A szaporodásbiológiai teljesítmény ugyancsak kulcsfontosságú tényező. Minél korábban tudjuk vemhesíteni állatainkat, annál rövidebb lesz a laktáció hossza és annál több az egységnyi idő alatt megtermelt tej mennyisége. Magyarországon a két ellés közötti idő 430–440 nap közötti, ami az ellés utáni 145. nap fölötti sikeres termékenyítések következménye. Az ellés utáni negatív energiaegyensúly javítása, a tehenek ivari ciklusának gyorsabb beindítása, valamint a korai embrióvesztés mérséklése előnyt jelenthet a két ellés közötti idő csökkentésében rejlő igen komoly „tartalékok” kihasználásában.

Fókuszban a szaporodásbiológia

A tejtermelés és a szaporodásbiológiai teljesítmény szorosan összefüggnek egymással, aminek oka, hogy mindkét folyamat energiafüggő. Mindamellett, hogy az előkészítési fázis óriási jelentőséggel bír az ellés utáni energiahiányos állapot átvészelésében, kulcsfontosságú, hogy az állatok megfelelő mennyiségű és jól hasznosítható, energiadús takarmányhoz jussanak az ellés után (Otto és mtsai, 2014). Ez több szempontból is előnyös. Először is a negatív energiamérleg javításával csökkenthetjük az állatok katabolikus folyamatait, vagyis saját energiaraktáraik felélését. Ezzel megelőzhetjük a máj elzsírosodását és a ketózis kialakulását, aminek következtében csökkenhet a metabolikus megbetegedések okozta selejtezés mértéke és javulhat a tejtermelés szintje. Másrészt, mivel a szaporodás energiafüggő folyamat, csökkenthetjük az involúcióhoz szükséges időt, előbbre hozhatjuk az első ivarzás időpontját és javíthatjuk a vemhesülési arányt (Stockdale, 2000). Ezek következményeként csökkenhet a szaporodásbiológiai okokra visszavezethető selejtezés mértéke is (Roche és mtsai, 2000).

A negatív energiastátusz és a csökkent szaporodásbiológiai teljesítmény kapcsolatáról számos helyen olvashatunk a szakirodalomban (1. táblázat). A súlyos negatív energiahiányban szenvedő teheneknek több időre van szükségük ivari ciklusuk beindulásához (Wathes és mtsai, 2007). Ezzel párhuzamosan a korábbi ivarzási időpontok jobb termékenységi mutatókat eredményeznek (Opsomer és mtsai, 2000).

Canfield és Butler (1990), valamint Beam és Butler (1997) kutatásai szerint a negatív energiaegyensúly alacsonyabb luteinizáló hormon (LH) termelést eredményez, ami negatívan hat a tüszők hormon­termelésére és ezáltal fejlődésükre. Ez a ciklus elhúzódásához, valamint cisztásodáshoz vezet. Vanholder és mtsai (2005) kimutatták, hogy a nem észterifikált zsírsavak (NEFA) in vitro jelentősen befolyásolják a tüsző granulosa sejtjeinek hormontermelését és ezáltal a tüsző fejlődését.

A negatív energiaegyensúly azonban nem csak a hormontermelés befolyásolásán keresztül hat a szaporodásbiológiai folyamatokra. A szubklinikai és a klinikai ketózis során magas vérszintet mutató anyagok, mint a nem észterifikált zsírsavak (NEFA), vagy a β-hidroxivajsav (BHBA) negatív hatással vannak a domináns tüsző fejlődésére, érésére, mivel megváltoztatják a tüszőfolyadék összetételét (Jorritsma és mtsai, 2003; Leroy és mtsai, 2004).

