Ha megvizsgáljuk, hogy mennyi közvetlen kifizetést kapnak a szövetségi államtól az amerikai gazdálkodók, akkor megdöbbenten tapasztaljuk, hogy az utóbbi 7 év átlagában is 10% körüli az állami hozzájárulás a nettó pénzügyi jövedelmekhez, azaz kvázi a profithoz, és már 2019-ben rendkívül mód megugrott ez az összeg, elsősorban a Kínával kezdett kereskedelmi és vámháború kedvezőtlen árhatásainak kompenzálása érdekében. A 2020-ra belátható további növekmény már részben a választási évnek is köszönhető, vagyis egy Trump győzelem esetén sem várható, hogy ilyen magas szinten stabilizálódjon, a kereskedelmi háború kimenetelétől függetlenül.
Jelenleg az a helyzet, hogy az átlagos amerikai farmer a kínai piacvesztéstől függetlenül jó évet zárhat 2020-ban a támogatásoknak köszönhetően is, kivéve az állattartók, akiknél a pandémia miatti vágóhíd bezárások komoly eredmény csökkenést okoznak.
A szavazó fülkében bizonyára több gazdálkodó hajlik a republikánus értékek felé, de azt is tudni kell, hogy a Trump adminisztráció is vizsgálja a támogatási rendszer fenntarthatóságát, annak függvényében is, hogy az előállított és a lakosság által elfogyasztott élelmiszerek milyen elkerülhető egészségügyi kiadásokat okoznak a túlsúlyos lakosság körében. Az elnökválasztás után bizonyára változik az ottani agrárpolitika, akár a demokraták által kezdeményezett Green New Deal, akár a Trump adminisztráció kezdeményezései indulnak majd el.
Azért érdemes a november eleji, tengerentúli elnök választás eredményét követni a hazai élelmiszer ágazat szereplőinek is, mert a nemzetközi agrártermékek kereskedelmében az egyik legnagyobb exportőr országról beszélünk, így ha bármi megváltozik náluk, az csak idő kérdése, hogy hatást gyakoroljon a világ számos országában az agrártermékek piacára.
Írta: Antal Áron, Takarékbank Agrárcentrum
