Ahhoz, hogy a hőn áhított regionális fejlesztésekre szánt pénzek megérkezhessenek Magyarországra, itthon is át kell alakítanunk a közigazgatás rendszerét a fentiekben említett NUTS rendszernek megfelelően. Ezen rendszer öt részből tevődik össze (NUTS I. az országok szintje, NUTS II. a régiók szintje, NUTS III. a megyék szintje, NUTS IV. a kistérségek szintje, NUTS V. a települések szintje), melyek közül a legnagyobb támogatási lehetőségek a NUTS II.
szinten kaphatók. Figyelembe véve az Európai Unió területi politikáját látható, hogy Magyarországot tekintve a hagyományos területi közigazgatási egységeket képviselő megyék európai összehasonlításban az ún. NUTS III. területi szintnek felelnek meg. Az Európai Unió által biztosított területfejlesztési támogatások elnyerésének feltétele ugyanakkor, hogy ennél jelentősen nagyobb térségekre készülő fejlesztési programok készüljenek (NUTS II.).
Az uniós tagságra való felkészülésünk egyik alapvető feltétele a területfejlesztés terén olyan regionális dimenziók kialakítása, amelyekre az európai területpolitikai gyakorlatnak megfelelő komplex fejlesztési programok készíthetők. Ez a felismerés vezette területpolitikánk megújulási folyamatának irányítóit a NUTS II. nagyságrenddel összevethető, több megyéből álló regionális területi dimenzió kialakítására. A hazai területpolitika kerettörvénye az 1996/XXI. Törvény, amely megfogalmazza a területi feladatokat, a szükséges intézményi fejlesztéseket és jelzi ezek szükségességét, de a régiók kialakítását a megyék szabad elhatározására bízta. Ezen területi szintek kialakításának és véglegesítésének folyamata zajlik napjainkban, melynek hatására jelenleg 7 régió kialakítása látszik a legvalószínûbbnek.
Mindezen fejlesztési folyamatokat összefoglalva megfogalmazható a regionális fejlesztés feladata: a területi adottságok, lehetőségek és a térelemek közti kölcsönkapcsolatok törvényszerûségeinek feltárása és hasznosítása révén a társadalmi alapfunkciók gyakorlásához szükséges kedvező feltételek megteremtése (más szóval a lakossági életkörülmények javítása) a társadalmi méltányosság és igazságosság elve (vagyis az életkörülményekben megmutatkozó objektív különbségek mérséklési szándéka) érvényesítésével. Modern piaci viszonyok között a regionális fejlesztés hosszú távú céljai a következők:
1) Munkaalkalmak teremtése, a munkanélküliségi ráták mérséklése
2) A túlnépesedett városközpontokra nehezedő demográfiai nyomás csökkentése 3) A nemzeti erőforrások hatékony hasznosítása
4) A régiók közti indokolatlan fejlettségi különbségek mérséklése
5) A regionális kultúrák és identitás megőrzése, különös tekintettel a nemzeti kisebbségek lakta területekre
6) A népesség és a környezet egyensúlyának a megőrzése, illetve helyreállítása.
E célrendszer természetesen térben és időben eltérően érvényesül, a különböző tértípusok fejlesztésében az egyes elemek más-más kombinációja képzelhető el. A fejlesztési célok megvalósításához eszközökre van szükség. A területfejlesztés eszköztára sokfajta elemet tartalmaz, alkalmazásuk a gazdaságpolitikai irányzatoknak megfelelően országonként és a területi fejlődési problémák milyensége szerint régiónként változatos lehet. A regionális fejlesztési célok megvalósítása általában az alábbi eszközökkel történhet:
1) Pénzügyi ösztönzők (tőkejuttatások, költségvetési támogatás, kedvezményes hitelkonstrukciók, kamatkedvezmények, adókedvezmények, gyorsított értékcsökkenési leírás, munkaerő-mobilitási és -átképzési támogatások)
2) Központi szabályozás (területileg körülhatárolt fejlesztési korlátozás, tevékenységek visszafejlesztése, áttelepítése, területi tervezés és programozás, állami tulajdonú vállalatok alapítása, állami megrendelések preferálása, az állami intézményrendszer decentralizálása, növekedési pólusok, fejlesztési területek kijelölése) 3) Infrastrukturális beruházások (a gazdaságfejlesztés kedvező környezetének komplex alakítása: energetikai rendszer, vízellátás, közlekedési hálózat, ipari parkok, kutatási-fejlesztési kapacitás, szakemberképzés, pénzügyi-gazdasági- piaci szolgáltatások fejlesztése).
Az Európai Unió folyamatos bővülése, az újonnan csatlakozott országok gazdasági különbségei miatt az Európai Unió regionális politikája az elmúlt évtizedben jelentős változásokon ment keresztül. Ezen reformok közül a legfontosabbra (a strukturális alapok reformjára) két szakaszban, 1989-ben és 1993-ban került sor. Az 1988. évi reform előnyeit az előző két év fejleményeire vezethetjük vissza. Spanyolország és Portugália 1986. évi belépése az Európai Közösségbe kiélezte a közösségen belüli regionális különbségeket, az 1987. évi Egységes Európai Okmány pedig az 1992-ig kialakítandó belső piac létrehozásának közös feladatait fogalmazta meg. Az egységokmány a strukturális alapok jelentős átalakítását irányozta elő, kimondván, hogy a közösségen belüli gazdasági kohézió az egységes piac megteremtésének alapvető feltétele. Az okmány előírta a regionális politikai eszközök hatékonyabb összehangolását, ami az erőforrások legsúlyosabb szerkezeti problémákra való összpontosítását tette szükségessé. A reform során az alábbi meghatározó szervezési elveket érvényesítették: Szubszidiaritás és decentralizáció (önálló mozgástér, döntési kompetencia és finanszírozási erőforrások a különböző méretû és jogállású területi közösségeknek belső erőforrásaik és a nemzeti stratégia összehangolásában) Partnerség (a különböző ágazati, tulajdonosi és eltérő tevékenységû szervezetek és intézmények területi fejlődésre hatást gyakorló döntéseinek intézményes koordinálása) Programozás (alulról építkező stratégiai és operatív tervezés, a legitimált stratégiákkal konform fejlesztési prioritások, programok és támogatások) Koncentráció és addicionalitás (jól elhatárolható területi fejlesztési típusok, kombinált költségvetési és off budget erőforrás-hasznosítás a gazdasági növekedést szolgáló ágazati prioritásokhoz rendelve).
A regionális fejlesztés tehát a XX. században fontos sokszereplős tevékenységgé fejlődött. Ma már valamennyi fejlett országban a térelemek és a területi struktúrák fejlesztésének céljait, az ezek megvalósításához szükséges eszközök és intézmények összességét felölelő, önálló regionális politikáról beszélhetünk.
Dr. Káposzta József
Címlapkép: Getty Images