Nem elég megfoganni, túl is kell élni…

A tehénben zajló szaporodásbiológiai folyamatok azonban nem érnek véget a petesejt ovulációjával és a megtermékenyüléssel. Szarvasmarha esetében a fejlődő embrió a megtermékenyülést követő 8–12. napon kezdi meg a beágyazódást az anya méhében. A beágyazódás megtörténtéig a méhben jelenlévő ún. méhtejben „úszkál”, aminek összetétele hatással van az embrióra. Alacsony energiaellátás esetén (főként, ha ez fehérje-túletetéssel is párosul) az anya szervezetében megnövekedő karbamid, valamint ammónia oly mértékben képes károsítani az embriót, hogy az elpusztulhat, még mielőtt beágyazódna (Hammon és mtsai, 2005).

Az ovulációt követően a petefészkeken kialakuló sárgatest (CL) progeszterontermelése tartja fönn a vemhességet, amíg a méhlepény hormontermelése nem számottevő (Ball és Peters, 2004). Az emelkedő progeszteronszint pozitívan befolyásolja az embrió korai fejlődését. Hatására képződnek az embrió fejlődéséhez szükséges tápláló és stimuláló anyagok (Geisert és mtsai, 1992). A termelődő progeszteron mennyisége ezért kulcsfontosságú az embrió életben maradása szempontjából.

A progeszteron vérben található szintje szorosan összefügg a felvett energiamennyiséggel (2. táblázat) (Escherich és Lotthammer, 1987).

A növekvő embrió egy ún. interferon-tau (bIFN-τ) jellel tudatja az anyai szervezettel, hogy létezik (Campbell JR, és mtsai. 2003). A jel erőssége az embrió méretétől függ. Az erős jel a prosztaglandin- (PGf2α) termelés visszaszorításával biztosítja a vemhesség fennmaradását. A korai embrióelhalás jelentős mértékben annak köszönhető, hogy a kisméretű embriók nem képesek elég nagy jelet produkálni ahhoz, hogy az őket támogató sárgatest ne essen áldozatául a méh endometriuma által termelt prosztaglandin luteolítikus (sárgatestet oldó) hatásának (Thatcher és mtsai, 1984).

Ahhoz, hogy az embrió a lehető legnagyobb valószínűséggel élje túl a vemhesség első és egyben legkritikusabb szakaszát, a következőknek kell teljesülnie:  

A Glüko-GO termékcsalád legújabb tagja a Glüko-Rep

Az eddig tárgyaltak késztették arra az ADEXGO Kft. munkatársait, hogy egy új energiakiegészítő terméket fejlesszenek ki a korábban már a gyakorlatban is bevált Glüko-GO termékcsalád legújabb tagjaként.

A Glüko-GO-60 glükóztartalmának jelentős része a vékonybélből szívódik fel és közvetlen energiával látja el a teheneket, míg a bendőben oldódó kisebb hányad lassan és fokozatosan felszabadulva támogatja a bendőflóra működését, aminek következményeként javul a száraz­anyag-, a fehérje- és a rostemésztés. Bendőkanüllel ellátott ürükkel végzett emésztés-élettani modellvizsgálatban megállapítottuk, hogy hatására a bendőben csökken a ketogén anyagok moláris koncentrációja (vajsav, valeriánsav stb.) és nő az ecetsavtermelés, ami pozitív hatással van a tejzsír mennyiségére és végső soron a tejtermelésre.

Mivel a termék etetése már az előkészítő csoporttól javasolt és dózisának csúcsát a fogadó és nagytejű csoportokban éri el, így pont abban az időszakban szolgáltat könnyen és fokozatosan hasznosuló energiát az állatok számára, amikor azoknak arra a legnagyobb szükségük van. Szaporodásbiológiai folyamatokra gyakorolt pozitív hatását is annak köszönheti, hogy támogatást nyújt a peteérés és egyben az ivari ciklus beindulásához akkor, amikor az állat még genetikai szelekciója révén inkább a tejtermelésre fordítja a felvett energiát.

A gyakorlati tapasztalatok alapján úgy tűnik, hogy a Glüko-GO könnyen hasznosuló energiája legalább részben a tüszők érésének és növekedésének segítésére fordítódik, és így a nagyobb tüszőkből kiszabaduló nagyméretű petesejtek nagyobb embriókká alakulhatnak, amik egyértelműen jelzik az anyai szervezet számára létezésüket és ezzel biztosítják túlélésüket.

