A klímaváltozás mellett az emberi beavatkozás is keményen sújtja a Balaton élővilágát, miközben egyre több olyan lény található meg a tóban, amely károsan hat annak ökológiájára, őshonos élővilágára. Az ember által behurcolt idegenhonos fajokról van szó, számos állat és növény, amelyek invázióssá válva teljesen megváltoztathatják a Balatont, mint élő egységet - olvasható a 24.hu oldalán. Ezek a jövevények többek között új kórokozókat, élősködőket terjeszthetnek, valamint konkurenciát jelentenek az őshonos fajoknak a táplálékszerzésben, elfoglalják az élőhelyeiket, és predációval aktívan is veszélyeztethetik ezeket a fajokat. Amennyiben pedig a körülmények optimálisak számukra, tömegesen elszaporodhatnak, özönszerűen lephetik el az adott élőhelyet.
Tízlábú idegen állatok jelentek meg a magyar vizekben: óriási a baj
A HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézetének (BLKI) munkatársai régóta figyelmeztetnek az ilyen típusú veszélyekre, és folyamatosan figyelemmel kísérik az idegenhonos fajok állapotát, terjedését. Az inváziós fajok közül a fekete törpeharcsa jelenti az egyik legnagyobb fenyegetést a Balaton élővilágára, a faj egyre nagyobb tömegben van jelen, és mindent felzabál, amit csak elér, étvágya pedig kielégíthetetlen. A kutatóintézet a közelmúltban tette közzé legújabb felmérésének eredményeit a balatoni törpeharcsákról, amiből kiderül, hogy létszámuk nagy mértékben növekszik, az őshonos halak visszaszorulása azonban egyelőre még nem tapasztalható. Az állomány kordában tartására is javaslatot tettek.
A klímaváltozás nagy nyertese
Czeglédi István, a BLKI tudományos munkatársa elmondta, hogy a fekete törpeharcsák Észak-Amerikában, az Egyesült Államokban és Mexikó északi területein őshonosak, tudatos telepítés révén kerültek Európába a XIX. század végén, Magyarországra viszont csak 1980-ban, Olaszországból. Őshazájukban viszonylag nagyra nőnek, a húsuk kifejezetten ízletes, ezért próbálták meg hazánkban is tenyészteni. Kár volt, mert az itthoni környezetben eredeti méretüknek csak mintegy felére nőttek, és ami még rosszabb, a halastavakból gyorsan kiszabadultak a természetes vizekbe. Odakint pedig hamar feltalálták magukat, az állóvizekben és a folyókban is jól boldogultak, a fekete törpeharcsának ma már számtalan helyen alakult ki önfenntartó állománya, a faj azóta is sokasodik, terjed.
A legsikeresebb inváziós fajok közé tartozik, ráadásul a jövőben még nagyobb előnyre tehet szert: jól bírja ugyanis a klímaváltozás hatására melegedő, oxigénben szegényebbé váló vizet
- mondta el Czeglédi István.
A kutatók 2017-ben kezdtek el velük komolyabban foglalkozni, akkor még alig tudtak fekete törpeharcsát fogni a Balatonból, annyira kevés volt. Majd eltelt öt év, egy 2022-es felmérés alapján a parti régió fogásainak 20%-át adta ez a faj, magyarán öt halból egy fekete törpeharcsa volt. Létszámuk azóta is növekszik, terjedésüket pedig kifejezetten segítik a sorra épülő kikötők, amelyek a harcsák által preferált, hullámveréstől mentes élőhelyet biztosítanak.
Nem elég, hogy jól alkalmazkodik, de mindent felzabál
Sikerük titka a tág tűréshatár mellett a rendkívüli falánkság, hogy gyakorlatilag mindent megesznek, amit le tudnak nyelni a magoktól a vízi gerincteleneken át a halakig. Csapatostul fésülik át a part menti kövezéseket, nádasokat, és sorra szippantják fel a rovarlárvákat, rákokat, kagylókat, ikrákat és kisebb halakat. Ezért a tudósok attól tartottak, hogy egyrészt a táplálkozásért folyó versenyben szorítják ki őshonos riválisaikat, másrészt a predáción keresztül tizedelik meg a tó élővilágát, jelen kutatás azonban kimutatta, hogy a törpeharcsák leginkább halakat zsákmányolnak, így ezzel okozzák a legtöbb kárt.
A másik fontos tényező, az úgynevezett kompetíció (vagyis az erőforrásokért való versengés) egyelőre nem túl jelentős, legalábbis a vizsgálatba bevont két őshonos ragadozó, a sügér és a bodorka szemszögéből nézve. A sügér ugyanis a halak mellett elsősorban vízi makrogerincteleneket - szabad szemmel látható gerinctelenek, mint rovarlárva, csiga, rák, kagyló - fogyaszt nagyobb mennyiségben, míg a bodorka a gerinctelenek mellett növényi eredetű táplálékalkotókat is.
A fekete törpeharcsák ugyan felszippantják ezeket is, de sokkal inkább előnyben részesítik a halat, a halikrát, de az egyedszám további növekedésével a versengés is egyre komolyabb kihívást jelenthet majd.
Százával lehet az ivadékot kimerni a tóból
Hiába azonosították a szakemberek kártevőként a fekete törpeharcsát, érdemben nem tudnak tenni ellene semmit. Teljesen kiirtani őket képtelenség a tó mérete okán, miközben bevált recept sincs ellenük. Reális hosszú távú cél egyedül az állomány ritkítása és alacsony szinten tartása lehet - mondta Czeglédi István.
Ebben pedig komoly szerep hárul a horgászokra, akik már eddig sem dobták vissza a kifogott törpeharcsákat, újabban pedig már nemcsak szabad, de kifejezetten ajánlott a part mentén úszó, úgynevezett ivadékfelhőket merítőhálóval kiemelni. A kishalak ugyanis több száz egyedet számláló csoportokban járják a part menti vizeket - ami remek stratégia a ragadozók ellen -, egyetlen merítéssel akár 500-600 fekete törpeharcsától lehet megszabadítani a magyar tengert. Fontos azonban, hogy a művelet csak horgászok számára engedélyezett, mert biztos fajismeretet követel, nehogy értékes, őshonos fajok is áldozatul essenek.
