Az utam a helyspecifikus gazdálkodáshoz Gödöllőn, a Szent István Egyetem Környezet- és Tájgazdálkodási Intézetének hallgatójaként kezdődött, amikor negyedéves koromban jelentkeztem ERASMUS ösztöndíjjal a hollandiai Aeres Hogeschool Dronten két féléves oktatására.

A kalandvágy és a szakmai nyelvtudás erősítése mellett az vezérelt, hogy SZIE-s diploma mellé így a kint töltött egy év alatt megszerezhetek egy másodikat is, vidékfejlesztési szakirányon. Az első félév előadásokkal és vizsgákkal telt, viszont a másodikat egy gyakorlati helyen kellett eltölteni. Az ott elvégzett munka alapján értékeltek minket, és azután írhattuk meg a diplomadolgozatunkat.

Sokan mondták, hogy kelet-európaiként ez nem lesz könnyű. Többnyire az volt jellemző, hogy a cégek szívesebben fogadtak olyan hallgatókat, akik legalább készségszinten beszéltek angolul, vagy az volt az anyanyelvük. Ezért már az első hónapban, szeptemberben elkezdtem gyakorlati helyet keresni – meséli Viki. Ez furcsa lehetett, mert a szakvezetőm behívatott azzal, hogy nem látott még olyat, hogy valaki ilyen korán és ekkora lelkesedéssel keressen fogadó céget. Felajánlotta a segítségét, és összehozott az ottani szaktanácsadói kutatóintézet munkatársaival. Az interjú pedig olyan jól sikerült, hogy nem csak gyakornokként vettek fel, hanem egyből egy precíziós gazdálkodási agrárprojektet is megkaptam, fizetéssel. Természetesen náluk és a témában írtam meg a diplomámat. Szerencsémre éppen akkoriban, 2008-ban olyan nagy állami programok indultak el, amelyeket a világ legjobb agráregyeteme, a Wageningen University and Research fogott össze. Nagyon érdekes és hasznos volt ebben részt venni, az én területem műholdas felvételek vizsgálata volt.

Azt tapasztaltam, hogy a kelet-európaiak lexikális tudása ott is versenyképes, az erős tápanyag-gazdálkodási és kémiai alapoknak nagy értéke volt kint. Ám a gyakorlati tudásom hiányzott, amiben viszont a holland rendszer jóval erősebb, így hamar felzárkóztam. Volt még egy nagy különbség. Itthon megmondták, hogy mit kell teljesítenem, ha pedig azzal elkészültem, minden rendben volt. Hollandiában is így álltam hozzá a kutatáshoz és a munkához, a legjobb tudásom szerint végeztem a feladataimat. Néhány hónap múlva aztán a főnökasszony behívott magához, és azt mondta: Úgy látom, nincs minden rendben veled, hiányzik belőled a kezdeményezőkészség. Ne csak a feladatot teljesítsd, hanem merj előállni új ötletekkel és gondolatokkal!

Ott helyben majdnem sírva fakadtam: először meglepődésemben, aztán örömömben, hogy itt nemcsak lehet, hanem kell is tovább gondolkodni a feladatokon. Ez az iskolára és a munkahelyre is jellemző volt: mind szakmailag, mind emberileg nagy hangsúlyt helyeztek a személyes fejlődésre – mondja mosolyogva.

A szakmai feladataim közé tartozott a műholdas felvételek használata zónatérképek kialakításához, amiket búza és burgonya lombtrágyázásánál alkalmaztunk. Továbbá azt kellett kutatnunk, hogyan lehet ezeket összekötni gyakorlati monitoring rendszerekkel. Annyira jól éreztem magam, hogy kutatómérnökként 7 évig ott maradtam a szaktanácsadó kutatóintézetnél. Ezalatt számos új precíziós gazdálkodási technológiával ismerkedtem meg. Tipikus kutatóintézeti feladat volt, hogy amikor beérkezett valamilyen új fejlesztés Hollandiába, teszteltük és az országra alakítottuk az adott technológiát vagy megoldást.

A cégünk új termékek kísérleteivel is foglalkozott, ilyen volt például egy izotópok vizsgálatával működő talajszenzor fejlesztése. Az egyik legjobb kihívásunk a hollandiai szaktanácsadás fejlesztése volt, ami rengeteg kreativitást igényelt, és nagyon élveztem – mondja Viki.

Az egyik legfontosabb, hogy a gazdák tények és gyors döntések alapján dolgozzanak.

A gazdák Hollandiában is nagyon konzervatívak, a nagy részük ugyanúgy 55 év feletti, mint Magyarországon. Azonban kint kis területeken gazdálkodnak, átlagosan 100–200 hektárja van egy termelőnek. A nagyobb gazdák 500 hektárt művelnek, de nem jellemzőek a 6–8 ezer hektáros birtokok. Ezért olyan növényeket termesztenek, amikben sok a haszon: ilyen a burgonya, a virághagyma, a hagyma és a dísznövény. Ezeknél viszont annyi befektetett pénz forog kockán, hogy nem hibázhatnak. Ezért aztán a többségüket nem az innováció iránti vágy, hanem a piaci alapú hatékonyság és versenyképesség növelése ösztönözte. A kutatásainkban kála, zöldségcikória, brokkoli, répa, tulipán, cukorrépa, kelbimbó kultúrákkal foglalkoztunk. A precíziós gazdálkodási technológiákat a talaj- és tápanyag-gazdálkodás területén alkalmaztuk és kutattuk. Ehhez jött még hozzá a betegségek detektálása drónokkal és egyéb technológiákkal, valamint a fonalférgek és a burgonyabetegségek károkozásának monitorozása.

