Kérem Önt, legelőször pontosítsuk, mit is kell tudnunk az NFA-ról, mint szervezetről.

Sokan a Nemzeti Földalapkezelő Szervezetet (NFA) és a Nemzeti Földalapot összetévesztik. Amikor azt mondják, hogy NFA, akkor abból nem derül ki, hogy magáról a szervezetről van-e szó, vagy arról a vagyoni körről, amelynek a tulajdonosi joggyakorlását rajtunk keresztül teljesíti vagy végzi a magyar állam. Magát a szervezetet 2010. szeptember 1-jén alapította a vidékfejlesztési miniszter a törvényi felhatalmazás alapján. Nem vagyunk jogutódjai egyetlen korábbi szervezetnek sem, mindössze a nagyszámú szerződéses jogviszony kezelését örököltük meg. Nekünk kellett gondoskodnunk az állomány feltöltéséről, a működési feltételek kialakításáról és megteremtéséről, vagyis a szervezet olyan formában történő felállításáról, amely a működést és a velük szembeni társadalmi követelmények teljesítését lehetővé teszi.

Adott egy több mint 1,8 millió ha-t kitevő termőföldmennyiség, ami a magyar állam tulajdonát képezi. Ebből mintegy 1 millió ha az erdőterület, amely gyakorlatilag nem forgalomképes. A további 800 ezer ha-ból 420–430 ezer ha olyan terület, amely természetvédelem alatt áll vagy természeti védettséget élvez: ezek sorsa meghatározott a jogszabály szerint, a Nemzeti Park Igazgatóság vagyonkezelésébe adjuk a jogszabály alapján.

Összességében 450–460 ezer ha terület az, amely valójában haszonbérlet tárgyát képezheti oly módon, hogy az Nemzeti Földalapkezelő Szervezet adja nyilvános pályázat útján haszonbérbe.

Van tehát egy „Nemzeti Földalap”, ugyanakkor van egy „Nemzeti Földalapkezelő Szervezet”. A Nemzeti Földalap, mint elkülönített kincstári vagyon 2002. január 1. óta létezik. Előtte is voltak állami tulajdonú termőföldek, de az nem volt elkülönítve a mindenkori állami tulajdonhalmazon belül – 2002-ben nevesítették először. Ezek olyan speciális adottságokkal és sajátosságokkal rendelkező javai az államnak, amelyek külön törődést és külön szabályozást igényel. Azóta több szervezet is alakult, akik ezt a tulajdonosi gyakorlást végezték, a mostani nemzeti földalapkezelő szervezet a negyedik. Nem jogutódja vagyunk a korábbi szervezeteknek, hanem új költségvetési szervként végezzük a tulajdonosi joggyakorlást. Ennek keretében a 450–460 ezer ha-ból a különböző ütemekben lejáró haszonbérletekhez tartozó területeket hirdetjük meg és hasznosítjuk újbóli haszonbérbe adással.

Beszéljünk a konkrét feladataikról!

Ez idáig már több mint 130 ezer ha-t meghirdettünk, és ebben az évben azt a feladatot kaptuk a kormányzattól, hogy a 130 ezer ha-ból a még le nem szerződött 100 ezer ha-nak a haszonbérleti szerződését pályázat eredményeként év végéig kössük meg. A szervezetnek most ez a legnagyobb feladata. Valójában azonban a tulajdonosi jogok gyakorlásában nemcsak a haszonbérletbe adás szerepel, hanem ugyanígy feladata a vagyonkezelésbe adás is, amely szintén szerződéses módon történik. Fontos kihangsúlyozni, hogy az NFA, mint szervezet nem hatóság, és nem közigazgatási szerv. Ugyan költségvetési szerv, de kimondottan a polgári jogviszonyok keretében képviseli a magyar államot a Nemzeti Földalap, mint vagyon tekintetében. Nincsenek határozathozatali, adott esetben olyan döntési procedúráink, mint amilyenek egy földhivatalnak, egy önkormányzatnak illetve másnak, aki  közigazgatási feladatokat lát el. Minden olyan hasznosítási lépés, amelyet a vagyon tekintetében megteszünk, valamilyen polgári jogi szerződés keretében történik. De ugyanígy hasznosítási lehetőségünk a csereszerződések, vagy akár az adásvétel, amikor mi veszünk vagy adunk el földet (akár 1/1 tulajdoni hányadban, akár osztatlan közös tulajdoni hányadban). Ezek a meghatározó szerződéseink, de emellett még további feladatok vannak, amik a tulajdonosi joggyakorlás részét képezik. Számos esetben tulajdonosi engedélyeket kell kiadnunk a földhasználóinknak, hiszen a haszonbérletekkel, vagyonkezelés útján hasznosított területeknél földhasználókká válnak azok, akikkel kötjük a szerződést. És ők adott tevékenységet vagy adott lépést nem tehetnek meg, csak a tulajdonos hozzájárulásával. Jellemzően ilyen az, ha művelési ágat szeretne változtatni. Minden, a hasznosítással kapcsolatos konvenció szervezeti keretek között történik nálunk, s ez számosságában illetve az ország egésze és kiterjedése tekintetében legalább akkora feladat, mint a haszonbérleti pályáztatások vagy a vagyonkezelésbe adások lebonyolítása.

