A mérések során az üzemeltető erőgép 30,5 LR 32 gumiabroncsozású Rába Steiger traktor volt. A mérések megkezdése előtt funkcionális próbákon választottuk ki az optimális beállítási és üzemeltetési körülményeket. Ezek közül agrotechnikai szempontból legfontosabbnak a mûvelés irányának meghatározása ítélhető, amely mindkét esetben a vetési soriránytól eltérő volt. A JD-510 Disk Ripper ezen iránnyal 15, míg a JD-980 Field Cultivator 45˚ szöget bezáróan üzemelt, mely beállítások célja elsődlegesen a gabona-, illetve a gyomnövény gyökérzóna hatékonyabb átvágása volt.
A gép beállítások során választottuk meg a szerkezeti egységeken belül található mûvelő elemek önálló, illetve egymáshoz viszonyított munkamélységét. A tárcsás lazító esetében így a lazító kések 30-35 cm, míg a szántóföldi kultivátor esetében a lúdtalp kapák 10-15 cm munkamélység tartományban dolgoztak.
A John Deere 510 lazítós tárcsa esetében a max. munkamélységû lazítókés beállítás után az üzemi gyakorlatban használtakhoz igazodóan, egy határoló furattal csökkentett (5 cm) munkamélységben is végeztünk méréseket.
A JD 510 lazítós tárcsa 6,9 km/h munkasebesség mellett átlag 32,3 cm munkamélységben dolgozott. A gép 1,4 cm-es felszínalakító hatása kedvező volt, köszönhetően az optimálishoz közeli talajállapotnak és a gép stabil járásának. Ehhez kellett a hosszirányú vízszintesség pontos beszabályozása is, aminek lényege, hogy a hátsó tárcsasor kellő mértékben- a tagok csatlakozásánál ”feltorlódás”-mentesen – el tudja munkálni a lazító elemek által felszínre hozott nagyobb méretû rögöket.
A gerinclemezek munkája a 25-30% körüli lazító hatásban volt realizálható, míg az 5 cm-nél nagyobb felszíni rögök aránya 54,6 %-ra adódott. A mûvelő elemek jó munkavégzésének és kedvező egymásra hatásának köszönhetően a lazítós tárcsa keverő hatása is megfelelő volt: a gép mûvelő elemei a növényi maradványok 75 %-át keverték a talajba.
A munkaminőségi jellemzőkkel párhuzamosan rögzített energetikai mutatók alakulása szerint az optimális traktor-munkagép kapcsolat mindhárom vizsgálati munkasebességnél biztosított volt. A 13,9 kN/m fajlagos vontatási ellenállás valamint a 26,6 kW/m fajlagos vontatási teljesítmény igény értékek azt jelentik, hogy a gépcsoport energiamérlege kedvező. Ez egyúttal arra is utal, hogy nagyobb, illetve dinamikusan szélsőséges terhelések mellett is elegendő vonóerő áll rendelkezésre a lazítós tárcsa üzemeltetéséhez.
A JD 510 Disk Ripper lazítós tárcsa hajtóanyag fogyasztásának adatai – e méréssorozatban átlag 18.9 kg/ha – jól érzékeltetik a munkasebesség különbségek energetikai kihatásait, amelyek elsősorban a vonóerő változásokban, illetve a motor változó terheltségében regisztrálhatók. A területegységre vetített hajtóanyag felhasználás mértéke nem mutat lényegi különbséget, amelynek okai az alacsonyabb munkasebesség és a lazább, magasabb nedvességtartalmú talajfelszín okozta kerékcsúszásokban keresendők (10,8 slip).
A JD 980 szántóföldi kultivátor tarlóhántásban 8,3 km/h munkasebességgel dolgozott az átlag 12,6 cm-es munkamélységben. Kedvezően alacsony volt a mûvelés előtti és a mûvelés utáni felszínvonalak szórásának különbsége (0,9 cm) és a felszíni rögök aránya is (átlag 19,8 % felszíni rög az 5 x 5 cm-nél nagyobb mérethálóban). Ugyancsak jónak bizonyult a mûvelőelemek munkája (84,9%), amely a kapatestek kedvező geometriájának, a hossz- és keresztirányú elrendezésnek, valamint a hatékony lezáró elemeknek tudható be.
A szántóföldi kultivátort üzemeltető Rába Steiger traktor a mérések során energia fölösleggel dolgozott. Ezt jól érzékelteti a 29,2- 35,7 kN vonóerő-, valamint a 67,3-82,3 kW vontatási teljesítmény igény intervallum is. A 8-12 km/h sebességhatárok között mért átlag 9,7 kg/ha hajtóanyag felhasználás is jelzi, hogy a munkagép üzemeltetéséhez optimális körülmények (pl. talajszerkezet és – állapot) esetén a 130-160 kW motorteljesítményû erőgépek is elegendőek.
