Idénykezdés előtti átvizsgálás, hibák kijavítása

Ha helyesen jártunk el, a permetezési idény végén a gépet alapos külső-belső tisztításnak vetettük alá, a vontatott gépeket felbakoltuk, a kerekekben pedig csökkentettük a nyomást. Ha a téli tárolás előtt nem tettük meg, akkor a tavaszi felkészítéskor vegyük számba a javítandó, cserélendő részegységeket, hogy a pótalkatrészeket be tudjuk szerezni, és a szükséges munkákat időben el tudjuk végezni. Először szemrevételezéssel kell átvizsgálni a permetlétartály, kardántengely, futómű, abroncsok, tömlők, csatlakozók épségét, tömítettségét. Ellenőrizzük a tartály, szivattyú, szórókeret, ventilátor rögzítését. A vegyszerbemosó ellenőrzését különös gondossággal kell elvégezni, mivel tömény vegyszerrel működik.

A permetlétartály kisebb hibái üvegszálas poliészter tartálynál ragasztással egyszerűen javíthatók, a polietilén tartályok csak hegesztéssel. Az elöregedett tömlőket, tömítéseket, a sérült, deformálódott szűrőket ki kell cserélni. Ellenőrizzük a csatlakozófelületek, a menetek, a tömítőgyűrű, a szívótömlő épségét.

Vizsgáljuk meg a nyomásszabályozó membránjának épségét. Hibás beállítást eredményezhet a nyomásmérő óra hibája. Ha a nyomásmérő óra nem mutat vagy nem tér vissza alapállásába, tisztítsuk ki a csatlakozófuratot. Ha ez sem vezet eredményre, új nyomásmérőre van szükség, ill., ha a fedőlap átláthatatlanná vált, nem olvasható le. Meg kell győződni a szakaszoló kapcsolók membránjainak épségéről is.

A permetezés során a legnagyobb fizikai terhelés a szórókeretet éri a kilengések miatt. Ellenőrizni kell, hogy nincsenek-e deformációk, repedések, vagy törések. Meg kell vizsgálni a tehermentesítő rendszer működését, a rögzítő és lengéscsillapító elemeket is, akadályba ütközés után azonnal vissza kell térnie az eredeti helyzetbe. A szórókeret nyitásának-zárásának, emelésének és süllyesztésének akadálymentesen kell működni. Hidraulikus működtetés esetén ellenőrizzük a rendszer tömítettségét, nyitott helyzetben a keret talajjal való párhuzamosságát, ventilátoros gépeknél a ventilátor épségét, a lapátokat, a burkolatokat, a fokozatkapcsoló működését.

Próbaüzemeltetés

A szemrevételezés és a hibák kijavítása után próbaüzemeltetéssel kell ellenőrizni a gép működését. Előtte a szivattyú, ventilátor hajtóművekben ellenőrizni kell az olajszintet. A szivattyún lévő légüstöt fel kell tölteni levegővel, ennek nyomása a tervezett üzemi nyomás egyharmada, szántóföldi gépeknél legfeljebb 3 bar, ültetvénypermetező gépeknél maximum 5 bar. Ha ez nem lehetséges, akkor ellenőrizni kell a légüst membránjának és szelepének épségét.

A szivattyú olajszint-ellenőrzésénél az olaj színét is vizsgáljuk meg, az olaj zavaros színe a membrán meghibásodására utal.

A permetlétartály feltöltésekor a szintjelző szerkezet működését is ellenőrizhetjük. A szivattyú működtetését alacsony nyomáson kezdjük, a szórószerkezetet zárjuk le, a ventilátort kapcsoljuk ki, a gépnek nyugodtan, egyenletesen, rezgésmentesen kell működnie, figyeljük meg a keverő berendezés működését, ill. hogy nincs-e a rendszerben szivárgás. A gép megfelelő működése esetén a nyomás az üzemi értékre növelhető, ha nem éri el a kívánt értéket, ellenőrizni kell a nyomásszabályozót, majd a szivattyút. Leggyakoribb a membránszakadás, dugattyús szivattyúnál a karmantyú kopás vagy szelep fennakadása, törése. Ilyenkor a hajtóművet is alaposan meg kell tisztítani. A szivattyú állapotát a szállított folyadék mennyiségének meghatározásával kell ellenőrizni, az összes folyadékot ismert térfogatú edényben kell felfogni. Mérni kell az időt az edény megteltéig, számítással meghatározható a szállítási teljesítmény, ami megfelelő, ha a mért folyadékszállítás névleges érték legalább 90%-a.

