Elöljáróban egy mondat a makroelem kifejezéssel kapcsolatban. A magyarországi nomenklatúra egyértelműen a N, P, K elemeket érti ez alatt, nemzetközi kitekintésben már változik a helyzet, az utóbbi években a Ca, Mg, S szerepének növekedése miatt megjelent az ún. másodlagos makroelemek kifejezés, jelezve ezen elemek súlyát.
A lombtrágyázás elterjedésekor, kialakulásakor egyértelműen és értelemszerűen a makroelemeken volt a hangsúly. Fokozatosan javult ezen termékek minősége, egyre hosszabb volt a mikroelem sor, illetve változott a makroelemek aránya, elsősorban a nitrogén és kálium tekintetében. Kialakult egy NPK alapú, teljes vagy részleges mikroelem tartalommal rendelkező piac, ahol ezeknek az aránya, illetve mennyisége versengett egymással. Az elmúlt években viszont elindult egy gyökeres átalakulás a lombtrágyapiacon. Egyrészt a szántóföldi kultúráknál teret hódított ez a technológiai lehetőség, másrészt megjelentek az új típusú, a növények igényéhez igazított, a másodlagos makroelemekre, de még inkább a mikroelemekre fókuszáló termékek köre. Itt érdemes szántó és kertészet tekintetében kettéválasztani a dolgot.
A lombtrágyázás alapvetően kertészeti területen indult, ott volt nagyobb igény az ilyen jellegű beavatkozásokra, valamint az intenzitás, a vegetáció teljes ideje alatt történő beavatkozás mind ezt segítette. A kertészetben tapasztalható innovatív gondolkodás a lombtrágyák tekintetében kissé lelassult, nem minden területen követi a lehetőségeket. Ennek több oka is van: a nagyon nagy számú, de relatíve kis felületen gazdálkodókat nehéz új információval elérni, jobbára a régi „ismert brand” nevek tartják a frontot. Természetesen a nagyok, az innovatívak már felismerték a különbséget. Ők a makroelem alapú lombtrágyákat csak célzottan használják. Egyrészt ha gátolt a gyökéren keresztül történő felvétel, vagy ha fokozottan szükséges valamelyik elem használata. Itt elsősorban a káliumra gondolok, amelynek a vegetáció második felében, éréskor indokolt a használata. Itt is kezdenek figyelni arra már, hogy mondjuk egy színeződés elősegítésére lehet, hogy jobb egy foszfor alapú lombtrágyát használni, mint egy kálium tartalmút, ha a frissesség is számít. A másodlagos makroelemek használata is egyre inkább elterjed, pl. a kalciumos lombkezelés nemcsak a Ca-igényes kultúrák esetén indokolt, hanem a szélsőséges időjárási körülmények között minden területen. Véleményem szerint a kertészeti területen is egyre inkább csökken az „általános, NPK alapú” lombtrágyák használata, hiszen minden ilyen jellegű kezelés célzottan, indokolt esetben fog történni.
Szántóföldi lombtrágyázásnál az előbb említett változások sokkal gyorsabban történnek, a klasszikus, makroelem alapú termékek helyét átveszik a másodlagos makroelemek és mikroelemek pótlására alkalmas termékek, mert ezekből az elemekből sokkal nagyobb arányt lehet pótolni, akár a teljes mennyiséget is. A következő időszakban a makroelemeknél meghatározó lehet egyrészt a nitrogénkijuttatás átalakulása, (folyékony, precíziós), valamint a másodlagos makro- és mikroelemek szerepének további erősödése, és az ezeket tartalmazó lombtrágyák használatának terjedése.
Korábban a lombtrágyázás megítélése nem volt ilyen egyértelmű, mint napjainkban. Komoly szakmai viták folytak arról, hogy a növények egyáltalán tudják-e a lombtrágyákat hasznosítani. Pedig a lombtrágyázás nem új keletű dolog, az első dokumentált lombtrágyázást 1844-ben hajtották végre. Vas-szulfát levélre permetezésével sikeresen gyógyították a klorózist.
