Remélem a gazdatársak már túl vannak a gépek téli nagyjavításán, az alkatrész, a mûtrágya, a növényvédőszer és a vetőmag beszerzéseken, részt vettek a szakmai továbbképzéseken és nagy körültekintéssel megkötötték az aktuális termelési szerződéseket.
Miután így felkészültünk, egy szép verőfényes nap kora reggelén neki is vághatunk a határszemlének. Elsőként megvizsgáljuk az ún. tagi utakat és a kapcsolódó mûtárgyak (hidak, átereszek, korlátok) állapotát. Ezek jellemzői: döntő hányaduk nem szilárd burkolatú, még csak szilárd alapjuk sincs, túlnyomórészt önkormányzati tulajdonban vannak. A késő őszi betakarítás, a tél komoly károkat idézhetett elő rajtuk. Nekünk viszont egész éven át itt bonyolódik le a szállítmányozásunk. El kell végezni a kátyúzást, gréderezést, az útmenti árkokat alkalmassá kell tenni a vízlevezetésre, ha szükséges helyre kell állítani a hidak, átereszek eredeti teherbíró képességét. Fel kell számolni a termőterületből „elvett” új útszakaszokat. Ilyenkor szembesülünk a fatolvajok és az illegális szemétlerakók károkozásával is. A faültetés, a szemét eltakarítás meg sajnos nekünk marad. Többek között ezért is sürgető a mezőőri szolgálat teljes területi kiépítése.
Elérve a termőföldet messziről szembeötlenek a szántatlan, kukorica-, napraforgó kóróval fedett parcellák, no meg az ennél is csúfabb látványt nyújtó parlag területek. Ezek nemcsak a tulajdonosokról mondatnak lesújtó véleményt, hanem súlyosan veszélyeztetik a szomszédokat, sőt az egész határrészt, gyom-, kártevő- és kórokozó gócok. Ha felszámolásunk nem megy jó szóval, szakmai segítséggel, élni kell a törvény alkalmazásával.
Aki az egyébként ősszel letakarított területét nem tudta felszántani, feketére munkálni, az mielőbb tárcsázzon, a tavaszi szántást mellőzzük! Persze erre a területre már forgatásos őszi mélymûvelést igénylő növény (répafélék, burgonya) ne kerüljön.
Akik elvégezték az őszi alapmûvelést, de nyitva hagyták a szántást, készüljenek a simítózásra, akár naponta is érdemes megnézni, hogy kezdhető-e ez a mûvelet. A tudomány az optimális mûvelhetőséget a talaj térfogatszázalékában megadott víztartalommal fejezi ki, de „egyszerû paraszti” módszerrel is jól becsülhető ez az állapot. Képezzünk kezünkkel egy jókora gombócot a feltalajból, ejtsük le kb. 1 méter magasról, ha apró rögökre esik szét, mehet a simító (mindig átlósan a szántás irányára) és nem lesz „szalonnás”, fénylő nyomában a felszín. A simítózás rendkívül fontos, mert 30-35 %-kal csökkenti a szántott felületet, így hatékonyan megőrizhetjük a talajnedvességet, kiegyenlítődik az ormok és a barázdafenék közötti különbség, végső soron hatékonyan hozzájárul a jó minőségû vetőágy kialakításához.
Különös gonddal végzzük az áttelelő- és évelő kultúráink állapot minősítését (őszi káposztarepce, őszi takarmánykeverékek, bíborhere, őszi árpa, áttelelő magrépa, nyárvégi telepítésû lucerna, rozs, őszi búza, álló lucernások, vöröshere, baltacím, stb.). Végezzünk tőszámlálást, több helyen a táblán átlós irányban haladva az 1 m2-es mérőkerettel.
Egyéves, áttelelő kultúráknál a tőszám szerinti minősítés lehet:
A tőszám nagyon fontos, de önmagában nem elég a jó döntéshez, a szükség és szakmai beavatkozásokhoz. Becsüljük meg a tábla kiegyenlítettségét, a növények fejlettségét, alaposan nézzük meg színüket.
