Különböző vizsgálatok kimutatták, hogy a keményítő a hő hatására nem károsodik és zsírokra sincs a szárítási hőmérsékletnek értékelhető hatása. A termény takarmányértékének csökkenését elsősorban a fehérje károsodása jelenti. Már 130 oC szárító hőmérséklet fölött 3-4 % a lizinveszteség és a takarmány biológiai értéke 2-3 %-kal csökken. A magas hőmérséklet miatt - a túlszárítás hatására – a terményben a szükségesnél jobban csökken a víztartalom, a szem túlmelegszik. Általánosságban elmondható: ha a szemek hőmérséklete nem lépi túl a 60 oC-ot, akkor az aminosavakban fellépő veszteség nem számottevő. A fentiekből következik, hogy a szárítóközeg hőmérsékletének maximumát célszerû 110-120 oC-ra korlátozni. Ennek minimálisra csökkentése érdekében szükséges lépések megfelelően kialakított szárítástechnológia, karbantartott, beállított és beszabályozott berendezések, helyes üzemeltetés.

A szárítóberendezések helyes és optimális mûködésének alapja az egyenletes hő és anyagáram, vagyis a szárítóközeg hőmérsékletének, légsebességének, a terményáramnak a technikai lehetőségek megszabta egyenletes volta.

Üzemszervezés, a szárítók üzemeltetése
A szükséges szárítókapacitást új üzem létesítése esetén a 30 napos optimális kukorica betakarítási időtartam figyelembevételével célszerû meghatározni. A szárító egy szárítási szezonban mintegy 600 üzemórát mûködik. A nagyteljesítményû szárítók idényteljesítménye átlagos körülmények között 7-9000 tonna, míg a kisebb berendezéseké 800-2000 tonna. A nagyteljesítményû berendezések (6 t/h termésátlaggal számolva) mintegy 1200-1500, a kisebbek 120-300 ha kukorica termőterületet képesek kiszolgálni.

A kedvezőbb energia-felhasználású berendezések nagyobb beruházási költségét az energiaköltség csökkenése hosszútávon megtéríti. Fontos szempont a környezetvédelmi követelmények kielégítése is.

A szárító berendezések hőenergia felhasználása a kezdeti és végső nedvességtartalomtól (az abszolút vízelvonás mértékétől) és a fajlagos hőenergia felhasználástól függ. (Az 1 t szárított végtermékre vetített hőenergia felhasználás értékeit különböző kezdeti nedvességtartalom esetén az 1. táblázat mutatja.

1. táblázat

A jelenlegi szárító berendezések szárítási egyenetlensége miatt célszerû, illetve szükséges a terményt – elsősorban ott, ahol nincs szellőztethető tárolórendszer – a biztonságos tárolás érdekében kismértékben 14 % alá, 13 % körüli értékre szárítani.

A szárítók üzemeltetéséhez ad segítséget a 2. táblázat. Segítségével a szárítóba került nedves termény mennyiségének (G1) ill. a kezdeti (w1) és a végső nedvességtartalomnak (w2) ismeretében meghatározható a szárított (G2) termény mennyisége. Ezekből a mennyiségekből a tisztítás során leválasztott rostaaljak mennyiségét le kell vonni.

2. táblázat

A megfelelő terménytisztítási technológia üzemeltetéséhez az alábbi szempontokat kell figyelembe venni:
– a szárító rendszeres karbantartásáról gondoskodni kell,
– az égőfejek beszabályozását szakemberrel kell elvégeztetni,
– a szárítóközeg hőmérsékletét a gépkönyvekben megadott technológiailag helyes értéken kell tartani,
– a maximális szárítóközeg hőmérséklet általában ne haladja meg a 110 0C-ot,
– biztosítani kell a szárított termény egyöntetûségét (azonos fajtájú és nedvességtartalmú termény),
– lehetőség szerint kis szemnedvesség tartalomnál történjen a betakarítás,
– a nyers és szárított termény nedvességtartalmának megbízható, folyamatos legyen a mérése gyors-nedvességmérővel a szárító beszabályozásához, ellenőrzéséhez,
– automatikus nedvességszabályozó alkalmazása javítja a szárító üzemeltetését.

Természetesen a fentebb leírtakat a helyi körülmények és lehetőségek, a szárító kapacitása, az adott évjárat, a termény betakarítási nedvessége, stb. jelentősen befolyásolják.

Tûzvédelem
Külön fejezetet érdemel a szemesterményszárítók tûzveszélyessége, melyre minden üzemeltetőnek fokozott figyelmet kell fordítani.

A szárítótüzek keletkezésének a veszélye különösen nagy a régi elhanyagolt mûszaki állapotú szárítóberendezéseknél, ahol az egyenlőtlen anyag és légáram helyi túlhevülést és idővel különösen ha a terményáram megáll, tüzet okozhat.

Ezért szükséges a szárítók akna, illetve légcsatorna rendszerének ellenőrzése, szükség esetén javítása, vagy cseréje. A tûz először nem a terményben, hanem a jelenlevő szennyező anyagokban (léha, szár, illetve csutka, törmelék, stb.) jelentkezik és csak utána következik be a termény gyulladása. A fentiek miatt a termények intenzív tisztítása a tûzesetek kialakulásának valószínûségét jelentősen csökkenti.

A tûzveszély szempontjából a recirkulációs, illetve levegő visszakeveréses szárítók fokozottabban tûzveszélyesek. Ezért ezeknél még gyakoribb ellenőrzés, légcsatorna tisztítás válik szükségessé.

Azon szárítóberendezéseknél, amelyek rendelkeznek tûzjelző rendszerrel, ellenőrizni kell a rendszer megbízhatóságát, az esetleges hibát el kell hárítani.

A szárítótelepeknél a bérszárítás az eddigiektől eltérő üzemeltetési körülményeket támaszt. Az elszámolás helyenként eltérő, de általánosságban elmondható, hogy az alapja a pontos mennyiségi mérés, a korrekt mintavétel és a nedvességtartalom hiteles mérése. A szárítóberendezések üzemeltetéséhez a fentiekben említett jelentős túlszárítás elkerülése érdekében az egyenletes bemenő termény nedvességtartalom elérése nem könnyû feladat. Ehhez a terményfajták érési idejét, nedvességét figyelembe vevő egyeztetett betakarítási ütemterv elkészítése célszerû.

Dr. Herdovics Mihály
FVM Mûszaki Intézet
Gödöllő