A Glüko-Rep hatásmechanizmusának alapját a leírt mechanizmusok szolgáltatják. A fejlesztés célja az volt, hogy az így biztosított hatásokat szaporodásbiológiai szempontból tovább erősítse és ne csak a tüszőérést, hanem a megfogant embrió életben maradását, fejlődését is jobban segítse. Ezért kerültek az új termékbe többszörösen telítetlen zsírsavak (PUFAs – poly-unsaturated-fatty-acids), amelyek szaporodásbiológiai szempontból már régóta az érdeklődés központjában állnak (Dewhurst és mtsai, 2006).

A többszörösen telítetlen zsírsavak közül az n-3 (omega-3) zsírsavaknak van igazoltan pozitív szaporodásbiológiai hatása. Az n-3 zsírsavak olyan telítetlen zsírsavak, melyekben az utolsó telítetlen szén-szén kettős kötés a zsírsav láncvégi metilcsoportjától 3 kötésnyire található. Az esszenciális n-3 zsírsavak közé tartoznak a többszörösen telítetlen alfa-linolénsav (C18:3-ALA), eikozapentaénsav (C20:5-EPA), és a dokozahexaénsav (C22:6-DHA). Az állati szervezet nem képes az n-3 zsírsavak de novo szintézisére, de az alfa-linolénsavból – viszonylag rossz konverzióval – képződhet EPA és DHA.

A többszörösen telítetlen zsírsavak tejelő állományokban történő hatásait több kutató is vizsgálta. Robinson és mtsai (2002), valamint Ponter és mtsai (2006) azt találták, hogy PUFA-etetés hatására a fejlődő tüszők nagyobb méretűek lettek, a kontrollcsoportokhoz képest. A nagyobb tüszők nagyobb sárgatest képződéséhez vezetnek, ami magasabb progeszterontermeléssel képes segíteni a megtermékenyülést, majd fönntartani a vemhességet (Funston, 2004). Az n-3 zsírsavforrások (pl. lenmagolaj, halolaj) etetésének tüszők fejlődésére és a sárgatest méretére gyakorolt hatását több szerző is igazolta (Petit és mtsai, 2002; Zeron és mtsai, 2002; Ambrose és mtsai, 2006; Fouladi-Nashta és mtsai, 2009; Mendoza és mtsai, 2011).

Az n-3 és n-6 zsírsavak aránya komoly hatással van a petefészek működésére (Gulliver és mtsai, 2012). A leírtak alapján látható, hogy az n-3 zsírsavak hozzáférhetősége hogyan befolyásolja a progeszterontermelést és ezáltal az embrió túlélési esélyét. Ezzel szemben az n-6 zsírsavak magas koncentrációja a tüszőfolyadékban, a PGF2α-szintézis támogatásán keresztül a sárgatest regresszióját (luteolízist) segíti elő, ami az embrió korai elhalásához vezethet (Abayasekara és mtsai, 1999; Mattos és mtsai, 2002; Malau-Aduli és mtsai, 2004).

Az n-3 zsírsavak által támogatott nagyméretű embrió interferon-tau jele csökkenti a PGF2α termelődését az endometriumban, így a sárgatest kisebb valószínűséggel esik áldozatul a PGF2α luteolítikus hatásának és képes fenntartani a vemhességet (Wathes és mtsai, 1995; Inskeep, 2004; Childs és mtsai, 2008). Petit és Twagiramungu (2006) vizsgálatai összefüggést mutattak az alfa-linolénsav (C18:3, n-3) etetése és az embriótúlélés valószínűsége között.

Az n-3 zsírsavak fentebb bemutatott szaporodásbiológiai hatásai miatt döntött úgy az ADEXGO Kft., hogy az állati takarmányozás számára elérhető egyik legjobb n-3 zsírsavforrást használja föl a Glüko-Rep kifejlesztése során: a halolajat. A halolajnak több mint egyarmadát telítetlen zsírsavak alkotják és a telítetlen zsírsavakon belül 30-30% az EPA és a DHA aránya. Ezzel messze a legjobb omega-3 zsírsavforrás az állati takarmányozásban.