Lombtrágyázás során egyaránt kiadhatunk úgynevezett makro-, mezo- vagy mikroelemeket is. A felvétel módját és a lombtrágyázás hatékonyságát nem az adott elem növények életében betöltött szerepe (makro- vagy mikroelemről van-e szó), hanem egyéb kémiai tulajdonságai fogják meghatározni. Jól szemlélteti ezt a következő táblázat, ami azt mutatja be, hogy 1 egység lombon keresztül kiadott hatóanyagot hány egység talajon keresztül kiadott hatóanyag tud kiváltani.
Természetesen a fenti táblázatban szereplő adatok csak iránymutatásul szolgálnak, hiszen a tápelemek formája, a talaj fizikai és kémiai tulajdonságai, nedvességtartalma, etc., módosíthatják ezeket az arányokat.
A lombtrágyák formulációja során számos olyan lehetőség áll a gyártók rendelkezésére, amivel a hatékonyságot tudják növelni. Ilyenek a következő adalékanyagok, melyek alkalmazásával, függetlenül a tápelem növényben betöltött szerepétől, javíthatjuk a lombtrágyák hatékonyságát:
- párolgásgátlók: megakadályozza a hatóanyagok elpárolgását a levél felületéről, így fokozva a hatékonyságot,
- tapadásfokozók: növeli az esőállóságot, még intenzív csapadék esetén sincs lemosódási veszteség,
- újranedvesítő adalékanyagok: minimális légnedvesség (harmat) hatására újra nedvesedő képesség biztosítja a hosszabb vagy újbóli felszívódási lehetőséget,
- felületi feszültség csökkentő adalékanyagok: nagyobb felületen teríti el a lombtrágyát, így javul a felvehetőség,
- szuperkelatizáció: a feleslegben adott, szabad formában lévő kelátképzők nem megfelelő vízminőség esetén is biztosítják a problémamentes felhasználást és növényvédő szerekkel való keverhetőséget,
- pH-stabilizátor: ideális tartományban tartja a kész permetlé kémhatását, ami javítja a lombtrágya felvehetőségét és nem befolyásolja a kombinációs partner (növényvédő szer) hatékonyságát,
- oldhatóság fokozók: a magas hatóanyag-tartalom mellett is lehetővé teszi az alacsony viszkozitást.
Az persze nyilvánvaló, hogy a növények teljes makroelemigényét nem tudjuk lombon keresztül fedezni, de jól időzített lombtrágyázással jelentősen hozzájárulhatunk ahhoz, hogy növényük minél jobban kiaknázza a genetikai potenciáljában rejlő lehetőségeket.
Tanulmányainkból tudjuk, hogy a növény „szája” a gyökere. Itt képes a növény, 85–90%-ban, az alap makro tápelemeket (N, P, K) felvenni. Ez az elsődleges táplálkozási forrása a növénynek. Viszont vannak olyan stresszhelyzetek, ahol a szélsőséges időjárási viszonyoknak köszönhetően a gyökéren keresztüli tápanyagfelvétel intenzitása lassul.
Vegyük az idei évet példának. Várhatóan átmenet nélkül berobban a tavasz illetve a nyár, a növények felgyorsult fejlődéssel válaszolnak majd a változásra. Az átmeneti tápanyaghiány illetve tápanyag-felvételi zavar is terméskiesésekhez és minőségromláshoz vezet. Ahhoz, hogy a termőhelynek megfelelő, maximális termést realizálni tudjunk, szem előtt kell tartanunk a következő jelenséget.