Hogy állnak most a haszonbérletbe adással?

A haszonbérleti pályáztatást 2011 őszén kezdtük meg, akkor hagyta jóvá a kormányzat azokat a pályázati feltételeket és feltételrendszereket, amelyek alapján mi a pályázatokat kiírjuk, és az értékelést lebonyolítjuk.

A haszonbérleti pályázati eljárásaink, és az eddig elért eredményeink a jogszabályoknak illetve a birtokvédelmi törvény előírásainak is megfelelnek.

Eddig több mint 130 ezer hektárt hirdettünk meg, és 32 ezer hektárra kötöttünk meg haszonbérleti szerződést. Az eddig haszonbérbe adott területet 75 százalékban természetes személyeknek, életvitel- és hivatásszerűen mezőgazdasági termelésből élő családi gazdálkodóknak és termelőknek, vállalkozóknak adtunk haszonbérbe.

A haszonbérletbe adott területek 25 százalékát teszi ki az a hányad, amit viszont jogi személyeknek adtunk. A jogi személyek meghatározó többsége olyan családi gazdaság, amely vagy adózási, vagy financiális feltételek miatt gazdasági társakként folytatja tevékenységét, de ugyanúgy a családtagok ülnek a gépeken, gondozzák az állatokat, vagyis ők maguk végzik a mezőgazdasági termelést – tehát belül ugyanúgy családi gazdaság működik, csak a külső forma egy kisebb gazdasági társaság.  Ha ezeket figyelembe vesszük, akkor a klasszikus jogi személyek illetve egyéb jogi személyek már csak 20 százalékot tesznek ki. A kormány is deklarálta azt a birtokpolitikai elvárást, hogy Magyarországon a kis- és közepes gazdálkodás a termőföldnek a 80 százalékát érje el, és a közepesnél nagyobb méretek csak 20 százalékot képviseljenek. A meghirdetett pályázatokban erre ügyelünk, és betartjuk a kormányzat által deklarált birtokpolitikai arányt.

A pályázat tárgyát képező birtoktesteket is úgy alakítottuk ki, hogy a fenti aránynak megfelelően, és a törvény szerint preferált gazdálkodói kör igényeihez igazodjon. Jellemzően nincsen például 300 hektárt vagy 6000 aranykoronát meghaladó birtoktest, egy magyarországi állampolgár természetes személyként ugyanis legfeljebb ekkora területet birtokolhat. A korábbi időszakokban illetve kormányzati ciklusokban diszkriminatív módon megtörtént az, hogy eleve a pályázati kiírások ezen értékek fölött indultak, és ezek éppen a természetes személyű pályázókat, a családi gazdálkodókat, az őstermelőket és egyéb mezőgazdasági vállalkozókat zárták ki a pályázati lehetőségből. Mi ezt megváltoztattuk: a mai napig megkötött haszonbérleti szerződéseink átlaga 16–18 hektár között mozog, a most meghirdetett pályázataink átlaga pedig 30–50 hektár között helyezkedik el. Mind a pályázati feltételekben, mind a pályázat értékelési rendszerében egyértelműen a kis- és középgazdaság az előnyben részesített és a preferált, azzal a nagyon súlyos és szigorú feltétellel, hogy 2 hektáronként egy nagyállategységnek megfelelő állattenyésztési tevékenységet folytatnia kell a gazdálkodónak. Ez vagy megvan már neki, vagy lehetőséget teremtünk arra, hogy aki még eddig állattenyésztéssel nem foglalkozott, az belevágjon – hiszen egyébként a földterületre nem tud érvényes pályázatot benyújtani. Már lehet látni egyébként, hogy szaporodóban van az állatlétszám, és nagyon reméljük, hogy később is a pályázók eleget tesznek a feltételeknek.

