A születés utáni első néhány óra határozza meg a kismalac túlélési esélyeit
A dán mezőgazdasági és élelmiszeripari központban, valamint az Aarhus Egyetemen végezték azt a kutatást, amely az újszülött malacok hipotermiáját vizsgálta. Az újszülött malacoknál nagy különbségek vannak egyedenként abban, mennyire hatékonyan épülnek fel a születés utáni testhőmérséklet-esésből. Számos módot vizsgáltak, hogyan állapítsák meg a testhőmérsékletet anélkül, hogy az állathoz nyúlnának.
A lehűlés – vagy hipotermia – a fő probléma az újszülött kismalacoknál. A legutóbbi brit, norvég és dán kutatások azt mutatták, hogy a kismalacok testhőmérséklete egy vagy két órával a születés után összefügg a túlélési esélyeivel az elválasztásig. Egy stabil 39-40° körüli környezetből kikerülnek a környezetbe, ami sokkal hidegebb, és amiben meg kell tartaniuk a saját testhőmérsékletüket. Ez az átmenet egy 2–4°-os lehűlést okoz a testükben rögtön születés után és nagy különbségek vannak abban, hogyan kezelik ezt a helyzetet. Azok a malacok, amelyek nem tudnak kikeveredni a hipotermiából gyorsan elhullanak, a hipotermia következményeként eléheznek, vagy más betegségekben később a szoptatás időszakában. Egy nemrég befejezett PhD projekt rávilágított a születés utáni első néhány órára. A projekt célja az volt, hogy azonosítsák azon malacok tulajdonságait, amelyek sikeresen átvészelték a lehűlést és azokét is, amelyek nem. Ráadásul a cél az volt, hogy megtudják, mik a kismalac hőigényei az első három órában, és új módszereket fejlesszenek a hipotermia legyőzésére. A kimeneteleket három különböző módon vizsgálták, melyeket részben kísérleti egységekre osztottak AU Foulum, részben intenzív vizsgálatokat végeztek légzési kamrákban a Wageningen Egyetemen Norvégiában. Az első kísérletben Dr. Kammersgaard három tényezőt azonosított, amelyeknek közvetlen hatása van a malacok testhőmérsékletére két órával a születés után. Fontossági sorrendben: születési súly, mennyi időt töltött a malac a csecsnél az első és második órában. „Arra számítottunk, hogy a születés folyamata és a malac születési sorrendje hatással van a hipotermiából való visszatérésre. Azonban kiderült, hogy ez nem így van. Az eredményből nem derült ki, hogy a kolosztrumnak vagy a koca hőjének van-e hatása a malac hőmérsékletére az első két órában, de jó ötletet adott mire kell fókuszálnunk a további vizsgálatok során” – mondta Dr. Kammers- gaard. A norvégiai vizsgálataiból kiderült, hogy a malac első néhány órában igényelt hője magasabb, mint azt korábban gondolták. „A korábbi tanulmányokra alapozva, amelyek során a malacok több mint két órásak voltak, az ajánlott születési környezet hőmérséklete sok éven át 34° volt. Az új vizsgálatból kiderült, hogy bár a malacok túlélik a hipotermiát 34° és 38°-on is, a malacok a 34°-os területen 50%-kal több energiát használtak az első három óra alatt, hogy elérjék ugyanazt az eredményt, mint a 38°-on lévők” – magyarázta Dr. Kammersgaard. Hozzátette: „Ennek vannak gyakorlati következményei, mert a malacok nagyon korlátozott tartalékokkal és „szigeteléssel” érkeznek és nagy verseny folyik a koca tőgyeiért. Ezért fontos a malac túlélése szempontjából, hogy ne kelljen túl sok energiát használnia a melegen tartáshoz”.
Új eszközök a malacok hipotermiájának legyőzésére
A gyakorlatban nem lehetséges, hogy minden sertésvégbél hőmérsékletét mérjük. Ebben a kísérleti összefüggésben fontos, hogy olyan mérési módszereket alkalmazzunk, amelyek a legkevésbé zavaróak az állatnak és ne legyenek hatással az eredményre. Ezért a Dr. Kammersgaard PhD projektjének célja az volt, hogy kifejlesszen és teszteljen új módszereket a malac állapotának értékelésére, szükségtelen beavatkozások nélkül. A módszereket kipróbálták úgy, mint fekvő testhelyzetben történő viselkedések megfigyelése, a malacok reszketésének becsült mennyisége és termográfiai mérések a testfelület hőmérsékletének mérésére. Az összes módszer ígéretesnek bizonyult.
„Míg a projekt kezdetén a lényeg az volt, hogy a malacok elpusztulnak a korai hipotermiában, az eredmény azt mutatta, hogy a malacok jól reagálnak a környezeti változásokra. Ezért lehetséges az, hogy tegyünk valamit, és vegyük észre azokat a malacokat, amik még mindig veszélyben vannak”– mondta Dr. Kammersgaard, aki a doktori disszertációját szeptember 3-án védte meg AU Foulum-ban.
Forrás: The Pig Site, Thursday, 2013. október 17.