A manométer, szabályozó armatúra és a szivattyú ellenőrzése után kerülhet sor a szórószerkezet bekapcsolására. A két oldal, valamint az egyes szakaszok kapcsolhatóságát is ki kell próbálni. Szántóföldi permetezőgépeknél fontos feladat az azonos nyomás beállítása az egyes keretszakaszokon, mert csak így érhető el a megfelelő keresztirányú szórás­egyenletesség. A permetezőgép felkészítésénél az egyik legfontosabb feladat a szórófejek ellenőrzése. Ellenőrizni kell a csepegésgátlót, illetve az elzárhatóságot, a szórófejek épségét, kopásmentességét, szórásteljesítményét. A folyadékot egy percig fel kell fogni, majd mennyiségét mérőhengerben, vagy mérlegen meg kell határozni. Ha az 10%-kal meghaladja a katalógusadatot, cseréljük ki.

Szállítólevegős vagy légporlasztásos permetezőgépeknél a ventilátor munkáját is vizsgálni kell különböző fordulatszámoknál a légáram irányának állítási lehetőségeit a terelő lemezekkel. A szórófejeket, illetve a szórószerkezetet, a terelő lemezeket a növényzet elhelyezkedésének megfelelően kell beállítani. A permetezőgépet mozgás közben is ki kell próbálni, a működés vizsgálata különösen a futóműnél és a szántóföldi szórókeretnél fontos. Ellenőrizni kell a vontatott gépeknél a járószerkezetet, az abroncsokban biztosítani kell az előírt nyomást. Az ellenőrzéssel egy időben elvégezhetők az első munkákhoz szükséges beállítások is. A gép beállítása után vízzel célszerű próbapermetezést végezni, meghatározott mennyiségű vizet kell ismert távolságon belül kiszórni. Számítással lehet ellenőrizni, hogy elértük-e a kívánt fajlagos szórásmennyiséget.

Napi karbantartás, tárolás

A permetezési munka végén a gépet alapos külső-belső tisztításnak kell alávetni, hogy vegyszerlerakódások ne károsítsák a gép anyagait, működését. A környezetvédelmi előírásoknak megfelelően ezt a műveletet a szántóföldön kell elvégezni. Ha a kezelés végén permetlé maradék keletkezik, akkor azt tízszeres higításban a kezelt területre kell kipermetezni. Külső mosás történhet nagynyomású mosóval, vagy a gép szivattyújával.

A permetezőgép használata során különböző vegyszereket alkalmazunk mezőgazdasági kultúráink védelmében (rovarölő, gombaölő, gyomirtó stb.), melyek csak egy bizonyos növénytípusra jók és általában más szerekkel nem keverhetők. Gazdasági szempontból is jelentőséggel bír, mivel az Európai Unió a területalapú támogatásokat a környezetbarát gazdálkodással és a helyes gyakorlattal összhangban fizeti ki, így a gazdáknak jobban oda kell figyelniük a növényvédelem gépeinek tisztítására.

Európai szinten jelentős lépéseket tettek az ilyenfajta problémák elkerülése érdekében, kiadták a DIN/EN 12761 szabványt (2001), mely kötelezi a növényvédő gép gyártókat új permetezőgépek esetében a belső tisztítóberendezések és az öblítővíz tartály felszerelését, illetve a külső tisztítóberendezés csatlakozásának lehetőségét, így biztosítva a könnyű, gyors és víztakarékos tisztítást. Az öblítővizes tartálynak elegendő térfogatúnak kell lennie a permetlétartály kiürülésekor (minimum a főtartály 10%-a) a gépben maradt permetlé megfelelő arányú felhígításához. Az öblítővizes tartályból történhet a tartálymosó szórófejek folyadékellátása is. Ha a gép nem rendelkezik tartálybelső mosó fúvókával, azt utólag is be lehet építeni. Mellette az Európai Növényvédelmi Egyesület által életre hívott TOPPS program az Európai Bizottság „Life” programjával karöltve olyan ajánlásokat, bemutatókat, prospektusokat dolgoz ki, mely a pontszerű szennyezésének megelőzését szolgálja a növényvédő szerrel dolgozók továbbképzésével.

