A tejtermelő-képesség egy komplex értékmérő tulajdonság, amely a tehenek által termelt tej mennyiségén kívül, annak a laktáció alatti változását (perzisztencia) és összetételét is magába foglalja.
Húshasznú anyatehenek tejelékenysége és az arra ható tényezők
A tejmennyiség egy viszonylag gyengén öröklődő tulajdonság - (h2 = 0,2-0,3) - ami azt jelenti, hogy a környezet által nagymértékben befolyásolt és meglehetősen nagy az egyedi variancia. Különösen így van ez a nem fejt, húshasznú állományoknál ahol nem is szelektálnak erre a tulajdonságra. Általánosságban véve azt az egyedet tartjuk ilyen szempontból megfelelőnek, amely a borja számára elegendő mennyiségû tejet termel, valamint megvédi a borjút társaitól és más egyéb környezeti hatásoktól.
Genetikai oldalról meg kell még említenünk a fajta szerepét, amely jelentős hatással bír a termelt tej mennyiségére (lásd: 1. táblázat). Ebben a tekintetben igen nagy a különbség a húshasznú fajták között és számos érdekességgel is találkozunk.
|
Különböző genotípusú anyatehenek tejtermelésének alakulása a laktáció folyamán
|
||||
|
genotípus |
hereford |
red angus × hereford |
red angus × magyartarka |
red angus |
|
n |
15 |
15 |
13 |
20 |
|
ellés után |
napi tejmennyiség (kg) |
|||
|
átl. 65. napon |
8,36±2,40 |
10,31±1,70 |
9,30±1,87 |
9,09±2,93 |
|
átl. 93. napon |
6,57±2,74 |
10,92±2,68 |
– |
9,71±3,22 |
|
átl. 121. napon |
7,00±3,09 |
9,57±1,74 |
10,28±2,77 |
10,91±3,50 |
|
átl. 149. napon |
7,08±2,60 |
9,61±2,72 |
– |
8,75±2,73 |
|
átl. 177. napon |
5,80±2,39 |
8,93±1,62 |
4,61±2,10 |
7,73±3,98 |
|
átl. 205. napon |
4,33±1,63 |
6,73±2,22 |
– |
– |
|
főátlag |
6,52±2,47 |
9,34±2,11 |
8,84±1,68 |
8,85±1,83 |
A táblázat alapján látható, hogy az angus, akár tisztavérû, akár pedig keresztezett formában megtermeli azt a mennyiségû - kb.: 8-10 kg/nap - tejet, amely a borjú számára elegendő. Ez egy 180 napos laktáció viszonylatában mintegy 1500-1800 kg termelést jelent.
Minderre, általában a nagytestû húsfajták - pl.: limousin, charolais, blonde d´ Aquitaine, fehér-kék belga, stb. - is képesek.
Hazai vizsgálatok és nemzetközi kutatások eredményeképp azonban bebizonyosodott, hogy a hereford nem képes erre a laktációs termelésre, az általa termelt 800-1000 kg tej sokszor nem elegendő a borjú számára, ami a választási súlyban is megmutatkozik.
A magyartarka, illetve minden egykor fejt állományból kialakított populáció az ellenpólust képviseli, azaz 2000-3000 kg termelésre is képesek a borjúnevelés időszaka alatt. A gyakorlatban azonban az történik, hogy a nagytermelésû tehén "ráapaszt" a borjúra, tehát egy idő után annak szükségletén felül nem termel. Azt is megfigyelték, hogy a nagy termelés általában tőgygyulladáshoz vezet, az ilyen egyed tehát ebből a szempontból sem kívánatos.
Őshonos fajtánk, a magyar szürke a tejtermelés tekintetében igen változatos képet mutat. Koncentrált tejet termel, de annak mennyisége sokszor kevés a borjú számára, bár vannak olyan egyedek, amelyek ebből a szempontból kimagaslóak.
A termelt tej mennyiségére a környezeti tényezők közül a takarmány mennyisége és összetétele van a legnagyobb befolyással. Az elégtelen táplálóanyag-ellátás - télen tömegtakarmány, nyáron kisült legelők, stb. -, vagy ivóvízhiány hatására jelentős mértékben visszaesik a tejtermelés.
A további hatások között kell megemlíteni a kort (laktáció száma), illetve a tehén kifejlett-kori élőtömegét is.
A perzisztencia és megítélése a húshasznú anyatehéntartásban
A legújabb kutatások szerint, nem csak a termelt tej mennyisége, hanem annak a laktáció alatti eloszlása is fontos lehet a borjú növekedése szempontjából. A borjú ugyanis nem csak tavasszal, hanem akkor is - esetlegesen a nyár végi kisült legelőkön - jelentős mennyiségû tejet igényelne, amikor az anyatehenek tejtermelése többé-kevésbé visszaesik. A tejtermelés egyenletességének színvonala, a perzisztencia, tehát egyre inkább felértékelődik a húshasznú anyatehéntartásban is. Ebben a tekintetben is jelentős különbségek lehetnek az egyes fajták között - 1. táblázat -, azonban a környezet befolyásoló szerepe ennél a részértékmérő tulajdonságnál is nagy jelentőséggel bír (h2 = 0,25-0,35). A perzisztencia ábrázolására a laktációs görbe szolgál. A 2. ábrán egy red angus x hereford (F1) állomány, laktációs görbéjét látjuk. A tejmennyiség adatainak rögzítése havi gyakorisággal történt, így a mérési pontokra - zöld színnel - számítógép által illesztet görbe - piros színnel - folyamatos lefutású.
A környezeti tényezők közül a perzisztenciára, leginkább a takarmányellátás színvonala hat a húshasznú anyatehéntartásban.
Tejösszetevők és jelentőségük
A tej összetételének leginkább a kolosztrális fázisban van szerepe. Ekkor sem a növekedés, hanem sokkal inkább a kezdeti ellenálló képesség megszerzése miatt. A kolosztrális immunitás szempontjából döntő jelentőségû savófehérje-, illetve az azzal szoros korrelációban álló immunglobulin-frakció mennyisége tekintetében - úgy tûnik - a húsfajták jobban ellátják borjaikat.
Szintén kísérletes eredményen alapulnak azok a megállapítások, miszerint a teljes tej esetében már a kazein frakció (illetve annak különböző variánsai) válnak meghatározóvá a borjak növekedése szempontjából. Ezen a területen azonban még sok a kérdőjel.
A húsfajták többsége - a magyar szürke fajta kivételével - a főbb tejösszetevők tekintetében az ipari-, illetve a fogyasztói tejet termelő tejelő fajták között állnak.
A húsfajták által termelt tej összetételére a fajta és az egyediség - (h2 = 0,5-0,6) mellett, a tejmennyiség, a takarmány-összetevők, a laktáció stádiuma és a szopások gyakorisága hat.
szerző neve: Dr. Kovács Attila Zoltán, egyetemi adjunktus
szerző címe: Kaposvári Egyetem, Állattudományi Kar
7400 Kaposvár, Guba Sándor u. 40.
Címlapkép: Getty Images
