Kártétel
Az amerikai kukoricabogár talajban élő lárvája okozza a jelentős gazdasági kárt a gyökerek kiodvasításával és elrágásával. A fiatal lárvák járatot rágnak a gyökércsúcstól a gyökér alapi részéig, az idősebb lárvák pedig a vastagabb gyökereket pusztítják. A gyökérkártétel következtében a növény tápanyag- és vízfelvétele akadályozott lesz; a növekedésben, a termés kinevelésében visszamarad. A gyökérzet rágási sérülései miatt a növény stabilitása romlik. Erős szél vagy hirtelen lehulló jelentős mennyiségû csapadék hatására a nagymértékben károsított növények eldőlnek. Mivel a kidőlt növények csúcsa függőleges irányba igyekszik tovább növekedni, az ilyen növények „S” alakot öltenek. A külföldi szakirodalom erre a jelenségre a „lúdnyak” tünet kifejezést használja. A rajzó bogarak a kukorica virágporával, bibeszálával, levelével, valamint különféle növénycsaládba tartozó egyéb növényfaj virágporával táplálkoznak. A bogarak a kukorica nedvdús, zöld bibeszálait, a „bajuszt” visszarágva hiányos termékenyülést okozhatnak. A bogarak a bibeszálak között, a csuhélevelek alatt befurakodva a zsenge, lédús szemeket is megrágják. A leveleken a tünet a vetésfehérítő bogarak kártételéhez hasonló hámozgatásban nyilvánul meg.

Életmód
Az amerikai kukoricabogárnak évente 1 nemzedéke fejlődik. A tojások a talajban telelnek, melyeket a nőstények a nyár folyamán raktak a talaj felső 15-20 cm-es rétegébe. Hazai körülmények között a május második felétől június közepéig terjedő időszakra tehető a lárvakelés kezdete. Az imágók megjelenésére június közepétől lehet számítani. A bogarak a kukoricanövényeken a legnagyobb számban július közepétől augusztus közepéig találhatók. A nőstények átlagosan 500-1000 db tojást raknak. A tömeges tojásrakás július közepétől augusztus végéig tart. A nőstények a tojásrakásra a laza, nedves talajú kukoricatáblákat részesítik előnyben. Az imágó jól repül. A kártevő felszaporodásának a monokultúrás kukoricatermesztés kedvez. Fontos tudni, hogy a faj nem terjed vetőmaggal!

Figyelmeztető jelek
Az ország déli megyéiben (Bács-Kiskun, Békés, Csongrád) az első előfordulása után öt év elteltével, 2000-ben a kártevő lárvája néhány táblán a növények eldőlésével járó gazdasági kárt okozott. A lárvakárosítás 2001. évi jelentős mértékû, több száz ha-os fellépése az ország középső és déli megyéiben (Baranya, Bács-Kiskun, Tolna) az előző évi nagy bogárpopuláció egyenes következménye.
A bogárnépesség ez évi alakulása alapján 2002-ben – területét és erősségét illetően egyaránt - az idei gyökérkártételt meghaladó fertőzés prognosztizálható! Ez a veszély Baranya, Bács-Kiskun, Békés, Csongrád megyéken kívül Tolna, Fejér, Jász-Nagykun-Szolnok, Hajdú-Bihar, Somogy és Pest megyék legrégebben fertőzött, monokultúrás kukorica területeit fenyegeti.

Lárvák elleni védekezés
A kártevő elleni védekezés legegyszerûbb módja a vetésváltás. Kukorica hiányában a tojásból kikelő lárvák más növényen nem tudnak kifejlődni, a talajban elpusztulnak. Az említett országrészekben a várható kártétel elkerülése, illetve mérséklése érdekében feltétlenül törekedni kell a vetésváltásra, azaz idei kukorica után ne kerüljön jövőre is kukorica! A vetésváltás, mint védekezési mód az ország egyes megyéiben, tájegységeiben viszonylag könnyen alkalmazható. A 7/2001. (I. 17.) FVM rendelet 7. sz. melléklete alapján a lárvával fertőzött kukoricatáblán a vetésváltást végre kell hajtani. Viszont vannak olyan tájegységek, illetve üzemek, ahol a kukorica részaránya a szántóföldi kultúrák vetésterületén belül olyan nagy, hogy a teljes vetésváltás az adott gazdaságban nem valósítható meg. Ezeken a területeken elkerülhetetlen lesz a talajfertőtlenítés. Ezért már most felhívjuk az érintett termelők figyelmét, hogy a jövő évi terveik végiggondolása során feltétlenül számoljanak a vetésváltás szükségességével, illetve a kényszerûen elvégzendő tavaszi talajfertőtlenítés mûveletével és annak költségeivel!

A lárvák kártételének mérséklésére a vetéssel egymenetben kijuttatott talajfertőtlenítő inszekticidek alkalmazhatók. Hazai és külföldi kísérletek alapján a kukoricában engedélyezett készítmények közül a granulátum formulációk hatékonyabbnak bizonyultak a permetezhető készítményeknél. Azonban egyik felhasználható talajfertőtlenítő készítmény sem nyújt teljes védelmet a lárvák ellen. A leghatékonyabbnak a lárvakelés kezdetén a kukorica gyökérzónájába juttatott szerek bizonyultak. A rovarölő szeres vetőmagcsávázás hatása nem volt kielégítő a kukoricabogár lárvái ellen.

Imágók elleni védekezés
E védekezés elsődleges célja a tojásrakás, a lárvakárosítás megelőzése, illetve a kártétel gazdasági küszöbérték alatt tartása. Hazai tapasztalatok alapján az imágók hatékonyan pusztíthatók az idegmérgek csoportjába tartozó (szerves foszforsavészter, szintetikus piretroid, karbamát) készítményekkel. A permetezésekkel a tojást rakó nőstények száma csökkenthető, illetve a táplálkozó bogarak által okozott termékenyülési veszteségek mérsékelhetők. Az imágók elleni megfelelően időzített védekezés közvetett hatásaként a nőstények által lerakott tojások száma csökken, mely a következő évben, a lárvakártétel mérséklődésében jelentkezhet. A védekezés e módjától csak akkor várhatunk eredményt, ha egy adott térségben valamennyi kukoricatáblán közel azonos időben végrehajtják az imágók elleni védekezést.

A jövő évi lárvakár mérséklésére – a helyi körülmények ismeretében – már most lehet és kell megtenni a szükséges lépéseket.

Az amerikai kukoricabogárral kapcsolatos kérdésekre a megyei növény- és talajvédelmi szolgálatok szakemberei adnak felvilágosítást.

A megyei növény- és talajvédelmi szolgálatok adatai alapján összeállította a

Növény és Talajvédelmi Központi Szolgálat
(1118 Budapest, Budaörsi út 141-145.)