Támogatók:

Az előszót Dr. habil. Milics Gábor, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Növény-termesztési-tudományok Intéze-tének tanszékvezető egyetemi docense, a Magyar Precíziós Gazdálkodási Egyesület elnöke és a Digitális Agrárakadémia egyik szakmai vezetője fogalmazta meg.

Aki nyomon követi az agrárdigitalizációs átállást, ami sikeresen zajlik az országban, akarva-akaratlanul is felfigyelhet azokra a problémákra, amelyek áthatják a hazai mezőgazdaságot. Rendszeresen jelenik meg a tőkehiány – legyen az fizikai vagy szellemi értelemben vett tőke –, a klímaingadozásnak köszönhető kiszolgáltatottság, vagy a generációváltás kérdése. A cikksorozat jelenlegi részében egy olyan gazdaság életébe kapunk betekintést, ahol szellemi tőkében nincs hiány, a generációváltást pedig tudatosan, tervezetten, mindkét generáció megelégedésére valósítják meg. 

A precíziós gazdálkodás, illetve az agrárdigitalizáció kulcskérdéseként szokás hangsúlyozni, hogy – mint a mérkőzés – ez is fejben dől el. A gazdálkodási tapasztalatok megosztása, a nyitottság, a gépkihasználtság és ezen keresztül a hatékonyságnövelés mind-mind olyan szemléletet és munkastílust eredményeznek, ami példaértékűvé emeli a gazdaságot. Digitális Agrárakadémia bemutatóüzemként szükség is van erre a nyitottságra, hiszen a projekt alapcéljai között szerepel, hogy a digitalizációt kézzel foghatóan, a gazdálkodók számára vonzó módon mutassa be. Mit sem ér azonban egy technológia bemutatása és népszerűsítése, ha az a mindennapi gyakorlatban nem hasznosítható. Mindannyian csodáljuk a Formula–1 versenysorozatban alkalmazott terelőlemezeket, de viszonylag kevés autó közlekedik az utakon, ami alkalmazza ezt az újítást.

Az átgondolt gazdálkodás, a technológiai fejlesztés és a folyamatos kutatói szemléletű kísérletezés eredménye a következőkben bemutatott gazdaságban „hozza a kötelezőt”. Hatékonyságnövelés, inputanyag-megtakarítás, kockázatcsökkentés – mindez adatalapon. Úgy gondolom, ez esetben sem szorul magyarázatra, hogy miért Kincs az agráradat!

Dr. Katona László Baranya vármegyéből származik, agrárcsaládban nevelkedett Babarc községben, majd tanulmányai elvégzése óta immár 15 éve Ausztriában, Bécsújhelyen dolgozik kutató fizikusként. A szakember 2023 június végén tett sikeres precíziós mezőgazdasági szakmérnök vizsgát Mosonmagyaróváron, a projektmunkája címe a „Digitalizáció és precíziós növénytermesztés bevezetése egy közepes méretű gazdaság példáján keresztül” volt. Őt kérdeztük a gazdálkodási gyakorlatukról és a digitális átállás részleteiről.

„Szaktársam, az óvári gazdász Dunai Éva segítségével azt jártuk körül, hogyan érdemes a nulláról indítani a digitális átállást egy gazdaságban. Egyelőre még mi is a kezdés után egy kicsivel vagyunk. A példánk azoknak érdekes, akik gondolkodnak a fejlesztéseken, a következő gép vásárlását tervezik és tisztábban szeretnének látni a választási lehetőségek között a színes, sokszor telített precíziós piacon” – kezdte Dr. Katona László a beszélgetést.

Miért gazdálkodsz, hogy kerültél kapcsolatba a szakmával?

Beleszülettem a mezőgazdaságba, 6 hónaposan ültem először egy 106-os CLAAS Dominator fülkéjében. Édesapám a tsz-időkben gépszerelő és kombájnos volt, aztán az 1990-es évek közepén a szüleim önálló gazdálkodásba fogtak. Klasszikus őstermelőként dolgoztak tovább, együtt fejlesztették a családi vállalkozást, aminek a része volt a bérmunka is. Gyerekként egyértelmű volt, hogy segítek, amiben tudok. Mindig szerettem kint, a szabadban lenni, gépekben ülni, ebben nőttem fel. Később aztán érvényesült bennem a lázadó szellem, 18 évesen, az érettségi után Ausztriába jöttem mechatronikát tanulni, amit egyébként jelenleg a gépek üzemeltetésénél remekül tudok használni. Később aztán a doktori disszertációmat alkalmazott fizikából írtam, fizikus lettem, ez pedig a precíziós gazdálkodás gyakorlatában jön jól. A tanult szakmámban aztán dolgozni kezdtem Ausztriában, immár másfél évtizede a kutatás területén. Néhány évvel ezelőtt a családon belül megbeszéltük, hogy valamikor átveszem és tovább viszem, amit a szüleim felépítettek. Ez egyelőre még folyamatban van. Amennyire az időbeosztásom és a munkahelyem engedi, a gazdálkodással foglalkozom, amit nagyon szeretek. Ehhez jött hozzá, hogy az érzelmi mellett gazdasági megközelítése is legyen a hazatérésnek, ezért alapítottuk meg 2018-ban a KaLász Farm Kft.-t. Mivel édesapám 2024-ben tölti be a 65 évet, a generációváltás a küszöbön van, amit tudatosan és közösen készítünk elő.