A Pannon Egyetem Agrárműszaki Tanszéke 2005-ben csatlakozott ahhoz a munkacsoporthoz, melyet a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) állított fel a Julius Kühn Institut – Növényvédelmi Alkalmazástechnikai Intézete vezetésével. Feladata olyan mérési módszerek kidolgozása, mellyel értékelhető a permetezőgépek tisztítóberendezéseinek hatékonysága. Belső tisztítási vizsgálatainkkal nagyban segítettük a munkacsoportot a permetezőgépek átfogó kutatási feladataiban. Az elmúlt években pedig kutatásaink a tervezet harmadik fejezetére összpontosultak, ahol választ kerestünk a forgalomban lévő tartályöblítő fejek hatékonyságát tekintve, illetve ajánlásokat teszünk a szabványtervezet által alkalmazott mérési módszerek hatékonyságának fokozására, költségeinek és időigényének csökkentésére.

A permetezőgépek tartálytisztító berendezéseinek meghatározó elemei a tisztítófúvókák. Az elhelyezkedésük és számuk a permetlétartályon belül elég változatos. Ezt főleg a gép gyártási folyamatának előfázisában, azaz a tervezés folyamán határozzák meg. A fúvókák számát és elhelyezkedését a tartály mérete és belső kivitele is meghatározza. A tartályok tervezése és kialakítása során lehetnek olyan megtört felületek és pontok, melyek a vegyszer leülepedését és megtapadását elősegítik. Ilyenek lehetnek például a járókerekek kialakításai, a leeresztési pont vagy a kézmosó tartály miatt lévő bemélyítés. A tisztító fúvókák között négy alaptípust találhatunk, szabadon forgó, irányított rotációs, hajtóművezérelt és stacionárius vagy statikus tisztító fúvóka (1. ábra).

A tartálytisztító fúvókák hatékonyságának mérését az ISO 22368 szabvány harmadik fejezete alapján végeztük el. A kísérlethez csak olyan szántóföldi vagy gyümölcs permetezőgép használható fel, amelyen nincs közvetlen permetszer befecskendező rendszer.

A vizsgálatok során az 1. táblázatban felsorolt, Magyarországon is kapható, tisztító szórófejekkel (2. ábra) dolgoztunk a feltüntetett nyomásértékeken.

Tesztfolyadékként 45%-os réztartalmú rézoxiklorid 1%-os oldata használatos (Funguran OB21, Cupravit). Magyarországon ilyen koncentrációjú vegyszer nincs forgalomban, ezért 50%-os tiszta rezet tartalmazó növényvédő szer megfelelően hígított változatát alkalmaztuk (ülepedési és koncentráció visszamérés alapján az ASTRA nevezetű vegyszert választottuk). Ez egy elég instabil szuszpenzió, ami igen gyorsan ülepedik, emiatt nagy gonddal kell ügyelnünk a folyadék keverése és a minták vétele folyamán egyaránt. A mérési folyamat a permetezőgép tartály belső felületének szennyezésével kezdődik, amikor feltöltjük maximális térfogatáig referenciafolyadékkal. Ez idő alatt a keverő berendezés üzemel. Utána permetezési folyamatot szimulálva kiürítjük a folyadékot, és a technikai maradékot is leeresztjük (3. ábra). Majd a tartály és a keverő berendezés kivételével a gép teljes folyadékkörét tiszta vízzel kiöblítjük.