Teljesülnek az előírt feltételek?

Ezt folyamatosan ellenőrizzük, méghozzá oly módon, hogy az első teljes gazdasági év végén kérünk egy teljesítési nyilatkozatot. Csak az eddig megkötött szerződések okán több mint 600 úgymond előrehaladási jelentést kértünk be és dolgoztunk fel. Ez azért fontos, mert az a bizonyos gazdálkodási terv, amit mi a pályázat keretében bekérünk, magába foglalja a vállalásokat, amelyek a pályázat elnyerése esetén a haszonbérleti szerződésben vállalt kötelezettségévé válnak a pályázónak. Mi semmi mást nem teszünk, mint ezt kérjük számon tőle. Ez azért is fontos, mert sokszor ért bennünket az a vád, hogy a gazdálkodási terv (amelynek adott súlya van az értékelési rendszerben) alapján az NFA úgy dönt, ahogy akar. Ez óriási tévedés, tudniillik a gazdálkodási tervnek kapcsolódnia kell a vidékfejlesztési stratégiához, a birtokpolitikai irányelvekhez, és ugyanakkor azokhoz a kemény elvárásokhoz is, hogy megvan-e a kéthektáronkénti egy nagyállategység.

Mi megkérdezzük, hogy mit kíván tenni a termőfölddel a pályázó – és kötelezzük arra, hogy a saját állatállományát építse ki és tartsa rajta, saját maga művelje, s ne adja oda haszonbérletbe. Ezt szigorúan ellenőrizzük is.

A mi vizsgálati szintünk egyébként magasabb, mint amit az Európai Unió megkövetel például a földalapú támogatás folyósításához. S ha valaki nem tesz eleget a gazdálkodási tervben foglaltaknak, amely már szerződésben vállalt kötelezettség, akkor az azonnali és rendkívüli felmondást von maga után.

Itt jelentős szerep jut az ellenőrzésnek, ez miként történik?

A gazdálkodási terv ellenőrzésekor mi bekérjük az állatállomány-változási adatokat és -terveket is. Sokan azt mondják, hogy ezt úgysem tudjuk ellenőrizni. De bizony tudjuk: egyrészt az ingatlan-nyilvántartással egyező vagyonnyilvántartásunk van, és ehhez kapcsolódik a szerződés-nyilvántartás is. Amikor kétségeink támadnak, és úgy látjuk, hogy valami „nincs a helyén”, akkor egyszerűen megkeressük azokat az állatnyilvántartással és tenyészállatokkal foglalkozó hatóságokat (pl. a NÉBIH-et), akik igazolni tudják, hogy az adott telep náluk valójában bejelentett. A telepeket pedig személyesen is ellenőrizzük. Az első időszak ellenőrzési jelentéseit át is adtuk a jogszabálynak megfelelően a vidékfejlesztési miniszternek, aki látja ebből azt, hogy az NFA eddig miként végezte a munkáját.

Az időközben lejáró haszonbérletekkel mi a helyzet?

A korábbi kormányzati időszakokban nem gondoskodtak a Nemzeti Földalapba tartozó termőföldvagyon tartós hasznosításáról: ha lejárt egy haszonbérleti szerződés, akkor nem, vagy csak részben pályáztatták meg a lejárt területeket, és egy úgymond „tartósan átmeneti” megoldásként évről évre földhasználati engedélyeket adtak ki. Ezzel a gyakorlattal mi szakítottunk 2011. szeptember elsején.

Ugyanis mintegy 60–65 ezer ha területen valójában nem volt sem haszonbérlet, sem vagyonkezelés. Mi szerződéseket kötöttünk, így addig, amíg tartósan nem tudjuk hasznosítani a termőföldet, egyéves megbízásba adtuk, szerződéses keretek között. Vagyis nemcsak egy engedélyt adtunk, hanem egy kölcsönösen elfogadott szerződés alapján mi megkértük a földhasználat díját, és ugyanakkor a megbízott arra vállalt kötelezettséget, hogy a művelési ágnak megfelelő termelő tevékenységet folytat. Ha ezt a mintegy 65 ezer ha tekintetében nem így tesszük, elesett volna az ország például az EU által folyósított területalapú támogatástól. Mára odáig eljutottunk, hogy most már nincsenek olyan földterületeink, amelyeket már lejárt haszonbérleti jogviszonyban kellene pályáztatnunk.