Fordította: Dr. Gergácz Zoltán
A növekvő igények kielégítésére növekedik a tejtermék-import Kínában
Kína tejipari importja egyre növekedhet az elkövetkezendő két évben, mert a helyi tejtermelés az ellátási lánc strukturális átalakításával küzd, tette közzé a Rabobank.
Kína saját tejtermelő rendszerének gyors fejlődése ellenére a helyi termelés megtorpant napjainkban. A Rabobank legutóbbi jelentése szerint „Kína a nyerstej-ellátással kapcsolatban még mindig egy fehér folyóról álmodik”. A kínai termelőknek azonban sok kihívással kellett szembesülniük, az egyre növekvő igények miatt. Kína tej és tejtermék „étvágya” gyorsan nőtt az elmúlt években, ahogy a fogyasztók átvettek egy nyugatiasabb étrendet. Azonban a tejtermelés növekedése nem tudott lépést tartani a gyors keresletnövekedéssel és látszott, hogy az ország importra szorul, amely 20 és 30% között növekedett évente az utóbbi két évben. Most már a tejtermékek majdnem 20%-át importból szerzik be, hogy kielégítsék az egyre növekvő lakossági igényeket. A kínai felvásárlási hullám egy globális ellátási medencében kiszorított sok más vevőt és az árakat magasan tartotta. Mivel a kínai tejtermék piac több mint 80%-a helyi előállítású, a kínai tejtermelőknek fejleszteniük kellene gazdaságaikat, mert a 60%-ot adó kisebb üzemek kevesebb mint 100 tehénnel dolgoznak farmonként. A melaminkrízis következtében a kormány lépéseket tett, hogy megoldja a piac problémáit és javítsa a nyerstej minőségének ellenőrzését. Ezek közül a legfontosabb az volt, hogy bevezették a felülvizsgálati és engedélyezési rendszert a tej begyűjtésére. A tej minőségére való fókuszálással a nagyobb farmoknak kedveztek, így azoknak nagyobb volt a növekedési üteme is. Ez azt eredményezte, hogy a több mint 500 tehénnel rendelkező farmok a teljes tejtermelésből a 2008. évi 17%-ról 2011-re 27%-ra növekedtek.
Az exportőröknek Kína egy kereskedelmi lehetőség marad egy jó időre. A kereslet növekedése miatt a kínai vásárlóknak további importlehetőségek után kell nézniük, ahelyett, hogy egy vagy két fő exportőrre támaszkodnának (pl. Új-Zéland). Azt is fontos felismerni, hogy a helyi tejtermelésnek még időre van szüksége, mire az import árukkal versenyképes minőséget képes lesz előállítani.
Forrás: by AllAboutFeed, 2013. október 21.
Fordította: Dr. Gergácz Zoltán
A légy története
Egy állat üríti az ürülékét a réten vagy meghal a bokorban és a természet újrahasznosítja a tápanyagokat a rovarok segítségével. A légy lerakja a tojásait a tápanyagforrásra, a tojások kikelnek lárvává, majd léggyé alakulnak, amelyek közül sokat megesznek a madarak és a halak, így hasznosítva a tápanyagokat és eltüntetve a biológiai veszélyt.
A globális élelmiszerrendszer darabokra esik és egy katasztrófa felé tart, de még van megoldás. Biztosra vesszük a tényt, hogy újra kellene hasznosítani az üveget, újságot és konzervdobozt, újabban a műanyagot és a vizet. Üzletek és szolgáltatások alakultak ki, hogy mindezt megvalósíthassuk. De ez csak a jéghegy csúcsa. Előállítani és megsemmisíteni a tápanyagokat szennyvíz, trágya és vágóhídi hulladékok formájában sokkal nagyobb hatással van a környezetünkre. Amikor elkezdtük ezen dolgok újrahasznosítását, azt hittük, hogy jó úton haladunk a bolygónk fenntarthatóságához. Ahogy az öreg yorkshire-i mondaná, „ahol a trágya, ott a pénz”! Olyan világban élünk, ahol egymilliárd ember túlsúlyos vagy elhízott, míg másik egymilliárd éhezik. Vannak EU-s szabályzatok és szabványok a nem tökéletes sárgarépára, ami hosszabb, mint a Biblia, és tökéletesen jó élelmiszert dobnak ki a termelők világszerte csak azért, mert nem olyan minőségű, mint az elvárható lenne. A supermarketek őrült módon betartják a szavatossági dátumokat, melynek eredménye az, hogy még több élelmiszert dobunk ki az amúgy is hiányt szenvedő világunkban.
Nyugaton támogatjuk a termelőket és a halászokat, akik károkat okoznak a fejlődő országokban. Az EU több millió eurót költ arra, hogy megvegye a halászati jogokat a túlméretezett flottának Afrika partjainál. Az ipari vonóhálók azonnal kifosztották azon tengerek halállományát. Az afrikai megélhetési halászok pedig fogás nélkül térnek haza – és utána pedig csodálkozunk, ha összecsomagolnak és Európába emigrálnak.
