Az állattartótelep (fertőzés) veszélyes üzem, hiszen a nagy sűrűségben tartott állatok fokozatosan ki vannak téve különböző kórokozók hatásának. Egy adott állomány életközösséget alkotva, együtt fejlődik a saját mikrobiológiai környezetével. Kivágásuk után ez a mikrobiológiai környezet komoly kockázatot jelent a következő, általában sokkal kedvezőbb terheltségi szintű helyről származó új állományra. Tehát az élettereket, istállókat, ólakat alkalmassá kell tenni az érkező állatok fogadására. A következő termelési ciklus sikere jelentős mértékben függ a szervizperiódus lehető legtökéletesebb kihasználásától.

Hosszú évek, sok kiváló termékkel végzett munkából levont tapasztalat alapján ki lehet jelenteni, hogy a tökéletes fertőtlenítésre törekedve, az eredmény kulcsa a tisztítás. Mivel felértékelődött a mosási fázis jelentősége, nem mindegy hogyan és mivel hajtják végre. A korábbi gyakorlat szerint a vízzel kimosott ólakat hipóval, vagy H-lúggal „fertőtlenítették”. Mindkét anyagnak inkább hátrányai, mint előnyei vannak. Instabilak, nem lehet tudni a pontos koncentrációjukat, hatásukat, továbbá korrozívak és az egészségre veszélyesek. Nem beszélve arról, hogy csak vízzel nem lehet úgy kitakarítani a hetekig, hónapokig felgyülemlett szennyeződést, hogy az kifogástalan legyen. Mindenképpen kell valamilyen, kifejezetten istállók tisztítására kifejlesztett tisztítószert, akár többfélét is, bevetni.

Az istállókat tisztítás előtt elő kell készíteni. Az állomány kitelepítésével egy időben, amennyiben szükséges, rovarirtást lehet végezni, az itatórendszert lehet tisztítani, fertőtleníteni. A trágyát a lehető legrövidebb időn belül el kell szállítani minimum 3 km távolságra, a trágya eltávolítása után a szilárd aljzatot fel kell seperni, a mozdítható berendezéseket le kell szerelni, és az arra kijelölt helyen elvégezni azok mosását.

Amennyiben az időjárás megengedi, az épületek mosását mindig kívül kell kezdeni, külön figyelmet szentelve a légbeejtőkre, ventilátorokra, nyílászárókra.

A belső terek mosásánál általában az a gyakorlat, hogy a száraz felületeket be kell nedvesíteni, előáztatni. Léteznek azonban már olyan tisztítószerek, melyek ezt a fázist nem igénylik, így ezek használatával vizet, energiát, munkaerőt, munkaidőt, ráadásul szennyvízkapacitást is meg lehet takarítani. Mosásnál mindig kell tisztítószert használni, először a szerves szennyeződések, zsírok lemosására lúgos tisztítószert. Ezek a tisztítószerek tulajdonképpen modern hipók különböző adalékanyagokkal ellátva, abból a célból, hogy a technológiai utasításokat betartva tökéletesen elvégezzék a feladatukat. Az istállók belsejét, falakat, padozatot, tartástechnológiai berendezéseket, kijáratokat nagynyomású vizes tisztítóberendezéssel fentről lefelé, belülről kifelé haladva le kell habosítani. A hab minden felületen jobban megtapad, nagyobb az aktív felülete, valamint a szer kijuttatása is könnyen ellenőrizhető. A tisztítószer leírásában szereplő hatóidő letelte után lehet az istállót tisztára mosni. A lúgos mosást minden állományváltáskor el kell végezni. Biobiztonsági szempontból kockázatot jelenthet a felületeken előforduló vízkő, vagy rozsda. A szervetlen lerakodások eltávolítására savas tisztítószer a megoldás. Lehetőleg ezt is habosítva kell a felületekre juttatni és a hatóidő letelte után kell lemosni. A takarítás után a kritikus helyeket ellenőrizni kell, és szükség szerint meg kell ismételni a takarítást. Csak tiszta felületeket lehet eredményesen fertőtleníteni!

A mosás során jelentős mennyiségű szennyvíz keletkezik, ezért gondot jelent a sok-sok évvel ezelőtt épült telepek viszonylag kis szennyvíztároló kapacitása. Gyakran, a közvetlen környezetet terhelve, a biológiai kockázatot növelve az épületekből kifelé mosnak. A magasnyomású tisztítóberendezések alkalmazásával elérhető, kevesebb szennyvíz keletkezése mellett, hatékony tisztítás. Alacsony nyomású berendezés alkalmazása esetén a kívánatos higiéniai állapot eléréséhez rengeteg vizet kellene elhasználni.

A dolgozói elvándorlásból kialakult munkaerőhiány következtében egyre nagyobb kihívást jelent a telepek számára a „nemszeretem” munka elvégzése. Mivel a tökéletesen végrehajtott tisztítási fázissal a kórokozók és akár a kártevők jelentős részét el lehet távolítani az istállókból, jelentősen felértékelődött ez a folyamat. Az állattartó épületek tisztítása komoly kihívás, tehát az állományváltások közötti mosást semmilyen körülmények között nem szabad elhanyagolni. Olyan tisztítószereket kell választani, amik telepi körülmények között, akár alacsony hőmérsékleten, hideg vízzel is tökéletesen elvégzik a munkájukat, kifejtik a hatásukat. A tisztítószerek megkönnyítik a mosást és használatukkal lényegesen kevesebb vizet kell felhasználni. Mosás után, fertőtlenítés előtt az ólakat ilyenkor is ki kell szárítani, lehetőleg csak a szellőzőrendszer használatával.

Korábban az állattartók saját dolgozói állománnyal próbálták megoldani az épületek kimosását, új tendenciaként megjelentek erre a tevékenységre szakosodott szolgáltató vállalkozások. Külső szolgáltató igénybevételekor világos, egyértelmű utasításokkal, az elvégzendő munka pontos rögzítésével sok kellemetlenségtől lehet megszabadulni, viszont kiváló munkát lehet elérni. A cél a lehető legtökéletesebb mosás, hiszen tökéletesen fertőtleníteni csak tökéletesen mosott felületeket lehet.

A cikk szerzője: Fábián Imre