Sokak számára a hátsó kiskert, vagy a balkon, esetleg a közösségi kertrész, illetve az ágyás a ház tövében egyfajta valódi menekülőút lett a mindennapokból, ami a koronavírus-járvány következtében az elmúlt hónapokban még jobban felértékelődött. Mostanra azonban a legtöbb kertész már tudja, hogy amennyi szépséggel kecsegtet egy kiskert, annyi nehézséget is okozhat, főleg, hogy évről évre egyre több problémát és károkat okoznak a poloskák. Utánajártunk, pontosan milyen rovarokról is van szó, illetve milyen lehetőségeik vannak a valódi kitartó kertészeknek a bosszantó kártevő ellen.

Magyarországon az elmúlt években egyre nagyobb kártételt jelentenek a kertekben a behurcolt új poloskafajok. Ilyenek a 2002 óta Afrikából idevetődött, és jól befészkelődött, mára mindennapossá vált zöld vándorpoloska, és a 2013 óta Ázsiából behurcolt ázsiai márványospoloska is, mely utóbbi kezdetben inkább a nagyvárosok környékén volt a legelterjedtebb. A fő gond, hogy itthon nincs természetes ellenségük, tökéletesen megfelel számukra a magyar klíma, a kifejlett poloskák pedig igen ellenálló kártevők.

A biokertészek sokszor alkalmaznak úgynevezett "csalinövényeket", például a paradicsom közelébe babot, pasztinákot, vagy néhány szem búzát vetnek, hogy azokat szívogassák a poloskák. Ezek sokszor azonban csak részleges sikerrel kecsegtetnek, hiszen gyakran már csak azt veszik észre a kertészek, hogy a poloska nemcsak a csalinövényt, de a védendő növényt is károsítja. Érdemes ugyanakkor a kártevő begyűjtésével is megpróbálkozni, de fárasztó és szélmalomharcnak tűnő gyérítést eredményezhet kis területen, hiszen amint megérzik a kezünk közelségét, eltűnnek a levelek között, ráadásul a szomszéd kertből mindig megjön repülve az utánpótlás, főként, ha érzik, hogy többször locsolunk. Hatékonyabb lehet PET palackokból, elemes lámpából és mosogatóléből álló hagyományos rovarkutató csapdákhoz hasonlóan kis fénycsapdákat kihelyeznünk, de ne várjunk átütő sikert ezektől sem. 

Sok biokertész megpróbálkozik azzal a módszerrel, hogy dalmátvirág növény sötétben tartott, szárított, porított virágából, és féregűző varádics hasonlóan elkészített porelegyéből oldatot készít, amelyet pár napig sötétben érlel. Az elegyet ezt követően nem fémszitán, hanem harisnyán átszűrik, majd orvosi rebarbara főzetével higítják. Így egy kontakt permetszer keletkezik, amely a tapasztalatok szerint azonban inkább a levéltetvekkel és a krumplibogarakkal szemben használ. A poloskák ellen inkább a gyérítésben és a fiatal fejlődési állapotban lévő egyedekkel szemben lehet hatásos. Vannak, akik a riasztónövényekre (például fokhagyma, menta) esküsznek, de érdemes lehet ezeket is kombinálni. Egyesek szerint azonban a mentával és bazsalikommal körülölelt, fokhagymával kombinált paradicsomágyásból is kerülhetnek elő jóllakott poloskák, egy próbát azonban ez a módszer is megér. 

Sok kertész inkább vegyszeres megoldást választ a poloskák ellen, fontos viszont hangsúlyozni, hogy ez a kártevő leginkább a terméseket szívogatja, így közvetlenül érett állapotban a betakarítás előtt az ilyen szerek sem használhatók, be kell ugyanis tartani a gyártó által megadott várakozási időket. Ráadásul több kertész is beszámolt olyan tapaszalatokról, hogy egyes szerekkel szemben a poloskáknál kezd némi ellenállóképesség is kialakulni. Valódi csodaszer tehát egyelőre nem létezik, a fenti biomódszerek közül több kombináció egyszerre történő alkalmazásával azonban képesek lehetünk a kertünk részleges védelmére. Ha pedig minden kötél szakad, és nem tettük le a voksunkat a biokertészkedés mellett, akkor még mindig meg lehet próbálkozni a vegyszeres védekezéssel.