A vállalkozásunk 2018-ban egy őstermelői család egymástól független mezőgazdasági tevékenységeiből jött létre, azok gépesítettségét foglalja össze az adminisztratív ráfordítások csökkentése érdekében. A fő tevékenység a gabonafélék, a hüvelyes növények és az olajos magvak termesztése, ezeken kívül növénytermesztési szolgáltatást is nyújtunk. Előbbit hozzávetőleg 60 hektáron, míg szolgáltatást szinte kizárólag a tulajdonosi körnek végez. Tulajdonosi hátterét tekintve egy család két generációjának három tagja birtokolja. A tulajdonosoktól eltekintve teljes munkaidős alkalmazottal nem rendelkezünk, így lényegében családi mezőgazdasági társaságként (CSMT) dolgozunk.

Hogy kapcsolódtál be az adatalapú gazdálkodás hazai elméletébe és gyakorlatába?

Sokat gondolkodtam rajta, hogy mit lehet másképp csinálni a gazdálkodás hatékonyságának növeléséért. Farkas Laci bácsit mindenképp érdemes kiemelni, ő a mai napig úttörője a hazai precíziós gazdálkodásnak Zimányban.

Az ötletek lépésről lépésre jöttek, megismerkedtem a MATE egyetemi docensével, Dr. habil. Milics Gáborral, a Magyar Precíziós Gazdálkodási Egyesület tevékenységével, a lavinaszerűen terjedő agrárdigitalizáció részleteivel, az erre kiírt pályázattal, valamint a Digitális Agrárakadémiával (DAA), majd eldöntöttem, hogy továbbképzem magam. Beleástam magam a technológia részleteibe, megtanultam, hogyan készül a helyspecifikus talajmintázásból kijuttatási terv. Igyekeztem megérteni, milyen adatokat és programokat hogyan szükséges ehhez használni. A szakmámból és a személyiségemből adódóan is szeretek kísérletezni, rászánni az időt a részfolyamatokra. Ebben Gáboron kívül jó partnerekre találtam Dr. Vona Viktória szakvezetőben és Dr. Kulmány István egyetemi oktatóban is, akik Mosonmagyaróváron, a precíziós mezőgazdasági szakmérnök képzésen adtak át számos hasznos és aktuális tudást. A közös munkában és a szakmai tudásra alapozott beszélgetésekben hiszek, ezért csatlakoztam a DAA Digitális bemutató gazdaságai közé. Úgy gondolom, hogy aki akar, jöjjön el hozzánk Babarcra, leülünk és egymás között átbeszéljük a témákat, megnézheti, hogy mi és hogyan működik nálunk a gyakorlatban, ahogy elmondjuk azt is, mit nem érdemes használni az adott körülmények között. Nekünk attól nem lesz rosszabb, hogy a szomszéd gazdának is jól működik az agrotechnológiája. Sőt. Tanulunk egymástól, tanácsokat adunk és kapunk, csalódásoktól óvjuk meg a másikat.

Ausztriában a termelői közösségek példaértékűen működnek, a gazdák őszintén megosztják a tapasztalataikat a többiekkel. Ahogy látom, az együtt dolgozás a gyakorlatban általános: szépen, sorban, egymás után aratja egy gép a különböző termelők földjein a terményt. Békében beosztják a feladatokat a talajművelésnél és a növényvédelemnél is. Ahogy a szomszédban, úgy hazánkban is sok helyen jellemző a túlgépesítettség, ez lehetőséget ad(na) a hasonló együttműködésekre. Nálunk is olyan gépparkot alakítottunk ki, amely akár a jelenlegi területek kétszeresét is alkalmas ellátni. Ezért is gondoltam rá, hogyan lehetne összefogni a helyi, Babarc környéki gazdákat a hatékonyságnövelés érdekében. Nekünk megvan az RTK-s traktor, a precíziós vetőgép, a mérleges műtrágyaszóró, amiket kölcsönösen előnyös együttműködéssel szívesen megosztanánk a többiekkel. Az általános „az enyém legyen az elsőként elvetve, kezelve, learatva” kifogást pedig egyszerűen a sorrend igazságos változtatásával tudjuk kiküszöbölni. Egyelőre még dolgozunk a megvalósításon, részünkről nyitottak vagyunk a közös munkára, amin várhatóan a generációváltás sokat lendít majd.

