Vajon mi szabályozza a takarmányfelvételt?
A madarak napi takarmányfelvételét a környezeti tényezőkön kívül az egészségi- és fejlettségi állapot, illetve az esetleges reprodukciós életszakasz befolyásolja. A takarmányokat általában a várható felvétel alapján formulázzuk, vagy speciális körülmények között akár szabályozhatjuk is a pontos felvételt (adagolt etetés). Ha a madarak kevesebbet esznek, mint az elvárásunk, a genetikai képességeket nem lehet kiaknázni.
Amint az köztudott a csirke mindenevő, magok és növények alkotják a természetben a táplálékuk zömét. Ezen kívül a csirkék szívesen esznek rovarokat, apró kétéltûeket, hüllőket, sőt emlősöket is. Ez azonban nem jelenti azt, hogy válogatás nélkül mindent megesznek. Ha valaki huzamosabb ideig figyeli a csirkék takarmányfelvételét azt tapasztalja, hogy válogatva veszik fel az egyes részecskéket. A válogatást sok minden befolyásolja, ilyen a fizikai megjelenés, az íz és az energiatartalom.
A csirkéknek nincs jól fejlett íz érzékelésük, hiszen kevesebb, mint 40 ízlelőbimbójuk van (az embernek több mint 9000). Van néhány olyan alapanyag, amit a csirkék kifejezetten nem szeretnek, bár az is igaz, hogy az ízanyagokkal végzett kísérletek során nem tapasztaltak jelentős takarmányfelvétel-növekedést a kellemes ízek hatására. Az ízanyagokkal ellentétben a takarmány szemcsemérete viszont jelentősen befolyásolja a felvételt. Az életkor előrehaladtával nő a kedvelt szemcseméret, amit a gyakorlatban ki is használunk, hiszen a broiler nevelésben először morzsázott, majd granulált formát használunk. A naposcsibe vonakodik nagyméretû darabokat enni, míg az idősebb madarak nem szívesen fogyasztják a túl apró, finomra őrölt takarmányt. Ezt fel lehet használni (bizonyos korlátok között) a takarmányfelvétel stimulálására, illetve korlátozására.
Míg a szemcseméret az előbbiekben leírtak alapján befolyásolja a takarmányfelvételt, addig van egy komplex biokémiai folyamat, amely szabályozza, hogy a tojótyúkok naponta 100-120 g-ot egyenek, illetve a 40 napos broiler 170 g-ot. A takarmány elfogyasztása után azonnal megkezdődik a takarmány emésztése, hiszen alapvető kémiai összetevőire bomlik: cukorra, aminosavakra és zsírsavakra. Ezek szintjei a véráramban az agy speciális receptorainak jelzést adnak az éppen aktuális állapotról. A takarmány emésztését követően a vércukorszint megnő és egy jelzés jön az agyból, hogy a takarmányfelvételt csökkenteni kell. Természetesen az aminosavak és a zsírsavak esetén is hasonló szabályozó mechanizmus mûködik.
A takarmányfelvétel legfontosabb befolyásoló tényezője beltartalmi oldalról az energiatartalom. Rengeteg, különböző energiatartalmú takarmánnyal végzett kísérlet bizonyítja, hogy a madarak takarmányfelvételét a napi szükséges energiamennyiség határozza meg. Volt olyan elképzelés is, hogy a modern broiler csirkék nem az energiaszükséglet alapján veszik fel a takarmányt, hiszen a mérhetetlen étvágyuk miatt a testtömegük akár 8 %-át is felvehetik naponta. Cáfolja ezt az a kísérlet, melynek során a befejező tápok energiatartalmát 3210 kcal/kg-ról a felére, 1605 kcal/kg-ra csökkentették és azt tapasztalták, hogy a hét nap alatt az alacsony energiatartalmú tápból kétszer annyit ettek a madarak, mint a magasabból. Energia-felvétel tekintetében tehát nem volt különbség a csoportok között.
A takarmányfelvételt befolyásoló technológiai elemek
A fenti szabályozó mechanizmusok mûködését a technológiai elemek közül két dolog befolyásolja leginkább: a hőmérséklet és a telepítési sûrûség.
