Miért a cirok a melegedő időjárásunk növénye?

A kérődzők takarmányozásában a jó minőségű, strukturális rostban gazdag tömegtakarmány az alapja a megfelelő bendőműködésnek és a termelésnek. Tömegtakarmányaink közül a silókukorica biztosítja a legtöbb energiát a kérődzők számára. Termesztésével hektáronként a legtöbb nettó energia nyerhető. A kukorica a többi tömegtakarmányhoz képest azonban ökológiailag érzékeny növénynek tekinthető. Ezért aszályos területeken egyre nagyobb jelentőségre tehetnek szert a korszerű cirokfélék. A cirokfélék a csapadék mennyiségére a kukoricánál kevésbé érzékenyek, mivel Afrika száraz területeiről származik. A takarmánycirok szárazságtűrése különösen kiváló, a vegetációs időszakban képes kiheverni az aszálykárt és regenerálódik. A szárazságtűrés a cirok viaszos levélzetével és viszonylag kis sztómaszámával, továbbá erőteljes, mélyre hatoló járulékos gyökérrendszerével magyarázható. A cirokfélék jól tűrik az ökológiai stresszhatásokat (késői kitavaszodás, aszály, gyenge termőképességű vagy rossz szerkezetű talaj, késői vetés). Aszályos években szinte az egyedüli takarmánynövény, amely biztonságosan terem.

Milyen állománynak javasoljuk a cirokféléket?

A cirokféléket elsősorban növendék­üszőknek javasoljuk, másodsorban szárazonállóknak, majd közepes- és kistejű teheneknek, és csak a legvégső esetben (a gondosan választott, legkorszerűbb hibrideket) a nagytejű teheneknek. Óriási segítség azonban, ha a növendékállomány nem a hőstresszérzékeny silókukoricát eszi, hanem egy alacsonyabb energiatartalmú, a kondíciót jobban kontrolláló, de jó minőségű cirokszilázsunk van helyette. A nagy energiatartalmú kukoricaszilázs pedig marad a tehénnek. Egy újabb szempontot is vegyünk azonban figyelembe: ha olyan cirokfajtát vagy hibridet választunk, aminek a rostemészthetősége kedvezőbb mint a hagyományos silóciroké, keményítőtartalma eléri a 15–20%sza. értéket, akkor kényszerhelyzetben még a tejelő tehénnek is adható. Részben pótolva a hiányzó vagy aflatoxinos kukoricaszilázst. Természetesen nem ad jobb termelési eredményt, jó esetben azonban elvárható a termelési szint megtartása abrakkiegészítéssel. Ami talán a legfontosabb ilyen esetben, hogy a takarmányhiányt megoldhatja ideiglenesen. Ha pedig nincs erre szüksége, akkor az üszőink eszik meg.

Melyek a korszerű cirokfélék típusai?

A cirokféléknek számos típusát ismerjük. A klasszikus, nagy hozamú silócirkok 3–4 méteres magasságukkal képesek 70–80 tonna/ha zöldtermést adni. Jelentős, 15–20%-os kiindulási cukortartalommal, közepes rostemészthetőséggel és alacsony keményítő-, valamint energiatartalommal rendelkeznek. Ezek ún. monocot típusú hibirdek, tehát járvazecskázóval egy menetben takarítjuk be őket a tejesérés végén–viaszérés elején 30–33%-os szárazanyag-tartalom mellett.

A kettős hasznosítású silócirok hibridek 190–230 cm magas (bugás) szemescirok hibridek. A modern silócirkok egy része tehát bugás (szemes), amelyek bár kisebb hozamot adnak, mint a siló típusú hibridek, de takarmányozási értékük a legújabb kutatási eredmények szerint megközelíti a kukoricaszilázst. Ennek oka, hogy 20% nyersrost-tartalom mellett 15–20% keményítőtartalmat képesek teremni a tejesérés végén–viaszérés elején. Ezek is ún. monocot típusú hibridek, tehát egy menetben takarítjuk be őket a szem érettségének függvényében. A rost emészthetősége azonban gyenge a késői betakarítás eredményeként. A kedvező energiatartalom sajnos már kevés, mindezt 30% szárazanyag-tartalomnál, jó rostemészthetőség mellett kellene produkálni, ha tejelő tehénnel akarjuk etetni. De ha eltekintünk a rostemészthetőségtől, a szárazanyag-tartalom akkor is kritikus szempont az erjedés minősége miatt (még növendéküszők esetében is). Ez az a kritikus pont, ami majd megkülönbözteti a ‘jó' és a ‘nem jó' cirokfajtákat egymástól.

Az egyik legígéretesebb nemesítési irány az ún. BMR (Brown Mid Rib) silócirkok előllítása, amelyek könnyen felismerhetők a levélerek és egyes növényi részek, tipikus barnás, sárgás-barnás elszíneződéséről. Az alacsonyabb lignintartalom, illetve gyengébb cellulóz-lignin kötés adott fenológiai fázisban kedvezőbb rostemészthetőséget eredményez. Tehát a lignintartalom nemcsak fenofázis-, hanem fajtafüggő is! A megváltozott lignintartalom, illetve -szerkezet viszont több olyan negatív agronómiai tulajdonságot is magával hoz (a legújabb kutatási eredmények szerint 10–12%-kal alacsonyabb termés, gyengébb szárszilárdság, dőlésre hajlamos állomány), ami miatt különösen nagy körültekintést igényel a hibridválasztás. A BMR hibridből és a szemescirokból készült cirokszilázs termésmennyisége a silókukorica-szilázshoz hasonlóan alakul. Miért érdemes akkor ezen korszerű, de kisebb hozamú fajtákkal foglalkozni, ha nem ad nagyobb mennyiséget és gyengébb az energiatartalma, mint a silókukoricának? A mérsékelt hozam mellett megmaradt ugyanis a termésbiztonság (szárazságtűrés). Továbbá nem jellemző, hogy állati kártevők károsítsák, amik utat nyitnak a kórokozóknak és ezáltal a toxinok (főleg az aflatoxin) termelődésének. Egyes BMR típusú cirokfélék pedig megközelítik a silókukorica energiatartalmát. A cirok kb. 30%-kal olcsóbb és kb. 30%-kal kevesebb vizet igényel a kukoricához képest. A hozambeli különbség akkor jelentkezik elsősorban és nagy mértékben, ha a klimatikus körülmények nem optimálisak a silókukorica számára.

