Bevezetés

Egy sertéstelepet érintő beruházás kapcsán a fiaztató férőhelyek kialakítása jelenti az egyik legnagyobb költséget, így ökonómiai szempontból érthető, hogy azok minél intenzívebb kihasználása a cél. Így nem meglepő, hogy a nagy sertéstenyésztő országok (pl. Dánia) leginkább az alomméret növelésére, a növekedési erély fokozására és ezzel párhuzamosan a kisebb hátszalonna-vastagság irányába szelektáltak. Napjainkban tehát a nagy malacszámú almokat nevelő kocáknak kevesebb mobilizálható zsírraktárból kell intenzívebb tejtermelést fenntartaniuk.

A szoptatás időszakát általában negatív energiamérleg jellemzi, a kocák kénytelenek saját zsírtartalékaikat mobilizálni, ez pedig élősúlyvesztéssel, valamint a hátszalonna-vastagság csökkenésével jár együtt. A szoptatás alatti túlzott mértékű „lezsarolódás” a következő reprodukciós ciklus eredményeit jelentős mértékben, negatívan befolyásolhatja.

A nagy malacszámú almokat nevelő állatoktól – különös tekintettel az előhasi kocáktól – elvárt termelési színvonal csak a takarmányok jelentős energiakiegészítése mellett érhető el.

A megfelelő energiaellátás biztosításának alternatívájaként kínálkozik a biodízelgyártás melléktermékeként keletkező glicerin, amely a szervezetben a felépítő és lebontó biokémiai folyamatok köztes vegyületeként van jelen.

A különböző glicerinforrások szoptató kocák takarmányaiban történő felhasználásáról és azok metabolizmusáról kevés szakirodalmi adat áll rendelkezésre. Schieck és mtsai (2010) előhasi és többször fialt kocákkal végzett kísérletükben megállapították, hogy a kocatakarmányokban 9%-ban lehet folyékony, takarmányozási minőségű (ún. „feed grade”; glicerintartalom: 86,1%, metanoltartalom: Hernández és mtsai (2015) ezzel ellentétben kísérletük során a glicerindózis emelésével (0%; 3%; 6%) a kocák takarmányfelvétel- és testtömeg-csökkenését tapasztalták. Ebben a vizsgálatban a glicerinkiegészítés szintén nem befolyásolta a malacok teljesítményét. Schieck és mtsai (2010) vizsgálták a kocatej táplálóanyag-tartalmát is, a szárazanyag- (p=0,07) és zsírtartalom (p=0,09), valamint a glicerinadagolás növelése között lineáris, tendenciózus összefüggést tapasztaltak, illetve a kocatej laktóztartalmának szignifikáns növekedéséről számoltak be (p0,05) a kontroll és a folyékony glicerinnel 50 kg/t mennyiségben kiegészített takarmányt fogyasztó csoport között. Takarmányfogyasztásban sem volt szignifikáns különbség a két csoport adatai között (p>0,05).

Választáskor a kísérleti csoport malacainak súlya átlagosan 0,24 kg-mal volt nagyobb a kontroll csoport malacaihoz képest (nem szignifikáns különbség; p>0,05, lásd. 1. ábra).

A laktáció 14., 21. és 27 napján a kocáktól tejmintákat vettünk. A tejminták táplálóanyag-tartalmának alakulására vonatkozó adatokat az 1. táblázat tartalmazza.

A tejfehérje-tartalom 50 kg/t glicerinkiegészítés hatására statisztikailag igazolható módon csökkent (p

A cikk szerzője: Dr. Tóth Tamás