Szeptemberben írtunk róla, hogy Hollandia az állatállomány felezésére kényszerülhet. Miután elvesztette azt a lehetőséget, hogy Németországba exportálja a szervestrágyát (hiszen ott is óriási gondok vannak a vizek nitrátosodásával), végképp túltelítődtek nitrogénnel a talajok és vizek az országban. Nyáron ezért úgy döntött a kormány, hogy meg kell felezni az állatállományt, és lemondani arról, hogy az ágazat ennyire exportorientált legyen. A vizek nitrátosodásáért ugyanis elsősorban az állattartás, másodsorban az építőipar a felelős a felmérések szerint.

Válaszul gazdák ezrei sereglettek az utakra tüntetni, ezzel párhazumosan az építőipar is demostrációkba kezdett. A heves ellenállás láttán a kormányzat végül beadta a derekát, a legújabb jogszabálytervezet ugyanis a nitrogénemessziót inkább azzal korlátozná, hogy 100 km/h-s maximális haladási sebességet írna elő az autópályákon. Mark Rutte miniszterelnök a jogszabályt úgy jellemezte, mint ami bosszantó lehet a társadalom számára, azonban elkerülhetetlen, ha csökkenteni akarják a nitrogénkibocsátást.

- tette hozzá. Bár egy pillanatra úgy tűnt, hogy a forgalom tempójának lassítása árán mindkét szektor megmenekült, nem ilyen egyszerű a dolog. A legújabb elképzelések szerint azzal kellene csökkenteni az állatok nitrátkibocsátását, hogy kevesebb fehérjét tesznek a takarmányukba, így a hizlalás tempója lényegesen lelassulna. A Wageningeni Egyetem kutatásai alapján azok a tehenek, amelyek 10 százalékkal kevesebb fehérjéből termelnek, akár 15 százalékkal is kevesebb ammóniát ürítenek a környezetbe. Megjegyezzük, az állattenyésztők ebből a mondatból azt is kihallják, hogy a hangsúly nem feltétlenül a kevesebb fehérje adagolásán, hanem annak hasznosításán van, vagyis nemesítéssel még sokat lehetne javítani az emésztés hatásfokán. Az egyetem szerint, ha minden gazda eszerint járna el, akkor

A mezőgazdasági szakértők eközben arra hívják fel a figyelmet, hogy kevesebb fehérjéből nagyon nehéz ugyanannyit termelni, ami végülis drágítani fogja a terméket. Más szakértők úgy vélik, hogy a modern tehenészetekben az állatok az élettanilag feltétlenül szükségesnél jóval több fehérjét kapnak. A gazdák a túletetéssel gyakorlatilag "bebiztosítják" maguknak a maximális hozamot. Megjegyezzük, ezen is sokat lehetne javítani az állatok teljesítményszintjét egyedileg követő, precíz mérésekre alapozott abrakadagolással. Úgy tűnik, még a sokra becsült Hollandiában sem mindenütt a legjobb genetikát és a differenciált takarmányozást alkalmazzák.

Egyelőre nem világos, hogy a fehérjecsökkentett tápok ügyét miként lehetne megvalósítani. A mezőgazdasági minisztérium arról beszél, hogy anyagilag vonzó intézkedésekkel kívánja a gazdákat a váltásra bírni. Ugyanakkor egy ismert ügyvéd, aki leginkább környezetvédőket szokott képviselni a bíróságokon, kétli, hogy a csökkentett fehérjetartalmú tápok etetése ellenőrizhető. Szerinte könnyebb számon kérni az autósokon az utazási tempót, mint a gazdákon az etetett fehérje mennyiségét. Másrészt, egy "fehérjekvótát" könnyebb lenne áruba bocsátani, mint egy sebességkorlátozásra vonatkozót. Ahogy a hollandokat ismerjük, ebben is bizniszt látnak.