Jelen közlemény pedig az anyatehenek borjúnevelő képességét, illetve az azzal szoros kapcsolatban álló tejtermelését igyekszik az olvasó számára közelebb hozni. Tesszük ezt annak előrebocsátásával, hogy egy meglehetősen nehezen kutatott területről van szó, hiszen a borjúnevelés teljes időtartama alatt az anyatehén szoptatva neveli fel a borját, azaz ezek az állatok nincsenek hozzászokva a fejéshez (1 ábra). A kutatók ennek ellenére már évtizedek óta megpróbálják becsülni az anyatehenek tejtermelését, hiszen ötven, hatvan százalékos összefüggést (r = 0,5-0,6) mutattak ki a borjú választási testtömege és az anyatehén által termelt tej mennyisége között. A közelmúltban, Magyarországon egyre inkább a kutatások homlokterébe került a különböző húsmarha fajták tejének vizsgálata, akár a mennyiség, akár pedig annak összetétele szempontjából.
A tejtermelő-képesség egy komplex értékmérő tulajdonság, amely a tehenek által termelt tej mennyiségén kívül, annak a laktáció alatti változását (perzisztencia) és összetételét is magába foglalja.

Húshasznú anyatehenek tejelékenysége és az arra ható tényezők

A tejmennyiség egy viszonylag gyengén öröklődő tulajdonság - (h2 = 0,2-0,3) - ami azt jelenti, hogy a környezet által nagymértékben befolyásolt és meglehetősen nagy az egyedi variancia. Különösen így van ez a nem fejt, húshasznú állományoknál ahol nem is szelektálnak erre a tulajdonságra. Általánosságban véve azt az egyedet tartjuk ilyen szempontból megfelelőnek, amely a borja számára elegendő mennyiségû tejet termel, valamint megvédi a borjút társaitól és más egyéb környezeti hatásoktól.
Genetikai oldalról meg kell még említenünk a fajta szerepét, amely jelentős hatással bír a termelt tej mennyiségére (lásd: 1. táblázat). Ebben a tekintetben igen nagy a különbség a húshasznú fajták között és számos érdekességgel is találkozunk.

Különböző genotípusú anyatehenek tejtermelésének alakulása a laktáció folyamán
genotípus	hereford	red angus × hereford (F1)	red angus × magyartarka (F1)	red angus
n	15	15	13	20
ellés után	napi tejmennyiség (kg)
átl. 65. napon	8,36±2,40	10,31±1,70	9,30±1,87	9,09±2,93
átl. 93. napon	6,57±2,74	10,92±2,68	–	9,71±3,22
átl. 121. napon	7,00±3,09	9,57±1,74	10,28±2,77	10,91±3,50
átl. 149. napon	7,08±2,60	9,61±2,72	–	8,75±2,73
átl. 177. napon	5,80±2,39	8,93±1,62	4,61±2,10	7,73±3,98
átl. 205. napon	4,33±1,63	6,73±2,22	–	–
főátlag	6,52±2,47	9,34±2,11	8,84±1,68	8,85±1,83

