A 3800 hektáron gazdálkodó zrt. vezérigazgatója Szabó Lajos egyik fontos küldetésükként említette az innovatív technológiák kutatását és fejlesztését a kalászos gabona vertikum minőségi mutatóinak javítása érdekében. GINOP-pályázat keretén belül a szegedi Gabonakutató köztermesztésben lévő, illetve fajtajelölt gabonáival négy éven keresztül kisparcellás kísérleteket végeztek, s az eredmények alapján ajánlati fajtalistát állítottak össze a termelők részére.

A GK Arató toplistás helyet foglal el e kísérletsorozatban a fajtasorban hozam és átlagos minőség tekintetében – számolt be lapunknak Hatala Mihály, a Hódagro Zrt. tömegtakarmány-fejlesztési szakértője: négyéves adataikat összesítve, aszályos években a Dél-Alföldön a GK Arató érte el a legmagasabb hozamot 12,3–13,1% közötti fehérjetartalommal. A malmi kategóriában a korai érésű GK Magvető minőségi mutatóit (A2-A1) hangsúlyozta a szakember, de kiemelt szerepet kapnak a fajtasorban az idősebb generáció képviselői is, mint a GK Csillag és GK Békés, amelyek vetésterülete napjainkban is jelentős. Sikerük titka a kiegyenlített terméshozam, illetve az átlagosnál jobb, stabil minőség.

A felfutóban lévő GK Bagó szálkás kalászú korai őszi búzafajta elsősorban alkalmazkodóképessége és kiváló, stabil malmi minősége miatt érdemel figyelmet. Az újabban elismert fajták közül a tarkalászú A2-A1 minőséget tudó levél- és szárrozsdával szemben ellenálló GK Pilis és a szálkás kalászú 7,5–8,3 tonna/ha termőképességű sárgarozsdával szemben rezisztens GK Szereda fajtákat ajánlják a környék termelőinek.

Idén tavasszal az Innovációs Nagydíj pályázat kiemelt elismerését nyerték el a szegedi tritikálék. A gyakorlat visszaigazolja azt, hogy a díj méltó helyre került, hiszen a Hódagro Zrt. brojler és tejelő szarvasmarha etetési kísérleteinek eredményei a tritikálé takarmányozásban betöltött egyre meghatározóbb szerepét támasztják alá. A szintén GINOP-pályázat keretén belül zajló kísérletek célja, hogy a legmagasabb hektáronkénti fehérjehozamot produkáló fajtákat válasszák ki és új típusú takarmánykeverékeket hozzanak létre a fajlagos takarmányfelhasználás csökkentése és a magasabb tejhozam elérése céljából. A tritikálé alapú takarmánykeveréket fogyasztó broiler kísérleti csoport 2,65 kg/db értékesítési átlagsúlyt ért el a búza alapú takarmánykeveréket fogyasztó kontroll csoport 2,45 kg/db értékesítési átlagsúlyával szemben. A tritikálés abrakkeverékkel etetett kísérleti szarvasmarha-állomány három év átlagában 38,59 kg/nap/tehén tejhozamot produkált a kontroll csoport 35,73 kg/nap/tehén hozamával szemben (+8%). A szegedi tritikálék közül a középérésű GK Maros és a korai érésű GK Szemes teljesítményét emelte ki Hatala Mihály. A szélsőséges időjárási körülményeket legjobban kompenzáló két szegedi fajtát bükkönnyel, illetve őszi borsóval együtt vetve szenázs alapanyagként április végi betakarítással (22–24 tonna/ha); ezt követően 400-as FAO-számú silókukorica másodvetéssel hasznosítva jelentősen csökkenthető mindkét erjesztett tömegtakarmány fajlagos önköltsége. A két kiemelkedő hozamú és magas fehérjetartalmú tritikálé kiváló étrendi hatású, egészségvédő komponens mind abraktakarmány keverékként, mind sütőipari alapanyagként 6,8–8,9 tonna/ha-os hozamprodukcióval.

A Gabonakutató kalászos fajtái és fajtajelöltjei a termesztési körzet határain belül és kívül stabil alapját képezik az őszi gabonafélék termesztésének. A jobb beltartalom elérése és az importfehérje-függőség kiküszöbölése céljából az új típusú takarmánykeverékek fejlesztésére irányuló kísérleteik tovább folytatódnak, bővítve a palettát a tavaszi vetésű silócirok és a GMO-mentes, alacsony tripszin-inhibítor tartalmú Gabonakutató által honosított és fenntartott Hilario, Bahia és Aires szójafajták bevonásával – zárta gondolatsorát Hatala Mihály.

A cikk szerzője: Gáspár Andrea