Az interjút az alábbiakban változtatás nélkül közöljük:
Vg.hu: Az előzetes adatokból mi látszik, hogyan teljesített az élelmiszeripar 2017-ben?
É.T.: Az első három negyedév KSH-adataiból az szűrhető le, hogy a négy főnél többet foglalkoztató élelmiszeripari cégek termelésének volumene 2 százalékot meghaladóan nőtt. Ez körülbelül fele a teljes ipar hasonló mutatójának, vagyis az élelmiszeripar sajnos elmarad az ipari ágazat teljesítményétől. Az élelmiszeripar belföldi értékesítésének növekedése is 2-2,5 százalék körül mozog, ami gyakorlatilag megegyezik az élelmiszer- és élelmiszer jellegű vegyes kiskereskedő cégek forgalmának növekedésével. Ez azért jó hír, mert azt jelenti, hogy a hazai eredetű termékek megtartották előző évi belpiaci részesedésüket, ami az elmúlt másfél évtizedben ritkán fordult elő.
Az agrárexporttal együtt a feldolgozott termékek kivitele is növekedett. Vajon ez, illetve a bővülés eredménynövekedést is hozott?
Most úgy tűnik, hogy éves szinten az export növekedése is 2-3 százalék között alakulhat, de figyelembe kell vennünk, hogy az év utolsó három hónapjáról még nincsenek megbízható információk. Az eredményesség megítélése még nehezebb. Az ágazat számára az egyik legfontosabb költségtényezőt jelentő mezőgazdasági alapanyagok termelői ára októberig 4,5 százalék körül növekedett. Hasonló mértékű volt az élelmiszeripar belföldi értékesítési árának változása is, míg az exportárak emelkedése ettől elmaradt. Mivel a másik jelentős költségtényező, a munkabér is átlagosan több mint 10 százalékkal növekedett, viszonylag nagy biztonsággal állíthatjuk, hogy az élelmiszeripar egészének eredményessége romlott 2017-ben.
Mennyire ágazatspecifikus a munkaerő-probléma?
Gyakorlatilag nincs ma olyan élelmiszeripari ágazat, amelyiknek ne lennének nehézségei e területen. Már nem csak szakmunkásból van hiány: sok helyen az egyszerűbb betanított munkákra sem találnak alkalmas munkaerőt. Az ágazat bérnyomás alatt áll. A következő időszak egyik nagy kérdése, hogy a kiskereskedelmi láncok, amelyek maguk is szembesülnek a bérköltségeik növekedésével, mikor lesznek végre hajlandók elfogadni beszállítóiktól az átadási árak bérköltségek okozta növelését. Minden hét, amely enélkül telik el, az élelmiszeripar eredményességét rombolja, újabb és újabb cégeket hozva kritikus helyzetbe.
A 2017-es áfacsökkentés hogyan jelentkezett az élelmiszeripar teljesítményében?
Az 5 százalékos áfakulcs alá kerülő termékek, vagyis a friss tej, a tojás és a baromfihús, érdemben járultak hozzá az adott ágazatok fehéredéséhez. Meggyőződésem, hogy a baromfiágazat madárinfluenza utáni viszonylag gyors talpra állását a nagyvonalú állami segítség mellett az is számottevően segítette, hogy az áfaelkerülő szereplők tevékenysége jelentősen csökkent a baromfitermékek piacán.
Mit változtathat az élelmiszeripar helyzetén a 300 milliárdos uniós támogatás?
Úgy vélem, hogy az a 150 milliárd forint körüli összeg, amelyik a Vidékfejlesztési program keretei között a mikro- és kis méretű élelmiszer-feldolgozókhoz, illetve a feldolgozást tervező mezőgazdasági termelőkhöz kerülhet, e cégkörnek érdemi segítséget jelent. Noha a korábbi időszak hasonló támogatásinak felhasználása miatt vannak jogos aggályok, nagyon remélem, hogy olyan racionális üzleti terveken alapuló fejlesztések nyernek el támogatásokat, amelyek a piacon is életképesek lesznek. A támogatásintenzitást figyelembe véve ez a 150 milliárd forint több mint 300 milliárdos beruházást jelent az élelmiszeriparban. Ráadásul várható egy újabb 50 milliárd forintos támogatás a borászati ágazatban is, ami tovább segítheti az elmúlt másfél évtized során talán legtöbbet fejlődő magyar feldolgozói ágazatot.
Ugyanez igaz a támogatási keret egyharmadát kitevő 100 milliárdra is, amelyre a közepes élelmiszeripari cégek pályázhatnak?
A várható hatások megítélése itt kissé nehezebb. Az úgynevezett kombinált eszköz – ami azt jelenti, hogy a megpályázott támogatás fele lehet csak vissza nem térítendő támogatás – alkalmazásáról ugyanis a piaci szereplőknek még nincs tapasztalatuk. Vélhetően ennek tudható be, hogy információink szerint eddig csupán a rendelkezésre álló keret körülbelül felére érkezett be pályázat. Abban reménykedem, hogy az első pozitívan elbírált pályázatoknak hírük megy, s az egyelőre idegenkedő cégeket is meggyőzi e támogatási eszköz alkalmazhatóságáról, mert ebben a körben is nagy szükség van a technológiai fejlesztésekre. A támogatási keret kihasználásától függően a pályázat akár 200-250 milliárd forint körüli beruházást is eredményezhet.
A nagy cégek mire számíthatnak?
A jogilag nagy méretűnek számító magyar élelmiszeripari vállalatok csak nemzeti forrásból remélhetnek fejlesztési támogatásokat. Itt ismét hangsúlyozni kell, hogy a nagy magyar élelmiszeripari cégek túlnyomó többsége csupán azért számít nagynak, mert 250 főnél többet foglalkoztat. Sem az árbevételük, sem a mérlegfőösszegük nem közelíti meg a nagyvállalati besorolás szintjét. A sok foglalkoztatott pedig épp abból fakad, hogy az említett cégek régi, nem hatékony technológiát alkalmaznak. Ez furcsa csapdahelyzet: technológiájuk versenyképességi nehézségeket okoz nekik, de mivel sok a foglalkoztatottjuk, az uniós fejlesztési forrásokra nem jogosultak. Számukra a nemzeti fejlesztési támogatások igénylése jelenthet kitörési lehetőséget. Bár ezek feltételeinek nem könnyű megfelelni, az elmúlt időszakban jó néhány nagynak nevezett magyar cég jutott támogatáshoz nemzeti forrásból. Abban bízom, hogy az eddigi tapasztalatok figyelembevételével a támogatási feltételek itt is módosulhatnak majd – például a szigorú és néha irracionálisnak tűnő foglalkoztatási feltételek lazulnak –, s minél több nagy élelmiszeripari vállalat tud állami segítséggel fejleszteni.
