A preventív antibiotikumokat adalékanyagként kis mennyiségben folyamatosan az USA-ban kezdték el használni 1955-től, majd világszerte a '60-as évek elején terjedtek el. A gyártók és a forgalmazók használatuk esetén nagyobb napi súlygyarapodást, jobb takarmányértékesítést, kisebb elhullást, egyenletesebb állományt és ezeknek köszönhetően természetesen nagyobb nyereség elérését ígérték. Az antibiotikum jellegû hozamfokozók termelési eredményekre gyakorolt hatását tudományos kísérletekben is vizsgálták, amelynek eredményeit az alábbi táblázat szemlélteti.

Az antibiotikum jellegû hozamfokozók hatása különböző állatfajok termelési eredményeire
	Súlygyarapodás (%)	Takarmányértékesítés (%)
Brojler	+ 3,6	- 3,4
Pulyka	+ 3,1	- 2,2
Sertés- malac	+ 15,7	- 8,6
- hízó	+ 3,2	- 2,0

A táblázat értékeiből látható, hogy az antibiotikum jellegû hozamfokozóknak minden állatfaj esetén kedvező hatása volt a termelési eredményekre, mértéke életkortól és állatfajtól függően változó volt. Ezen tények következtében a '70-es évektől kezdve egészen napjainkig a világ minden táján általánossá váltak a gazdasági állatok takarmányozásában. Az elmúlt néhány évben egyre több olyan írás látott napvilágot, hogy az orvosok egyre több antibiotikum-rezisztens baktériumtörzzsel találkoznak és ennek következtében nehezebben tudnak védekezni a humán fertőzésekkel szemben. Ezt követően megjelentek olyan hírek és publikációk, hogy a haszonállatok antibiotikumokkal történő etetése hozzájárulhat a humán antibiotikum-rezisztens baktériumtörzsek kialakulásához. A válasz nem késett sokat, az Európai Unióban 1999. június 30-án a cink- bacitracin, a spiramycin, a tylosin-foszfát és a virginiamycin, majd 1999. augusztus 31-én a carbadox és az olaquindox hozamfokozóként történő alkalmazását betiltották. A tiltások mellett a terápiás célú felhasználásra is engedélyezett antibiotikumokat, terápiás célra, továbbra is lehet használni. Több EU-n kívüli ország – közöttük hazánk is – hasonló intézkedéseket vezetett be, bár Magyarország a spiramycin, a carbadox és az olaquindox hatóanyagú készítményeket a kezdetektől fogva csak terápiás célra engedélyezte. A szabályozás eredményeként jelenleg Magyarországon az EU-hoz hasonlóan a brojler esetén már csak két hozamnövelő antibiotikum engedélyezett a takarmányokban. E két hatóanyag a flavofoszfolipol és az avilamicin, bár úgy tûnik ezen készítmények napjai is meg vannak már számlálva. Ugyanakkor jó néhány vágóhíd a vásárlói igényekre hivatkozva már a teljes tilalom megszületését megelőzve úgy döntött, hogy nem veszi át azokat az állatokat, amelyeknek takarmánya antibiotikum jellegû hozamfokozót tartalmaz. Hazánkban és az Európai Unióban ezzel az antibiotikum hatású hozamfokozók sikertörténete véget ér vagy már véget is ért. Bár Európán kívül még korántsem ilyen egyértelmû a helyzet, de ebben a cikkben ezzel nem kívánunk foglalkozni. Európában viszont nem sokáig maradt kitöltetlenül az antibiotikumok mögött maradt légüres tér, ha egyáltalán volt ilyen. A különböző adalékanyagok forgalmazásával foglalkozó cégek hamar felismerték az adódó lehetőségeket és a saját készítményeiket ajánlották alternatívaként. Hangsúlyozni kell azonban, hogy ezeknek a kiegészítő- és adalékanyagoknak jó része már az antibiotikumok jelentős részének betiltását megelőzően is forgalomban volt. Tehát – néhány új készítmény kivételével – nem újdonságokról van szó. A helyzettel együtt a szlogen is megváltozott, amellyel a készítményeket reklámozták, mivel korábban az volt a fő kérdés, hogy miként lehet tovább javítani a termelési eredményeket. Ma ez a kérdés a legtöbb esetben úgy hangzik, hogy miként lehet kiváltani az antibiotikumokat.

A következőkben áttekintjük, hogy milyen lehetőségek és készítmények jöhetnek szóba az antibiotikumok helyettesítésére.
• A legegyszerûbbnek tûnő megoldás, hogy nem teszünk a helyükre semmit. Ez egyszerûnek és talán logikusnak is tûnő megoldás lehetne, de a marketing szempontokat is figyelembe véve mégsem biztos, hogy célra vezető.
• A vitaminok szintjének emelése (főként E-vitamin) bizonyos tekintetben kedvező hatású lehet, de ez önmagában nem lehet elégséges megoldás.
• A különböző szerves kötésû mikroelemek felhasználásával elért kedvező termelési eredmények felkeltették a figyelmet a készítmények iránt.
• A különböző enzim-készítményekkel pozitívan lehet befolyásolni bizonyos táplálóanyagok emészthetőségét, ezért nem szabad megfeledkezni róluk, mint potenciális lehetőségről.
• A probiotikumok a bélflóra egyensúlyának megteremtését szolgáló baktériumkészítmények, amelyek a bél pH-ját savas irányba igyekeznek eltolni, ezzel a patogén baktériumok életfeltételeit megnehezítve. Ezek a készítmények szintén szóba kerülhetnek lehetséges alternatívaként, de hőkezelésre érzékenyek lehetnek, ezért granulált tápok esetén erre figyelemmel kell lenni.
• A prebiotikumok olyan termékek, amelyek elősegítik a hasznos baktériumok felszaporodását, és ezzel támogatják a kedvező bélmikroba-összetétel kialakulását. Így szerepük lehet a baktériumok elleni küzdelemben és az antibiotikumok kiváltásában.
• Szerves savakkal a bélben a pH-viszonyokat lehet savas irányba eltolni és így fejtenek ki kedvező hatást a bélben a baktériumok fejlődésére.
• Az esszenciális olajok a nyál- és emésztőenzimek termelésének serkentése és bizonyos mértékû baktericidhatás révén próbálják javítani a termelési eredményeket.
• Növényi kivonatok (íz- és aromaanyagok) kifejlesztésére az elmúlt időszakban rendkívül sok energiát fordítottak, amelynek eredményeként számtalan ilyen készítmény jelent meg a piacon.
• Immunstimulálók az állatok immunrendszerének megerősítésével, fokozásával tudnak termelési eredményjavulást elérni.

A szerek önmagukban és egymással kombinálva is alkalmazhatók annak érdekében, hogy a 78. oldalon lévő táblázatban látható antibiotikum jellegû hozamfokozókkal elérhető termelési eredményjavulást kapjuk. A legnagyobb nehézséget azonban a költséghatékony kiváltás jelenti. Emellett a készítményekkel szembeni követelmény – függetlenül attól, melyik csoportról van szó –, hogy hasonló hatékonyságúak legyenek, mint az antibiotikumok és ezzel együtt állatra, emberre és környezetre ne legyenek veszélyesek.

A fentiekből látható, hogy az antibiotikumok kiváltására elegendő számú lehetséges alternatíva létezik, amelyekből válogatni lehet. A jövőben ezen lehetőségek egyre nagyobb arányú használata várható, amely magával kell hozza a készítmények árának csökkenését. Ez pedig tovább fogja javítani ezeknek a szereknek a költséghatékonyságát és piaci pozícióját.

Gyenis József – Tóth Szabolcs