Először is három fontos dolgot kell megjegyezni.
- A fatty velejárója és szerves része a növénynek.
- A fattyasodás a kedvező körülmények „lakmusza”.
- A fattyasodás nem jelent élettani hátrányt a főnövény számára.
Mi a fatty?
A fatty az axillary-s csúcsból fejlődő oldalhajtás, ami morfológiáját tekintve teljesen megegyezik a főnövényével.
Saját gyökérrendszerrel, szárral, internódiumokkal, nóduszokkal, hím és nőivarú szaporító szervekkel és levelekkel rendelkezik.
Ezek a képletek méreteit tekintve kisebbek, mint a főnövény ugyanazon szervei, a hím és nővirág megjelenése viszont a legtöbb esetben egy abortálódott cső a címerágon.
A címerágon kifejlődő csőkezdemény is képes termékenyülésre, az a fejlődése során 50–80%-ig csövet (saját méretének) növeszthet, a maradék része pedig címerágként fejlődik tovább.
Mi a fattyasodás oka?
A legtöbb termelő egyetért abban, hogy a fattyasodás intenzitása a kukoricaállományban egy jelzés a körülmények egészen kedvező létére, bőséges és felvehető, elérhető tápanyag (főként Nitrogén), víz, vagy napfény. A fattyasodás a kedvező körülményeknek tudható be, ideértve az időjárási viszonyokat is.
Másik oka lehet, hogy az állomány sűrűsége alatta van a terület optimális tőszámeltartó képességnek. A fattyasodás meglétét vagy hiányát nagyban befolyásolja a gyomosság, a gyommentes állományokban nagyobb eséllyel mutatkozik, mint a gyomos területeken. Ennek oka, hogy a rendelkezésre álló plusz energia a gyomok fejlődéséhez adódik. Néhány hibrid kimondottan érzékeny a fattyasodásra, azoknál érdemes a hektáronkénti tőszámot megvizsgálni, átdolgozni.
Jó vagy rossz?
A korábbi, még nem nagyüzemi termesztésben a „fattyalás”, mint tevékenység közismert volt, döntően az állatok nyári tömegtakarmányozásában játszott szerepet ez a kiegészítő.
A közhiedelemben még ma is él az a tévhit, hogy a fatty az egy „élősködője a főnövénynek” és a tápanyagot, a vizet elszívja és csökkenti ezzel a főnövényre jutó beépítendő energia szintjét.
A fatty is fejleszt és rendelkezik a gyökérváltást követően saját egységnyi gyökérzetet, ami a főnövény gyökértömegének 15–30%-a is lehet méretét tekintve.
Ez a méretnövekedés nyilván a főnövénynek is hasznos, hiszen a fatty szerves egésze a főnövénynek, azzal egy tápanyag-áramlási körön van.
A talajfelszín feletti részek a levéltömeg felületét növelik és ezáltal az asszimilációs felületét növelik meg a növénynek, ami intenzívebb légzéshez vezet, és hatékonyabb beépülést eredményez.
Jó-e a fattyasodó kukorica vagy nem?
A fattyasodás intenzitása és a fatty életben maradásának hossza adja meg a választ erre a kérdésre.
A hibridek egy része csak a virágzatok megjelenéséig „tartja meg” a fattyat. Vannak olyanok viszont, amelyek teljesen a betakarítás végéig együtt élnek azokkal.
A szerencsés az, ha a fatty addig él, ameddig az addicionális gyökereit fel nem neveli és azután elhal. A másik esetben, amikor a teljes együttélés megmarad az abortálódott termés gombás fertőzései miatt (fuzárium, golyvás üszög) egy veszélyforrás lehet a magminőség szempontjából.
A fattyasodás másik előnye a tápanyag felvételének hasznossága mellett az, hogy a gyökérrendszer, mint a talajjal érintkező és egyben a növény támasztásában is szerepet játszó struktúra nagyobb stabilitást kölcsönöz a növény számára. Ennek következtében a késői gyökérdőlések aránya kisebb lehet.
*KWS Magyarország -an-A cikk szerzője: Pintér János
