Bucsi Tamás

Öntözött területek talajainak vizsgálata (folytatás)

A februárban megjelent cikkben bemutattam azt a területrészt, amin a vizsgálatokat elvégeztük. Aki esetleg nem olvasta volna az előző fejezetet annak kedvéért ismét a terület általános jellemzésével kezdeném. A vizsgált területek Tisza öntésterületébe tartoznak. Ennek megfelelően elég változatos talajok is alakultak ki. Míg a Tiszától távolabb az 1. számú térkép északi részén lazább fizikai féleségen (elsődlegesen homok) kialakult talajok, míg a Tisza öntésterületéhez közeledve kötöttebb főleg agyag fizikai féleséggel rendelkező talajok alakultak ki. Ebből természetesen már némileg lehet is következtetni, hogy a homok és az agyag miatt igen eltérő vízgazdálkodási tulajdonságokkal találkozhatunk.

A talajtípusok ásott talajszelvényekből lettek meghatározva, a talajok vízgazdálkodási tulajdonságai kapcsán bolygatatlan mintákat is vettünk. A bolygatatlan mintavétel lényege, hogy egy 100 cm3-es hengert ütünk a talajba, majd térfogattömeget (az adott hengerben lévő talajok súlya) mérünk belőle. E mellett kíváncsiak voltunk a talajok részletes mechanikai összetételére is, így szintén rétegenként mintákat vettünk. A részletes mechanikai összetétellel tudjuk megállapítani azt, hogy pontosan hány százaléknyi agyag, vályog és homok dominál az adott szelvény adott rétegeiben.

Talajok bemutatása a vizsgált terület déli részén (Tiszához közeledve):

A terület déli részén az északi résszel ellentétben a sokkal kötöttebb fizikai féleségek, elsődlegesen az agyag és az agyag mellett a vályogos agyag textúra volt jellemző. 2 fő talajtípust határoztunk meg. Jelen esetben egy folyóvízi öntés alapkőzeten lévő öntés réti talajt mutatok be (1. kép). Itt a talaj 2 szinttel rendelkezett. Alul volt található az öntés anyag alapkőzet, ami magas mésztartaommal rendelkezett. Ez azért volt lehetséges, mert az öntés anyag a magas mésztartalommal rendelkező lösszel keveredett. Itt leginkább a vályog fizikai féleség dominált. Az ezen kialakult 40 cm vastagságú humuszos feltalaj volt megtalálható. A talaj humusztartalma a réti talajoknak megfelelően magas volt. Értéke 3,7% volt. A humuszos szint fizikai félesége egyértelműen agyag volt. A talaj szerkezetére a magas agyag tartalomnak és a talaj típusnak is megfelelően leginkább az éles sarkokkal rendelkező poliéder volt jellemző. Míg az alapkőzet igen meszes volt, a feltalajban a mész tartalom már nem volt megtalálható, a szelvény felsőbb szintjéből a CaCO3 (mész) kilugzódott.

1. kép: Öntés réti talaj

A déli területrész másik fő talajtípusa a típusos réti talaj volt. Ez leginkább abban különbözött a fenti talajtól, hogy a termőréteg vastagsága mélyebb volt és az alapkőzet és a humuszos feltalaj között egy átmeneti szint is volt található. Itt 0-40 cm között volt a humuszos feltalaj, alatta 40-80 cm között volt található az átmeneti szint és 80-150 cm között volt az alapkőzet. A fizikai féleségre itt is az agyag volt jellemző, valamint a humuszos feltalaj humusztartalma itt is magas volt.

2. kép: Réti talaj

A továbbiakban a réti talaj részletes mechanikai elemzését, majd vízháztartási legfőbb paramétereit fogom bemutatni.

A szelvény kémhatása a feltalajban gyengén savanyú, majd a mélyebb szintek felé haladva lúgos. A fenti táblázatból látszik, hogy a szelvény felső 2 szintjében az agyag frakció dominál, majd az alapkőzetben a homok mellett az iszap és az agyag is nagy mennyiségben jelenik meg. A talajban leginkább a kapilláris pórusok jelennek meg. A gravitációs és a gravitációs-kapilláris pórusok mennyisége nagyon kevés. Ez a talaj fizikai féleségével is természetesen összefüggésben van. A növények számára leginkább felvehető víztartalommal rendelkező kapilláris pórustér mennyisége kedvező. A talaj a vizet nagy mennyiségben képes visszatartani, de e mellett a vízbefogadó képessége eléggé kicsi.