Milyen dolgokat hasznosítottál az Óváron, illetve a képzés más helyszínein hallottakból?

A megszerzett térinformatikai tudást nagyra értékelem, friss, használható, aktuális gyakorlati ismereteket hoztam haza. Az óvári képzés nagyon jó volt arra, hogy rálássunk a technológiák minden aspektusára, kiszélesítette a látókörünket. Olyan, jól összeválogatott előadóktól hallgattunk információkat, akik benne vannak a helyspecifikus gazdálkodás terepi gyakorlatában. Sok olyat mutattak, amire előtte nem is gondoltam, az extra hozománya pedig, hogy sok személyes kapcsolatot alakíthattunk ki az oktatókkal, a külső előadókkal és a szaktársakkal is. Aki nyitottan érkezett, profitált belőle.

Hogy valósul meg nálatok az adatalapú gazdálkodás?

Tanulunk és gyakorlunk. A digitalizáció nagyon sok mindenre jelent megoldást, ha okosan használják és jó kezekben van.
A szomszéd gazda fiát például a digitális mezőgazdaságra teremtette a Jóisten: informatikusként szinte automatikusan és intuitívan használja a traktorokat, a programokat és az eszközöket, elképesztő gyorsan végez a precíziós feladatokkal.

Az viszont komoly kihívás, hogy a magyar gazdatársadalom nagy részénél a területméretek (hiánya) miatt nem mindig megtérülő befektetés. A nadrágszíj parcellákon, az alaktalan, apró táblákon nehéz hatékonyan haladni. Hiszen a nagy táblákhoz hasonlóan azokon ugyanúgy meg kell csinálni a talajmintázást, az NDVI kiértékelést, a kijuttatási térképet, ami mind idő és pénz, a végén pedig az is kijöhet, hogy nem 72-ezres, hanem 70-ezres tőszámmal kellene vetni az adatok alapján. Erre a gazda vállat von és azt mondhatja: nem érte meg foglalkozni a dologgal.

Ezért a technológiához más irányból közelítek, a „Just in time”, vagyis a lehető legjobb időzítéssel igyekszünk elvégezni az agrotechnikai feladatokat. Ez szerencsére alapvetés a családon belül. Úgy gondoljuk, hogy a legnagyobb lehetséges haszonkiesést azzal okozhatjuk, ha nem időben végezzük el a munkákat. Az idén például június elejéig sokat esett az eső, szorított az idő, hogy minden feladat beleférjen. Néhány éjszakai műszakot beiktattunk, így 5 nap alatt elvetettük a közel 110 hektárnyi kukoricát és napraforgót, megcsináltuk az alapgyomirtást, közben elszórtuk a fejtrágyát és elvégeztük a fungicides kezelést is. Amikor kiálltunk az utolsó területről, 2 órára rá esni kezdett. Ekkor már a vetőmag a földben volt, a műtrágya ott feküdt a kalászosok között, a fungicides növényvédő szer már felszívódott, az alapgyomirtás pedig megkapta a bemosó esőt. Nagyon megérte haladni, ami viszont csak úgy működött, hogy az RTK helymeghatározás és a szakaszolás is segítette a munkánkat a sok szabálytalan alakú táblán. Rengeteg múlott azon, hogy a technológia támogatott minket.

A másik fontos téma az előírásoknak való megfelelés. Például már a télen rá kell szánni az időt, hogy megnézzük a vízvédelmi sávokat, a 12 százalékos lejtőket, a táblahatárok pontos elhelyezkedését. A képzésen és a QGIS szoftverben megtanultam, hogy lehet olyan kijuttatási térképet készíteni, amellyel megfelelünk a szabályoknak és a támogatási, vagy környezetvédelmi feltételeknek. A vízvédelmi sávba mi nem szórunk vegyszert, mert az élővilág miatt egyszerűen nem szabad.