A Glüko-Rep termelésben történő tesztelése

A Glüko-Rep tejtermelésre és a szaporodásbiológiai folyamatokra gyakorolt hatását nagyüzemi etetési kísérletben teszteltük. A kísérlet a Solum Zrt. komáromi szarvasmarhatelepén történt 2018-ban. Az állomány 730 db holstein-fríz tejelő tehénből és szaporulatából áll. A takarmányozás tömegtakarmányokra alapozott (kukoricaszilázs, rozsszenázs, lucernaszenázs stb.). A telepen 2017-ben a 305 napos laktációra jutó átlagos tejtermelés 12.835 kg volt.

A tejtermelésre gyakorolt hatást klasszikus tehénpáros módszerrel vizsgáltuk (kísérleti-kontroll), 18 tehénpárral, míg a szaporodásbiológiai hatást a telep két nagytejű csoportjának összehasonlításával végeztük. A kísérlet során az összes állat a nagytejű csoportban termelt, így a tartási és takarmányozási körülmények azonosnak tekinthetőek. A kísérletben csak többször ellett tehenek vettek részt.

A kísérleti csoport egyedei naponta 0,4 kg Glüko-Repet kaptak a kísérlet ideje alatt, míg a kontrollcsoport nem kapott kiegészítést. A kísérlet elindulása előtt 14 napos ún. előetetési szakaszt iktattunk be. Az előetetési szakaszt követően emeltük fel az adagot 0,4 kg-ra és ezt követően kezdtük el gyűjteni az adatokat. A kísérleti kiegészítő takarmány etetése 85 napig tartott. A tejtermelést 34 napon keresztül, míg a szaporodásbiológiai adatokat 3 hónapon keresztül vizsgáltuk. A kísérleti takarmány kiosztása a takarmányadagon felül a keverő-kiosztó kocsiban bekeverve történt.

A takarmányadagok fontosabb beltartalmi paramétereit a 3. és 4. táblázat tartalmazza.

A kísérlet során a tejtermelést a napi tejtermelési adatok alapján vizsgáltuk. A két csoport TMR-jéből ellenőrző vizsgálatokat végeztünk.

Eredmények

A napi tejtermelési adatokat értékeltük és grafikonon ábrázoltuk. A kísérleti csoport átlagos napi tejtermelése 49,29 kg volt a kísérleti időszakban, ami szignifikánsan magasabb volt (p>0,05) a kontrollcsoport teljesítményéhez képest (47,82 kg) (1. ábra).

A szaporodásbiológiai eredmények kapcsán a vemhesülési arányokat, a termékenyítési indexeket, valamint a korai embrióelhalás arányát vizsgáltuk (5. táblázat).

Az eredmények alapján látható, hogy a kísérleti csoport mind a három vizsgált paraméterben jobbnak bizonyult a kontrollcsoportnál. A közel 10%-os vemhesülésarány-javulás és a korai embrió­elhalás drasztikus csökkentésének hátterében a cikk első felében tárgyalt mechanizmusok játszhatnak szerepet.

Összefoglalás

A kísérlet konklúziójaként elmondható, hogy a Glüko-Rep 0,4 kg/állat/nap dózisban átlagosan közel 1,5 literrel magasabb tejtermeléshez segítette hozzá az állatokat és jelentősen javította a telep szaporodásbiológiai eredményességét. Ennek oka az lehet, hogy a Glüko-Repben található bendőstabil cukor és bendővédett halolaj kombinációja olyan könnyen hasznosítható energiához és táplálóanyagokhoz (pl. n-3 zsírsavak) juttatja az állatokat, amik közvetlen pozitív hatásuk révén nagyban hozzájárulnak a tüszőfejlődéshez és a már megfogant embrió túléléséhez, továbbá a jobb energiaellátás révén a tejtermelést is támogatják.

A cikk szerzője: Roszkos Róbert