A JD-680 Chisel Plow kombinált nehéz kultivátor alapmûvelésben és tarlóápolásban egyaránt eredményesen használható. A gép többcélú rendeltetése a mûvelőelemek (kapatestek) helyes megválasztásával tovább bővíthető. Így például alapmûvelésre jó munkaminőségi és energetikai paraméterekkel ajánlható az ún. sweet-kapatest, amelynek csavart mûvelőelem felülete jó hatásfokú keverést is biztosít.
A JD-726 Mutch Finisher magágykészítő gép nagy területteljesítménnyel és jó munkaminőségi jellemzőkkel dolgozott a kísérleti bázisok különböző talaj-előkészítésû tábláin. A rugókonzolos tárcsasor, az ezt követő szárnyas kapák, valamint a csuklós kapcsolódású, öt sorban elhelyezett rugósborona fogat jó talaj-előkészítést biztosítnak őszi és tavaszi vetésû növényeink magágyához. A gép fő erélye a technológiai üzembiztosság, amely a szerves maradványokkal borított alapmûvelések után is eltömődés-mentes munkavégzést tesz lehetővé.
Az üzemeltetési tapasztalatokkal egybehangzóan kedvező értékûre adódott fenti talajmûvelő gépek mûszaki és technológiai üzembiztossága. A konstrukciós kialakításokban jól fellelhetők a John Deere gépépítési koncepció jegyei: ezek teszik többek-között e gépeket alkalmassá a hagyományos (forgatáson alapuló) és az ún. alternatív növénytermelési technológiákban való eredményes alkalmazásra.
Az idő- és költségtakarékos technológiai elemek megvalósítása hatékony talajvédelemmel is jár. A vizsgált gépek újabb fejlesztésû változatai (gépcsaládok) már az EU normatívák figyelembevételével lettek kialakítva, s tartalmaznak olyan „európai” elemeket is, amelyek célja a még megbízhatóbb és még kedvezőbb üzemi jellemzőkkel dolgozó gépek gyártása (mûvelőelemek választékának növelése, az állító- szabályozó elemek mûködtetésének egyszerûsítése, a kopóelemek élettartamának növelése, fajlagos gépára csökkentése, stb.).
Több évre visszanyúló alapozó és parcella-, illetve kisüzemi kísérleti eredményeink ismeretében úgy véljük, hogy az EU-normatívákhoz igazodó környezetvédelem kulcskérdés az agrárium szakmai csatlakozását illetően. Ennek alapját elméleti és gyakorlati tudásanyag kell, hogy képezze: megvalósításához elengedhetetlenül szükséges a mezőgazdasági munkák minden vetületében jelentkező mûszaki háttér, illetve legmodernebb elemeinek jelenléte. Rendkívül fontos kritérium a szakmai továbbképzés, illetve a szakoktatás megfelelő színvonalú biztosítása, amelyekre az új technológiai alternatíváktól való idegenkedés, valamint az ezek bevezetésével járó nagyobb technológiai fegyelem betartása miatt van kiemelten szükség.
A redukált talajmûvelésre alapozott környezetvédő gabonatermelés mûszaki bázisának kiszélesítése, illetve a hazai kondíciókhoz (termőhelyi adottságainkhoz) való igazodása természetesen nem történhet a már bevált eljárások kizárásával. Döntő szempont a terméseredmények szinten tartásának vagy növelésének biztosítása csakúgy, mint termőtalajain állapotának hatékony javítása. Ez utóbbit az is indokolja, hogy a szántóterületek több mint kétharmadának talajállapota katasztrofálisnak nevezhető: ezt igazolják az elmúlt évtizedben végzett talajtömörség mérési eredmények. Ezek figyelembevételével kívánjuk alkalmazni a forgatás nélküli alapmûvelésre szorítkozó új technológiai eljárásokat, amelyek egyik lényeges eleme a talajkímélő mûvelésmód. Az új mûszaki fejlesztésû döntően amerikai gépi termékek mûvelő elemei a lazításra koncentrálnak. A talajmûvelés ezen módjával a különböző rétegekben egyöntetûen javítható a talaj fizikai állapota, jól koordinálható a mûvelések tartamhatása és szabályozható a talaj hő-, víz-, és levegő-háztartása. Ezek közül igen fontos az új technológiai eljárások segítségével jelentős mértékben csökkenthető, az utóbbi években, hazánkban is kritikus mértékben jelentkező élővizekbe történő nitrát-bemosódás.
Dr Soós Sándor
Címlapkép: Getty Images