A baromfi testhőmérséklete kifejlett korban állandó és normális körülmények között 41 oC körüli. A kifejlett broiler és a tojó hőmérsékleti komfort zónája 15-27 oC közötti széles skálán mozog. A madarak testhőmérséklete ugyanakkor bizonyos határok között független a környezeti hőmérséklettől, bár ez a képessége az állatnak csak négyhetes kor után, a tollasodás előrehaladtával alakul ki. Ha a madarat a hőmérsékleti komfort zónában tartják, akkor kevés energiát használ fel a hőszabályozásra. Amennyiben a környezeti hőmérséklet alacsonyabb, mint az állat által megkívánt, akkor a lehûlés ellen védekezik és a testében a hőtermelő folyamatok válnak meghatározóvá. Ha a tartózkodási helyük hőmérséklete a komfort zóna felett van, akkor különféle hőleadási folyamatok indulnak el. A hőleadás történhet közvetlen formában (sugárzás, hőáramlás vagy vezetés), vagy pedig közvetett hőleadással (párologtatásos hûtés). Nyári időszakban 30 oC felett a közvetett, párologtatásos hőleadás a meghatározó, amely a víz testfelületről, a légzőszervi felületekről és a légzsákokból történő elpárologtatásával megy végbe. A baromfinak nincs verejtékmirigye ezért a bőrön keresztül kevesebb hőt tud leadni. A légzés intenzitásának növelésével, lihegéssel tudják befolyásolni a közvetett párologtatás mértékét, és ezzel szabályozzák a testhőmérsékletet. Hosszú ideig tartó magas hőmérséklet és páratartalom esetén a párolgásos hőleadás hatékonysága csökken és a baromfit hőstressz érheti. A hőstressz esetén emelkedik légzés szám, a testhőmérséklet nő, felgyorsul a szívmûködés és az anyagcsere-folyamat, csökken a vér oxigén ellátása, megváltozik a vér pH-ja, a szervezetben hőstressz fehérjék jelennek meg.
A hőstressz következményei
A magas hőmérséklet következményeként a tyúkféléknél csökken a takarmányfelvétel. A takarmányfogyasztás visszaesése pedig súlygyarapodás csökkenést eredményez. A hosszú ideig tartó magas hőmérséklet a tojótyúkoknál olyan mértékben csökkentheti a takarmányfelvételt, hogy ez a tojástermelés és a tojások méretének csökkenésében nyilvánul meg. A hőstressz hatással van a tojótyúkok ivarszerveinek mûködésére (romlik a termékenység), csökkenhet a tojáshéj vastagsága és erőssége, illetve változhat az alakjuk. A termékenység csökkenését szülőpár állományokban egyrészt a hímivarú állatok spermatermelésének visszaesése másrészt a petesejt érésének zavara okozza. A meleg hatással van a tyúkfélék testének összetételére és ásványi anyagok kiválasztására is, sőt előidézhet immunszupressziót és megemelkedhet az elhullások száma.
A Fentiek alapján látható, hogy a nyári időszakok legfontosabb feladata az állomány megóvása a hőstressztől. Az ól hőmérsékletének csökkentésére nyáron a leghatásosabb az alagútszellőzés, hûtőpanellel kombinálva. Az egyéb szellőzési módszerek (pl. keresztszellőzés) is lehetnek hatékonyak, de ezek helyes mûködtetése sokkal nagyobb odafigyelést igényel.
Hőstressz esetén a takarmányelvételt a telepítési sûrûség is befolyásolja. Ez egyszerû fizikai szabályozás, hiszen a madarak hőtermelése kisebb, ha kevesebb van az ólban. Befolyásoló tényező a telepítési sûrûséggel összefüggő etetőférőhely is, mert a félénkebb, gyengébb csirkék nem tudnak elég takarmányt felvenni, holott ebben az időszakban motiválni kellene őket a fogyasztásra. Kevés etetőférőhely esetén szórt lesz a broiler állomány, illetve a tojóállományoknál termeléscsökkenés várható.
A broiler- és tojóállományok takarmányfelvételének szabályozása magas hőmérséklet esetén bonyolult biokémiai folyamatokon és viszonylag egyszerû technológiai tényezőkön múlik. Érdemes tehát odafigyelni ezekre, hiszen a mai modern hibridek potenciális genetikai képessége csak így használható ki.
Gyenis József – Tóth Szabolcs
Címlapkép: Getty Images