Fenntarthatóság
Azokon a tengeri területeken, ahol meg lett tiltva a halászat, az állományt próbálják visszaállítani, ott a kifejlett halak szaporodnak, a fiatalok pedig a halászok hálóiba kerülnek. A folyton növekvő emberiségnek új megoldásokat kell találnia az élelmiszerellátásra. A piacok üzenetet küldenek nekünk, amikor egy egyszerű kifejlett tonhalat 1,8 millió dollárért adtak el Tokióban ebben az évben, ami majdnem kétszerese a tavalyi rekordnak, ami 730 000 dollár volt. Megdöbbentő, hogy az illegálisan eladott orrszarvú szarvak is olcsóbbak (440 000 dollár). Közel egy harmada a tengerekből kifogott halaknak, 50 millió tonna évente, a mezőgazdasági és kisállat-takarmányozási iparban kerülnek feldolgozásra. Bár az igaz, hogy nagy lépéseket tettek a takarmányhasznosítás arányát tekintve és rájöttek, hogy a tenyésztett lazac hatékonyabban beépülő fehérjéket tartalmaz, mint a baromfi vagy a szarvasmarha, de még mindig több halra van szükség. Inkább megeszed az utolsó halat a tengerben, minthogy a tenyésztetteket ennéd. Még mindig fosztogatjuk a tengereinket, ugyanakkor több millió tonnányi tápanyagban gazdag szemetet termelünk. Itt jön be a légy és egy új iparág a tápanyag újrahasznosítására – a dél-afrikai AgriProtein vezetésével.
A trágya
Ez nem csak a mi emberi élelmiszerünk hulladéka – supermarketekből és élelmiszer feldolgozó üzemekből – a csúnya, de még tökéletesen jó gyümölcsök vagy lejárt szavatosságú ehető élelmiszerek kidobása. Ez sokkal több – ezzel a sok földet, dízelt, vizet és az értékes tengereket fogyasztjuk, tönkretesszük azért, hogy legyen egy kis csirkénk, amit megeszünk és egy kicsi, amit kidobunk. Ez a szemét tele van értékes tápanyagokkal. A trágyánk – emberi és állati egyaránt – kulcsforrása a táp- anyagoknak. A legtöbb állat csak kis mennyiségben visz be tápanyagokat, ami keresztül megy rajtuk – a természetben ez hasznosítódik újra. Egy állat üríti az ürülékét a réten vagy meghal a bokorban és a természet újrahasznosítja a tápanyagokat a rovarok segítségével. A légy lerakja a tojásait a tápanyagforrásra, a tojások kikelnek lárvává, majd léggyé, amelyek közül sokat megesznek a madarak és a halak, így hasznosítva a tápanyagokat és eltüntetve a biológiai veszélyt. Minden légyfaj és ezek lárvái más-más hulladékra specializálódtak.
Kutatás az iparosításért
Az élelmiszer pályáit követtük Szaúd-Arábiától Dél-Afrikáig és végül egy vágóhíd mögött lyukadtunk ki, ahol láttuk, hogy egy vértócsát körülvesznek a legyek. Fiatalon lelkes halász voltam. Akkor jöttem rá, hogy ez a természetes folyamat egy új üzlet lelke lehet. A bátyám és én eldöntöttük, hogy finanszírozzuk a kutatást, hogy iparosítsuk a légytenyésztés folyamatát. Az AgriProtein elhozza a vágóhidak hulladékait – vért és beleket – és megeteti a légytojásokkal a tenyészállományokban. Ezekből a tojásokból lárvák lesznek és nem mindennapi gyorsasággal növekednek, aztán egyszer csak eltűnnek ezek a környezeti tényezők. Egy madár vagy hal megeszi őket! A lárvák természetes élelemforrások a halak és csirkék számára – kérdezz bárkit, aki horgászik!
Egy kilogramm légytojásból 380 kilogramm lárva lesz 72 órán belül. A lárvákat a szabad tartású csirkék és az édesvizi halak egy természetes étrend keretein belül fogyasztják. Ezt a fehérjeforrást a mi ipari gazdálkodásunkban a sokkal könnyebben elérhető hal adja. A hal húsának kémiai összetétele ugyanaz, mint a légy lárvájáé, azért ezt választottuk helyettesítőnek, amikor elkezdtük a tápláléklánc iparosítását.
A természet lemásolása
Tehát lemásoltuk a természetet és kidolgoztuk a fehérjehulladék tápanyagból történő előállításának folyamatát kedvezően, fenntarthatóan és nagymértékben. Már benne vagyunk a termelésben és hisszük, hogy elő tudunk állítani Magmealt, ára 900 dollár per tonnáért, ami felülmúlja a halliszt árát – ami jelenleg 1 350 dollár/tonna, és valószínűleg növekedni fog, ha csak nem kezelik jobban az óceánokat. A világnak sürgősen szüksége van új és fenntartható fehérjeforrásra. A hulladékkal etetett légylárvák ezen források egyike. Talán a mondás tényleg igaz, „ahol a trágya, ott a pénz” – és ez fenntartható!
Forrás: AllAboutFeed, by Jason J. Drew, 2013. október 7.
Fordította: Dr. Gergácz Zoltán