A növények tápanyagfelvétele normális tavasz mellett is hirtelen megnő. Ezt a dinamikát a talajok a legritkább esetben tudják kielégíteni a növények számára. Abban az esetben, ha nem áll rendelkezésre könnyen felvehető tápanyag, akkor már az elején elveszítjük az esélyét a magasabb termésnek. Amikor megoldást választunk, figyelembe kell venni, hogy sem minőségi, sem mennyiségi céljainkat nem tudjuk elérni önállóan csak nitrogénkijuttatással. A sok lehullott csapadék hatására a tápanyagok egy része kimosódott, a másik része nehezen felvehetővé vált a talajból. Sajnos a talajaink jó részénél a tápanyag-szolgáltató képesség is csökkent, mert azok letömörödtek és a tápanyagfeltárást szolgáló mikroorganizmusok száma erőteljesen lecsökkent, ezért azok a tavasz folyamán is csak lassan, vontatottan érik el a talajtípusra jellemző egyedszámot. Többek között ezek a tényezők azok, amelyek felértékelik a lombtrágyák stresszcsökkentő, tápanyag-utánpótoló, tápanyagfelvételt segítő, ellenálló képesség növelő hatásait. A lombtrágyák képesek jelentősen növelni a termésbiztonságot, illetve a termésátlagot egyaránt. A kelatizált formának köszönhetően a makroelemeket a növények könnyen fel tudják venni ilyen stresszes körülmények között is.
A tápionok közötti kölcsönhatások, amelyek a talajban és a növényben egyaránt lejátszódnak, a növényi tápelemtartalmat ill. -felvételt befolyásolják. Kiegyensúlyozott, optimális tápláltságról akkor beszélhetünk, ha minden tápelemből kielégítő mennyiség van a növényben. Számos szántóföldi növény esetében megfigyelték, hogy a fő tápelemek szezonális változásában elsősorban a kálium és a nitrogén hígulása a legintenzívebb, míg a foszfor koncentrációja mérsékeltebben csökken a korral.
Összefoglalva, törekednünk kell a talajon keresztüli NPK-kijuttatásra, de folyamatosan kell figyelnünk növényeink tápanyagigényét. Egyes stresszhelyezetekben a mikroelemek mellett makro tápelemeket is juttassunk ki, ahogy azt az adott kultúra igényli, átsegítve növényeinket az adott sokkos helyzeten. A makroelemek lombon keresztüli pótlásával csökkenteni tudjuk veszteségeinket.
A levélen keresztüli tápanyag-utánpótlás ma már szerves része a hazai gazdálkodási gyakorlatnak. Azt azonban szem előtt kell tartanunk a megfelelő lombtrágya kiválasztásánál, hogy mik a növény valós igényei és milyen az adott pillanatban a növény tápláltsági szintje.
Ehhez, vagyis a növényben található makro-, mezo- és mikroelemek szintjeinek meghatározásához nyújt megoldást a levélanalízis vizsgálat. Az eljárás pontos képet ad a makro-, mezo- és mikroelemek aktuális ellátottsági szintjéről. A vegetáció során szedett és bevizsgált minták eredményeinek elemzésekor a makro-, mezo- és mikroelemek értékeit külön-külön kezeljük és így ismertetjük a gazdákkal. Ez azért fontos, mert a szakma is különválasztja a talajon keresztül pótolható makroelemek, illetve a lombon keresztül bejuttatható mikroelemek utánpótlását.
A levélanalízis mellett további előnyt jelent, ha nem csak a növények, de a talaj állapotát is pontosan ismerjük az állománykezeléskor. A talajok tápanyag-ellátottságát a talajvizsgálati eredményeken keresztül ismerhetjük meg. Fontosnak tartjuk, hogy – amennyiben van rá lehetőség – talajvizsgálatokat is végezzünk, és kellő figyelmet fordítsunk azok eredményeire is. Az ily módon feltérképezett talajállapot remek kiindulópont a tápanyag-utánpótlási technológia kiválasztására, de a legbiztosabb kimutatást csakis az adott vegetációs állapotban bevizsgált növényi lombfelület adhatja. A nitrogén, foszfor és kálium nagymértékű hiánya a talajon keresztül pótolható hatékonyan, míg a mikroelemek a lombozatra juttatott lombtrágyák által is.