Az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet által kidolgozott vízgazdálkodási tulajdonságok alapján a vizsgált szelvény az 4. vízgazdálkodási kategóriába tartozik, azaz:

• közepes víznyelésű
• közepes vízvezető képességű
• nagy vízraktározó képességű
• jó víztartó talaj
• IR értéke: 70-100 mm/h
• K értéke: 1-10 cm/d

A fentiek értelmében alkalmanként 70-100 mm/óra mennyiségű öntözővíz mennyiség adható ki, annak érdekében, hogy belvizes foltok ne alakuljanak ki.

A vizsgált terület északi és déli részeinek összehasonlítása

Az előző részben ismertetett talajok északi részén a homok frakció dominált, míg ahogy azt a fentiekben bemutattam a terület déli részén pedig az agyag. Ennek megfelelően teljesen mások a talaj víz-, hő- és levegőgazdálkodási tulajdonságai is. Míg az északi rész esetén elsősorban a gravitációs pórusok jelentek meg, úgy a terület déli részén a kapilláris pórusok domináltak. A gravitációs pórusok a vizet nem képesek megtartani a gravitációval szemben, így a felszínre érkező víz gyorsan a mélyebb rétegekbe vándorol. Ezek a talajok egy kiadós esőzés (vagy esőztetés) esetén is képesek a nagyobb mennyiségű víz befogadására. A kapilláris pórusok ezzel szemben képesek a vizet a talajban hosszú ideig raktározni és a növények számára hozzáférhetően biztosítani. Itt viszont egy heves zivatar esetén a talaj nem képes elegendő vizet magába fogadni és éppen ezért egy sík területrész esetén belvizes foltok, vagy egy dombsági területrész esetén pedig gyors erózió alakulhat ki, ami a termelés számára hasznos humuszban gazdag feltalajt a hegylábi területek felé mossák.

A mostanában igen hektikus időjárás nagy aszályt és hirtelen nagy zivatarokat tartogat számunkra. Éppen ezért fontos felkészíteni talajainkat a nagy vízbefogadó képességre és fontos, hogy a talajainkban lévő vízkészletet minél tovább megtartsuk. Ezt leginkább úgy tehetjük meg, hogy folyamatosan ellenőrizzük talajaink szerkezetét, káros eke vagy tárcsatalp esetén a tömör rétegeket pedig feltörjük. E mellett a minél kevesebb menetszámmal elvégzett talajművelés és a talajművelések követően a talajok lezárása
(pl. hengerezéssel) segítheti megőrizni talajaink vízkészletét.

Az elfeledett melioráció, azaz vízelvezetés belvizes területrészekről drénezéssel

A talajfizikai rész lezárása képen pedig egy olyan területet szeretnénk bemutatni, ahol minden évben a többletvíz hatás volt a probléma, azaz folyamatos belvíz volt. A vizsgált 25 hektár nagyságú terület Hortobágy közelében volt található. Szinte minden évben problémát jelentettek a belvizes foltok, még a nem túl csapadékos 2017-es évben is így volt ami közel 15 millió forint kiesést jelentett a termelőnek. A munkálatok első részében pontosan fel kellett mérni a területi adottságokat. Ennek megfelelően első lépésként domborzati modell lett elkészítve (3. kép), amely pontosan megmutatta, hogy hol vannak a területen a magasabb és mélyebb térszínek.

A következő lépésként talajszelvényeket tártunk fel a mélyebb és magasabb térszíneken, hogy pontosan meghatározhassuk a talajok vízgazdálkodási tulajdonságait. Mivel azt tudni lehetett, hogy a talajvíz is igen közel van, így a talajvíz mélységét is összesen 10 fúrással megnéztük. A rendelkezésre álló információk alapján meghatároztuk a víz elvezetését szolgáló fő gerinc vezetékek és a mellék vezetékek helyét és mélységét. 60 cm-től 130 cm mélység között változott a lerakott csövek mélysége (4. kép).

4. kép: Drén csövek lehelyezése

Az egész terület „becsövezése” összesen 6000 méter csövet vett igénybe. A drén csövek lehelyezése egy angol gyártmányú AFT100-as géppel történt. A gép vezérlése egy TRIMBLE FMX vezérléssel lett megoldva. Mivel a dréncsövek lehelyezéséhez magasságilag is 1-2 cm pontosságú RTK jelre volt szükség, így a tábla szélére külön egy ideiglenes bázis állomás lett telepítve. A területre a teljes meliorációs beruházás költsége összesen 6 millió forint volt, amit ha jobban végig gondolunk, akár 1-2 év alatt képes behozni az árát. A területi felméréseket és kivitelezéseket az Agromatic Automatizálási Kft és Agro Aim Hungária Kft. közösen végezte el.

A talajért elkötelezett támogatói kör:

A TALAJEGYETEM korábbi részei:

• I. rész: TALAJFIZIKA I.
• II. rész: TALAJFIZIKA II.

A cikk szerzője: Bucsi Tamás