Országosan elterjedt veszélyes kártevõ a mezei pocok. Kalászos, kapás valamint szõlõ, gyümölcs és zöldségkultúrákban egyaránt károsít. A télen kedvezõ számára, ha novembertõl februárig a csapadék kevesebb, mint 100mm és a talaj felszíni hõmérséklete viszonylag egyenletesen fagypont alatt van. Ha a hõmérséklet ingadozó, és a téli csapadék bõséges jelentõs téli pusztulásra lehet számítani. A fertõzöttség megállapításának legegyszerûbb módszere a lakott járatok számolása. A területen 100m2-es mintatereket jelölünk ki és betapossuk az összes pocoklyukat, majd 24 óra elteltével megnézzük mennyit bontottak ki. Ha ez tavasszal átlagosan 1db/100m2 védekezni szükséges.
Az őszi kalászosok egyik legfontosabb korai kártevője a gabonafutrinka lárvája a csócsároló, amely ősszel és tavasszal egyaránt károsít a fiatal gabonákban. A hóolvadást követően amint a napi középhőmérséklet eléri, vagy meghaladja a +4oC-ot haladéktalanul kezdjük meg a búza és árpatáblák szemlézését. A táblák több pontján állapítsuk meg a károsított (csócsárolt) növények számát. Ha a fertőzöttség átlagosan 2-5 db károsított növény/m2 az állomány fejlettségének függvényében döntsünk a védekezésről. Az őszi és tavaszi kalászosokban egyaránt károsító másik kártevő a vetésfehérítő bogarak és lárváik. A kifejlett bogarak betelepedése általában áprilisban kezdődik. A kártevő eloszlása általában foltszerû, ezért fontos, hogy több helyen végezzünk felvételezéseket. Ha a betelepedés időszakában a táblák szegélyzónájában a fertőzöttség eléri a 8db imágó/m2 értéket és kedvezőek a környezeti feltételek, fel kell készülni a védekezésre. Ha fûhálóval felvételezünk, akkor a szegélyzónában több helyen 10-10 hálócsapást végezzünk. Ha a fogott mennyiség átlagosan 10-15db/10 hálócsapás védekezés szükséges. A megfigyelés legfontosabb ideje általában a lárvakelés. Ha az állományokban a károsított levélfelület aránya eléri a 15-20%-ot mindenképpen védekezni kell ellenük. A gabonafélék fontos kártevői a különböző gabonapoloska fajok, amelyek ritkán de jelentős károkat okozhatnak. Táplálkozásuk során megszúrják a fejlődő hajtásokat és a tejesedő szemeket így csökken a termés mennyisége és romlik a minősége. Megfigyelésük a szárbaindulás és a tejesérés időszakában a legfontosabb. Táblánként min. 10-15 helyen felvételezzünk, és ha tavasszal 4-6 db/m2, tejeséréskor pedig 2-3 poloska vagy 3-4 fejlett lárva /m2 az egyedszámuk védekezni szükséges ellenük. Kisebb jelentőségû de minden évben fellépő kártevők a levéltetvek. Tömeges felszaporodásuknak a 20oC körüli hőmérséklet és a 75-80%-os relatív páratartalom kedvez. Megfigyelésük május elejétől tejesérés kezdetéig fontos az állományokban. A betelepedés kezdetének megállapítására alkalmas a sárga tál vagy a sárga ragacsos lapok, majd növényállomány vizsgálatokat végezzünk. Ha a növények min. 30%-án több kisebb-nagyobb de még nem összefüggő kolóniáik alakulnak ki védekezzünk. A gombás betegségek közül az egyik legfontosabb a gabonalisztharmat. Járványos felszaporodására meleg, mérsékelten csapadékos tavasszal számíthatunk. A legfontosabb a zászlós levél és a kalász egészségesen tartása, mert kedvező feltételek között az alsóbb levelekről gyorsan átterjedhet a betegség a felsőbb levelekre és a kalászra is. Ha tavasszal a bokrosodás idején a növények 25-30%-a fertőzött, vagy a szárbaindulást követően 5-15%-os a levélfelület fertőzöttsége és az időjárás a kórokozónak kedvező védekezés szükséges. A gabonafélék veszélyes betegségei a vörös és a sárgarozsda. A sárgarozsdának a hûvös (10-15oC), csapadékos május június, a vörösrozsdának a mérsékelten meleg (15-17oC) és csapadékos május-június-júliusi időjárás kedvez. Kedvező feltételek között mindkettő kórokozó gyors felszaporodásra képes, ezért a tünetek megjelenését követően 5-10%-os levélfelület fertőzöttségnél mindenképpen védekezni szükséges.