És egy újdonság a fenofázis-rost­emészthetőség összefüggésére: a PPS (Photoperiod sensitivity) cirok. A fotoperiódikus érzékenység a cirokfélék egy olyan tulajdonsága, mely lehetővé teszi, hogy a tömegtakarmány célú cirkok bugázása mindaddig ne induljon be, míg a nappali megvilágítás nem csökken 12,5 óra alá. Ezzel nagyobb ‘betakarítási ablak' alkalmazására nyílik lehetőségünk, illetve minimalizálja a korai elöregedés kockázatát, biztosítva így a sokáig kedvező rostemészthetőséget. Ezen hibridek főleg – viszonylag késői tenyészidejük miatt – inkább tropikus vidékeken terjedtek el.

A szudánifüvek és a cirokkal (Sorghum bicolorral) alkotott hibridjeik talán a legsokoldalúbb növények a cirokfélék csoportjában. Ezt bizonyítja az, hogy felhasználhatóak zölden etetve, legeltetve, szénaként, szenázsként és egyes hibridek direkt silózva is. A szudánifű széles körű elterjedését szárazságtűrő képessége és ezen túl a kifejezetten jó alkamazkodóképessége tette lehetővé. A szudánifű és hibridjei jól tolerálják a különböző talajtípusokat, könnyen termeszthetőek savasabb, de lúgosabb körülmények között is, az agyagos talajtól kezdve homokos talajon át, gyenge vízgazdálkodású talajokon is kielégítő termést nyújtanak. Különleges tulajdonságuk, hogy az április–szeptemberi tenyészidőszakban 3-szor kaszálhatóak, 60-30-30 napos vágási ciklusokban. Szolgálják ezt úgy, hogy minden alkalommal különböző felhasználást tesznek lehetővé (szilázs/szenázs, széna, zöld, legeltetve), alkalmazkodva az aktuális időjárási és termelési viszonyokhoz. A szudánifű sikeresen termeszthető fő-, illetve másodvetésként is. Hazánkban áprilistól augusztus közepéig vethető (akár áprilisi rozs, vagy a későbbi tritikálé és a május végi borsós keverékek után is!). A hazai adatok alapján egyértelműen megállapítható, hogy a szemérés fenológiai fázisához kötött betakarítási gyakorlat takarmányozási szempontból nem kedvező, ha a szilázst tejelő tehenekkel szeretnénk etetni. Hosszú évek kísérletei bebizonyították, hogy a piacon elérhető hibridek optimális betakarítási ideje tejelő tehénnel történő etetéskor (genetikai háttértől függően) a zászlóslevél megjelenése és a bugázás kezdete között van a szudánifű esetében. A szárazanyag-tartalom azonban ekkor 20–27% között alakul (hibridtől függően), ami még nem optimális a direkt silózásra. A 27% alatti szárazanyag-tartalom ecetes és alkoholos erjedést eredményezhet, ezért ebben a fenológiai fázisban a kétmenetes betakarítás technológiáját, tehát a fonnyasztást javasoljuk a szudánifű esetében. Fontos említeni, hogy a betakarításkor mindig hagyjunk 15–20 cm-es tarlót, mert ez biztosítja a gyors újrasarjadzást. A legeltetés (ugyanúgy, mint az összes többi hasznosítás esetében) 60–70 cm-es magasságtól kezdődhet. Ennek többek között az is az oka, hogy a cirokfélékben természetes módon előforduló ciánglikozidok 60 cm alatt még jelen lehetnek. A ciánglikozidból (durrin) az emésztés során kéksav (ciánhidrogén) szabadul fel, ami szöveti oxigénhiányt okoz. A cirkok közül azonban a szudánifűben a legalacsonyabb genetikailag ez az anyag! A stresszhatás (pl. fagy) is okozhat emelkedett ciánglikozid-tartalmat a cirokfélékben. Fontos azonban megemlíteni, hogy a modern hibridek ciánglikozid-tartalma már elenyésző, viszont a növény élettani sajátosságai miatt a fenti hasznosítási rendet mindig szükséges betartani! Mindezek mellett az is lényeges, hogy bármilyen nemű tartósítást alkalmazunk, például erjesztéssel, illetve szárítással tartósítjuk a szudánifüvet, a ciánglikozidok természetes úton, rövid időn belül (3–7 nap alatt) maguktól lebomlanak! Így ha táblánkat erős stresszhatás érte, akkor érdemes erjesztett takarmányként hasznosítani a termést.

A különböző típusok hazai eredményei a táblázatban láthatóak.

Reméljük sikerült ezen rövid áttekintéssel bemutatni a cirokfélékben rejlő lehetőséget és egyben azt is, hogy a hasznosítás módját elsősorban a szilázst (szénát) elfogyasztó állat termelési szintjétől tegyük függővé.

A cikk szerzője: Dr. Orosz Szilvia