Azt akarjuk elérni, hogy ne legyenek hasznosítatlan területek, vagyis az állam nagy termőföldjei mindig a minőségnek megfelelően hasznosítottak legyenek. Természetesen az állam sem mondhat le azokról a bevételekről, amelyek a haszonbérleti díjhoz kapcsolódnak. Ha kimarad egy, akár fél év a termelésből, az mind veszteség az államnak is, aki viszont teljesen jogosan tart igényt a haszonbérleti díjra.

Térjünk ki a zsebszerződésekre, amely fogalom szinte hungarikumként épült be a köztudatba.

Ahol védett területet érintenek a zsebszerződések, ott egy erőteljes jogosítvánnyal tud élni a nemzeti park, aki a kisajátítás révén, a természetvédettség helyreállítása okán akár zsebszerződésgyanús területeket is meg tud vásárolni. Ezek bekerülnek a Nemzeti Földalapba, és mi, mint a Nemzeti Földalap nevesített gyakorlói, ezeket a területeket vagyonkezelésbe adjuk a nemzeti parkoknak. A magyar állam elővásárlási joga a Nemzeti Földalaphoz rendelt jogszabály, és itt mindegy, hogy külföldi vagy belföldi a spekuláns, a spekulatív jellegű földvásárlásokat meg akarjuk akadályozni. Az előttünk megjelenő vételi ajánlatok alapján el tudjuk dönteni, hogy melyik a spekuláció-gyanús, vagy melyik a nemkívánt adásvétel, és a magyar állam elővásárlásának gyakorlásával azt meg tudjuk akadályozni.

Ehhez persze forrás kell, s ebben az évben 4 milliárd forint volt az, amit a költségvetési törvény meghatározott erre. De valójában ennél több az, amit felhasználtunk, vagy fel tudunk használni. Összességében már másfél Mrd forint az, amit csak a nemzeti földalap költségvetési forrásaiból megvalósítottunk 2011–2012-ben közvetlenül, vagy pedig a nemzeti parkokon keresztül. Ehhez kapcsolódik még az idei 4 milliárd forint, amelyből ez idáig már 2,7 milliárd forintot kötöttünk le. De ha szükséges, akkor a látókörünkben lévő üzletek lebonyolítására még kiegészítő forrásokat igényelünk, és ehhez bírjuk a kormányzati támogatást.

A magyar állam most olyan mértékben lép fel a külföldi földszerzés és a spekuláció ellen, amelyre nem volt gyakorlat a korábbi kormányzati időszakokban. Az NFA szakembereinek aktuális jelentései szerint erősödtek a pozícióik a források miatt, illetve a Btk-változások révén is, és az új termőföld-forgalomról szóló törvénnyel egyértelművé vált, hogy amennyiben tudjuk folytatni a földvásárlásokat, egyre jobban háttérbe szorulnak a nem kívánt és spekulatív jellegű földvásárlások és tulajdonváltások.

Ezek igencsak határozott kijelentések. De milyen véleményekkel szembesülnek, amikor az NFA szakemberei a feladatukat végzik?

Az NFA – a magyar állam nevében – a tulajdonost megillető jogokat gyakorolja. A jogszabályok pontosan előírják, hogy ki, milyen módon élhet az elővásárlás jogával. Mi nem teszünk mást, csak az adásvételi ügyleteknél a jó gazda gondosságával mérlegeljük a jogszabályokban szabályozott lehetőségeinket. Ugyanazt a tevékenységet végezzük, mint egy magántulajdonos. Ugyanolyan ügyfelei vagyunk mi magunk is a földhivatalnak, az MVH-nak, nekünk ugyanúgy minden esetben engedélyeket kell beszereznünk, tehát ebben a tekintetben egy vagyunk a sok-sok tulajdonos közül.

Nem játszhatunk a közpénzzel – alaposan megfontolunk minden döntést –, hiszen én magam elnökként a teljes magánvagyonommal is felelek mindazért, amire köztisztviselőként felesküdtem.

-Keresztes-