A nitrogén pótlására főként talajba juttatott alap- vagy fejtrágya formájában van lehetőség, de az utóbbi időben olyan folyékony karbamid formák is megjelentek a hazai piacon, amelyek nem égetik a levél csúcsi részét és szélsőségesen száraz időben jobban hasznosulnak, mint a szilárd műtrágyák. Ha a növény olyan fenológiai fázisban van, ahol magas a tápanyagigénye, akkor a mért eredmények alapján azonnal pótolni kell a szükséges elemeket, lehetőség szerint a leghatékonyabb módszerrel.
Saját kísérleti méréseink az elmúlt években többször is kimutatták, hogy dupla annyi változást eredményez a karbamid speciális formulációja, mint egy egyszerű folyékony nitrogénes lombkezelés. Ennél is hatékonyabb eredményt hoz azonban, ha a nitrogénes technológiát biostimulátorral keverjük és így juttatjuk a növények lombfelületére.
Amíg a nitrogén a növények vegetatív fejlődését serkenti, addig a foszfor a termésképzésben, vagyis a reproduktív szakasz folyamataiban nélkülözhetetlen. A foszfor az építő és a lebontó folyamatokban is számottevő szerepet kap, viszonylag könnyen mobilizálódik, kívül gyorsan és könnyen mozog a növényben anélkül, hogy annak sokáig szemmel látható tünetei lennének. Lombon keresztül pótolni akkor szükséges, ha nincs, vagy nem megfelelő formában van jelen a talajban. A starter műtrágyák elterjedésével már egyre kevesebb foszforhiányt tapasztalunk. Bízunk abban is, hogy az egyre népszerűbb baktériumtrágyák is segítik ezt a tendenciát, mert a nehezen oldható foszfor felvehetőségét a mikroorganizmusok is elősegítik az általuk termelt anyagcseretermékek segítségével, amelyek részben oldják az alumínium- és vas-foszfátokat.
Az elmúlt években gyűjtött levélanalízis eredményeink alapján a kálium az egyik elem, amelyből a leggyakrabban mutatkozik hiány. A 2018-ban elvégzett analízisek eredményei még erősebb hiányokat mutatnak, mint az előző években. Jogosan merül fel ilyenkor a kérdés a gazdálkodókban, hogy hova is tűnt az ősszel kijuttatott kálium műtrágya és annak hatóanyaga. A magyarázat összetett, a folyamat pedig úgy tűnik tendenciózus. Mit lehet tenni? A tavaszi káliumtrágyázáson kívül javasoljuk káliumtartamú lombtrágyák használatát is.
Elmondható tehát, hogy mindhárom makroelem pótlásának van létjogosultsága lombon keresztül, de fontos, hogy mért eredmények alapján állapítsuk meg, mire van szüksége a növénynek, és hogy mikor, mit és mennyit permetezzünk a választható anyagokból.
Termesztett növényeink átlagos nitrogéntartalma a száraz anyaguk 15%-a. A megfelelő mennyiségben adagolt nitrogén növeli a hajtástömeget, valamint kedvezően befolyásolja a termést. A nitrogén alapvető szerepet játszik a növények hajtásnövekedésében és termésképzésében, a növényi fehérjék létrehozásában, ezáltal a termés fontos minőségi mutatóiban is. Nélkülözhetetlen tehát a korai fejlődés és vegetatív növekedés szakaszában. Elsősorban a növényvédő szerek, tápanyagok bejutását segíti a növényekbe, azáltal, hogy segíti a sztóma megnyitását.
Különösen aszályos évjáratban megnő a nitrogéntartalmú lombtrágyák kijuttatásának a jelentősége.