Kora tavasszal a hóolvadás után, amint a napi átlaghőmérséklet 9 oC fölé emelkedik, a repce-fénybogár megjelenésére számíthatunk. Az erdei avarban telelő károsító, előjövetele után illat és színingerei alapján tájékozódik. Ezért a kártevő megjelenését Moericke - féle sárga tálak kihelyezésével, vagy hálózással követhetjük nyomon. A repcetáblákat zöld bimbós korban lepi el, és ha párás, meleg a tavasz nagy számban jelenik meg. A porzó és bibeszálak megsértésével okoz kártételt először az imágó, majd a virágzatban kikelő lárva. A védekezést akkor végezzük el, ha 10 hálócsapásban 5 feletti, védekeznünk kell. A virágzás kezdete után már csak az alkonyati órákban méhkímélő technológiával védekezhetünk. A száraz meleg tavaszon, márciusban jön elő telelőhelyéről a repceszár-ormányos. A fő kártevő alakja a lárva. A tojásokból kikelő lárva a levélnyélből a szárba rágja be magát és kártételével a szárszilárdságot csökkenti. A szárak megtörnek, a betakarításkori veszteség nő. Egy szárban akár 10 - 30 lárva is előfordulhat. A bábozódás után az új bogárnemzedék június elején jön elő és a becőket hámozgathatja. Tavaszi előrejelzésük az előző károsítóhoz hasonlóan sárga tálakkal és hálózással történhet. A védekezést összehangolhatjuk a repcefénybogár elleni védelemmel. A repceszár-ormányoshoz nagyon hasonló kártevő a repcebecő-ormányos. Kora tavasszal jelenik meg és érési táplálkozást folytat a virágbimbókban. A fő kártételt viszont az okozza, amikor a becőbe rakott tojásaiból kikelnek a lárvák és a magvakkal táplálkoznak. Meleg, párás időben számíthatunk tömeges elszaporodásukra. Ilyenkor virágzás előtt és a virágzás után is védekeznünk kell. Repcevirágzás elején jelenik meg először a repcebecő-gubacsszúnyog, amely a becőbe rakja tojásait. A kikelő nyüvek itt károsítanak, miközben termésveszteséget okoznak. A csapadékos években elszaporodó károsító elleni védekezés a repcebecő-ormányos elleni védekezéssel azonos. A repcegyökér-gubacsormányos tavaszi törzse tavasszal a repce gyökérnyakához rakja tojásait, aminek a csapadékos idő kedvez. A kikelő lárvák a gyökérnyak bőrszövetébe rágják be magukat és gubacsképzésre serkentik a növényt. Az őszi törzs ugyanezt a károsítását ősszel végzi el, gyengítve a telelőképességet. Ez utóbbi törzs imágói májusban rajzanak és a növények szárán, levelén lyukakat rágnak. Optimális vetésidővel megakadályozhatjuk elszaporodásukat, de ha védekezésre van szükség, akkor talajfertőtlenítő szereket használhatunk.
A repce kórokozói, jelentőségüket tekintve a kártevők mögött helyezhetők el. A repce fómás levélfoltossága az utóbbi években, nagyobb mértékben lépett fel. A leveleken több mm átmérőjû kerek foltok jelennek meg és a belsejében láthatóvá válnak a fekete piknídiumok. Nagy mértékû fellépése állománydőlést eredményezhet. Fellépését és károsítását ellenálló fajtákkal, egészséges vetőmag használattal, vetésváltással előzhetjük meg. A repce fehérpenészes rothadása a vetésváltás betartásával, egészséges vetőmaghasználattal megelőzhető.
A repcében, kisebb mértékben károsító kórokozók: a repceperonoszpóra, a repce becőrontó, a gyökérgolyva, a repce mozaik vírus és a repce levélgöndörödés vírus.
Címlapkép: Getty Images
