A talajgombákat az uniós szabványok nem tekintik növényvédő anyagnak, holott ténylegesen ez a funkciójuk. De talán jobb is, ha a termésnövelő anyagokkal és nem a vegyszerekkel kell versenyezniük, utóbbiakra ugyanis nagyságrendekkel több figyelem és pénz jut, előállítási költségük pedig töredéke a biológiai ágensekének.

Jó és rossz „fiúk” a talajban

A humuszos talaj tömegének felét élő mikroorganizmusok adják. A kórokozók életciklusuk egy részét a talaj szerves anyagából táplálkozva, illetve a túlélést szolgáló kitartóképletek (spórák) formájában töltik – a tarlómaradványokon vagy a földben. Innen indítják a támadást a penészgombák (szürke-, fehérpenész), a fitoftóra, a makrofomina, a fuzáriumok.

Ezzel szemben más talajgombák a növény saját immunrendszerét képesek erősíteni. Vannak olyanok, amelyek táplálékkonkurrensei a káros fajoknak, vagy anyagcseretermékeikkel üldözik el őket a növény közeléből. És vannak olyanok is, amelyek kifejezetten megtámadják a patogén fajokat. A kísérletek és a gyakorlat a következő fajokkal kapcsolatban igazolta, hogy mérhető eredményt hoznak a gombás betegségek visszaszorításában.

A fenti fajok közül a gyakorlatban leginkább a Trichoderma és a Coniothyrium nemzetség fajai terjedtek el. Nagy karriert futott be a Trichoderma több törzse is, köszönhetően a faj széles hatásspektrumának, jó alkalmazkodóképességének és agresszivitásának.

Amikor a kórokozó van előnyben

A leromlott talajok a növényi immunrendszerre is negatív hatással vannak. Továbbá az olyan környezeti stressztényezők, mint a klíma (szárazság, túl sok csapadék) is gyengítik az ellenálló képességüket, tehát esendőbbé válnak a talajból támadó káros gombafajokkal szemben. A talajélet csökkenésével a hasznos (antagonista hatású) élőlények is pusztulnak, így nincs természetes kontroll a patogénekkel szemben.

Tisztában kell lenni azzal, hogy a kórokozók – akárcsak a gyomok – jobban bírják a szélsőséges körülményeket egy adott talajban, mint a kívülről bevitt, tenyésztett törzsek. Például ellenállóbbak a hőmérsékletingadozással, a talaj pH-jával, sótartalmával vagy a benne felhalmozódott peszticidekkel szemben. A mikrobák anyagcseréje rugalmasabb, mint a növényé, szaporodási ütemük pedig nagyságrendekkel gyorsabb, ezért sebesen át tudnak alakulni és alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Kevésbé érinti őket a klímaváltozás, és mindig lesz egy-két kórokozó, amelyik lekörözi a velük szembeni rezisztenciára szelektáló növénynemesítőket.

Hogyan segíthetjük a hasznos szervezeteket?

Elsősorban jó talajállapottal és kevesebb vegyi anyag (kemikália) használatával támogathatjuk a talajéletet – és ezzel a hasznos szervezeteket. Főleg a szerves anyagok bevitele hiányzik jelenleg a talajainkból, így az kimerül. A mesterséges műtrágyákkal sokan csak a makroelemek pótlásáról gondoskodnak, ami közel sem jelenti a növény teljes értékű táplálását. A talaj (műtrágyás) savanyítása ellenben kedvez a gombák működésének. (De vigyázat, a szervesanyag-lebontásban kulcsfontosságú talajbaktériumoknak rosszat teszünk vele!)

A szervesanyag- és vízvesztés megelőzésére kezd elterjedni a mulcshagyó technológia és a direktvetés. A növényi maradványokon azonban könnyen felszaporodnak a kórokozó gombák is. Szántással vagy még inkább talajfelszíni rotálással alá tudjuk forgatni és a hasznos mikrobák számára kedvezőbb közegbe tudjuk juttatni a tarlómaradványokat, vagy – ami szintén jó megoldás, – a zöldtrágyákat. A víz, a levegő és a szerves anyag ideális arányával tehetünk a legtöbbet a talaj természetes, aerob körülményeket igénylő élővilágáért – vallja a gödöllői Szent István Egyetem elismert talajbiológusa, Dr. Biró Borbála.

Amikor tényleg reménytelen

Hasznos tanácsok

Fuzáriumos szártőrothadás

A cikk szerzője: Gönczi Krisztina