Talajok tekintetében nem válogat, a szélsőségesen kötött és sívó homokokat leszámítva mindenütt megtermeszthető. Vízigénye közepes, ennek ellenére általában nincs szükség az öntözésére, mert az a fejlődési szakasz, amikor a legtöbb nedvességet igényli, az nálunk egybe esik a legcsapadékosabb tavaszi időszakkal. Tápanyagigénye közepes, más növényekhez képest foszforból igényel többet, a nitrogént, szimbiózisban élő baktériumai segítségével, részben maga is képes a levegőből begyûjteni.
Nagyüzemben együtt termesztik a gabonafélékkel, a takarmány- és más ipari növényekkel, de mivel nem számít talajzsarolónak, a zöldséges forgókba is jól beilleszthető. Kisüzemekben hagyma, gyökérzöldségfélék és a levélzöldségfélék után szokták vetni. Általában a szerves trágyázott szakasztól a legtávolabb helyezik el, mivel maga is növeli a talaj tápanyagkészletét.
Általában az étkezési borsót kora tavasszal vetik, és tavasz végén, nyár elején takarítják be. Ettől kismértékben eltér a tél alá vetés, amikor még az előző év végén, pontosabban a nagyobb fagyok beállta előtt megtörténik a magok talajba helyezése, ami a betakarítás idejét lényegesen nem változtatja meg, de megkönnyíti a kötött, túl nedves talajokon a magvak idejében történő elvetését. Másodnövényként termeszteni, mint sok más zöldségfajt nem javasoljuk, mert a hosszú nappalok hatására gyorsan virágozni kezd – még az előtt, mielőtt nagyobb lombozatot fejlesztene – ennek következtében a szemek aprók maradnak, a termése kevés lesz. A késői vetést a rovarkártevők is jobban veszélyeztetik.
Február végétől április közepéig lehetséges vetni, az ennél későbbi időpontokban szaporított borsó megszorul, az érés belenyúlik a nyári forróságba, a nagy melegbe. Először a hidegre, a kedvezőtlen klimatikus viszonyokra kevésbé érzékeny kifejtő fajtákat vessük, majd ha a talaj jobban felmelegedett, kezdhetjük az érzékenyebb velő fajták szaporítását. A szakaszos vetés és a szakszerûen összeválogatott több fajta a folyamatos szedést, és ez által a jobb minőség betakarítását teszi lehetővé. Jelentősen eltér a nagyüzemi és a kisüzemi növényelrendezés. Házikertekben, kisüzemekben a 30 cm körüli sortávolság a legjobb a borsó számára, de van ahol ennél valamivel sûrûbbre 20-25 cm-re vetik. Az ilyen széles sortávolságnak mindenképpen előnye, hogy gyomos talajon az állomány jobban kezelhető, kapálható. Nagyüzemben a hektáronkénti csíraszámot szokták megadni, ami a fajtától függően 1 és 1,5 millió között változik, azaz 100 m²-re 10 000 - 15 000 szem magot jelent. A korai érésû, kisebb lombtömegû fajtákat sûrûbbre, a magasabb növésû, hosszú tenyészidejûeket ritkábbra vessük. A vetés mélysége a talaj kötöttségétől függően 5-8 cm, homokon 7-8 cm, kötöttebb talajon 5-6 cm.
A borsószem nagysága, ezermagtömege fajtától függően nagyon változó, 150 grammtól 300 grammig terjed. Ennek megfelelően a vetőmag mennyiségben is nagy különbségek vannak: 1,5-3,0 kg/100 m².
Termesztése a gyomláláson és a kapáláson kívül általában különösebb ápolási munkákat nem igényel.
A termésminőség miatt nagyon fontos a szedés időzítése. A korábban szedett borsó zsenge, minősége jó, de kicsi a termésmennyisége, a késve szedett szemek súlyosabbak, de kemények. Általában a zsengeségét 1-2 napig képes megtartani, a kifejtő fajták valamivel tovább. Nagy melegben még ennél is gyorsabban megvénül, a cukor a szemekben néhány óra alatt átalakul keményítővé.
Dr. Terbe István
Címlapkép: Getty Images
