Az alapvetően fontos talajtani paramétereket a MÉM-NAK munkatársai / jelenleg NTSZ / az
„ALKALMASSÁGI SZAKVÉLEMÉNY „-ben foglalták össze, amely egyrészt megadja a szőlőtelepítést kizáró talaj-paramétereket, továbbá az ökológiai optimum értékeket.
A TALAJ TULAJDONSÁGOK szerepéről az AGRO-NAPLÓ 2003 /1. számában vázlatosan már beszámoltunk. A jobb áttekinthetőség érdekében ezeket az adatokat a következő táblázatban mutatjuk be:
| A szőlőtelepítést kizáró talajtani határértékek (Szabó P. 1980) | |
| Termőréteg vastagsága | 100 cm alatt |
| Talajvíz mélysége | 150 cm felett |
| Leiszapolható frakciók mennyisége | 8% alatt, 80% felett |
| pH/vízben | 5,5 pH alatt,. 8,8 pH felett |
| Vízben oldott összes sótartalom | 0,15% felett |
| Szódalúgosság | 0,06% felett |
| Szénsavas mésztartalom | 30% felett |
| Immunitás | 75% homoktartalom alatt |
A telepítést engedélyező, illetve kizáró paraméterek között meghatározó szerepe van a talajkémhatásának, mészállapotának.
A fenti adatok közül a következőkben a talaj kémhatásának és mészállapotának alakulásával, továbbá a talaj „immunitásának” néhány szempontjával fogunk foglalkozni, tekintettel arra, hogy ezek a tényezők az ültetvény-telepítés sikerét meghatározzák.
Napjainkban „immúnis" homoktalajon gyökeres európai vesszővel vagy gyökeres oltvánnyal, kötött talajon pedig gyökeres oltvánnyal lehet legsikeresebben ültetvényt létesíteni.
Mindkét esetben a talajtulajdonságok részletes elemzése szükséges.
A TALAJ KÉMHATÁSA ÉS A SZÉNSAVAS MÉSZTARTALOM ALAKULÁSA
Hazánkban a talaj kémhatása és a szénsavas mésztartalom eloszlása a feltalajban kedvező. Ültetvények, így szőlőtelepítések során meghatározó, hogy a minimálisnak ítélt termőrétegen / 100 cm / belül a talaj kémhatása és mészállapota hogyan alakul.
Mindez alapvetően a geológiai és a talajképződési folyamatokkal függ össze, ami Hazánkban igen eltérő. Éppen ezért célszerû a mélyebb / 100 - 150 cm / talajréteg kémhatását és mészállapotát is megismerni. Különös tekintettel arra, hogy a karbonátos alapkőzettel rendelkező tájegységekben, nem csupán a talaj kémhatása, hanem a szénsavas mésztartalom is számottevő eltérést mutat.
Kedvezőnek ítélhető meg ha a talaj szénsavas mésztartalma 0 -12 % a termőrétegen belül.
A 19 század közepe, azaz a filoxéravész óta alkalmazzák a különböző alanyfajtákat a szőlőtermesztésben. Egy adott termőhelyre csak úgy lehet megválasztani az optimálisnak ítélt alanyfajtát, ha az alanyok tulajdonságaival, ehhez kapcsolódó termesztési értékeivel már a szőlő telepítése, sőt az oltás elvégzése előtt tisztában vagyunk.
Az alanyfajták termesztési értékét meghatározó tulajdonság többek között a MÉSZTÛRŐKÉPESSÉG. Az alanyok mésztûrő-képessége igen változatos
A talajok mésztartalmának ismerete az amerikai alanyok alkalmazása, azaz a filoxéra vész óta különösen fontos.
A talaj szénsavas mésztartalma / összes mésztartalom / fontos tájékoztató adat. Az országban számottevő a karbonátos, sőt a magas mésztartalmú talajok elterjedése. Mindez a geológiai viszonyokhoz kapcsolódik.
Így jellemző, a Duna-Tisza karbonátos HOMOK-, amely több borvidéket is felölel -, továbbá nagy felületet foglal el a magas mésztartalmú LÖSZ - Tokaji Nagy-hegy, az Etyeki-Budai borvidék, a Villány-Siklósi borvidék, a Dél-Balatoni borvidék, bár ezek minősége jelentősen eltérő - ugyancsak nagy felületet foglal el a MÉSZKŐ és a DOLOMIT, többek között a Mecsekaljai, a Balaton-felvidéki, a Balatonfüredi-Csopaki borvidék területén.
A felsoroltak csupán példaként szerepelnek, annak érzékelésére, hogy hazánkban a geológiai viszonyok igen változatosak, és ez az egyes borvidék területi elterjedésében, az alkalmazásra kerülő szaporítóanyag minőségében is megjelenik. Ezen kívül egyes térségben a geológiai viszonyok igen változatos területi és térszíni eltérést mutatnak - pl. Mecsekalja, Mátraaljai Borvidék - ami szükségessé teszi a részletes talaj felvételezést, talajvizsgálatot, ami elvileg 5 hektáronkénti talaj felvételezést jelent. Amennyiben azonban a geológiai-, a talaj- és a lejtőviszonyok indokolják, úgy a mintavételt, annak értékelését nagyobb sûrûséggel kell elvégezni.
A talaj kémhatásán és mésztartalmán belül igen lényeges az „aktív" mésztartalom mennyisége. Az „aktív" mésztartalom az u.n. „finom frakcióhoz", a 0,02 mm-nél kisebb mechanikai elemekhez kötött mész mennyiségét jelenti, ami tápanyag- és vízgazdálkodás szempontjából, továbbá az alanyok mésztûrő képessége szempontjából meghatározó.