Együtt kutat az agrárpiac és az egyetem

A mosonmagyaróvári képzéshez hasonlóan ott is rengeteg külsős előadót hívtak meg oktatni, így az egyetemen sok piaci szereplővel is találkoztunk. Az együttműködés annyira szoros, hogy rendszeresen kaptunk kész projektötleteket kidolgozásra az agráripari cégektől. Arra voltak kíváncsiak, hogy a hallgatók hogyan csinálnák meg a növénytermesztési, vidékfejlesztési és egyéb feladatokat. Aztán összehívtak egy bizottságot, amely előtt élesben mutattuk be a megvalósítási tervünket. Jelen voltak a vízügyi szakértők, az érintett gazdák és cégek, így komoly és minden szereplő részére hasznos tapasztalatokkal gazdagodtunk. Itthon hasonló kezdeményezés az Agrovirtus, annyi különbséggel, hogy ott ez a program általánosan jelen volt, és sokszor fel is használták a kutatási eredményeinket. Több gazdálkodónál dolgozhattunk mintaterületeken, a termelők közül pedig már akkor is sokan vettek részt olyan nemzeti precíziós gazdálkodási projektekben, amelyek segítik az innovatív termelési megoldások fejlesztését.

Precíziós mezőgazdasági projektvezetőként aztán az egyetemekkel együttműködve dolgozhattam együtt hasonló programokban, amiknek az volt az egyik legfontosabb célja, hogy beillessze az elméletet a gyakorlati gazdálkodásba. Ugyanis csak annak van értelme, ami a valóságban, a gyakorlatban is alkalmazható, és segíti a termelők életét.

A PhD- és a diplomatémákat is a cégekkel együtt írják ki az egyetemek, hogy a kutatások a gyakorlati piaci igényekre adjanak választ. Ezáltal a hallgatók közelebbről és jobban megismerik a különböző vállalatokat, így a rendszer összekapcsolja a piaccal az oktatást, és rengeteget lehet tanulni a külsősöktől. Azt gondolom, hogy nem önállóan kell erősnek lennie egy-egy cégnek vagy egyetemnek. Ahogy a hollandok mondják: a tudás megosztása mindenki tudását növeli. Ennek alkalmazásával mindenki javíthatja a saját képességeit. Személy szerint hiszek a tapasztalat és a tudás megosztásának erejében. Ha ez megvalósul, az minden szereplőt erősíteni fog.

Személy szerint hiszek a tapasztalat és a tudás megosztásának erejében.

Haza, család, szeretet

Arra a kérdésre, hogy miért jött vissza Magyarországra, Viki így válaszolt:

Nagyon hiányzott az otthon, a család, a baráti társaságom és a kultúra. Bár szakmailag sikeres voltam Hollandiában, amire nagyon büszke vagyok, haza akartam jönni, hogy a gyerekeim itt nőjenek fel, a rokonaink közelében. Itthon sokan aggódtak, hogy ez visszalépés lesz, de én egyáltalán nem ezt tapasztaltam. A hasonló utat bejárt barátaim esetében sem láttam senkinél visszalépést. Aki kint sikeres volt, versenyképes tudással jött haza és az Magyarországon is tovább tudta vinni a karrierjét. Én a bátyámmal, Mártonnal közösen vezetem a Csernozjom Kft.-t, ebben mezőgazdasági szaktanácsadással, talajvédelmi tervezési, táp­anyag-gazdálkodási szaktanácsadási feladatok elvégzésével és talajszkenneléssel foglalkozunk. Továbbá Mosonmagyaróváron írom a PhD-dolgozatomat, és Kalocsai Renátó, a Széchenyi Egyetem Víz- és Környezettudományi Tanszék vezetője mellett tápanyaggazdálkodás és talajtan területeken dolgozom és adok elő. Az egyik legfontosabb feladatunk, hogy kivigyük az órákat a terepre, együtt ássunk talajszelvényt a hallgatókkal, akik így a gyakorlatban tanulják meg az anyagot.

A gazdálkodás jövője

A digitalizáció fejlesztése az egyik legfontosabb feladat, mert ahogy csökken az elérhető munkaerő az agrárpiacon, egyre inkább előretör a gépesítés és az automatizáció. Muszáj a technológiával pótolni az emberi erőforrásokat, miközben nagyon fontos, hogy az újdonság érthető legyen az 50 felettieknek is. Sokkal jobban szeretem a precíziós helyett a tényalapú gazdálkodás kifejezést, ami azt jelenti, hogy a digitális mezőgazdaság felülemelkedik az adatokon. Nemcsak gyűjti azokat, hanem azokat intelligens módon kezeli is, a célja pedig az, hogy valódi, hasznosítható információt szolgáltasson. Így a naprakész tudás a gyakorlati gazdálkodást segítheti. Az egyik legfontosabb, hogy a gazdák tények és gyors döntések alapján dolgozzanak. Először valósuljon meg a gyakorlatban a meteorológiai adatok, a műholdas, drónos felvételek, a talajvizsgálati eredmények, a levélvizsgálat és a szenzorok helyes használata, utána jöhetnek a szupertechnológiák.

Előző cikk | Következő cikk

Mellékletünkben igyekszünk közelebb hozni az olvasóhoz a precíziós, avagy helyspecifikus gazdálkodás gyakorlatát és bemutatni a való életben bevált technológiai lehetőségeket. Frissen végzett szakmérnökökkel beszélgettünk, akik egyben helyspecifikusan termelő gyakorló gazdák is, valamint megkérdeztük a közigazgatás, az agrárdigitalizáció és a felsőoktatási képzés szakembereit arról, hogyan látják a magyar mezőgazdaság fejlesztésének jövőjét.

Tartalomjegyzék

A cikk szerzője: Csurja Zsolt