Amennyiben nagymértékû fagykárra gyanakszunk (több változatról 2001-2002-ben részletesen írtunk) és van biztosításunk készítsünk színes fotót és mihamarabb kérjünk kárbecslést. Ennek megtörténte előtt nehogy kitárcsázzuk a vetést! Egyébként is a súlyosan károsodott vetés felszámolásáról minden körülmény alaposan mérlegelése után döntsünk! Pl. az erősen kiritkult repce nagy tőpusztulást kompenzálhat az oldal elágazások számának növelésével, ha elegendő tápanyaghoz, vízhez jut. Ugyanígy egy kiritkult, de nem túl gyomos idősebb lucernás az egyedi hajtásszám növeléssel már az első kaszálásnál többnyire kellemes meglepetéssel szolgálhat. Mielőtt döntenénk a kitárcsázásról, alapos számítást kell végezni. Mennyire nő a termelés költsége, a pótlás árbevétele egyensúlyt tart-e azzal? Egyáltalán nincs-e szakmai akadálya a pótlásnak (vegyszer maradvány, elővetemény összeférhetetlenség)?
A kitárcsázás helyett két kényszermegoldást is ismert a gyakorlat. Erősen kiritkult őszi búzára lehet tavaszi árpát vetni. Az így létrejövő öszvér kultúrát nevezzük „kétszeresnek”, ami ha szerencsénk van nagyjából összeérik, de természetesen csak abraktakarmányként hasznosítható, de az elnevezés ne tévesszen meg senkit, a termés egyáltalán nem kétszeres. Ugyancsak kockázatos a ligetes őszi árpára, őszi búzára a vöröshere, vagy a lucerna rávetés is.
Amint azt az előzőekben említettem, fontos az állományok színe, fejlettsége, kiegyenlítettsége is. Ilyen megfigyelések segítenek a kora tavaszi N fejtrágyázás jó kivitelezésében (hová kell több, vagy kevesebb a tervezettnél, esetleg táblán belül is változtatni kell az adagokon).
Kötött, nagy agyagtartalmú talajokon a „felfagyás” jelensége is komoly kárt okoz a gyengén télbemenő, nyárvégi, őszi vetésû növényekben. A nappali meleget kemény éjszakai fagyok követik a tél végén, ez kb.7-8 %-os talaj térfogat változással jár. A fagyos talaj csak fölfelé terjedhet ki, eltépi a gyenge gyökérzetet. Ilyenkor feltétlenül hengerezni kell.
A koratavaszi határszemlén gyakori és vitatott téma a fogasolás. Jól jelzi ezt a gazdák ismert jó tanácsa: „aki a vetést fogasolja hátra ne nézzen”! Általános szabály, hogy a jónak minősített, természetes színû állományt, a bokrosodását befejezett rozst, az őszi keverékeket, a repcét nem szabad fogasolni. Az idősebb lucernást, a 2. éves vörösherét jobb késő ősszel boronával megjárni. Az évelő pillangósokat tavasszal csak akkor fogasoljuk, ha szőnyegszerûen eluralkodott bennük a tyúkhúr. A fogast mindig a sorok irányában járassuk!
A télvégi hóolvadáskor pangó vizek keletkezhetnek. Ezek a vetésen többnyire jól látszanak, de a szántáson csak a tábla bejárásával deríthetők fel. A vetésekről, már ha lehet gyorsan le kell vezetni a vizet, mert pár napon belül kipusztul a növényzet. A szántott táblákról készítsünk a pangó foltokat jelző vázlatot, így elkerülhető a nem kis bosszúságot okozó erő- és munkagép megsüllyedés.
Mindent összevetve, a koratavaszi határszemle, az állománybecslések minimális ráfordítású, de nagy hasznot hajtó szakmai teendőink közé tartoznak.
Késmárki István
Címlapkép: Getty Images