A hagyományoshoz hasonlóan a digitális gazdálkodás is tele van fejtörővel, ezért sok olyan szakcikkre is szükség van, amelyben egy termelő elmondja, hogy van egy téma, vagy kihívás, ami már háromszor akadályozta a jó gyakorlatot nála, és ötször a szomszédnál, majd a megoldásokat is ismerteti. Ezzel rengeteg időt lehetne megspórolni, hibáktól, csalódásoktól megkímélve a gazdatársakat.

A családi gazdaságunk számára az egyik legfontosabb, hogy a helyspecifikus termelés lehetővé teszi azt, hogy 1-2 ember munkája elég egy számottevő méretű terület megműveléséhez, ráadásul úgy, hogy jut idő a családra is.

Mit szeretsz benne a legjobban?

A modern gazdálkodás egy multidiszciplináris, tudományterületeken áthúzódó feladatcsoport megvalósítása, amit nagyon szeretek. Számtalan szakma tudománya kell, hogy meglegyen a gazdáknál. Néhányat felsorolva egy jó gazdász egyszerre egy kicsit agronómus, gépész, közgazdász, tőzsdecápa, jogász, biológus, erdőgazdálkodó, vadgazdálkodó, ellátási lánc menedzser, kereskedő, térinformatikus és így tovább. Mindehhez holisztikus, a teljes képet figyelembe véve döntést hozó szemlélet szükséges. Sokszor el kell gondolkodni a talajmintázásról, a tápanyagmenedzsmentről, az adatgyűjtésről, a Green Deal feladatairól és követelményeiről, valamint a szaktanácsadó iránymutatásáról, ezekre pedig készülni kell.

Melyek a jövő fejlesztési tervei a gazdaságban?

A növényvédelemben szeretnénk továbblépni, amihez a drónos monitoring hatékony alkalmazására vagyok kíváncsi. A gyomfelvételezésnél sokat segítene, ha magam oszthatnám be a repülés napját, idejét, lerepülném a határokat, végigjárnám a kis parcellákat. Ezt gazdasági megtérülés szempontjából kísérletezéssel tervezem is megvizsgálni, mert szeretném tudni, hogy mi az a területméret, amitől felfelé megéri ezzel foglalkozni. Fontos, hogy a permetezési térképem időben meglegyen, hogy a visszajelzés, a kiértékelés ne nyakig gazban érjen. Érdemes és kell is méretarányosítani a megközelítéseket.

Ilyen például, hogy 5 perc alatt megtanulható, melyik mobiltelefonos applikációt telepítve tudom körbesétálni a gyomfoltokat, melyek adatait feltöltöm az Ag Leader rendszer SMS Basic programjába, kijuttatási térképet készítek és az alapján megyek a permetezővel. Ezt egy átlagos kisgazda is meg tudja tenni, a drón pedig azokra a méretekre marad, ahol szükséges az alkalmazása. Az előrejelzés terén például a NAK adatai mellett az FMC „Arc farm intelligence” programjára is támaszkodunk.

El kell fogadni az embernek, hogy nem ő irányítja a gépet, hanem a gép irányítja saját magát. A digitalizációval ugyan szinte minden automatikus, de kell a visszacsatolás arról, hogy jól működik-e. Mérni, kérdezni, elemezni és kételkedni kell, a visszaellenőrzés pedig elengedhetetlen. A magam részéről ezért mindig igyekszem megmutatni azokat a pontokat, amik foglalkoztatják a gazdákat és amiket feszegetni kellene. A kis gazdaságoknál szerintem a minőségi termelés megvalósítása visz tovább biztonsággal a jövőbe.

A precíziós gazdálkodás fejlesztése a szaktanácsadók személyre szabott tudásán is múlik, ez segíthet sokat a kisebb területen gazdálkodóknak. Emiatt a helyspecifikus szolgáltatások és gépek kiválasztásakor szándékosan a kisebb cégek közül választottam, mert fontos, hogy a szakembereknek legyen idejük és lehetőségük gondolkodni a részleteken és az adottságokon.

A gazdák részéről pedig szélesebb látókörre van szükség, ezt kell bevinni a termelés gyakorlatába. A precíziós fejlesztések az átlagos termelőknek nem a hozammérés, az inputanyag- és a tőszám-differenciálás megvalósításáról szólnak, hanem inkább arról, milyen gépeik, eszközeik és programjaik vannak, amiket úgy lehet befogni a gyakorlatba, hogy megtérüljön.

Ebből az irányból megközelítve pedig az agrárdigitalizáció teljesen indokolt szinte minden gazdaságban. Aztán vannak olyan dolgok is, amelyeket nem lehet számszerűsíteni: több közös idő a családdal, kevesebb idegesség a munkanap után, kényelmesebb munkaközeg.

