A Portfolio és az Agrárszektor együttműködésében július 25-én megrendezett online Signature Klubon arra kerestük a választ meghívott szakértőinkkel, hogy milyen megoldási lehetőségek vannak a komoly problémákkal küzdő ágazat előtt. A rendezvényen előadásokra, majd ezt követően kerekasztal-beszélgetésre is sor került. Az esemény zárásaként a résztvevők válaszoltak a felmerülő kérdésekre is. Az esemény megtekinthető ide kattintva. 

Jelentős pozícióvesztést szenved el a magyar élelmiszeripar idehaza, miután az utóbbi években egyre-másra sújtják a legkülönfélébb kihívások.

Előbb a járvány és a nyomában érkező gazdasági változások, majd az elszálló alapanyagárak, a kirívóan magas hazai élelmiszerinfláció és számos szabályozói változás, így az árstop, a kiskereskedelmet sújtó terhek és a csomagolóanyagok után fizetendő nagymértékű díjak is nehéz helyzetbe hozták az ágazatot.

Válságban az ágazat

A rendezvény első előadója Éder Tamás, a Felelős Élelmiszergyártók Szövetségének (FÉSZ) elnöke volt, aki áttekintette az elmúlt évek termelési és értékesítési mutatóit, az élelmiszeripar exporttevékenységét és kijelentette:

az adatok vegyes képet mutatnak, a korábbi jó eredmények után ma jelentős romlással néz szembe az ágazat, amelyet már nem túlzás „válságnak” nevezni.

Ennek hátterében az áll, hogy az élelmiszergazdaság általános fogyasztáscsökkenéssel néz szembe, amely miatt komoly pozíciókat veszít a belföldi piacokon és az exportpartnerek körében egyaránt.

Szabályozói gyomros

Mindez ráadásul kiegészül egy egyre fokozódó importnyomással, amelynek fő okai között a kiskereskedelmet sújtó különadó, a népegészségügyi termékadó (NETA) emelése és kiterjesztése, az árstopok rendszere és más, nem kellően átgondolt szabályozói változások is helyet kapnak.

Az elnök kitért a kiterjesztett gyártói felelősség (EPR) problematikájára is, amelynek rendszere és díjtételei kellemetlen meglepetést, „gyomrost” jelentettek az ágazati szereplőknek, és amellyel kapcsolatban ma is vannak még jogértelmezési nehézségek és kérdőjelek.

Mindez azért is jelentős, mert mintegy 120-125 milliárd forintos költségnövekedést jelent az ágazatnak éves szinten. Ez az élelmiszeripar 2021-es eredményének több mint a fele, és megegyezik azzal az összeggel, amire a vidékfejlesztési pénzekből az ágazat a most következő ciklusban számíthat

– érzékeltette a kiadások jelentőségét Éder Tamás.

Kényelmetlenebb helyzet

Kitért arra az anomáliára is, amely szerint jelenleg egyszerre szenved el csökkenést a bel- és a külpiacokon az élelmiszeripar. „Más válságos időszakokban az export növekedése ellensúlyozni tudta a belföldi csökkenést, ma mindkét szegmensben csökkenés tapasztalható.”

Ilyen helyzetben különösen nehéz feladatot ad az ágazat számára az, hogy megküzdjön az olyan fundamentális változásokkal, mint például a mezőgazdasági alapanyagok árának növekedése, amelyet kiegészít a dráguló munkaerő, és az is, hogy sok szereplő kedvezőtlen időszakban, magas árak mellett kötött energiaszerződést.

Az élelmiszeripar belföldi értékesítésének árindexe ráadásul rendszeresen a termelői árindex alatt marad, vagyis a megnövekedett költségek érvényesítése az átadási árakban régóta nehézkes, még a jobb időkben is. A mostani helyzetben ugyanakkor várható, hogy a termékpálya szereplői közötti konfliktusok felerősödnek, a mezőgazdasági termelő, a feldolgozó és a kiskereskedő egyaránt kényelmetlenebb helyzetben találja magát.

Gyökeres változások

A második előadó Hollósi Dávid, az MBH Bank Agrár- és Élelmiszeripari Üzletágának ügyvezető igazgatója. „Mi kell ahhoz, hogy tegyünk egy lépést előre?” című prezentációjában kifejtette: az elmúlt húsz évben gyökeresen változtak meg egyes feltételek, amelyeket a piaci szereplőknek figyelembe kell venniük működésük során. Míg két évtizede az EU-tagság, a növekvő fogyasztás, az általános konjuktúra és a globalizáció korát éltük, mára inkább reglobalizációról beszélünk, kialakult egy új fogyasztói réteg, recesszió fenyeget és egyre hangsúlyosabb szereplő Kína, akivel számolni kell.

