Az adatgyûjtés első lépése általában növényi termésmennyiségek megállapítása. A korábbi mezőgazdasági gyakorlattal szemben nem táblaátlagok, hanem részletes, a tábla meghatározott térbeli pontjaihoz rendelhető termésmennyiségek meghatározása a cél. Ehhez a betakarító gépet fel kell szerelni a termésadatok meghatározására és az adatok rögzitésére alkalmas modullal és helymeghatározó navigációs rendszerrel (GPS), hogy a termésmennyiség a tábla minden pontján megállapítható legyen.
Az adatgyûjtés következő fázisa a talajtani információk beszerzése. Természetesen tudnunk kell, hogy az adatokat mûtrágyázási tanácsadásra, öntözés megtervezésére, esetleg növényvédelemi, vagy talajmûvelési stratégia kidolgozására kívánjuk felhasználni.
Ennél a lépésnél a legnagyobb problémát a talajmintavétel, illetve a talajmintavételi egységek kijelölése jelenti, hiszen a talaj képződéséből adódóan egy bonyolult és változatos rendszer, melyről teljesen részletes és valósághû képet -még kis terület vizsgálata esetén is- csak nehezen kaphatunk. A probléma megoldására a gyakorlatban különböző talajtérképek, növényi hozamtérképek, távérzékelési módszerek, illetve ezek kombinálása alapján történő mintavételi eljárások terjedtek el.
Ezek a módszerek azon alapulnak, hogy a vizsgált táblát, kisebb, talajtanilag "homogén" egységekre osztják. A módszerek között csak elvi különbség van, nevezetesen milyen koncepció alapján történik a kisebb "homogén" egységek kijelölése. Miután valamelyik elv szerint kijelölték a mintavételi egységeket, következik a tényleges mintavétel, amely általában költségkímélő sok pontminta egyesítésével kapott átlagmintával történik. A fenti módszerekkel előállított digitális talaj, illetve növénytérképek elemzésével történik a szükséges beavatkozások mértékének és helyének meghatározása. Ennek a fázisnak legfontosabb és legnagyobb szakértelmet követelő része a vizsgált területen ható törvényszerûségek, talaj-növény kapcsolatok meghatározása.
Az előállított felhasználói térképek segítségével, valamint a szükséges technikai berendezésekkel (GPS, számítógépes vezérlés, stb) felszerelt gépek lehetővé teszik a különböző agrotechnikai beavatkozások precíziós megvalósítását. Bármely olyan agrotechnikai beavatkozás elvégezhető így, amely kivitelezésénél figyelembe kell, illetve lehet venni a talajok térbeli variabilitásából eredő táblán belüli különbségeket (például: vetés, mûtrágyázás, növényvédelem, öntözés).
A beavatkozások eredményességét, illetve hatásfokát a következő évi növényprodukciót bemutató hozamtérképek minősítik, valamint részben kijelölik a jövőbeli beavatkozások helyét és mértékét Az 1. ábrán jól megfigyelhető ez a tulajdonképpeni körfolyamat, amely precíziós gazdálkodás logikai egységeit is szemlélteti.
Természetesen a felhasználónak nem kell talajtani, agrokémia, térinformatikai, szakembernek lennie, hiszen különböző szakértő rendszerek segítségével az egyes lépesek leegyszerûsödnek a gyakorlatban alkalmazhatóvá válnak. Számos főként külföldi szakértői rendszer elérhető már itthon is, de ígéretes kutatások folynak a mai magyarországi gyakorlatban jobban használható hazai szakértői rendszerek kifejlesztésére.
Összeségében kijelenthető, hogy a precíziós gazdálkodás alkalmazása során jelentős költségmegtakarítás érhető el a kijuttatott mûtrágyák, növényvédő szerek dózisainak tér- és mennyiségbeli optimalizálása során, és így megvalósíthatóvá válnak a fenntartható mezőgazdasági fejlődés és talajhasználat térhez és időhöz igazodó okszerû környezetkímélő agrotechnikai beavatkozásai.
Dr.Czinege Erik
Címlapkép: Getty Images