Éppen ezért igen lényeges, hogy az összes kalcium-tartalom milyen hányada az u.n. „aktív" mésztartalom. Ezzel kapcsolatos adatokat GALET / in KOZMA, 1967 / nyomán közöljük:
| A talaj összes és aktív mésztartalma | ||
| Talajképző kőzet | Összes mésztartalom % | Aktív mésztartalom % |
| Dolomit | 97,6 | 4,0 |
| Oolitos mészkő | 95,0 | 15,0 |
| Júra mészkő | 97,6 | 17,5 |
| Mészkő | 96,0 | 18,0 |
| Kréta | 97,0 | 53,0 |
| Lösz | 25,0 | 48,0 |
| Márga | 40-60 | 40-50 |
| Meszes agyag | 10-20 | 20-30 |
Az adatokból kitûnik, hogy az összes mésztartalom nem ad elegendő információt a telepítések és az alany megválasztására. Hiszen a talajképző kőzetek esetében is jelentős az aktív mésztartalomban való eltérés.
Hazai körülmények között különösen fontos, hogy a laza talajképző kőzeteken belül a márga és a lösz aktív mésztartalma számottevő, ami a különböző alanyfajták mésztûrő-képessége szempontjából fontos tényező.
Borvidékeinken a legelterjedtebb alanyfajták a következők:
Berlandieri x Riparia 5 K 5BB
Berlandieri x Riparia T 5 C
A fentieken kívül Magyarországon néhány ismertebb alanyfajta „magyar mészfok”-ban kifejezett tûrőképessége a következő:
| Alanyfajták | Magyar mészfok | Francia aktív mészfok |
| Riparia portalis | 10 - 15 | 6 mészérzékeny |
| Riparia x Rupestris 3309 C | 20 - 25 | 11 |
| Berlandieri x Riparia T.K. 5BB | 45 - 50 | 20 |
| Chasselas x B 41 B.M. | 55 - 60 | 40 |
| Berlandieri x Riparia T 8 B | 35 - 40 | |
| Berlandieri x Riparia K 125 AA | kisebb a mésztûrő képesség | |
| Berlandieri x Riparia SO4 | 25 - 35 | 30 mésztûrő képessége jó |
| Fercal | nagy a mésztûrő képesség | |
| Rupestris du Lot | 25 - 30 | 14 |
A témához kapcsolódó részletes információt BÉNYEI et. al. /1999/ munkájában lehet megtalálni.
A talaj aktív mésztartalmának megnövekedése számos szempontból jelent problémát. Ezek közül elsőként kell megemlíteni az alanyok MÉSZTÛRŐKÉPESSÉGÉT. Nem elhanyagolható szempont a talajok víz és tápanyag gazdálkodása.
Nagyobb szénsavas mésztartalom esetében a talajok felvehető vízmennyisége csökken. Különösen fontos a tápelemek felvehetőségét befolyásoló tényező. Így nagyobb kalciumtartalom esetében a kálium felvehetősége gátolt, és ez a szőlőültetvények esetében különösen meghatározó. Ugyancsak befolyásolja a finom eloszlású kalcium a vas felvételét, ami számos élettani funkciót gátol.
E néhány példa csak azt bizonyítja, hogy az optimálistól eltérő kalciumtartalom számos élettani funkciót befolyásol, amit egyes alanyfajták viszonylag jól tolerálnak, más esetben ez élettani károsodáshoz vezet.
A HOMOKTALAJOKRA történő telepítés során a már korábban felsorolt talajtulajdonságokon kívül fontos adatot szolgáltat a talajok IMMUNITÁS vizsgálata. BABARCZY, aki ezt a kérdést részletesen elemezte a témát a következőképpen foglalta össze
Az immunitás függ a talaj FIZIKAI talajféleségétől, a homoktartalom mennyiségétől, de azon belül a homok származási helyétől, geológiai eredetétől. Döntő szempont a talajok kvarctartalma, amely legalább 80-85 % legyen. Befolyásolja továbbá a talaj mész- és szervesanyag tartalma, mert a két talajkémiai tulajdonság hozzájárul a talaj részecskék aggregálódásához, az elemi részecskék összetapadásához, szerkezet kialakulásához.
A fentiek hatására növekszik a talaj víztartó képessége, és ezzel együtt csökken az immunitás.
Mindebből következik BABARCZY megállapítása, amely szerint abszolút immunis homok nincs. Tehát az európai vesszővel történő telepítés potenciálisan filoxéra veszélyt jelent, amennyiben a talaj-tulajdonságok kedvezőtlenebbek, úgy az a telepítés sikerét veszélyezteti.
ÖSSZESSÉGÉBEN: tehát a telepítést megelőző talajvizsgálat alapvetően fontos tényező. Különösen nagy figyelmet kell a megfelelő alany megválasztására fordítani, és ez a termőrétegen belül, sőt azt meghaladó mélységben az összes és az aktív mésztartalom meghatározására is ki kell hogy térjen. Ennek mellőzése a telepítést követő 5-6 évben több vonatkozásban jelentkezik. Különös figyelmet kell fordítani a homoktalajokra telepített ültetvények esetében a talaj fizikai és kémiai sajátosságaira.
Tóthné dr. Surányi Klára a mg. tud. kandidátusa, c. egyetemi docens
Szent István Egyetem, Kertészettudományi Kar, Talajtan és Vízgazdálkodási Tanszék
Budapest.
Címlapkép: Getty Images