A táblázat alapján látható, hogy az angus, akár tisztavérû, akár pedig keresztezett formában megtermeli azt a mennyiségû - kb.: 8-10 kg/nap - tejet, amely a borjú számára elegendő. Ez egy 180 napos laktáció viszonylatában mintegy 1500-1800 kg termelést jelent.
Minderre, általában a nagytestû húsfajták - pl.: limousin, charolais, blonde d´ Aquitaine, fehér-kék belga, stb. - is képesek.
Hazai vizsgálatok és nemzetközi kutatások eredményeképp azonban bebizonyosodott, hogy a hereford nem képes erre a laktációs termelésre, az általa termelt 800-1000 kg tej sokszor nem elegendő a borjú számára, ami a választási súlyban is megmutatkozik.
A magyartarka, illetve minden egykor fejt állományból kialakított populáció az ellenpólust képviseli, azaz 2000-3000 kg termelésre is képesek a borjúnevelés időszaka alatt. A gyakorlatban azonban az történik, hogy a nagytermelésû tehén "ráapaszt" a borjúra, tehát egy idő után annak szükségletén felül nem termel. Azt is megfigyelték, hogy a nagy termelés általában tőgygyulladáshoz vezet, az ilyen egyed tehát ebből a szempontból sem kívánatos.
Őshonos fajtánk, a magyar szürke a tejtermelés tekintetében igen változatos képet mutat. Koncentrált tejet termel, de annak mennyisége sokszor kevés a borjú számára, bár vannak olyan egyedek, amelyek ebből a szempontból kimagaslóak.
A termelt tej mennyiségére a környezeti tényezők közül a takarmány mennyisége és összetétele van a legnagyobb befolyással. Az elégtelen táplálóanyag-ellátás - télen tömegtakarmány, nyáron kisült legelők, stb. -, vagy ivóvízhiány hatására jelentős mértékben visszaesik a tejtermelés.
A további hatások között kell megemlíteni a kort (laktáció száma), illetve a tehén kifejlett-kori élőtömegét is.

A perzisztencia és megítélése a húshasznú anyatehéntartásban

A legújabb kutatások szerint, nem csak a termelt tej mennyisége, hanem annak a laktáció alatti eloszlása is fontos lehet a borjú növekedése szempontjából. A borjú ugyanis nem csak tavasszal, hanem akkor is - esetlegesen a nyár végi kisült legelőkön - jelentős mennyiségû tejet igényelne, amikor az anyatehenek tejtermelése többé-kevésbé visszaesik. A tejtermelés egyenletességének színvonala, a perzisztencia, tehát egyre inkább felértékelődik a húshasznú anyatehéntartásban is. Ebben a tekintetben is jelentős különbségek lehetnek az egyes fajták között - 1. táblázat -, azonban a környezet befolyásoló szerepe ennél a részértékmérő tulajdonságnál is nagy jelentőséggel bír (h2 = 0,25-0,35). A perzisztencia ábrázolására a laktációs görbe szolgál. A 2. ábrán egy red angus x hereford (F1) állomány, laktációs görbéjét látjuk. A tejmennyiség adatainak rögzítése havi gyakorisággal történt, így a mérési pontokra - zöld színnel - számítógép által illesztet görbe - piros színnel - folyamatos lefutású.
A környezeti tényezők közül a perzisztenciára, leginkább a takarmányellátás színvonala hat a húshasznú anyatehéntartásban.

Tejösszetevők és jelentőségük

A tej összetételének leginkább a kolosztrális fázisban van szerepe. Ekkor sem a növekedés, hanem sokkal inkább a kezdeti ellenálló képesség megszerzése miatt. A kolosztrális immunitás szempontjából döntő jelentőségû savófehérje-, illetve az azzal szoros korrelációban álló immunglobulin-frakció mennyisége tekintetében - úgy tûnik - a húsfajták jobban ellátják borjaikat.
Szintén kísérletes eredményen alapulnak azok a megállapítások, miszerint a teljes tej esetében már a kazein frakció (illetve annak különböző variánsai) válnak meghatározóvá a borjak növekedése szempontjából. Ezen a területen azonban még sok a kérdőjel.
A húsfajták többsége - a magyar szürke fajta kivételével - a főbb tejösszetevők tekintetében az ipari-, illetve a fogyasztói tejet termelő tejelő fajták között állnak.
A húsfajták által termelt tej összetételére a fajta és az egyediség - (h2 = 0,5-0,6) mellett, a tejmennyiség, a takarmány-összetevők, a laktáció stádiuma és a szopások gyakorisága hat.

szerző neve: Dr. Kovács Attila Zoltán, egyetemi adjunktus
szerző címe: Kaposvári Egyetem, Állattudományi Kar
7400 Kaposvár, Guba Sándor u. 40.