók törekednek arra, hogy egy permetezéssel minél több kórokozót tudjanak ellenőrizni. A másik kritikus pont a kalászvédelem, amit különösen rossz elővetemény után feltétlenül el kell végezni, és az itt használatos szerek a később fellépő rozsdák vagy levélfoltosságok ellen is jó hatással tudnak védeni. Ennél későbbi fungicides kezelésnek igen alapos indoka kell, legyen, csak kivételes megoldásként jöhet szóba. Itt a szermaradvány kérdés a döntő. Ami viszont nagyon hiányzik, a különböző termékek független szervezet által történő kontrollja, ami a gazdák számára jobb választási lehetőséget adna. Erre például egy szövetkezeti tulajdonban lévő intézmény kiválóan alkalmas lenne. Valamikor a Növényvédelmi Szolgálatban folyt ilyen munka, mára már messze a szükséges szint alatt van. Nem arról van szó, hogy ne bíznánk meg az adott cég véleményében, de az nem várható el, hogy a saját terméke helyett pl. a versenytársét ajánlja.

4. ábra: S. tritici fertőzés búzában, balra kezeletlen kontroll, jobbra védett parcella, a korai védekezés hatása kiválóan látszik

Van még egy fontos ügy, amit említeni kell. Ez pedig a fungicid rezisztencia kérdése. Ez azt jelenti, hogy ha a gombapopuláció egy adott szer állandó hatása alatt áll, akkor a populációban a fungiciddel szemben rezisztens törzsek elkezdenek felszaporodni, és bizonyos rezisztenciaarány felett a szer hatékonyságának lényeges csökkenését látjuk, esetleg a teljes hatástalanságot. Gabonaféléknél a strobilurinok igen kiterjedt alkalmazása a szeptóriás és már levélfoltosságokkal szemben néhány év alatt a csaknem teljes kórokozó állományt ellenállóvá tette Nyugat-Európa intenzív gabonatermő területein. Ezért a strobilurinokat önállóan a gabonatermelésből kivonták, és ma már csak keverékekben alkalmazzák. Anélkül, hogy a részletekbe belemennénk, a gyakorló gazda feladata az, hogy az adott kórokozóval szembeni hatóanyagokat váltogassa (ne a szereket, mert két különböző nevű szernek lehet ugyanaz a hatóanyaga), így az egyoldalú szelekciós nyomást lényegesen csökkenteni lehet, és az adott fungicid használati értékét lényegesen meg lehet hosszabbítani. Annyit el kell mondani, hogy az egyes kórokozók, és az egyes fungicidek nem azonos módon reagálnak, vannak, ahol igen gyors az ellenállóság kialakulása, másoknál sokkal lassabb, mint pl. a triazolok esetében. Ezért jó lenne ismerni a kockázatokat, amelyek értelemszerűen nem, vagy csak igen részlegesen ismertek. A fentebb emlegetett független ellenőrző szervezet itt is nagyon jól jönne, és hatékonyan segíthetné a nagyobb hatásfokú és célzottabb növényvédelem kialakítását.

Van itt még egy súlyos gond. Az EU növényvédőszer-engedélyezési politikájának drasztikus változása nagyszámú hatóanyag kivonását is jelenti. Ez adott esetben már egyes növények termeszthetőségét is lehetetlenné teszi, angliai és más problémákról már van értesülés. Ez azért baj, mert ahol csak egy hatóanyag marad, ott értelemszerűen a fungicid rezisztencia kialakulása hatványozottan fog nőni.

Végül azt kell mondanom, hogy a rezisztencia, és a kiváló fungicid hatás hatalmas érték, amire különösen vigyáznunk kell(ene). Biztos, hogy a rezisztencia hamar elszáll az IPM elemek támogatása nélkül, és ennek pótlása csak hosszú évek kitartó munkájával lehetséges. Fontos, hogy ugyanazon betegséggel szemben több eltérő rezisztenciagént vagy QTL csoportot használjunk, így, ha valamelyikkel baj van például, akkor az ország vetésterületének kétharmadát még nem éri kár, ha három rezisztenciaforrást alkalmazunk. Ezért fontos a genetikai sokszínűség fenntartása. Ugyanez vonatkozik a fungicidekre is. A betegségeket hatékonyan legyőző hatásuk ugyancsak hatalmas érték, amit, mint a betegségellenállóságot, óvni kell. Igen fontos, hogy a fungicideket felváltva használjuk. Igen nagy baj lehet abból, ha az EU alapjaiban elhibázott növényvédőszer-engedélyezési programja miatt megszűnőben van az a helyzet, hogy egyszerre több külön hatóanyag is rendelkezésre áll. Ennek következményei beláthatatlanok. A legnagyobb problémák éppen ott várhatóak, ahol a megfelelő ellenállóság biztosítása nehéz (fuzárium, levélfoltosságok), és ma sem problémamentes a fungicides védekezés.

A belátható jövőben ezért nem a kizárólagosság, hanem a minél jobb ellenállóság kombinálása a szükséges fungicid kezeléssel, és az integrált védekezés elemeinek okos összehangolása hozza meg a sikert, ami nem feltétlenül a vegyszermegtakarításban mutatkozik meg, hanem inkább a versenyképes minőségben, nagyobb bevételben és jövedelmezőbb termesztésben nyilvánul meg. A várható fungicid problémák pedig igen fel fogják értékelni a betegségellenállóságot.

A cikk szerzője: Dr. Mesterházy Ákos