Az eredetileg élelmiszerként termesztett retekfajtából az Amerikai Egyesült Államokban folyó 10 éves kutatás eredményeként egy speciálisan takarónövény célra nemesített fajta, a Raphanus sativus var. longipinnatus született meg, amit a gyakorlatban szintén daikon retek, talajművelő retek vagy meliorációs retek néven említenek.

Botanikai jellemzők

A kétszikűek csoportjába tartozó talajművelő retek akár 1,5 méterig lehatoló vastag karógyökeret is fejleszthet, amin keresztül a felső talajrétegbe hozza fel a tápanyagokat, ezáltal megkönnyítve az utónövény tápanyagfelvételét. Mélyen és hatékonyan lazítja a talajt, erőteljes nitrogén-, kálium- és kénfelvételének köszönhetően jelentős mértékben növeli a talaj tápanyagtartalmát. A karógyökér mérete a retek tenyészidejétől és a rendelkezésre álló tápanyagok mennyiségétől egyaránt függ.

A talajművelő retek levelei a hagyományos retekétől lényegesen különböznek. Sűrű, tőlevélrózsás (rozettás) levélzete 8–12 levélpárból áll, amelyek vastag lombozatot alkotnak. Termése becő, amely száraz állapotban nem nyílik fel. A becő jellegzetessége, hogy szokatlanul hosszú és csőr formájú, amiben kettő darab mag található. A növény virágzatára jellemző, hogy rendszerint 4 darab sziromlevéllel rendelkezik, aminek színe lehet fehér, ibolya- vagy rózsaszínű.

Beillesztése a takarónövény-technológiába

Melegigényes növény révén Magyarország éghajlati adottságai kedveznek a talajművelő retek takarónövényként való alkalmazásának. A nagy tápanyagigényű retek közepes vagy jó tápanyag-ellátottságú talajt, a kezdeti fejlődéshez minimális csapadékellátottságot igényel, azonban a nehéz, agyagos, lassan felmelegedő, vízállásos talajok nem ajánlottak.

A talajművelő retek mélyen és hatékonyan töri át a tömörödött talajrétegeket. Míg a többi retekféle gyökere a nagy talajellenállás hatására elágazik, hasad és oldalirányba megy el, addig ez a retek áttöri a tömörödött talajrétegeket, ezzel javítva a talaj víz- és levegőgazdálkodását. A retek maradványainak elbomlása során keletkező üregekbe beáramlik a levegő, mélyen átszellőztetve a talajt, optimális életkörülményeket teremtve a termékenységet fokozó talajéletnek.

Július közepe után már vethető és akár 30–40 nap alatt is jelentős zöld- és gyökértömeget fejleszt, azonban az előnyök maximális kiaknázása érdekében érdemes legalább 10 héttel az első fagyok előtt elvetni. Hazánk területén a javasolt vetésidő augusztus közepe és szeptember közepe közé esik. Nyáron lekerülő kalászosok után vetve felveszi az ottmaradt nitrogént, káliumot és ként a talajból, amiket szervesen kötött formában tart vissza tavaszig. Ezeket a tápanyagokat a társnövénynek vagy a tavaszi kultúráknak 2-3 hónap alatt adja le, miközben fellazított és gyommentes talajt hagy maga után. Masszív zöldtömegének köszönhetően elnyomja az őszi gyomokat, elpusztulása után pedig szétterül a talajon, így tavasszal is gyommentesen tarthatja a parcellákat. Egyszerűen kontrollálható, ugyanis három mínusz 10 Celsius-fokos éjszakát követően elfagy.

A vetés dátuma nagyban befolyásolja, hogy a növény fog-e virágot hozni vagy sem. Másodnövényként történő alkalmazása esetén sem a virágzástól, sem a maghozástól nem kell tartani, mivel a július-augusztus hónapokban történő vetés esetén a nappalok rövidülése miatt a növény teljes energiáját a gyökér fejlesztésére fordítja.

A számos előny mellett azonban néhány hátrányt is meg kell említeni. A talajművelő retek magasabb árkategóriába tartozik és kisebb felszíni zöldtömeggel rendelkezik, mint a hozzá hasonló olajretek. Emellett az olajretek kártevőire (repcebolha, repce-fénybogár, repcebecő ormányos stb.) ugyanúgy fogékony. A túlzottan nedves talajt nem tolerálja, így alkalmazásakor kerülendők a rossz vízgazdálkodású, mély fekvésű, nagy nedvességtartalmú talajok.

Gazdálkodói tapasztalatok

Az elmúlt évek gazdálkodói tapasztalatai is azt igazolják, hogy a talajművelő retek a csökkentett talajművelési rendszereket alkalmazó termelők egyre népszerűbb eszközévé válhat. Használatával hatékonyan nő a talaj termékenysége a nitrogén, kálium és számos mikroelem visszatartása révén. Mindemellett gyomelnyomó képessége miatt is közkedvelt takarónövény.

Az elmúlt négy szezon visszajelzései alapján a gyenge homokos talajokon – mint amilyen Bugac környéke, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye egyes részei – is rendkívül jól fejlődik a növény. A gazdálkodói elvárásokat, igényeket 90 százalékosan teljesítette minden évben. A növény önállóan, de más növényekkel együtt vetve (sziki kender, herefélék, mustár, gabonafélék, szudánifű, takarmányborsó, facélia, homoki zab, lóbab stb.) is hatékonyan alkalmazható takarónövényként.

Meglátásunk szerint a talajművelő retek takarónövényként való használata a jövőben elengedhetetlen a talajt kímélő művelésre való áttérésben, amely eredményesebb és jövedelmezőbb gazdálkodást tesz lehetővé.

A cikk szerzője: Diriczi Zsombor