Európában a legnagyobb hagymatermelő Hollandia, évente másfél millió tonnát termel ebből a zöldségféléből. Minden ötödik hagymatermő hektár itt található, és minden negyedik hagymatonnát ők termelik meg. A második legnagyobb Lengyelország, az unió teljes hagymaterületének 15 százalékával, őt pedig Spanyolország követi 14 százalékos területi részesedéssel. A spanyolok az uniós hagymatermésből mintegy 20 százalékos arányt képviselnek, míg a lengyelek csak 10 százalékosat.
2018-ban rendkívüli aszály sújtotta az öreg kontinens hagymatermő területeit, a zöldségfélék árai ennek megfelelően kilőttek. A magas áraknak köszönhetően a 2018. évi gyenge termés nem vette el a gazdák kedvét a hagymatermesztéstől, ellenkezőleg: a növény termőterülete növekedett 2019-ben, és hála a jobb időjárásnak, emelkedtek a hektáronkénti hozamok is. A hagyományos hagymaelőállító országok szinte mindegyikében lényegesen jobb eredmények születtek, kivéve Lengyelországot, ahol ismét tarolt az aszály. Érdekes, hogy a tavalyi sokkal jobb termés alig tudott változtatni a magas szintre beállt árakon.
Hasonló volt a trend Magyarországon is:
Az árak a kínálatbővülés ellenére nem tértek vissza a korábbi, 2017. évre jellemző szintre, holott a 2019. évi betakarítás összemérhető volt vele (uniós szinten még jobb is volt, mint a 2017. évi):
A német agrárpiaci információs rendszer, az AMI, a jelenséget azzal magyarázza, hogy tavaly augusztus óta folyamatosan erős az unión kívüli piacok érdeklődése az európai zöldségfélék, így a hagyma iránt is. Különösen az afrika országokból rendeltek a korábbinál nagyobb mennyiséget (Brazília kevesebbet tudott most szállítani), így a hollandok abba az irányba kezdtek el értékesíteni. Szeptembertől pedig megindult az export az ázsiai térségbe is. Ez leginkább annak köszönhető, hogy az indiai termés gyengén sikeredett. Továbbá Malajzia mellett Srí Lanka, Banglades is bejelentkezett az európai hagymára.
Van tehát logikus magyarázat a magas árakra, de azért maradt bennünk egy kis kétely. A kereskedő, ha már egyszer el tudta fogadtatni a vásárlóval a magas árszintet, igyekszik is ezt a lehető legtovább megtartani. Pontosan tudja, hogy egy nagy áremelkedést is nehéz érvényesíteni: ha túl drasztikus az árváltozás, akkor a vevő inkább egy helyettesítő termékre vált át. Így csak fokozatosan emel, majd árcsökkenés idején visszafelé is hasonló tempóban araszol, hogy visszatermelhesse korábbi veszteségeit. A vásárló pedig hálás minden forint árcsökkenésért, és észre sem veszi, ha egy kicsit magasabb szinten stabilizálódik az ár, mint amit a termés indokolna.