Ezt követi egy 24 órás várakozási idő, míg a vegyszerlerakódás meg nem szárad, hogy jobban megkülönböztethető legyen a különböző tisztító berendezések (fúvókák) hatékonysága. A száradás után végrehajtjuk a tisztítási műveletet a gép és a tisztító fúvóka használati útmutatójának megfelelően. Hangsúlyoznunk kell, hogy az összehasonlítás érdekében a fúvókákat azonos magasságban helyeztük el (4. ábra). A kiöblített folyadékot felfogjuk és mintákat veszünk belőle. Végezetül nagy nyomású mosó segítségével a maradék lerakódást is eltávolítjuk, ez alatt mérjük a felhasznált víz mennyiségét és szintén mintát veszünk.

A két öblítő folyadék rézkoncentrációjának megállapítása VARIAN SpectrAA 300 típusú atomabszorpciós spektrofotométer segítségével történt, amihez a mintákat Titriplex III (Selecton B2) reagens segítségével mérhető (elemi réz) állapotba hoztuk. Ezek után lehetséges a tisztító fejek hatékonyságának számítása, ami a tisztító berendezés által kimosott rézmennyiség százalékos aránya a tartályból összességében maradt (kimosott) rézmennyiség (%)-hoz képest.

Az eredményeket az 1. diagramban foglaltuk össze. A diagramon jól látható, hogy három fúvókatípusnál nyomásnövekedés esetén, a tisztítási hatékonyság átlagosan 15–18%-kal csökken. Ez azzal magyarázható, hogy a víznyomás növekedése megváltoztatja a fúvókából kijutó vízsugár szögét, s így jobban a permetezőgép oldalfalait öblíti az alsó része helyett, ahol a réz jobban lerakódik.

Egy fúvóka viszont 15%-os hatékonyságnövekedést mutatott. A jelenség abból fakad, hogy a nyomásnövekedés ellenére a fúvóka furatai és forgó része jobban megtöri a vízsugarat, s így közel azonos szögben érkezik az öblítő folyadék a tartály falaira, alsó palástjára.

Vizsgáltuk a szabványtervezet kivitelezésével kapcsolatos javítási lehetőségeket, esetleges költségmegtakarításokat, amelyeket két területen lehet elérni a víz- és a vegyszerfelhasználásnál, amely közvetlenül a kivitelezés módosításával összeköthető. A méréshez felhasznált referenciafolyadékot újra felhasználtuk, úgy, hogy a koncentrációja azonos maradjon, így, a méréseink esetében (nyolc mérési folyamat), a vízfelhasználást közel 77%-kal, a vegyszermennyiséget 37%-kal tudtuk csökkenteni. Így a mérések környezetkímélőbb kivitelezése is megvalósítható, mivel a szer a mérések után, környezetvédelmi szempontokat figyelembe véve, kultúrákba, illetve szabad területre nem juttatható ki, ezáltal veszélyes hulladéknak minősül és elszállításáról külön kell gondoskodni.

Az ISO 22368 szabvány a növényvédelem karbantartási és tisztítási műveleteiben jó iránymutatást ad a mezőgazdaságban dolgozóknak és a növényvédő gép gyártóknak egy tisztább környezethez és egészségesebb, vegyszermaradványoktól mentes terményekhez.

A gép külső-belső tisztítása mellett alapvető a szűrők tisztítása, a tömlők, szelepek, csapok, a fúvókák szórásteljesítményének ellenőrzése. Ezeket a karbantartási feladatokat a szezon közben is rendszeresen kell végeznünk. A gép tisztítása után kell elvégezni a mechanikai sérülések szemrevételezését, javítását, a hajtóművekben, szivattyúban az olajszint ellenőrzését, csuklópontok, zsírzópontok kenését, a hidraulikus alkatrészek, gumiabroncsokban a levegőnyomás ellenőrzését is. A gépet fedett, fénytől védett helyen tároljuk, a napfényre érzékeny alkatrészek idő előtti tönkremenetele így megelőzhető. A gumialkatrészek elöregedése csökkenthető, ha ügyelünk a tömlők törésmentes helyzetére.

Permetezéstechnika rovatunk korábbi részei:

• I. rész: Permetezőgépekkel szemben támasztott munkaminőségi követelmények, gépellenőrzés
• II. rész: Permetezőgépek üzemi beállítása, ellenőrzése
• III. rész: Permetezőgépek szabályzástechnikai jellemzői, automatikái

A cikk szerzője: Dr. Pályi Béla