Természetesen nyitottnak kell maradni az újdonságok iránt, de a géppark fejlesztése javarészt lezártnak tekinthető. Rövid távon apróbb fejlesztések várhatóak, például egy sávinjektáló beszerzése, ami a tápanyag-utánpótlási stratégia szerves részét képezi. Középtávon a fennmaradó traktorok RTK kiépítése, illetve a kombájn képességeinek bővítése (beltartalmi paraméterek mérése és térképezése) várható. Ezeken felül a géppark folyamatos „finomhangolása” a cél, például tarlónjáró eke, automatikus keréknyomás-szabályozó rendszer és a munkaszélességek harmonizálása.

Mit látsz a környéketeken, illetve a hasonló területi adottsággal rendelkező gazdaságok esetében, hogy halad a digitalizáció?

A környékünkön jók az adottságok, ahogy látom, egyelőre kicsiben próbálkoznak az emberek, fokozatosan fejlesztenek. Először érkezik a mérleges műtrágyaszóró és az RTK-s, sorvezetős traktor, az átfedések megszüntetése pedig hatalmas lépés a hatékonyságban. Kamerás kultivátor tudomásom szerint egyelőre csak nálunk van a környéken, ami bár nagyobb befektetés, de szívből ajánlom, mert rendkívül hasznos. A gazdatársak egy része tele van fenntartásokkal és félsszel, többen tartanak a technológia műszaki oldalától, hogy mi van akkor, ha megadja magát valami, ki, hogyan és mikor javítja meg a gépeket. A megtérüléssel kapcsolatban is komoly kérdések vannak, néhány fejlesztést nem látnak indokoltnak ebből a szempontból.

Miből állt a szakmérnöki projektmunkátok és hogyan tártátok fel a lehetőségeket?

A záróvizsgához a projektmunkát Dunai Évával közösen készítettük, a címe „Digitalizáció és precíziós növénytermesztés bevezetése egy közepes méretű gazdaság példáján keresztül”.

A projektmunka során feltártuk, hogy egy közepes méretű gazdaságban melyek azok a kihívások és akadályok, amik a digitalizáció, valamint a precíziós eszközök alkalmazása által sikeresen kezelhetőek és melyek azok, amelyek ezen gazdaságok birtokszerkezeténél és adottságainál fogva nem relevánsak.

Részben ismertettük a gazdasági, versenyképességi és fenntarthatósági megtérülést is. Szerettünk volna rávilágítani, hogy egy hazai közepes méretű gazdaságban a bevett gyakorlatok és szokások helyett melyek azok a precíziós elemek, amik eredményesen alkalmazhatóak és nem sak a gazdasági és a versenyképességi, hanem a környezeti szempontok miatt is pozitív hatásúak. Az általános tapasztalataink és következtetéseink segítségével kívántunk iránymutatást adni hasonló adottságokkal rendelkező gazdaságok számára, akik a digitalizáció bevezetésén gondolkoznak.

A precíziós gazdálkodásra történő átállás célja nálunk az adatalapú döntéshozatal elősegítése, a munkafolyamatok és megfeleltetések gépi és digitális támogatása az ökológiai fenntarthatóság és ökonómiai versenyképesség jegyében. Így az agrotechnikai folyamatok, a beavatkozások elsősorban nem a termésmaximalizálást, hanem a növényi állomány homogenizálását szolgálják.

A géppark többnyire Kubota és Kverneland termékekből áll. Ezt egyrészt a teljes körű gyártói garancia időtartama, másrészt a munkagépek közötti esetleges (ISOBUS ellenére többször előforduló) kommunikációs, kompatibilitási nehézségek elkerülése motiválta. Az első lépéseket a precíziós gazdálkodás irányába 2019-ben a Kubota DSM-W 1550 mérőcellás, szakaszolható, differenciált kijuttatásra alkalmas műtrágyaszóró és az Einböck Chopstar + Row-Guard kameravezérelt sorközművelő kultivátor beszerzése, illetve a Massey Ferguson 6470 mezőgazdasági vontató ISOBUS-os felokosítása jelentette.

Ezek, az anyagi ráfordítást tekintve, kisebb fejlesztések, a pontos tápanyag-kijuttatás mellett elsősorban kényelmi funkciókkal szolgáltak. Ezt követte egy Massey Ferguson 7718S, ISOBUS-előkészítéses mezőgazdasági vontató és egy CLAAS Lexion 540 hozammérős kombájn beszerzése. Ezek a gépek az időben elvégzett munkaműveletek végrehajtása érdekében a „túlgépesítés” irányába mutatnak. Továbbá a szakaszos átmenet jegyében még nem nevezhetőek precíziósnak, az RTK-s bővítésük a következő évekre ütemezett. Ezenfelül – a minőségorientált termelésből adódóan – a kombájn felokosításának fő célja a betakarított termények beltartalmi értékeinek vizsgálata.