Őszi búza esetében nitrogén levéltrágyázás elsősorban szárbaindulást követően (a nagy vegetatív tömeg mikroelemigénye miatt), majd kalászhányásban, illetve a szemtelítődés kezdetén javasolt. A jobb minőség érdekében a kalászhányást követően érdemes nitrogént és mikroelemeket tartalmazó levéltrágyákat használni. Számos kísérlet igazolta, hogy még a virágzás, illetve szemtelítődés idején adott kiegészítő nitrogén- és mikroelem-tartalmú lombtrágya a gabonaszem nyersfehérje-tartalmát emeli. Különösen ott van jelentősége, ahol egyrészt gyenge termőképességű talajon, kedvezőtlen időjárási körülmények között, másrészt a nem megfelelő nitrogén-műtrágyázás következtében a növény a rendelkezésre álló készleteket döntően felhasználta.
Kölcsönhatása más elemekkel:
B, K: antagonizmus
Mg: szinergizmus
Annak ellenére, hogy a foszfor nélkülözhetetlen termesztett növényeink számára, termésnövelő hatása kevésbé látványos, mint a nitrogéné, ugyanis a foszfor nem növeli annyira a vegetatív szervek gyarapodását. Gabonaféléink kiegyensúlyozott foszforellátása ugyanakkor javítja a bokrosodást, a kalászt hozó szárak arányát, valamint az ezerszemtömeget.
Jelentősége a vegetáció kezdetén nagyobb, amikor a foszfor felvétele a talajból környezeti hatások miatt gátolt (hidegtalaj, belvíz, szélverés, stb.). A foszfort elsősorban az újonnan differenciálódott szövetek használják fel, ezért célzottan a fiatal lombfelületen való alkalmazásával látványos, gyors eredmények érhetők el. Javítja a kezdeti gyökeresedést, tápanyagfelvételt, kötődést. Foszfit formában kijuttatott foszfor erősíti a növények védekező mechanizmusát gombás és baktériumos fertőzés idején. Kijuttatás hatására javul a gyümölcs íz-, szín- és zamatanyaga. A gyümölcsfák idősebb fás részeiben ősszel, a télre való felkészüléskor jelentős mennyiség halmozódik fel, melyet lombtrágyázással is serkenthetünk, biztosítva a következő év jó startját.
Kölcsönhatása más elemekkel:
A foszfor túladagolása jelentős tápelem-aránytalanságokhoz vezethet. Például a P – Zn antagonizmusból fakadóan foszfortöbblet esetén állományaink relatív Zn hiányával kell számolnunk, aminek jelentős termésveszteség és minőségromlás lehet a következménye. Jegyezzük meg, hogy éppen a meszes talajokon – ahol a cink felvétele amúgy is korlátozott – számíthatunk leginkább a foszfor indukálta Zn-hiányra!
K, Cu, Zn: antagonizmus
Mg: szinergizmus
A kálium nélkülözhetetlen eleme a szénhidrát anyagcserének, valamint a keményítő képzésnek és lebontásnak. Jótékony hatású a fotoszintézisre, fokozza a növények aktív vízfelvételét, valamint csökkenti a párologtatást. A harmonikus káliumellátás védi a növényt a szárazságstressztől. Aszályos évjáratokban, kedvezőtlen időjárási viszonyok esetén különösen megnő a növények megfelelő káliumellátottságának a jelentősége.
Lombon keresztüli pótlásával a gyümölcsök íz- és aromaanyagainak kialakulását tudjuk fokozni. Ellensúlyozhatjuk a csapadékos időjárás intenzív hajtásnövekedését, biztosítva a hajtások vesszővé érését. A kálium igénye a tavaszi vegetáció megindulásától az intenzív gyümölcsnövekedés végéig a legnagyobb. A káliummal ellátott növények ellenállóbbak a gombás fertőzéseknek, szárazságnak és a fagynak.
Kölcsönhatása más elemekkel:
B, N, Mg, Ca, P: antagonizmus
Mn, Fe: szinergizmus