Minőségalapú verseny kell

A szakember elemezte a hazai önellátottság és a külkereskedelem kérdését is. Megjegyezte: az export továbbra is javarészt mezőgazdasági terményekre, alacsony feldolgozottságú alapanyagokra koncentrál.

Mindaddig, amíg a magasabb hozzáadott értéket képviselő termékek arányát nem sikerül növelni a belföldi és külföldi értékesítésben egyaránt, nem lesz érdemi előrelépés. A költségalapú verseny helyett a minőségalapú verseny felé kellene elmozdulnunk.

Ehhez, illetve a jobb termelékenységi szint eléréséhez új típusú munkaszervezés, számos fejlesztés, a hatékonyság jelentős javítása kell – utóbbi magában foglalja az energia- és a munkaerő-hatékonyságot is. Jelenleg a magyar élelmiszergazdaság a közepes jövedelmi csapdában van, amelyből a kiutat mindezen tényezők érdemi javítása jelentené. Ezen a téren jó hír, hogy a magyar élelmiszeripar kétszer annyit fordított beruházásra az elmúlt években, mint egy évtizeddel korábban.

Meghatározó évtized

Kijelentette: a mostani évtized meghatározó lesz a jövő szempontjából, a jelenlegi folyamatok hosszabb távon megszabják azt az irányt, amelyet az élelmiszeripar követhet. Ez már csak azért is napirenden van, mert az elmúlt évtizedekben a mezőgazdaság és a ráépülő feldolgozás nem fejlődött olyan ütemben, mint ahogy a fogyasztási szokások átalakultak.

Jó esélyt jelent ugyanakkor az ágazat számára az, hogy a konvencionális termelés egyre inkább Kelet-Európára tevődik át, amely lehetőségeket tartogat Magyarország számára is a következő években.

A forráselosztás módján sok múlik

Az eseményen felmerült a kérdés, hogy mennyire képes megőrizni a versenyképességét a hatékony nemzetközi versenytársak és a kereskedelemben újra hangsúlyossá váló import mellett.

Mindkét előadó egyetértett abban, hogy a pozícióvesztés megfordításában kulcsszerepe lesz annak, hogy a jövőben érkező vidékfejlesztési források milyen módon kerülnek az ágazat szereplőihez.

Ennek hatékonyan, lehetőleg egy előzetes, a banki minősítéshez hasonló vizsgálat eredményeinek figyelembevételével kellene történniük. Ez szavatolná azt, hogy a források valóban termőre fordulnának, és gazdasági előrelépést eredményeznének nem csak az érintett vállalatok, hanem az egész ágazat számára, és szükséges lenne ahhoz, hogy az ágazat minőségi és mennyiségi értelemben is előrelépjen és ne csupán megőrizze, hanem javítsa is pozícióit.

Átgondolatlan szabályok

Szóba került az is, hogy milyen problémákat jelentenek a szabályozói változások, amelyekkel kapcsolatban a kerekasztal-beszélgetés során elhangzott: az élelmiszeripart érintő döntések sok esetben nem átgondolt, a stratégiai célok helyett rövidtávú szempontokat szem előtt tartó lépések voltak. Éder Tamás elmondta: a sertéscomb esete jól mutatja, hogy az ársapka milyen hatást gyakorolt a húsiparra. Míg az összes sertéshúst tekintve 7 százalékkal nőtt az import, az árstopos comb esetében a behozatal csaknem 50 százalékkal bővült.

Együtt könnyebb lenne

Hollósi Dávid elismerte, hogy az élelmiszeriparban vannak kedvezőtlen szabályozói hatások, de szerinte sokkal többet számít az, ha a szereplők a hatékonyságra és az innovációra építenek. Ez nem csupán a működésbeli hatékonyságot jelenti, hanem a szervezés hatékonyságát is, amelyre a legjobb módszer a szövetkezés. Ez más országokban, például Ausztriában kulturális okokból sokkal fejlettebb, de Magyarországon is meg kell tanulnunk élni ezekkel a lehetőségekkel.

A résztvevők egyetértettek abban, hogy a szövetkezés valamilyen kényszer hatására alakul ki akkor, ha a piaci szereplők olyan helyzettel szembesülnek, amikor együttesen lényegesen előnyösebb helyzetben tudnak dolgozni, mint külön-külön.