A betakarítógépekkel kapcsolatban elterjedt a precíziós tulajdonságok kapcsán a hozamtérképezésre asszociálni. Azonban a gazdaság területeinek méretei és a hozam ismétlődő kalibrációjának szükségessége miatt valószínűsíthető, hogy a hozamtérképezés a többletértékét tekintve nem célszerű, nem megtérülő befektetést jelent.

Egy közepes méretű gazdaság a vontatók tekintetében többnyire két univerzális, vagy egy könnyű, egy univerzális és egy nehéz traktorból áll. Utóbbinál – mely a gazdaságunk megközelítését is tükrözi – fontos szempont, hogy a traktorok méretezése lehetővé tegye, hogy az üzembiztosság érdekében a vezérgép, esetünkben a Kubota M7.173 a másik két vontató munkagépeit is üzemeltetni tudja. Továbbá a három vontató (és a kombájn) esetében fennáll az RTK rendszer „hordozásának” lehetősége. Ilyenkor a három traktorból egy kap teljes hardverkiépítést, a másik kettő csak részlegeset (kábelezést és szenzorkiépítést), míg az antenna, a monitor és az RTK modem szükség szerint átszerelhető. A megfelelő beállításokkal ez 30 perc alatt megvan.

A következő lépés a „Mezőgazdaság digitális átállásához kapcsolódó precíziós fejlesztések támogatása (VP2-4.1.8-21)” pályázatban egy mezőgazdasági vontatóból (Kubota M7.173 Premium), szemenkénti vetőgépből (Kubota PP1450V), szántóföldi permetezőből (Kubota XTS332) és szilárd műtrágya fronttartály (Kverneland DF-2) / sávművelő (Kverneland Kultistrip) gépkapcsolatból álló, átfogó precíziós gépcsomag beszerzése volt. Továbbá a projektben még várunk egy folyékony műtrágya kijuttatására alkalmas fronttartályt. A front műtrágyatartályok kombinálhatóak bármely vető- és talajmunkagéppel a komplex tápanyag-kijuttatás, így a hatékonyság növelése, valamint a menetszámok és a talajtömörödés csökkentése érdekében.

Emellett a jövőbeli tervek között szerepel a folyékony fronttartály és a kamerás sorközművelő összekapcsolása, amely lehetővé teszi a sorközök mechanikus és a kultúrnövények sorainak sávszerű, kémiai gyomszabályozását. Ebbe a sorba illeszkedik a 3200 literes, 24 méter széles szántóföldi permetező, amely nem igényel kiszolgáló járművet. A szórókeret 9 szakasza – bár nem szórófejenkénti a szakaszolás – az RTK-vezérelt (task controll) 2 és 3 méteres szakaszolással elősegíti az átfedések elkerülését, a növényvédő szerek pontos, célzott felhasználását, így az ökológiailag felelős növényvédelmi beavatkozásokat. Ennek szükségessége egyrészt a kisméretű, „alaktalan” parcellákból adódik, amelyeken magas az átfedések által többszörösen kezelt területek aránya, másrészt a Green Deal várható szabályai szerinti növényvédőszer-kijuttatás csökkentésére készít fel.

Fontos megemlíteni, hogy a szemenkénti vetőgéppel kapcsolatban az RTK, az automatikus kormányzás és a szakaszvezérlés elsősorban nem a tőszámdifferenciálást szolgálják (ezt későbbi helyspecifikus talajminták alapján, kísérleti jelleggel vezetjük be), hanem a precíz, jól időzített munkavégzést teszik lehetővé, akár éjszakai körülmények között is. Mindezek segítségével két főnek – édesapámnak és nekem – nagyjából 5 nap szükséges 110 hektár kapás kultúra elvetéséhez, 70 hektár fejtrágyázáshoz, 70 hektár fungicides növényvédelemhez és 75 hektár preemergens gyomirtáshoz.

A gépi eszközök mellett a szoftverek és a szolgáltatások is fontos elemei a precíziós gazdálkodásnak. Az adatok nyilvántartása és visszakövetése nagy kihívást jelent, a különböző szoftverek segíthetik az adminisztrációs terhek csökkentését. A farmmenedzsment programok használatával ezek a feladatok könnyebbé, átláthatóbbá tehetők, az adatok nyilvántartása, visszakövetése és a tervezés egyszerűbbé válik. Ezeknek a programoknak a használatát is fontosnak tartjuk, így fokozatosan bevezetjük a különböző szoftvereket és applikációkat a gazdaság mindennapjaiba. A farmmenedzsmentet, az operatív működést és a döntéshozatalt támogató AgroVIR rendszert 2023 második felében tervezzük bevezetni.

Összességében elmondható, hogy az integrált növényvédelem alapelveinek betartását a precíziós gazdálkodásra való átállás is nagyban segíti. A gazdaságunk már megtette az első lépéseket, hiszen megkezdte a digitális átállást és rendelkezésre áll a megfelelő gépi háttér. A jövőben pedig még több lépést kívánunk tenni a peszticidfelhasználás és a környezeti terhelés csökkentése érdekében, amit elsősorban specializálódott szolgáltatások (például drónos gyomfelvételezés) igénybevételével lehet elérni.

Milyen előnyöket érzékeltetek?

Elmondható, hogy ezzel a gépcsomaggal már tökéletesen megvalósítható egy hasonló méretekkel rendelkező gazdaságban a precíziós növénytermesztés. Számos előnye felsorolható, ami a gazdaságunkban megvalósult.

Az RTK és automata kormányzás segítségével a munkagépek munkaszélessége teljesen kihasználható, ezáltal csökkent az átfedés és egyidejűleg nőtt a területteljesítmény. A szemenkénti vetőgép RTK-vezérelt sorelzárásával ugyancsak megszűnt az átfedés. A tőszámszabályozással a táblán belüli viszonyokhoz igazítható a csíraszám, de ezt a gazdaságunk még nem alkalmazza, hiszen a georeferált, precíziós talajmintavétel, amivel a differenciált vetőmag-kijuttatási terv elkészíthető lenne, még a jövőbeni teendők részét képezi. A szemenkénti vetőgéphez hasonlóan a permetezőgép szakaszvezérlésének köszönhetően is megszűnt az átfedés. Helyspecifikus permetezéssel csökkenthető a területegységre jutó vegyszerfelhasználás, a természetes élővilág veszélyeztetettsége. Ugyanez mondható el a táp­anyag-utánpótlásról. Az átfedések a szakaszolható műtrágyaszóró segítségével megszűntek.

Mik voltak az eredményei a digitális átállásnak?

A precíziós gépi fejlesztések által csökkent az üzemanyag-felhasználás, az átfedések megszüntetésével csökkent az inputanyag-használat (vetőmag, műtrágya, növényvédő szer), továbbá tőlünk telhetően az időjárási kockázatokat is kiküszöböltük, mivel a precíziós rendszer segítségével az optimális munkavégzésre alkalmas idő hosszabb lett. Emellett sikerrel használjuk az információgyűjtést és -feldolgozást támogató programokat (OneSoil, QGIS), illetve az adattranszfer és kompatibilitási kihívások áthidalására az Ag Leader SMS Basic szoftvermegoldását. Számos precíziós mezőgazdasági szolgáltatás áll rendelkezésre, amiből a gazdálkodók az igényeik és a ráfordítási hajlandóságuk függvényében válogathatnak. A gazdaságban első körben a területek talajtani felmérése (zónalehatárolás, georeferált talajmintavétel és bővített laborvizsgálat) kerül megvalósításra. Ebben a zónalehatárolás alapját elsősorban az idősoros NDVI képek és a műholdas felvételek, valamint a talajfoltok alkotják. Az előzetesen lehatárolt menedzsmentzónák alapján precíziós, georeferált talajmintavétel és laborvizsgálat készül majd, ami segíti a helyspecifikus, célzott inputanyag-kijuttatás megtervezését.

A precíziós gazdálkodás bevezetésének az előnyei mellett persze hátrányai is vannak. A technológia alkalmazásához szükséges géppark kialakítása, a számítástechnika-vezérelt eszközök és a szoftverek (beruházási és fenntartási költségek), az adatgyűjtés (talajvizsgálat, gyomfelvételezés) mind többletkiadást jelentenek a gazdaság számára. Ezért fokozatosan vezetjük be az elemeket, így a befektetések nem egyidejűleg jelennek meg. További kihívást jelenthet, hogy a dolgozók nem minden esetben képesek vagy akarják elsajátítani az új technológiához szükséges ismereteket, így a folyamat nagyobb odafigyelést igényel mind a vezetők, mind az alkalmazottak részéről. Az esetünkben rendelkezésre áll a megfelelően képzett humán erőforrás a precíziós gazdálkodás bevezetéséhez.

Összességében egyértelműen kijelenthető, hogy a közepes méretű gazdaságokban a bevett gyakorlatok és szokások helyett, a tetemes költségvonzat ellenére is érdemes a precíziós gazdálkodás elemeit fokozatosan bevezetni, hiszen a gazdasági és versenyképességi előnyök mellett a környezetre is kedvező hatásúak.

Ezekkel a témákkal érkezünk a következő részben

Az Ezért kincs az agráradat sorozatunk következő, 30. részében Minneapolis és Bologna lesz a középpontban. Ezekben a városokban tartottak egy-egy jelentős precíziós gazdálkodás témájú szakmai rendezvényt 2022-ben és 2023-ban. Az International Conference on Precision Agriculture (ICPA) valamint az European Conference on Precision Agriculture (ECPA) programjain Dr. habil. Milics Gábor, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Növénytermesztési-tudományok Intézetének tanszékvezető egyetemi docense is részt vett, ő beszél majd az élményeiről.

Sorozatunkban korábban:

• Ezért kincs az agráradat – 1. rész: Adatgyűjtés és adatvagyon
• Ezért kincs az agráradat – 2. rész: Növényvédelem és kijuttatástechnológia
• Ezért kincs az agráradat – 3. rész: Középpontban a vetés: technológiai javaslatok a legpontosabb kijuttatáshoz
• Ezért kincs az agráradat – 4. rész: Gyomirtás és növényvédelem okszerűen
• Ezért kincs az agráradat – 5. rész: Távérzékelés, növénymonitoring, drónok
• Ezért kincs az agráradat – 6. rész: A távérzékelésben egy kicsit mindenki úttörő lehet
• Ezért kincs az agráradat – 7. rész: A hozammérés és a betakarítás adatgyűjtése
• Ezért kincs az agráradat – 8. rész: Forgatással és forgatás nélkül is cél a vízmegőrzés
• Ezért kincs az agráradat – 9. rész: Hozammérés és adatalapú gazdálkodás támogatja a jó kukorica- és napraforgótermést
• Ezért kincs az agráradat – 10. rész: A helyspecifikus gazdálkodás alapja: hallgatni kell a talajokra
  
• Ezért kincs az agráradat – 11. rész: Költséget és időt kímél az agráradatok felhasználása
• Ezért kincs az agráradat – 12. rész: Tőszámkísérletek a Szigetközben
• Ezért kincs az agráradat – 13. rész: Tesztelték a precíziós szolgáltatókat
• Ezért kincs az agráradat – 14. rész: A legokosabb informátor a növény, attól kérdezünk meg mindent: Adatalapon a gyümölcsösben és a lombtrágyában is
• Ezért kincs az agráradat – 15. rész: Az átállás első éve az adatalapú gazdálkodásra a Felvidéken
• Ezért kincs az agráradat – 16. rész: Kalászosok helyspecifikus növényvédelme és tápanyag-utánpótlása Alsódobszán
• Ezért kincs az agráradat – 17. rész: A téradatok szerepe és jelentősége az agráradatok rendszerében
• Ezért kincs az agráradat – 18. rész: Betakarítás és hozammérés egy adatalapon működő gazdaságban, Letenyén
• Ezért kincs az agráradat – 19. rész: Digitalizáció a tejtermelésben: adatalapon javítják a folyamatokat Jászárokszálláson
• Ezért kincs az agráradat – 20. rész: Informatikus és autószerelő testvérpár viszi a precíziós gazdálkodást Tóalmáson
• Ezért kincs az agráradat – 21. rész: Rendszerben gondolkodva gazdálkodnak és fejlesztenek Hajdúböszörményben
• Ezért kincs az agráradat – 22. rész: Újdonságok és fejlesztések Debrecenben: drónok, tartamkísérletek és adatalapú megoldások segítik a szakmérnöki képzést
• Ezért kincs az agráradat – 23. rész: Az agrárdigitalizáció nagykövetei: gépészet és fejlesztések
• Ezért kincs az agráradat – 24. rész: Egy a cél: növelni a magyar gazdák digitális fejlettségét
• Ezért kincs az agráradat – 25. rész: Beltéri kertekkel és adatalapú termesztéssel demokratizálják a mezőgazdaságot
• Ezért kincs az agráradat – 26. rész: Új lendületet kapott a magyar bogyós gyümölcs termesztése Nyugat-Nógrádban
• Ezért kincs az agráradat – 27. rész: Adatokra alapozott döntéstámogatás, öntözés és burgonya Komáromban
• Ezért kincs az agráradat – 28. rész: Gépész szemmel a precíziós fejlesztésekről: Kecskeméti Sándort kérdeztük